Kokas Endre: Az 1880-as évek irodalmi élete

Az évtized szépprózai elbeszélő irodalma

gését. Ilyen új rajzírók pl. Bródy Sándor, Just­h Zsigmond, Gozsdu Elek, Iványi Ödön és a Mikszáth Kálmán novelliszti­kus munkássága és több sikerült rajza nyomán felburjánzó ethnográfiai rajz­írók. Ennek a rajznak kiváló és kizárólagos képviselője Pe­telei István. Elvonultan, távol az irodalmi élettől élt Erdély­ben. Lelkületére az orosz írók, főleg Turgenyev írásainak borúja, hangulata feküdt. 1882-ben lépett fel első ra­jzköteté­vel („Keresztek"­), amely már teljesen kifejezi egész költésze­tének hangulatát: azokról ír, akik Krisztus keresztjét hordják vállukon. Második rajzkötete 1886-ban: Az én utcám. Petelei rajzainak tárgya Erdély kisvárosi, kispolgári életéből vagy a falu világából valók, de nyoma sincs bennük az örömnek, az életvidámságnak: egyhangúan sötét képek ezek, idillek helyett végzet tragédiák képei: fojtott, nehéz levegő jár ben­nük, mert Petelei elveszítette érzékét az élet derűsebb képei iránt. Alakjai mind belső életet élnek és az érzés pusztítja el őket. Jellemábrázoló ereje erős, bár néha rikító színekkel rajzol: rajzait líraiság lengi át; művészi kidolgozásuk s a bennük megnyilvánuló érző szív hatnak legjobban az olva­sóra. Peteleinek nyugtalan, szaggatott, sejtelmes előadása van. Csak egy hosszabb művet írt: A fülemüle (1886) e.­t. de ugyanazon sajátságokkal mint apró rajzait, sőt ez utóbbi műve már inkább álomképnek, mint életnek látszik. Íróink közül őnála legerősebb az orosz hatás. E forma változás az elbeszélés terén nem történt meg min­den ellentmondás nélkül. Megszólal az aggódás a kis terje­delmű művek elszaporodása miatt, hogy „nem akar senki nagyot és hatalmasat alkotni, megelégszik avval, ha apró dolgot talál el híven. A költők elfecsérlik erejüket, ahelyett, hogy azt minél jobban központosítani iparkodnának. A mo­dern rajz is ennek a beteges iránynak kifolyása". Félnek az' elbeszélő irodalom lehanyatlásától, mert így az „elbeszélő, költészet jóformán töredékeire bomlik szét: képekre, raj­zokra, vázlatokra, melyeket nagyobb egésszé fűzni, közös­gondolat tolmácsaivá avatni, a röpke megilletésen túl érde­kessé s egész lelki világunkat foglalkoztatóvá tenni: ez lenne 4 Koszorú, 1884. 39. sz.

Next