Pápa és Vidéke, 2003 (1. évfolyam, 1-37. szám)

2003-10-09 / 27. szám

4 Nemcsak a húszéveseké a világ Folytatás az 1. oldalról A Jókai Mór Művelődési Központ színházterme megtelt csinosan felöltözött ősz hajú hölgyekkel és urakkal. - A meghívottaknak egy kis műsorral kedvesked­ tünk, melynek jellegét egyesületünk énekkarának és tánckarának előadása határozta meg. A hat éve működő kórusunk - a Rá­­kóczi-szabadságharc évfor­dulójának emlékére - ku­ruc és katonadalokat, vala­mint hazafias magyar nótá­kat énekelt. Tánckarunk két számmal szórakoztatta a közönséget. Először a mosónők táncát járták el, majd a műsor végén kán­kán tudásukkal káp­ráztattak el bennünket. Közben meghívott művé­szek és nyugdíjas társaink szavalatai, énekszámai hangzottak el. A műsort a Munkácsy Mihály Általá­nos Iskola zenestúdiójának lendületes, vidám előadása zárta, mellyel a fiatalabb nemzedék köszöntötte az időseket. A rendezvény után a színház előterében meghitt beszélgetésre, ze­nehallgatásra, táncolásra nyílt lehetőség - tájékoztat­ta lapunkat Korcsmáros Jó­zsef egyesületi elnök. Az igényes, gondosan összeválogatott műsor­számok között elhangzott egy esszé, mely mélyen el­gondolkodtatott, s melynek lényege így foglalható össze: mi is jövünk Európa, s hozzuk magunkkal erős fi­ainkat, szorgos lányainkat, s kis unokáinkat. Igen, ők ma társadalmunk „alapkö­vei”, akik felneveltek ben­nünket, s ma már a mi gyer­mekeinkre vigyáznak. Kö­szönet az életünkért, a gon­doskodásért, a sok munká­ért, s a máig tartó szerete­sért és segítségért. A rendezvény végén dr. Kovács Zoltán köszöntötte az idős embereket, megkö­szönve eddigi munkájukat, jó egészséget, sok derűs, nyugodt családi vagy baráti körben eltöltött nyugdíjas évet kívánva. Idősek köszöntése Pápa Város Egyesített Szociális Intézményének valamennyi idősekről gon­doskodó tagintézményében megemlékeztek az idősek világnapjáról. Az idei évben a Barát utcai idősek ottho­nában tartották a központi ünnepséget. Csőréné Pór Eszter, az Egyesített Szociális Intéz­mény igazgatója elmondta, az idősek világnapja nagyon fontos ünnep az intézmény életében. Nagy hangsúlyt helyeznek a lakók köszön­tésére, a tiszteletük kifeje­zésére. Fontosnak tartják, hogy a gondozottak érezzék a törődést, a jóindulatot és a szeretetet. - Nekünk, fiatalabbak­nak illendő megünnepelni az idősek világnapját, hi­szen Önöknek köszönhet­jük, hogy világra jöttünk, és tisztességben, becsületben felneveltek minket - kezdte köszöntőjét dr. Kovács Zol­tán polgármester, ország­­gyűlési képviselő. - Nagyon fontos - folytatta -, hogy az otthonokban élők megkap­ják azt a szeretetet és gon­doskodást, mintha egy nagy családban élnének. Az idő­sek lélekszáma mára túllép­te a fiatalokét. Ez egyrészt jó, hisz azt jelenti, hogy az időskor egyre kitolódik, s tovább lehet élvezni az élet örömeit. - Önök, akik itt él­nek - mondta végül - hosszú évtizedeken át dol­goztak azért, hogy jobban menjen a családnak, és az országnak. Vannak szép eredmények, amelyek időn­ként leromboltattak, és van, amire lehet építeni a jövőt. Ezért köszönettel tarto­zunk önöknek. Sok jó egészséget és hosszú, bol­dog életet kívánunk ebben a szép közösségben. Az idősek napi rendezvé­nyen - melyre valamennyi tagintézmény lakói meghí­vást kaptak - Puskásné Tó­feji Vali, Szabó Árpádné, va­lamint a Bartók Béla Zene­iskola növendékei közre­működtek . pe Újabb véradások A Magyar Vöröskereszt Pápa Területi szervezete az elkövetkező napokban is több helyen szervez vér­adást. Október 9-én, csü­törtökön délelőtt 8 és 11 óra között az intézetben, majd 14 és 15.30 között a pápasalamoni kultúrház­­ban várják a véradókat. Ok­tóber 10-én szintén az inté­zetben lesz mód a véradás­ra. Október 11-én délelőtt 8 és 11 óra közt a vinári vér­adókat várják a község falu­házában, délután 12 és 14 óra között pedig a marcal­­gergelyi kultúrházban ad­hatnak vért a segíteni szán­dékozók. A gecsei véradó­kat október 16-án 10 és 12 óra közt várják, míg Taká­csiban ugyancsak 16-án, 13 és 15 óra közt az orvosi ren­delőben lesz lehetőség a véradásra. papp Pápa és Vidéke 2003. október 9. Deák Ferenc emlékezete Páratlan tekintélyű tisztelettel öve­zett magyar államférfira emlékezik az ország. Deák Ferencre, a haza bölcsé­re, születésének 200. évfordulóján. Arra a józan, megfontolt politikusra, aki megmentette az országnak azt, ami még megmenthető volt az 1867-es kiegyezéssel. Ő igazán test­közelből tapasztalhatta nemzete, ha­zája valós helyzetét, szándéka legfő­képpen csak az lehetett, életben ma­radjon hazája, népe, jogszerű alapon biztosítsa magának cselekvő lehető­séget az eljövendő nemzeti felemel­kedés kiharcolásához. Deák Ferenc 1803. október 17-én született Söjtörön, Zala megyében. Anyja a szülésbe belehalt. Öt eszten­dővel később - miközben Kehidára költöztek - apját is elvesztette. Bátyja Antal és nővére Klára gondoskodott Ferencről szeretetben és egyetértés­ben, példát is adva legfiatalabb test­vérüknek, így aztán az 1830-as évek elején, amikor a jellemes Deák Antal, Zala megye követe visszatért az or­szággyűlésből, nem véletlenül vigasz­talta busongó barátait a következő szavakkal: „küldök én nektek - úgy­mond - egy fiatal embert, kinek kis uj­jában több ész és tudomány van, mint egész bennem öregebb bátyjában.” Ma már e minősítés nem tűnik testvé­ri túlzásnak, főként nem a két ember képességeinek összevetése okán. Élete, munkássága fényesen igazol­ja: Deák Ferenc, aki alig harminc éve­sen az országgyűlésen az ellenzék ve­zérévé vált, hazánk legnagyobb tudá­sú, s legtehetségesebb jogásza volt. Jogi műveltsége páratlan, szónoki ta­lentuma lebilincselő. Korabeli irodal­mi források tanúsítják: senki oly vilá­gosan nem gondolkozott, helyesebben nem ítélt, gondolatait jobban ki nem fejezte, mint ő. ítéletének ereje, ismeretei bősége, tisztasága páratlan volt. Elfogulatlanságát, igaz­­ságszeretetét barát, ellenfél teljességgel elismerte. A nevéhez fűződő ki­egyezés, melyről folyt már vita régebben és olykor ma is, elsősorban Deák­ és Kossuth vitájára hivat­kozva, mára már lecsen­­desült. Deáknak előnye a kiegyezésből nem szárma­zott, magas méltóságra nem pályázott. A neki fel­kínált miniszterelnöki bársonyszéket átengedte Andrássy Gyulának. 1867- ben Deák Ferenc kiegye­zett, hogy a jelen lehetősé­geinek megmentésével időt nyerjen a jövőnek, s vált így a haza bölcsévé. 1812- 1813-ban Pápán is diákoskodott, ami­kor a Türr István Gimnázium elődjé­nek, a bencés gimnáziumnak tanulója volt. A városban három emléktábla idézi e kiváló ember emlékét, a tiszte­letadás méltó jeleként. EGY Deák F­erenc Mennyire figyel oda a táplálkozására? Napjainkban egyre gyakrabban hallhatunk a helyes és az egészséges táplálkozásról. Szent-Györgyi Albert No­­bel-díjas biokémikus szerint: „A levegő tisztasága, ned­vességtartalma és hőmérséklete, a zaj és az izgalom, a fi­zikai munka mennyisége stb. mind igen fontosak. De a környezetünkkel való kapcsolatunkban az egyik legalap­vetőbb tényező az étel, mivel környezetünk az ételek for­májában hatol be a szervezetünkbe a legközvetlenebbül.” Vajon mennyire figyelünk, mekkora gondot fordítunk a táplálkozásunkra? Céltudatosan étkezünk-e, hogy meg­előzhessük a betegségeket? Ezekről a kérdésekről érdek­lődtünk városunk utcáin. Szakács Lászlóné (Pápa): - Nemcsak a saját, hanem a családom táplálkozására is nagyon figyelek. Arra tö­rekszem, hogy minél több természetes alapanyagot használjak fel az étrendünk összeállításakor, hiszen a szervezetünkbe táplálékkal és más forrásokból bekerü­lő vegyszerek kockázatot jelenthetnek. Amikor fő­zök, szívesen használok tel­jes kiőrlésű liszteket. Húst panírozni például nagysze­rűen lehet a fehér lisztnél egészségesebb rizslisztbe. Sok zöldsalátát fogyasz­­ tunk, amit mindig meglo­ csolok hidegen sajtolt növé­nyi olajjal, például kukori­ca, lenmag vagy olíva olajjal - s így más-más ízt kapok. De nemcsak az ételekre, hanem az italokra is figyel­met fordítok. Rengeteg tar­tósítószert tartalmaznak a manapság divatos üdítők. Mi inkább zöld-, illetve gyü­mölcsteát és különféle ás­ványvizet iszunk. Azt hi­szem, sokkal jobban észben kellene tartanunk, hogy a legtöbb betegség megelőz­hető lenne, ha helyesen táp­lálkoznánk. De ha már megtörtént a baj, akkor sem rögtön a gyógyszerek­hez kellene nyúlnunk, hi­szen a különböző gyógynö­vények és gyógyhatású ké­szítmények számos beteg­ségre írt jelenthetnek. Weltner István (Veszp­rém): - Természetesen nagyon figyelek a helyes táplálko­zásra, hiszen ez egyrészt a szakmámhoz tartozik, más­részt ezt főiskolán is tanul­tam. Munkám során az ét­rend összeállításakor pró­bálok arra törekedni, hogy lehetőség szerint a hús in­kább valamilyen szárnyas, például csirke vagy pulyka, s ne sertés legyen. A kínála­tunkban mindig szerepel többféle gyümölcs- vagy zöldségsaláta, de karfiolt, padlizsánt, cukkinit akár főételként is lehet fogyasz­tani. Gyakran vannak szó­jából készült ételek is. Hogy aztán mit keresnek, mi az, ami népszerűbb, az az étte­remben étkezők ízlésétől függ. Magánemberként is törekszem az egészséges táplálkozásra. Szeretem a nyers salátákat, de a húsok­hoz is szívesebben fogyasz­tok párolt zöldségeket a rizs vagy a hasábburgonya he­lyett. Italként a százszázalé­kos, cukormentes rostos üdítőket, vagy az ásványvi­zet kedvelem, s ezeket iszom rendszeresen. Óvári Marianna (Pápa): - Napjainkban egyre több ember figyel a helyes táplál­kozásra. Én elsősorban sportolóként fordítok fi­gyelmet arra, hogy mit fo­gyasztok. Erőemelőként számomra fontos a fehérje­­bevitel, a zsírosodást okozó ételeket pedig kerülöm. Sok zöldségfélét és rizst eszem. Igyekszem mellőzni a tartósítószeres ételeket és italokat. Az élelmiszerek kalóriatartalmát mindig fi­gyelembe veszem. Persze néha-néha azért én is „bű­nözök”, amikor nincs ver­senyidőszak, s nem kell annyira koncentrálni a fel­készülésre, olyankor elcsá­­bulok, és édességet is eszem, de akkor sem túl so­kat.

Next