Pannonia, 1898. január-március (27. évfolyam, 1-73. szám)

1898-01-01 / 1. szám

Kassa, 1808 Szerkesztőség, a hová a kéziratok és levelek intézendők, Kassai Kossuth Lajos-utcza 16. sz. alatt. XXVII. évfolyam, E. szám Előfizetési árak t Egész évre............10 frt — kr. ♦.Félévre................. 5 frt — kr. Negyedévre .... 2 frt 50 kr. Egy hóra............... 1 frt — kr. Egyes szára .... — frt 4 kr. j­egjelen a hétfői nap kivé­telével mindennap. STirde­dések­ a legolcsóbb díjszabás szerint felvétetnek a kiadóhivatalban: ifj. Nauer Henrik könyvnyomdá­jában Kassán, Kossuth L.­utcza 16. sz. alatt. TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő : Dr. HOKEITJSITJER IGXTACG. Társ­szerkesztő : Leisly Gyula. Szombat, január 3. Hirdetéseket felvesz azonkívül: Budapesten Jaulusz és Társa, Eckstein Ber­­nát, Goldberger A. V., Blockner Fischer J. D. — Bécsben: Mosse Rudolf, Haasenstein & Vogler, Schalek Henrik, Oppelik A. Danneberg J., Dukes M. — Frankfurtban: Daube G. L. & Co. — Hamburgban: Mosse Ru­dolf Károlyi & Liebmann. — Berlinben: Mosse Rudolf, Haa­senstein & Vogler. Kiadóhivatal, a­hová a hirdetések és előfizetési pénzek küldendők, Kassán, Kossuth Lajos­ utcza 10 sz. alatt. Szeretettel és bizalommal fordulunk az uj év beálltával a mi kedves közönségünk­höz. Szeretettel és hálával eltelve, azért, hogy rövid pályánkon annyi jelével halmozott el rokonszenvének és jóakaratának, mely a to­vábbi lelkes és fokozottabb munkásságra sar­kal, mely arra buzdít, hogy ezentúl még in­kább megfeszítve erőnket és tehetségünket, oly lapot adjunk közönségünknek kezébe, mely a mai kor minden igényeinek teljesen megfelel. Nagyok ez igények, de az a lelkes munkakedv, az a minden akadályt legyőző ambiczió, melytől mindnyájan át és át va­gyunk hatva, ki fogja elégíteni őket. Függetlenül, szabadon, minden poli­tikai párttól önállóan a tiszta igaz­ságot írjuk vezérczikkeinkben, tollunkat párt­érdek sohasem vezetheti, minden tekin­tetben elfogulatlanul állunk őrt a közérdek felett, mint meg nem győzhető pha­lanx állunk ott, a­hol a közjó ellen támadás történik. Eszménk és czélunk egy , minden irány­ban független, boldog és hatalmas magyar haza, melynek fiai szolgáltassák jövője dicső­ségének biztos zálogát. Ezt csak úgy véljük elérhetni, ha távol idén párttól, az igazság dicső zászlója alatt dunk előre, s­­ i közönségü­nkhöz. Lapunk munkatársai a felsőmagyaroz­­ági írógárda legjelesebbjei, a­kik becses ágozataikkal állandóan felkeresik lapunkat. A legfontosabb politikai mozgalmakról nagyobb eseményekről naponként táv­­­­tudósításokat hozunk. A kávéházakban este olvashatók az aznapi országgyűlési 4 legfontosabb politikai hírek, úgy hogy kintetben majdnem 24 órával előzzük a fővárosi napilapokat. Vidéki levelezőink a vidék eseményeiről számolnak be részletesen, m­íg városunkban minden említésre méltó esemény lapunkban megtörténte után pár órával már napvilá­got lát. Tárczaczikkeinket ügyestollú munkatár­saink írják élvezetesen és változatosan. Többi rovatainkra is nagy gondot fordítunk, míg elterjedtségénél fogva a „Pannónia“ hirdetései a legalkalmasabbak a hirdetők részére. Azon kérelemmel fordulunk a tisztelt kö­zönséghez, hogy vonja meg tőlünk, támogatását továbbra se mi viszont ígérjük, hogy mindent el fogunk követni, hogy nagyra be­csült közönségünk minden igényét kielégítsük. L­e­ve­l­ez­ő­l­a­p­o­n itt kívánságra küldünk mutatványszámokat. Tisztelettel Ifj NAUER HENRIK UNGAR ADOLF kiadó-tulajdonosok. Dr. HOHENAUER IGNÁCZ felelős szerkesztő. LEKLY GYULA társ-szerkesztő. GYŐRFFY ALAJOS Ifj. KEMÉNY LAJOS UNGÁR ADOLF szerkesztő-bizottság Munkái Apagyi Emil Bezsula Vilmos Dr. Csiszarik János Dragoner Béla Dunka Lajos Ember László Dr. Enyiczkey Béla Dr. Esterházy Sándor Dr. Gerevich Emil Gérecz Károly Dr. Halmos Károly Hebelt Ede á­v­i­n 7c : N­ernády Emilia Juhász Mór Kerner Lajos Klimkovics Elemér Korponay Mihály Kovácsy Béla Kozora Vincze Mihalik József Myskovszky Viktor Dr. Nyulászy János Podhorányi Miklós Reichmann Lujza Répászky Gyula Ifj. Szilva István Révész Kálmán Sz­őnyi Zoltán Rössler István Dr. Takács Menyhért Schlachta Kálmán Tattárszky Gyula Dr. Stöhr Sziárd Antal Tfirst Vendel Szekeress Fr. Ödön Ungar Miklós Szecsey István Valló Vilmos Stephány Nándor Varga Kálmán Siposs A. Gyula Wilhelm Frigyes Siposs Aladár Zalka Zsigmond Zsadányi Henrik Előfizetési órák helyben házhoz hordva, vidékre postán : Egész évre......................1 © frt — kr. Fél évre......................... 5 frt — kr. Negyed évre................ 2 frt 50 kr. Egy hóra......................... 1 frt — kr. A »Pannónia« szerk­esztősége és Isiad­ellisra.­foala. Újév elapján. (L. Gy.) Az örök idő egyre pörgeti orsóját s a mint rémsebesen fogy fonala, repülnek az évek egymásután. A fonál szálai bonyodal­mas tekervényekben belenyúlnak a világ ese­ményeinek végtelen lánczolatába s a véges ember néha-néha köt a fonálon egy-egy csom­­békot, azt hangsúlyozva, hogy: a réginek itt vége van, a csombékon túlkezdődik az uj ! Szilveszter éjszakájával újra egy ilyen csombékot kötöttünk az idő fonalán s a mint a toronyóra elkongatta a tizenkettőt, a kon­­gás hangjának utolsó rezgéseivel meghalt az ó esztendő és megszületett az újév. Mögöttünk maradt egy küzdelmekben és nehéz megpróbáltatásokban eltöltött esztendő Lapunk ma­ száma 6 oldalra terjed. Ólomöntés. Tisztelt Szerkesztőség! Ámbár jól tudom, hogy nap-nap mellett szám­talan kérdést intéznek a szerkesztőhöz, olyan kér­déseket, melyekre halandó lény nehezen képes fele­letet adni, s melyek miatt még a delfi orákulumnak is ég felé meredezne minden hajaszála, még­sem áll­hatom meg, hogy gyötrelmeim közepette, ne hábor­gassam bajaimmal. Tudom, hogy hol azt kérdezik, miként lehessen valamely ébenfa asztalkát fehérre páczolni, birka­­d­ombból őzgerinczet készíteni,­ bagaria csizmát nik­kellel bevonni, avagy pedig az eczetes ugorkát szá­zadokra konzerválni, de azért mégis önhöz fordulok, mint az utolsó remédiumhoz. Ne haragudjék tehát és hallgassa meg türelemmel bajaimat, melyeket csu­pán néhány szóba akarok foglalni. Néhány nappal Szilvester estéje előtt azon óhaj­tását nyilvánította előttem az én kedves feleségem, hogy ő a jövőbe szeretne tekinteni. Miután felesé­gemnek ezen kívánsága előttem, egyébként nyilvánuló kívánságaihoz képest, nagyon is szerénynek tűnt fel, a legkisebb ellenvetést sem tettem és a legnagyobb bőkezűséggel megadtam hozzá az engedélyt. Erre azt kérdezte tőlem az én feleségem : — Hogy tulajdonképpen, hogyan is lehet a jövőbe te­kinteni? — Mire én azzal feleltem, hogy én erre nézve teljesen inkompetens vagyok, hogy nekem sohasem volt kedvem a jövővel törődni, hogy nekem elég gondot és boszúságot okoz a jelen, a közelmúlt, a félmúlt, a föltételes múlt, a bevégzett múlt és a régmúlt, hogy tehát nem akarom kedélyemet még a jövő bajaival is megterhelni. Feleségem azonban, ki éppen csak a jövőre kapricsk­ozta magát, engem könnyelmű embernek nevezett, s nekem sehogysem sikerült akaratos fejecskéjéből a­­ jövőt­ kiverni. Nem tudom, vajjon más asszonyok is ilyen fe­jesek-e? De az enyém már csak ilyen. De hát ne beszéljünk erről ! Törtem egy ideig a fejemet a probléma meg­oldása fölött. Végre pompás gondolatom támadt, melynek rögtönében adtam is pregnáns kifejezést a következő szavakban: — Veszek uj kalendáriumot. Ebbe csak egy pillantást kell vetned, s azonnal kitá­rul szemeid elé egy egész év jövője, minden ün­nepnap- és holdfogyatkozás és időjóslattal egye­temben. — Ugyan ne beszélj ilyen zöldeket ! — förmedt rám a feleségem, — ha a naptárhoz akarok folya­modni, akkor nem szorulok a te tanácsaidra ! — Igen? — kiáltok méltó fölháborodásomban. — Te az én tanácsaimért még gorombaságokkal fi­zetsz ? Hogy én zöldeket beszélek, mikor künn min­den fehér ? Hát akkor csak süsd ki magad, hogy miként lehessen a jövőbe pillantani ! Én éppenséggel nem vagyok rá kiváncsi ! — Ezzel kibújtam a kérdés terhe alól és elmentem hazulról. A­mint visszatérek, feleségem örömteljes arcz­­czal jött elibém. Szemei úgy ragyogtak, mint valami húsz gyertyaerejü izzólámpa, a mikor a villamos mű vizhajtó ereje föl nem mondja a szolgálatot. — Meg van! — mondá a legkedvesebb mo­solygással. — Mi van meg ? — kérdem én kíváncsian. — Hát mi más, mint a jövőbe való pillantás ! — felesé­s kádencziával. — Nos, hát micsoda bűbáj segítségével akarsz a jövőbe pillantani ? — Szilveszter éjjelén ó­l­m­o­t fogunk önteni! — Ólmot önteni ? — ismétlem meglepetve. — Természetesen! Csak értesz hozzá? — Hogyne? ! — mondom önérzettel, bár soha­sem foglalkoztam sem ólom, sem harangöntéssel. — De honnan vesszük az ólmot ? — Oh az csak találkozik a házban ! Ennek én nagyon megörültem, mert így leg­alább nem kellett megint egy újabb fogyasztási czikk beszerzéséről gondoskodnom. Erre aztán megindult a keresés. Feleségem min­dent felforgatott a házban és talált is oly nagy men­­­nyiségű czingombot, staniol butélia kupakot és össze­törött ólomkatonát, hogy azokat összeolvasztva öt porczió ólmot készíthetett, miután a család tagjai ennyiből állanak. Már most azon utasítást nyertem, hogy tuda­­kolódjam behatóan az ólomöntés mesterségéről és az azzal egybekötött megfejtés mibenlétéről. 8 én lelki­­ismeretesen utána jártam a dolognak, s az utczán minden ismerőst megintervieváltam. A legtöbben an­­­nyit tudtak, mint jó­magam, tudniillik semmit, má­sok még ennél is kevesebbet. Nagyon le voltam han­golva, s már-már le akartam mondani az egész orá­kulumról, midőn hazamenet megpillantom a templom előtt a vén koldusasszonyt, a­kinek, ha van aprópén­zem, mindig szoktam valamit adni. Most is odanyúj­­tottam neki a szokásos oboluszt, s csak úgy gépiesen kérdeztem tőle, hogy nem ért e az ólomöntéshez ? — Már hogyne értenék hozzá! — mondá ő. — Értek bizony ! Örömemben majd hogy nem nyakába borultam az öreg néninek. Hogyisne ? Nélküle ismét csak ólom­­öntési rec­ept nélkül térek haza, mi feleségemben méltó felháborodást keltett volna, a­ki úgy is azt hajtogatja folyvást, hogy tőlem semmit sem lehet kieszközölni, hogy hasznomat nem lehet venni, s hogy a család jóvoltával, jövőjével mit sem törődöm. Húsz krajczárt nyomtam a jó öreg markába, s kérdem, hogy mi minden kell az ólomöntéshez ? — Először is hinni kell a dologban — mondá­s kenetteljesen. — Erős hit nélkül semmire sem le­het menni. — Jó, jó ! — adom feleletül. — Hát azután még mi kell hozzá ? Mondja el gyorsan, mert hideg van. Azután a rendőr is gyanakvólag tekint felénk. Ki tudja mit gondol ! — Kell hozzá egy pléh­kanál. Van otthon pléh­­kanál ? — Majd csak akad. De tovább ! — A kanálba kell tenni az ólmot, ezt kályha­­tűz vagy gyertya fölé tartani, és ha megolvadt, egy

Next