Pápa és Vidéke, 1920 (15. évfolyam, 1-113. szám)
1920-03-28 / 12. szám
XV. évfolyaht. E szám ara 6 oldalrul VS. K. Pápa, 1920 március 28. PÁPA ÉS VIDÉKE POLITIKAI HETILAP s A PÁPAI KERESZTÉNY SZOCIALISTA PÁRT HIVATALOS LAPJA —Megjelenik minden pénteken.«• .-<• Szerkesztőség: Tisztviselőtelep 20. szám. Előfizetési ár: FELELŐS SZERKESZTŐ: A kiadóhivatal vezetője: Egész évre 50 K, fél évre 25 K, negyed évre 1250 K. BOKSAY ENDRE. Tomor Vince (ker. szocialista pártiroda) Fő tér. Egyes számára 1 korona, hova az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Utóhangok a munkásnapról. A hosszú, lázas munka meghozta a maga gyümölcsét: minden reményen fölül sikerült a munkásnap. Az elért eredmény ugyan nem fogja száműzni városunkból a nyomort, de sok nélkülözőnek tud majd segítséget nyújtani. Sok akadály gördült az akció útjára, de mindezt félretolta a nemes, önzetlen áldozatkészség, keresztény Charitas. Szép nap volt: a legszebb felelet a tavalyi márc. 21-re. Érdeklődéssel, éber figyelemmel kisértük az egész akciót. Sok tanulságra ad alkalmat az ilyen mozgalom. Sok ember gondolkozásába enged bepillantást. Néhány képet idekópiázunk a vezércikk helyére: tanulságosak . . . Érdekes, hogy nálunk az ilyen mozgalmak meglehetősen monoton személybeosztással játszódnak le. Ugyanazok, akik máskor sem fáznak a munkától, ha a közről van szó, mozogtak itt is. Kevés szereplő, ismert nevek, sok-sok indolencia. Hogy hogyan fogunk mi így kigyógyulni abból a sok betegségből, amely életünket megfekszi, nem tudom!? Egészséges szociális érzék nélkül nincs újjászületés, nincs alkotó munka, nincs egészséges fejlődés. Egy másik kép. Szombaton úgy 5 óra tájban a Főtéren készítik az emelvényt. Egy magas úriember, akiről egyéb nem volt konstatálható, mint hogy a keresztény kurzusnak nem pillére, megy el ott és ezt a megjegyzést teszi: „Hát itt meg majomketrec készül?" A munkás, ki az emelvény összeállításán fáradozik, ránéz, de nem szól. Jó urak, kár, nagyon kár még tovább feszíteni a húrt! Megértjük — ez hozzátartozik a passzív rezisztenciához hogy a múlt vasárnapi utca unalmasan keresztény volt, különösen ott, hol gyüjtőperselyek csörögtek, hogy a korzó szokatlan volt, de nem értjük meg az ilyen durva provokálást! Vagyunk annyira objektívek, hogy ezt az urat nem írjuk mindenestül a zsidóság számlájára, de viszont az ébredező keresztény társadalom ezt a hangot ma már nem hajlandó eltűrni! Egy harmadik kép. Durván röhögve, a kis leányt a persellyel elutasítva, három „demokrata" hordozza a Népszavát. Kicsinyelnek mindent, nem adnak semmit. Ez persze nem akadályozza meg azt, hogy talán másnap a három „elvtárs" alázatosan részt ne kérjen a munkásnap adományaiból. — Szomorú, fájó kép! Ezek az emberek ilyen durvák a Népszava hatása alatt lettek. Oh, de sokat fizetünk mi a sajtószabadság címén . . . Hál' Istennek, voltak a munkásnapnak derűs, biztató képei is. Szegény, kopott munkás, ki utolsó öt koronáját dobta a perselybe; tisztviselő, ki egy havi fizetésének felét adta oda a keresztény felebaráti szeretet nevében; hölgyek, kik ázva-fázva kitartottak a gyüjtőasztalok mellett, akiknek a számára pedig az elmúlt szomorú időnek csak durva fenyegetése volt. Csak a Kath. Leánykör sátoraihoz kellett elmenni, hogy az ember fölviduljon. Hogy buzgólkodtak, hogy dolgoztak ezek a leányok tele porral, fáradsággal! Egyik sátort a másik után döntötte össze a szél, de azért kitartottak, így, egészen így képzeljük mi el a keresztény charitast! Szép nap volt, keresztény nap volt. Miért ne higyjük, hogy a keresztény magyarságnak a kiállott fagy után az első tavaszi napja volt! Jó emberek, akik dolgoztatok, adtatok, százszorosan fizessen meg az Isten ... pálmás körmenet. Rozsanna rozsanna . . . íálmak lengenek . . . JU ének hangja égre csap. Ujjongva vonul a zengő körmenet . . . Slődbe, óh Uram, szirmot szórzanak, illatot lehelt az üde rét. .Amerre a telkes sereg áthaladt . .. Útszélen egy koldus búsan üldögélt. J«m örült ... szép szemébe' könny . . . JU Úr nyitotta meg csukott, vak szemét. — „Jkiért sírsz itt ? Jöjj velünk I Jme, az őröm ! A Juiester király lesz ma még ! Serül már a hajnal ... ne csüngj a ködön !" „Látom én . . . néhány nap . . . s beborul az ég. .A Jriester trónusára lép . . . Keresztre feszíti — ez a hangos nép . . V. 12. szám. Középiskola alsó osztályát végzett Hét gyakornoknak felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése. Munkásnap. Múlt vasárnap zajlott le a nyomor enyhítésére rendezett munkásnap. Egy-két pontot leszámítva teljesen a közlött programm szerint folyt le. Bár a bizottság sokat áradott, hogy a katonazenekart megszerezze, ez sajnos nem sikerült. Így a katonazenekarnak szánt pontok elmaradtak. Ehelyett Horváth Karcsi és Füredi Kálmán zenekara játszott. Az idő nem volt kedvező. A tavasz első napja hűtlen lett hagyományához: nem hozta meg a meleget. Hideg, esős, szeles nap volt, de azért ezrek és ezrek jártak az utcákon, hol a gyűjtés különböző formákban folyt. A műsor már előző nap, 20-án este vette kezdetét. Nagy tömeg hallgatta és élvezte Alexái Barna szép, mélabús tárogatóját, ki a nagytemplom tornyából játszott. Ugyanezen az estén 8 órakor volt a színházban a Ker. Szoc. Párt s az Ipartestület együttes estélye. Szép prológus vezette be a programmot, majd két egyfelvonásos színdarabot adott elő a műkedvelő-ifjúság. Az elsőben volt itt-ott zökkenés, bár a szereplők legnagyobb része szép, nívós játékot adott. A második darab, A nőkérdés, igen kedves, kacagtató vígjáték. A gárda, amely előadta, elsőrendű volt . Néhány ponton egyenesen megakadt az előadás : oly nevetést, kacagást váltottak ki a kedves, ügyes szereplők a sajnos — nagyon gyér közönségből. Az estét a fáradhatatlan Schlamadinger Vendel rendezte sok gonddal. A programm másnap reggel folytatódott. Reggel 8 órakor a keresztény templomokban istentisztelet volt, amelyeken a pártvezetőség, a szakszervezetek s több egyesület is résztvettek. Örömmel láttuk, hogy pl. a nagytemplom tömve volt. Az istentiszteletek után megindult a gyűjtés, még pedig többféle alakban. A helybeli keresztény nőegyletek kilenc helyen állítottak föl gyüjtőasztalokat. Minden gyüjtőasztalhoz egy kis gárda volt beosztva, amely sok kedvességgel és ügyességgel bontogatta a nyílni nem akaró pénztárcákat. Az asztaloknál a ker. nőegyletek hölgyei ültek, nem törődve a rossz, minden áron alkalmatlankodni akaró idővel. Fél 10-től fél 11-ig a perselyzőhelyeken fölváltva a Felsővárosi Róm. Kath. Olvasókör, a Ref. és Ev. egyleti adtak elő szép dalokat, azonkívül énekkarok Horváth K. és Füredi K. zenekara játszott. Mindenütt nagy tömegek hallgatták a szép énekeket, nótákat. Egyik asztaltól a másikhoz hullám-