Pannonhalmi Szemle 1943
1. szám - Blazovich Jákó: A keresztény egység szolgálatában
A keresztény egység szolgálatában. Blazovich Jákó. A húszas évek derekán élénk érdeklődés fogadta az ismert orosz bölcselőnek, Berdjajevnek ,,Új középkor" címen megjelent munkáját. Az orosz nyelven megírt könyv rövidesen különböző fordításokban forgott közkézen. Az első világégést követő évek kultúrbölcseleti, világnézeti tusakodásain keresztül Berdjajev egy új középkor pirkadását látja- ,,A modern idők elvei megfakultak, lelki erői kimerültek ... A világ káoszban vergődik, de máris új lelkiség, új világ kialakításán dolgozik, amely a középkorhoz hasonlít." Az orosz bölcselő a maga meglátásával nem áll egyedül. Legutóbb idehaza Németh László hallatott a „Magyar Élet" hasábjain hasonló hangokat. ,,A középkor, amely az első romantikusok számára sötéten csillogó kaland volt, most lesz (kezdetlegességében is) egy tökéletesebb Európa képe, amelynek még volt vallása, egyéniségeit a veszély faragta, az üdvösség nevelte s az isteni rend hangolta egy kultúrába." Tény, hogy a középkor a maga lelkiségével, kultúrájával egyre mélyebbre nyomul napjaink érdeklődésének körébe. A kétségtelen jelenségnek forrása nem a vértelen romantika, a földúlt jelen elől a múltba való menekülés erőtlen vágya, hanem annak az igazságnak a kor lelkivilágában való tudatosulása, hogy a középkornak ránk hagyott örökségében vannak halhatatlan, nagy értékek, amelyeket az újkor eltékozolt, amelyek hiányában szenvedünk. A középkor egyik legértékesebb sajátossága kultúréletének töretlen, szerves egysége. Az egység megteremtője, záloga a kereszténység volt. ,,Ez az egység — állapítja meg a kiváló angol történetbölcselő, Dawson — nem szorítkozott csak a vallási életre, átfogta a társadalmi élet egész körét. A nevelés, az irodalom, a művészet, a népjólét összes kérdései — mindez az Egyház hatáskörében állott." A kor egységes volt állameszmetanában, társadalomszemléletében, világnézetében, kereszténységében. Ezt a hatalmas, termékeny egységet különböző pontokon kikezdte a beköszöntő újkor szelleme. A reneszánsszal kezdődőleg egyre hevesebben különböző bomlasztó, centrifugális erők törtek be a keresztény kultúrvilágba. Ezeknek az erőknek szakadatlan, évszázados ostroma lassan-lassan megtörte a középkor szerves kultúregységét. Elsősorban az újkor folyamán egyre merészebben érvényesülő individualisztikus-racionalisztikus áramlat hatása alatt Európa a kereszténységtől való távolodásának szomorú eredményeképpen lépésről-lépésre egyes célrendszerek, feladatkörök, kultúrterületek is ,,individualizálódtak", azaz önállósultak, öncélúvá lettek, az előző kor egysége fölbomlott. Minden életnek, tehát a kultúréletnek is örök törvénye, hogy