Pannonhalmi Szemle 1938

Tanulmányok - Dr. Bánhegyi Jób: Szt. István alakja irodalmunkban

könyvekkel, Szent Gellért és Boldog Mór műveivel. Ennek a latin nyelven meginduló, de mindjárt kezdetben a magyar lélek sajátos vonásait is híven tükröző írásbeliségnek egyik legrégibb emléke az Imre herceghez intézett Intelmek, amelyet kétségtelenül István ki­rály sugalmazására egyik udvari papja foglalt írásba. Azok a taná­csok,, amelyeket a fiáért, nemzetének jövendő uralkodójáért aggódó apa gyermekének lelkére köt, egyben a legrégibb és leghitelesebb jel­lemzését adják István király lelkületének. ,,A királyi méltóság rendje — írja egyebek közt — úgy hozza magával, hogy arra egyedül kato­likus hittel eltelt hívők jussanak. Ezért a mi tanításaink során az első helyet a szent vallásnak adjuk ., , Légy a katolikus apostoli hitnek szorgalmas megtartója. Mert akiknek hamis hitük vagyon, avagy hi­tüket cselekedetekkel be nem töltik és fel nem ékesítik, sem itt nem uralkodnak tisztességgel, sem az örök birodalom koronájában nem lesz részük. Ha pedig a hitnek pajzsát megtartod, az üdvösség sisak­ját is felveszed... Légy békességtűrő, ítélj béketűréssel, szánako­zással és nyugalommal. A jócselekedetek törvénye főékesség a kirá­lyok koronáján. Illik a királynak kegyesnek, irgalmasnak és több egyéb jóságokkal teljesnek és ékesnek lennie; a kegyetlenséggel és gonoszsággal fertőzött király hasztalan keres király nevet, mivel zsarnoknak mondatik . . . Uralkodjál mindenki felett harag, kevély­ség, gyűlölködés nélkül, békességesen, szelíden, emberségesen, meg­emlékezvén szüntelen, hogy minden ember azon egy állapotban va­gyon és semmi fel nem emel, csak az alázatosság, semmi meg nem aláz, csak a kevélység és gyűlölség." Lelkére köti fiának a ,,vendég és jövevény" népek megbecsülését is, mert „nagy haszon vagyon ben­nük: különb-különbféle szót, szokást, fegyvert és tudományt hoznak magukkal, ami minden országnak ékességére szolgál. . . Gyenge és törékeny az egynyelvű és egyerkölcsű ország. Hagyom ezért fiam, adj nekik táplálást jóakarattal és tisztességes tartást, hadd éljenek nálad örömestebb, hogysem másutt lakoznának. . ." Míg a magyar államalapító egyfelől feltárja országa kapuit az idegenek előtt, más­felől viszont megvédi a nemzeti hagyományokat és sajátosságokat. Kimondja, hogy magyar földön csak magyar szellemben lehet kor­mányozni. Nem lehet a latinokat görög, a görögöket latin elvek sze­rint kormányozni. Fiának is szívére köti az ősök példájának köve­tését. Az Intelmekből a középkori keresztény uralkodó eszményképe rajzolódik elénk. A királynak hivatása az, hogy alattvalóit igazság­gal, szelídséggel, bölcs szigorúsággal, kegyességgel a földi jólét út­jára és ezen keresztül az égi boldogsághoz vezesse. A királyi eré­nyek alapja az életszentség; a hatalom Istentől van és nem öncélú, hanem az uralkodó és alattvalók természetfeletti boldogulásának eszköze. István király életének és tetteinek emlékét középkori legendáink és krónikáink őrizték meg. Legrégibb az előbbiek közül a legenda maior, amely Varjú Elemér neves történettudósunk szerint István

Next