Kokas Endre: Az 1880-as évek irodalmi élete
Az évtized szépprózai elbeszélő irodalma
az elbeszélő költés tulajdonképeni feladata". Azt hiszik, hogy a kor e sajátos vonása annak jele, hogy nem szeret elbeszélni, vagy nem igen van neki mit elbeszélnie, s az apró írás éppen a gyors termelés miatt érzéketlenné teszi az írókat a komolyabb törekvésre. A komolyabb esztétikusoknak nem a rajz műfaja ellen van kifogásuk, mert hisz' ez mégis csak értékkel, új műformával gazdagította irodalmunkat, hanem az esti gondolkodóba őket, hogy aránytalan nagy tért foglal el és az „erőltetett rajzprodukció áldatlansága" ellen szólalnak fel." Gyulai Pál is azért nyilatkozik ellene, mert minden talentumot magának foglalt le és mert „művészietlennek tartotta a keretnek és a tartalomnak a küzdelmét, az egyensúlytalanságot a közlendő anyag és a közlés formája közt". Az aggodalmakat az idő s az új nemzedék megcáfolta. Érintjük röviden a tárcák divatját is. A tárca nem elbeszélés, novella, vagy rajz, hanem a napi eseményekről, közelmúlt élményekről szóló eszmefuttatás, vagy valaminek leírása, bemutatása, vagy aktuális témáról való véleménymondás csevegésszerűen, könnyed társalgó formában, de mindig szellemesen. Greguss Ágost 1876-ban, Ágai Adolf „Tárca levelei"-nek előszavában ír az új műformáról és nem tudva besorozni a tárcát egy esztétikai, műfaji csoportba sem, azért levélnek mondja a tárcát, „de amely levél nem egy valakihez, hanem a közönséghez van intézve, vagy inkább a közönség mindenik tagjához egyenkint". Ő a francia „causerie"-hoz kapcsolja, mint irodalmi forráshoz. A tárcának tipikus művelője s e korszaknak kedvelt alakja Ágai Adolf, ki ..Tárca levelei"-vel, melyeket évtizedeken keresztül írt Porzó néven s kötetekbe szedve időnkint ki is adott, hírnevet és népszerűséget szerzett. Előtte is voltak tárcaírók, régebben is, de ő páratlan mestere és nagy művelője. Tárcái fővárosi életképek, útirajzok, országgyűlési képek, vagy utcáról, szobából vett témákról szóltak s a tárca vonásait tökéletességben ragyogtatták, a „tárcaírás fejedelme" nevet érdemelte ki. Mellette kedvelt tárcaírók voltak Berczik Árpád, Ábrányi 5 Bud. Szemle 1888—137. sz. 307. ,1. és 1889—148. sz. 142—3. I. * Főv. Lapok, 1884. 63. sz. 7 Galamb S. i. m. 57. 1.