Pannonia, 1898. január-március (27. évfolyam, 1-73. szám)
1898-01-01 / 1. szám
Kassa, 1808 Szerkesztőség, a hová a kéziratok és levelek intézendők, Kassai Kossuth Lajos-utcza 16. sz. alatt. XXVII. évfolyam, E. szám Előfizetési árak t Egész évre............10 frt — kr. ♦.Félévre................. 5 frt — kr. Negyedévre .... 2 frt 50 kr. Egy hóra............... 1 frt — kr. Egyes szára .... — frt 4 kr. jegjelen a hétfői nap kivételével mindennap. STirdedések a legolcsóbb díjszabás szerint felvétetnek a kiadóhivatalban: ifj. Nauer Henrik könyvnyomdájában Kassán, Kossuth L.utcza 16. sz. alatt. TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő : Dr. HOKEITJSITJER IGXTACG. Társszerkesztő : Leisly Gyula. Szombat, január 3. Hirdetéseket felvesz azonkívül: Budapesten Jaulusz és Társa, Eckstein Bernát, Goldberger A. V., Blockner Fischer J. D. — Bécsben: Mosse Rudolf, Haasenstein & Vogler, Schalek Henrik, Oppelik A. Danneberg J., Dukes M. — Frankfurtban: Daube G. L. & Co. — Hamburgban: Mosse Rudolf Károlyi & Liebmann. — Berlinben: Mosse Rudolf, Haasenstein & Vogler. Kiadóhivatal, ahová a hirdetések és előfizetési pénzek küldendők, Kassán, Kossuth Lajos utcza 10 sz. alatt. Szeretettel és bizalommal fordulunk az uj év beálltával a mi kedves közönségünkhöz. Szeretettel és hálával eltelve, azért, hogy rövid pályánkon annyi jelével halmozott el rokonszenvének és jóakaratának, mely a további lelkes és fokozottabb munkásságra sarkal, mely arra buzdít, hogy ezentúl még inkább megfeszítve erőnket és tehetségünket, oly lapot adjunk közönségünknek kezébe, mely a mai kor minden igényeinek teljesen megfelel. Nagyok ez igények, de az a lelkes munkakedv, az a minden akadályt legyőző ambiczió, melytől mindnyájan át és át vagyunk hatva, ki fogja elégíteni őket. Függetlenül, szabadon, minden politikai párttól önállóan a tiszta igazságot írjuk vezérczikkeinkben, tollunkat pártérdek sohasem vezetheti, minden tekintetben elfogulatlanul állunk őrt a közérdek felett, mint meg nem győzhető phalanx állunk ott, ahol a közjó ellen támadás történik. Eszménk és czélunk egy , minden irányban független, boldog és hatalmas magyar haza, melynek fiai szolgáltassák jövője dicsőségének biztos zálogát. Ezt csak úgy véljük elérhetni, ha távol idén párttól, az igazság dicső zászlója alatt dunk előre, s i közönségünkhöz. Lapunk munkatársai a felsőmagyarozági írógárda legjelesebbjei, akik becses ágozataikkal állandóan felkeresik lapunkat. A legfontosabb politikai mozgalmakról nagyobb eseményekről naponként távtudósításokat hozunk. A kávéházakban este olvashatók az aznapi országgyűlési 4 legfontosabb politikai hírek, úgy hogy kintetben majdnem 24 órával előzzük a fővárosi napilapokat. Vidéki levelezőink a vidék eseményeiről számolnak be részletesen, míg városunkban minden említésre méltó esemény lapunkban megtörténte után pár órával már napvilágot lát. Tárczaczikkeinket ügyestollú munkatársaink írják élvezetesen és változatosan. Többi rovatainkra is nagy gondot fordítunk, míg elterjedtségénél fogva a „Pannónia“ hirdetései a legalkalmasabbak a hirdetők részére. Azon kérelemmel fordulunk a tisztelt közönséghez, hogy vonja meg tőlünk, támogatását továbbra se mi viszont ígérjük, hogy mindent el fogunk követni, hogy nagyra becsült közönségünk minden igényét kielégítsük. Levelezőlapon itt kívánságra küldünk mutatványszámokat. Tisztelettel Ifj NAUER HENRIK UNGAR ADOLF kiadó-tulajdonosok. Dr. HOHENAUER IGNÁCZ felelős szerkesztő. LEKLY GYULA társ-szerkesztő. GYŐRFFY ALAJOS Ifj. KEMÉNY LAJOS UNGÁR ADOLF szerkesztő-bizottság Munkái Apagyi Emil Bezsula Vilmos Dr. Csiszarik János Dragoner Béla Dunka Lajos Ember László Dr. Enyiczkey Béla Dr. Esterházy Sándor Dr. Gerevich Emil Gérecz Károly Dr. Halmos Károly Hebelt Ede ávin 7c : Nernády Emilia Juhász Mór Kerner Lajos Klimkovics Elemér Korponay Mihály Kovácsy Béla Kozora Vincze Mihalik József Myskovszky Viktor Dr. Nyulászy János Podhorányi Miklós Reichmann Lujza Répászky Gyula Ifj. Szilva István Révész Kálmán Szőnyi Zoltán Rössler István Dr. Takács Menyhért Schlachta Kálmán Tattárszky Gyula Dr. Stöhr Sziárd Antal Tfirst Vendel Szekeress Fr. Ödön Ungar Miklós Szecsey István Valló Vilmos Stephány Nándor Varga Kálmán Siposs A. Gyula Wilhelm Frigyes Siposs Aladár Zalka Zsigmond Zsadányi Henrik Előfizetési órák helyben házhoz hordva, vidékre postán : Egész évre......................1 © frt — kr. Fél évre......................... 5 frt — kr. Negyed évre................ 2 frt 50 kr. Egy hóra......................... 1 frt — kr. A »Pannónia« szerkesztősége és Isiadellisra.foala. Újév elapján. (L. Gy.) Az örök idő egyre pörgeti orsóját s a mint rémsebesen fogy fonala, repülnek az évek egymásután. A fonál szálai bonyodalmas tekervényekben belenyúlnak a világ eseményeinek végtelen lánczolatába s a véges ember néha-néha köt a fonálon egy-egy csombékot, azt hangsúlyozva, hogy: a réginek itt vége van, a csombékon túlkezdődik az uj ! Szilveszter éjszakájával újra egy ilyen csombékot kötöttünk az idő fonalán s a mint a toronyóra elkongatta a tizenkettőt, a kongás hangjának utolsó rezgéseivel meghalt az ó esztendő és megszületett az újév. Mögöttünk maradt egy küzdelmekben és nehéz megpróbáltatásokban eltöltött esztendő Lapunk ma száma 6 oldalra terjed. Ólomöntés. Tisztelt Szerkesztőség! Ámbár jól tudom, hogy nap-nap mellett számtalan kérdést intéznek a szerkesztőhöz, olyan kérdéseket, melyekre halandó lény nehezen képes feleletet adni, s melyek miatt még a delfi orákulumnak is ég felé meredezne minden hajaszála, mégsem állhatom meg, hogy gyötrelmeim közepette, ne háborgassam bajaimmal. Tudom, hogy hol azt kérdezik, miként lehessen valamely ébenfa asztalkát fehérre páczolni, birkadombból őzgerinczet készíteni, bagaria csizmát nikkellel bevonni, avagy pedig az eczetes ugorkát századokra konzerválni, de azért mégis önhöz fordulok, mint az utolsó remédiumhoz. Ne haragudjék tehát és hallgassa meg türelemmel bajaimat, melyeket csupán néhány szóba akarok foglalni. Néhány nappal Szilvester estéje előtt azon óhajtását nyilvánította előttem az én kedves feleségem, hogy ő a jövőbe szeretne tekinteni. Miután feleségemnek ezen kívánsága előttem, egyébként nyilvánuló kívánságaihoz képest, nagyon is szerénynek tűnt fel, a legkisebb ellenvetést sem tettem és a legnagyobb bőkezűséggel megadtam hozzá az engedélyt. Erre azt kérdezte tőlem az én feleségem : — Hogy tulajdonképpen, hogyan is lehet a jövőbe tekinteni? — Mire én azzal feleltem, hogy én erre nézve teljesen inkompetens vagyok, hogy nekem sohasem volt kedvem a jövővel törődni, hogy nekem elég gondot és boszúságot okoz a jelen, a közelmúlt, a félmúlt, a föltételes múlt, a bevégzett múlt és a régmúlt, hogy tehát nem akarom kedélyemet még a jövő bajaival is megterhelni. Feleségem azonban, ki éppen csak a jövőre kapricskozta magát, engem könnyelmű embernek nevezett, s nekem sehogysem sikerült akaratos fejecskéjéből a jövőt kiverni. Nem tudom, vajjon más asszonyok is ilyen fejesek-e? De az enyém már csak ilyen. De hát ne beszéljünk erről ! Törtem egy ideig a fejemet a probléma megoldása fölött. Végre pompás gondolatom támadt, melynek rögtönében adtam is pregnáns kifejezést a következő szavakban: — Veszek uj kalendáriumot. Ebbe csak egy pillantást kell vetned, s azonnal kitárul szemeid elé egy egész év jövője, minden ünnepnap- és holdfogyatkozás és időjóslattal egyetemben. — Ugyan ne beszélj ilyen zöldeket ! — förmedt rám a feleségem, — ha a naptárhoz akarok folyamodni, akkor nem szorulok a te tanácsaidra ! — Igen? — kiáltok méltó fölháborodásomban. — Te az én tanácsaimért még gorombaságokkal fizetsz ? Hogy én zöldeket beszélek, mikor künn minden fehér ? Hát akkor csak süsd ki magad, hogy miként lehessen a jövőbe pillantani ! Én éppenséggel nem vagyok rá kiváncsi ! — Ezzel kibújtam a kérdés terhe alól és elmentem hazulról. Amint visszatérek, feleségem örömteljes arczczal jött elibém. Szemei úgy ragyogtak, mint valami húsz gyertyaerejü izzólámpa, a mikor a villamos mű vizhajtó ereje föl nem mondja a szolgálatot. — Meg van! — mondá a legkedvesebb mosolygással. — Mi van meg ? — kérdem én kíváncsian. — Hát mi más, mint a jövőbe való pillantás ! — felesés kádencziával. — Nos, hát micsoda bűbáj segítségével akarsz a jövőbe pillantani ? — Szilveszter éjjelén ólmot fogunk önteni! — Ólmot önteni ? — ismétlem meglepetve. — Természetesen! Csak értesz hozzá? — Hogyne? ! — mondom önérzettel, bár sohasem foglalkoztam sem ólom, sem harangöntéssel. — De honnan vesszük az ólmot ? — Oh az csak találkozik a házban ! Ennek én nagyon megörültem, mert így legalább nem kellett megint egy újabb fogyasztási czikk beszerzéséről gondoskodnom. Erre aztán megindult a keresés. Feleségem mindent felforgatott a házban és talált is oly nagy mennyiségű czingombot, staniol butélia kupakot és összetörött ólomkatonát, hogy azokat összeolvasztva öt porczió ólmot készíthetett, miután a család tagjai ennyiből állanak. Már most azon utasítást nyertem, hogy tudakolódjam behatóan az ólomöntés mesterségéről és az azzal egybekötött megfejtés mibenlétéről. 8 én lelkiismeretesen utána jártam a dolognak, s az utczán minden ismerőst megintervieváltam. A legtöbben annyit tudtak, mint jómagam, tudniillik semmit, mások még ennél is kevesebbet. Nagyon le voltam hangolva, s már-már le akartam mondani az egész orákulumról, midőn hazamenet megpillantom a templom előtt a vén koldusasszonyt, akinek, ha van aprópénzem, mindig szoktam valamit adni. Most is odanyújtottam neki a szokásos oboluszt, s csak úgy gépiesen kérdeztem tőle, hogy nem ért e az ólomöntéshez ? — Már hogyne értenék hozzá! — mondá ő. — Értek bizony ! Örömemben majd hogy nem nyakába borultam az öreg néninek. Hogyisne ? Nélküle ismét csak ólomöntési recept nélkül térek haza, mi feleségemben méltó felháborodást keltett volna, aki úgy is azt hajtogatja folyvást, hogy tőlem semmit sem lehet kieszközölni, hogy hasznomat nem lehet venni, s hogy a család jóvoltával, jövőjével mit sem törődöm. Húsz krajczárt nyomtam a jó öreg markába, s kérdem, hogy mi minden kell az ólomöntéshez ? — Először is hinni kell a dologban — mondás kenetteljesen. — Erős hit nélkül semmire sem lehet menni. — Jó, jó ! — adom feleletül. — Hát azután még mi kell hozzá ? Mondja el gyorsan, mert hideg van. Azután a rendőr is gyanakvólag tekint felénk. Ki tudja mit gondol ! — Kell hozzá egy pléhkanál. Van otthon pléhkanál ? — Majd csak akad. De tovább ! — A kanálba kell tenni az ólmot, ezt kályhatűz vagy gyertya fölé tartani, és ha megolvadt, egy