Pannonhalmi Szemle 1934
1. szám - TANULMÁNYOK. - DR. BÁNHEGYI JÓB: Harsányi Lajos költészete.
Az élet muszikája c. verseskötetnek az a jelentősége, hogy a fiatal költő kezdi megtalálni önmagát, felfedezi igazi énjét, megnyílik előtte költői ihletének legbővebb forrása, a vallásos élmény és a természet, másrészt pedig a költői kifejezés eszközeiben is fokozatosan önállósul, egyre jobban megszabadul az idegen hatásoktól és szuverén urává kezd válni a műteremtő formának. Felszabadulásában kétségtelenül része van Ady Endre ösztönző hatásának, de ez az ösztönzés nem olyan lenyűgöző erejű, hogy Harsányit Ady Endre utánzójának lehetne nevezni. Költőnk tanult Adytól; a nagy újító nyelve, szókincse, költői frazeológiája és szimbolizmusa kétségtelenül nyomot hagyott a fiatal Harsányi költészetében. De a tanítvány korán önállósult, a hatás nem volt mélyenjáró, mert ennek útját állta a két költő lelki struktúrájának és különösen világnézetüknek nagy ellentéte. Ady, a tiszántúli magyar kálvinista, nyugtalan és forrongó lélek ; vallása örök viaskodás az isteneszmével ; magyarsága véres és tragikus elégedetlenség ; embersége vad és szörnyű tusakodás a vér és arany zsarnokságával ; művészete geniális ösztönösség. Harsányi, a dunántúli magyar papköltő, a katolicizmus életigenlő világnézetének birtokában egyensúlyozott és harmonikus lélek; magyarságát a faji ösztönnél erősebben táplálja a történeti kulturáltság ; a test és lélek harcában a kegyelem forrásaihoz és az aszkézis fegyelméhez menekül ; műalkotó munkájában több a művészi tudatosság, mint a spontán ösztönösség. A két költő lelki adottságainak e rövid összehasonlítása, szembeállítása is meggyőzhet bennünket arról, hogy lényegbevágó Ady-hatást Harsányi Lajos költészetében hiába keresnénk. A vallásos élmény erősödésén, a szimbolizmus újságán, a költői eredetiség kibontakozásán kívül Az élet muzsikája c. kötet azért is nevezetes, mert Harsányi itt egy új tájat fedezett fel a költői szemlélet számára : a Hanság és a Fertő vidékét, az ősi nádasok világát és kolorista pompában ragyogó tájképeivel méltó versenytársául szegődött Czóbel Minka és Babits Mihály modern impresszionista tájköltészetének. Az erejének tudatára ébredt költő következő kötetében , A napkirály rokonában (1911) érte meg először művészi tehetségének kiteljesedését. Ezzel lett Harsányi a modern magyar katolikus líra igazi megújítójává. Ezt azzal érte el, hogy egyrészt szakított a Tárkányi—Mindszenthy-féle modorossá vált költői iskola patetikus és szónokias hangnemével, vallási oktatás, versbe foglalt moralizálás vagy ünnepi szónoklat helyett az Istenbe merült lélek intim élményeit tolmácsolta megkapó bensőséggel és közvetlenséggel. Másrészt feltárta egy titokzatos palota kapuját és bepillantást engedett a papi lélek rejtelmeibe, a szent hivatásának élő, kísértésekkel viaskodó és égi örömökben vigasztalódó áldozatos élet hétpecsétes titkaiba. A napkirály rokona, A titokzatos palota és a Magyar zsoltárok című versciklusokat a papi és költői küldetés boldog öntudata hatja át és ezeknek az ihletett verseknek olvasója valóban istenközelségbe kerül a költői szuggesztió erejével. A költő önkifejezésének eszközéül