Pannonhalmi Szemle 1933
Könyvismertetések - 4
Litványi László: Császár Ferenc élete és irodalmi munkássága. Bp. 1931. Forum nyomdai műintézet. Ebben a füzetben Császár életrajzának a keretein belül irodalmi munkásságának részletes ismertetését kapjuk. Lírájának, novella-, regény- és drámaírói kísérleteinek jellemzésén kívül szerkesztői és műfordítói tevékenységével is foglalkozik a szerző. Különösen kiemeli szonettjeit, amelyeket az irodalomtörténetírás eddig nem méltatott kellő figyelemre. Új regényírói működdésének ismertetése is: kéziratban maradt töredékeiről a szerző saját kutatásai folytén szerezhetünk tudomást. Az utolsó fejezet: Császár írói arcképe nem azt nyújtja, amit ígér, csak érdemeit sorolja fel, de nélkülözzük — nemcsak itt, hanem az egész füzetben is — Császár elhelyezését korában, az egyes irodalmi eszmékhez, áramlatokhoz való viszonyát, állásfoglalását irodalmi kérdésekben, stb. Kétségtelen, hogy a szerző enélkül is hasznos szolgálatot tett az irodalomtörténetírásnak pontos és szorgalmas munkájával. Jeney János: Garay János. Palaestra Calasanctiana 1. szám, Budapest 1932, 112 l. Garay János költői pályáját mutatja be az értékes doktori értekezés. Garay a negyvenes évek népszerű költője, ma azonban az elfeledett költők közé számíthatjuk, hisz nem él munkáiból más, mint a Háry János és vagy két költemény. De ő is azok közé tartozik, akik a nemzet felvirágoztatásáért harcoltak. Oly nemes, önzetlen hazafiság lobogott benne, hogy ha nem is mint költőt, de mint embert nem szabad elfeledni. Ebből a szempontból is érdemleges munkát végzett a szerző. A költő pályájának keretébe állítja be a műveket, ismerteti és értékeli, a végén pedig egész költészetét jellemzi. Nem esik abba a hibába, hogy egy íróval foglalkozva, túlértékelné a műveket, csak kiemeli a költő valódi érdemeit. Hisz természetes, hogy egy elfeledett költőnek érdemei is veszendőbe mennek, amelyeket újra kell értékelni. A tárgyalt művek száma, a lehetőség szerint minden szempont tekintetbe vétele és a felhasznált irodalom is mutatja, hogy komoly elmélyedéssel készült munka. Gálos Magda: Sigismond Justh et Paris. Contributions à l histoire des relations littéraires franco—hongroises dans la deuxiène moitié du XIX c siècle. Budapest 1933. 120 1. A francia—magyar irodalmi kapcsolatok kutatása az újabb időkben örvendetesen fellendült. Jelen munka is a francia irodalom, művelődés hatását mutatja ki Justh Zsigmondnál. Justh Zsigmond tüzeslelkű magyar, de a kultúra termékeitől nem akarja visszatartani Magyarországot, hanem, ami jó benne, átvenni és fejleszteni; viszont a magyar irodalomról, magyar közéletről fel akarja világosítani a külföldi irodalmat, amely vagy egyáltalán nem ismerte vagy pedig rosszul ismerte. Justh beteges ember volt és a testi betegség rányomta bélyegét lelkére is. Világnézete komor, sötét, a buddizmus felé hajlik, azonban munkásságát, amelyet oly fáradhatatlan lélekkel végzett, ha mindenben nem is kifogástalanul, nem szabad kevésre becsülnünk. Az arisztokráciát kevésre becsüli, a magyar parasztban látja a jövőt. A munkából felénk sugárzik az 1890-es évek mozgalmas, tanulni vágyó, fejlődni akaró élete, melyet a szerző plasztikusan és folyékonyan ad elő. Olvasása nem fárasztó, francia stílusa is könnyed. Értékessé teszik a munkát a negyven lapot betöltő kiadatlan levelek, melyeket Justhnak írtak és Justh írt másoknak. Az egész munkán a szerző tárgyszeretete vonul végig. Klasszika-filológia. Huszti József: Janus Pannonius. Pécs, 1931. A Janus Pannonius-Társaság kiadása, XIV + 448.