A Pallas nagy lexikona, 12. kötet: Magyar-Nemes (1896)
M - Magyar indigó - Magyar ipar- és kereskedelmi bank részvénytársaság - Magyar iparművészeti társulat - Magyar irás - Magyar irodalom - Az újabb magyar irodalom (1772 óra.)
Magyar irodalom - 50 — talmával sújt le. Költői alapeszméinek mélységéhez járul a biztos jellemzés, a szenvedélyeknek pszichológiailag és fiziológiailag rendkívül hű és eleven rajza, s a kort az egyénekben festeni tudó ereje , mindebben valamennyi regényírónk fölött áll. Mindazáltal sohasem volt nagyon népszerű. Fenségében sok a zord elem, hangulata pesszimista, derűsebb vonásokkal alig enyhíti regényei színezetét ; olykor kitérésekbe, lélektani részletezésekbe merül, előadása sem nagyon folyamatos és fordulatos, úgy hogy művei egészben nehéz olvasmányok. Épp azért a közönség kegyeltje nem ő lett, hanem Jókai, behízelgő, magyaros és könynyű előadásával, humorának és hangulatának ezerszínű játékával, leleményének kiapadhatatlan gazdagságával s azzal a képességgel, melylyel a nemzeti érzés húrjain játszani tudott. Jókai is művelte, kivált az 50-es években, a történeti regényt (Törökvilág Magyarországon, Erdély aranykora stb.), de még inkább a közelebbmúlt vagy egykorú magyar társasélet rajzolásában lelte kedvét (Egy magyar nábob, Kárpáti Zoltán, új földesúr). A kissé naiv mód, melylyel kedvelt alakjait eszményíti, a gyűlölt alakokat torzítja, szintén megfelelt a szélesebb körű közönség ízlésének ; ez eszményítésével igen nagy hatással volt egy félszázad óta a serdülő nemzedékek egymást követő sorozatára. A pszichológiai igazságot, a valószerűségét gyakran megsérti, de mindig érdekes és mindig hangulatos. Kitűnő elbeszélő hangot teremtett, mely közvetlen, egyszerű, természetes, hajlékony és színes, mintha csak a népmesék előadása volna, megnemesítve. Termékenysége kifogyhatatlannak látszik. Fő ereje a rövidebb regényben és a novellában van ; politikai versei és szatírái az 50-es és 60-as években nem kis kedveltségnek örvendtek, s mint élclapszerkesztő (Üstökös) és humorista is a legnépszerűbb volt. Termékeny regényírók és novellisták még Vas Gereben (a táblabíró-világ és a népélet köréből vett regények és korrajzok, magyarosságában gyakran keresett előadással), Pálffy Albert, a forradalom jeles hírlapírója (társadalmi regények és novellák), Degré Alajos (regények és beszélyek, a francia szalonregények modorában ; vígjátékokat is irt), P. Szathmáry Károly (történelmi regények, Jósika hatása alatt), Bárczy Károly (novella, a humoros nemben is, angol mintákat követett), Vadnai Károly (regények, elbeszélések, emlékezések, a társasélet gondos rajzával, szabatos stílben), Abonyi Lajos (regények és novellák, a magyar népélet sikerült rajzaival), Győry Vilmos (mint költő és műfordító is jeles) ; a forradalom utáni évek kedvelt humoristája volt a korán elhunyt Beöthy László (regények, víg elbeszélések, humoreszkek). A kiegyezés után elbeszélő irodalmunk az időszaki sajtó rohamos fejlődéséhez és az olvasó közönség gyarapodásához képest egyre szélesbedik. A romantikával szakított s egészben a realizmus alapjára helyezkedett, tárgyait leginkább a jelenkorból veszi s a társadalom különböző osztályait rajzolja, nagy előszeretettel a részletek iránt. A regény megrövidült s a novella mellett divatba jött a rajz és a tárca. Követték az angol regényírókat, később a francia naturalistákat, legújabban az északi és az orosz regényirodalommal hasonló viszonyba léptek, amellett azonban egyesek az elbeszélés nemzeti módját is fejlesztik. Kitűnő e tekintetben Mikszáth Kálmán, aki hangjának természetességével, magyaros humorával és előadásának bájával Jókai költészetének méltó folytatója s a magyar népélet költői vonásainak feltüntetésében épp oly friss leleményt, mint finom érzéket tanúsít. Az alkotmányos korszak jelesebb novellistái, regény- és tárcaírói még: Tolnay Lajos (realista, szarkasztikus társadalmi regények, a legeredetibbek egyike), Ágai Adolf (humorista és tárcaíró), Beöthy Zsolt (regény, rajz , költői elbeszélése : Ráskay Lea), Balázs Sándor, Berczik Árpád, Kvassay Ede (elbeszélések a felsőbb körök rajzával), Ábrányi Kornél, Vértesi Arnold (víg elbeszélések), Kazár Emil,Margitay Dezső, Baksay Sándor (kálvinista népélet, tőrülmetszett magyar stíl), Szalóczy Bertalan, Gozsdu Elek, Bársony István (leírások), Petelei István, Justh Zsigmond, Ambrus Zoltán, Abonyi Árpád, Tóth Béla, Rákosi Viktor, Szomaházy István, Murai Károly. Legújabban Herczeg Ferencnek sikerült új hangot hozni elbeszélő prózánkba, aki a modern magyar társaséletet rajzolja épp oly érdekesen, mint előkelő stíllel. A nőirók közül legtermékenyebb Beniczkyné Bajza Lenke, legszellemesebb azonban a két Wohl nőtestvér, Janka és Stefánia . Gyarmathy Zsigáné a kalotaszegi népéletet rajzolja sikerrel. Az irodalomtörténeti, kritikai és esztétikai irodalom az egész XIX. század folyamán állandó emelkedést mutat. A «magyar irodalomtörténet atyja» Toldy Ferenc volt, aki Kazinczy korától a 70-es évekig átélte az irodalom egész fejlődését s az Aurorától fogva benne volt az események központjában. Az irodalomtörténet anyagát fáradhatatlanul gyűjtögette, tömérdek életrajzot, számos monográfiát irt, igen sok író munkáit (nagyrészt kritikailag) kiadta s megírta a M. rendszeres történetét. Eredeti koncepciója szerint «a magyar ész» egész történetét akarta irni, de e széles alapon csak a XVI. századig haladt el (1851) , de kidolgozta a Magyar költészet történetét Kisfaludy Sándorig (1854) és a Magyar nemzeti irodalom történetét rövidebb előadásban a forradalomig (1867). Gyulai Pál kritikai szelleme irodalomtörténetünk egyes jelentősebb részeit szilárdabb alapokra fektette, az egész irodalomtörténetírást művésziesebbé tette, épp oly éles és szabatos elemzéssel, mint művészi szintézissel mutatván ki monográfiáiban, tanulmányaiban, emlékbeszédeiben (Vörösmarty életrajza, Katona és Bánk bánja, Arany János emlékezete), valamint egyetemi előadásaiban a történeti és lélektani tényezők szerepét az irodalmi fejlemények előidézésében. Beöthy Zsolt a forma művészetében s a felfogás kritikai mélységében tovább ápolja a magyar irodalomtörténet hagyományait, egyúttal e tudomány legmodernebb módszereit alkalmazza s irodalmunkban a néppsziché törvényeit nyomozza (A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése, A szépprózai elbeszélés a magyar irodalomban, Horatius és Kazinczy, Széchenyi és a magyar költészet). Ezek mellett Szilády Áron (a régi magyar irodalomtörténet kutatója, a Régi magyar költők tára kiadója), Heinrich Gusztáv (a német és magyar irodalom Magyar irodalom.