Pannonhalmi Szemle 1933
Könyvismertetések - 4
Míg klasszikus filológus tudósaink a magyar ókortudomány feladatairól, problémaköreiről vitatkoznak, a szegedi egyetem tudós professzora, Huszti József a magyarországi humanisták vezéralakjáról, Janus Pannoniusról írt mesterművén mutatja be, hogyan kell megoldani a humanista kutatás elodázhatatlan feladatait. A szerző célja : Janus Pannonius életének és műveinek összefoglaló ismertetése. Ezt a munkát Huszti szinte maradék nélkül elvégezte. A klasszikus filológus tudósnak széleskörű, a legapróbb részletekre is kiterjedő tájékozottságát a mű minden lapja visszatükrözteti. De azért a szerző egy pillanatra sem bocsátkozik száraz filologizálásba. Művészi tollal rajzolja meg a történelmi hátteret, a quattrocento szellemi hatóerőit, Guarino Veronese ferrarai „Stúdióját", ahová a világ minden részéből hívogatta a tanítványokat az új műveltség megejtő varázsa. . . Két összetevőnek : a filológus és historikus kutató munkának eredője ez a könyv. Húsz, művészveretű fejezetben pereg le az olvasó előtt a „rudis terra" szülöttjének Csezmiczei Jánosnak — költői álnéven : Janus Pannoniusnak — mesébe illő, tüneményes pályafutása . Guarino iskolájának legcsodáltabb csodagyereke szatirikus epigrammáival a XV. század „költőfejedelme" címet vívja ki magának. Tudományos szempontból nem kevésbbé értékes a mű második része (297—432.) : a „Jegyzetek". A rengeteg bibliográfiai adat között a szerző a tudomány előhaladásáért rajongó szakembernek őszinteségével hívja fel a fiatal nemzedék figyelmét a megoldásra váró kérdésekre. Helmeczi István : A klasszikus irodalom hatása magyar nyelvű irodalmunkban a XVI. század közepéig. Budapest, 1930. 321. Sokszor hangoztatott megállapítás, hogy a görög és latin irodalom minden nemzet irodalmában éreztette hatását. Mennyiben mutatható ki a klaszszikus irodalom hatása magyar nyelvű irodalmunkban a XV. sz. közepéig ? Erről számol be Helmeczi I. tömören, szabatosan megírt tanulmányában. Kódexeinkben a klasszikusok csak kiszakított gondolatokkal szerepelnek. Históriás énekeinkben a klasszikus tárgy már átdolgozásban jelenik meg. A XVI. század első felében meghonosodnak a klasszikus versformák is. Nemes Vazul, Walther John : Decimi Magni Ausonii Mosella. Mit einer Einführung in die Zeit und die Welt des Dichters. Trier, Paulinus-Druckerei, Evsz, nélk. (1932.) 150 + XX. Félvászon-kötés. 3'50 RM. Inkább a művelt nagyközönség igényei, mint a tudományos munka alapelvei lebegtek a szerzőnek szeme előtt, midőn Ausoniusnak „Mosella" című költeményét adta ki német prózai fordítással együtt. Ez a költemény azon nem sok antik irodalmi termék közé tartozik, melyek germán talajon jöttek létre. Alapos és világos elrendezésű bevezetés mutatja be legelőször is azt a törénelmi miliőt, melyben Ausonius élt, továbbá a költő élete folyását és költői munkásságát. A latin szöveggel párhuzamosan közölt prózai fordítás célja elsősorban az eredeti szövegnek világos megértése, melyet Symmachusnak Ausoniushoz írt levele egészít ki. E levél a „Mosellá"-nak már keletkezése idejében való nagy népszerűségére világít rá élesen. A szöveg ilyetén leközlése után értékes magyarázatot nyújt a szerző a költeményt sorról sorra követve összefüggő előadás keretében. Valóban sokkal alkalmasabb mód ez a szerző céljainak megvalósítása érdekében, mint ugyanennek a lapok alján közölt jegyzetek alakjában való széttördelése lenne. Ügyes az a kép is, melyet szerző a költemény irodalmi jellegének és célzatának megrajzolásával nyújt. De legérdekesebb, legönállóbb és egyúttal a legértékesebb része e munkának a szöveggel kapcsolatos archeológiai anyagnak elsőrangú fényképfelvételek formájában közölt hozzácsatolása, illetve ennek magyarázata. Az emlékek jó része a Mosella környékéről való, de van egyébb vidékről is. A költemény kultúrtörténeti adataival igazán élvezetes módon kapcsolja ezeket a szerző össze, hol szorosabban, hol kevésbé a dolog természetének megfelelően. Bár a szerző a munka jellegének megfelelően az irodalmi utalásokat, párhuzamos helyek feltüntetését teljesen elhagyja — egy néhány fontosabb