Pápa és Vidéke, 1942 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1942-05-17 / 20. szám

XXXIX. évfolyam, 29. szám Pápa, 1342. május 17., vasárnap Felelős szerkesztő: Kerényi Olaf FOimXü! HFIiliP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. VER SACRUM A régi pogány Rómának volt az a szokása, hogy ha nagy veszedelem fenyegette a várost, tavasszal minden növényi és állati zsengéből nagy ál­dozatot mutattak be az isteneknek.Sőt megesett, bár nem rendszeresen, hogy kisdedeket is áldoztak. Ez volt a „ver sacrum", a szent tavasz. Ilyen szent tavaszra virradtunk mi is ez idén, s velünk együtt az egész világ. Áldozatot követel tőlünk a há­ború és a béke, a jelen és a jövő, a front és az otthon, a kenyér és a la­kás, az egészség és a betegség, a munka és a lemondás, az élet és a halál. Az áldozat tavasza . . . Nem szabad most keresnünk, megérdemeltük-e, hogy ennyi áldozatot kelljen hoznunk. Ne azt nézzük, hogy más is hoz-e annyit, mint mi. Ne ku­tassuk, hogy azzal, amit enaig temr­m, eleget tettünk-e minden kötelességünk­nek, mert az ember nem lehet illeté­kes bírája annak, hogy tulajdonképen mi az ő kötelessége és miképen tel­jesítette azt. Ne hasonlítsuk össze magunk korát más történelmi időkkel: a nekünk most kell helytállnunk magun­kért és e helytállásért magunk és mostan vagyunk felelősek. Ne kér­dezzük, más népek is szenvednek-e és mennyit, mert a népek is csak maguk kovácsai szerencséjüknek, s az a nemzet, mely mindig csak másoktól vár mindent, magamagát teszi ki an­nak a veszedelemnek, hogy más, életrevalóbb nemzetek keresztülgázol­nak rajta. Az áldozat szent tavasza itt van és elvárja, hogy mi is ott legyünk a helyünkön. Ott tegyünk kötelesség­érzetünkkel, melyet hatványoz az idők rendkívüli nehézsége. Ott legyünk lel­kiismeretünkkel, mely egyedüli zsinór­mértéke cselekedeteinknek és egyetlen méltó jutalma áldozatainknak. Ott le­gyünk, de a kicsinyes­ panaszok, az egyenetlenkedés és visszavonás, az önérdek és hiúság, a faj és nyelv torzsalkodása nélkül. Mikor fogunk letenni ezekről, ha még a ver sacrum sem tud minket kivetkőztetni belőlük? Az áldozat szent tavasza azonban nem a kétségbeesésnek ideje. Kishitű­ség éppúgy nem volt soha nemzet­fönntartó elem, mint az elbizakodott­ság sem, meg a kényelem sem. Az áldozatnak csak úgy van érdeme, ér­téke és gyümölcse, ki készségből és nem kényszerből ered A ver sacrumot egyúttal az a bi­rodalom is megszenteli, mellyel az ál­dozat oltára mellől a jövőbe tekinthe­tünk, az a meggyőződés, hogy türel­münk nem meddő érzés, hogy áldo­zataink nem vesznek kárba, hogy nem­zeti létünk mindig kemény talajban gyökerezett, — de éppen ezért nem is tudták kitépni a viharok. „Inde ge­nus durum sumus experiensque la­borum" — kemény nemzet vagyunk, tudjuk, mit tesz szenvedni — mond­hatjuk mi is a költővel. (Ovidius, Deuc. et Pyrrh.) Ezzel a múltban gyökerező bizalommal tekintünk most is a jövőbe, a közel jövőnek harcaiba, a lemondás áldozataira és meg vagyunk győződve, hogy az isteni gondviselés, mely a népek sorsát éppúgy intézi, mint az egyes emberekét, s a nemze­tek szenvedéseit is az ő javukra for­dítja: magyar népünk jelen megpró­báltatásának minden áldozatát meg fogja jutalmazni. „A jövőt kénye szerint csak az rendezhetné el, ki a múltat megsem­misíthetné." (Eötvös: Gondolatok.) Ne féltsük Magyarországnak, az ezeréves önálló országnak jövőjét senkitől: a múlt annak záloga. Dr. Magyarász Ferenc O. Cist. Fel! Mária tiszta I Mír levente csapatja f­z Ifjúsági Napok. — Megújult az eucharisztikus kongresszus emléke Pápán. M­intha a budapesti eucharisztikus­­ világkongresszus elevenedett volna meg­­ előttünk Pápán a múlt héten az Ifjúsági­­ Napokkal és a pápai jubileummal kap­csolatosan. Az ifjúság példaadása. A jövő nemzedék, az ifjúság leg­drágább kincsünk. Rengeteg áldozatba kerül neveltetésük. Sokszor panaszko­dunk reájuk. A múlt héten, május 7, 8, 9, 10-én azonban olyan örömöt szerez­tek, amely sokáig felejthetetlen élmény lesz Pápán. Mintha nem is a pi­ sokszor rakoncátlan ifjúságunk lett volna. De­rűs arccal, mosolyogva, fegyelmezetten jártak az utcán, engedelmesek és szor­galmasak voltak az iskolában és otthon. Érezték, hogy­ most minden szem reájuk tekint. 1­. • Y« Május 7 és Fán a bencés gimná­ziumban a fiúknak Dr. Senkár Lajos budapesti hittanár, a leányoknak a Ra­nolder-intézetbenje dr. Vitái Valéria, a­­ KLOSz országos titkárnője tartottak­­ előadásokat. Lenyűgöző erővel vázolták a fiatalok előtt, hogy mit vár tőlük a nemzet és az Egyház a mai nehéz viszo­nyok között. Tízezres tömeg a Főtéren. Az Ifjúsági Napoknak egyik­ legfőbb pontja az a hatalmas ö­regszemle volt, mely május 9-én, szombaton este a Fő­téren történt. Horváth József építő Tuba asz­talos és a két Molnár iker ufósz gyönyörű tábori oltárt állított a nagyVutalom ka­pujába. Az oltáron Május KirRyné jár­nak szobra volt, hogy előtte az ifjúság hódolatát kifejezhesse. Már este y4­8 táján nagy gyűlt össze a Fő­ téren. Majd me­gött az ifjúság felvonulása. Vég­zatlan sorokban jöttek az intézeti leányok, fiúk. Dr. Barabás Ince Honvéd Polikárp mesteri rendezése felálltak a nagy templom előtt. Majd­nem tapsra verődtek a tengerek, amikor a vidéki küldöttségek, élén a győri Or­solyita zárda M. Aquina igazgató nővér és M. Andrea tanárnő vezetésével meg­érkeztek. A 35 tagú küldöttség az oltár előtt helyezkedett el, hog­y másnap a Győr-nádorvárosi újabb 15 tagú kül­döttség is itt kapjon helyet. Fel! Mária tiszta levente csapatja! Háromnegyed nyolcat ütött a to­ronyóra, amikor barna felhők úsztak az égen. De ki törődött ezzel? Szekeres Lajos megszokott lendü­letes, nagyszerű karmesteri vezetésével felcsendült 3500 gyermek ajkáról az ének, Fel! Mária tiszta leventecsapatja. Hullámzott az ének a Fő-téren és ennek a csodálatos kórusnak énekére könnyek csillantak meg a felnőttek szemében. Az ének után P. Badalik Bertalan, tíiemés tartományfőnök lépett a szó­székre. A hófehér ruhás, derűs arcú szer­zetes páter puszta megjelenésével megnyerte a hatalmas tömeget. Hang­os szóróval közvetített beszédét lélekzet­fojtva hallgatta mindenki: — A rétek kizöldültek, madárdaltól hangos a, virágos rét és mező. Mennyire szeretsz minket, Istenem, hogy a termé­szetet évről-évre megújítod Életöröm van mindenütt, bármerre nézünk. — Ez az életáram vonul most át az Anyaszentegyházon is, amikor a májusi oltár elé oda viszi a hivő sereg a legszebb virágot, hogy a Szűz Anya iránt kimu­tassa nagy szeretetét. — Miért hódolunk a Szűz Anya előtt? — folytatta tovább szentbeszédét a kiváló szónok. — Üdvrendszerünkben helyet fog­lal a Szent Szűz. — Majd részletesen ki­fejtette e tételt. — Boldogok lehetünk, hogy van égi Édesanyánk, — fejezte be nagyha­tású beszédét P. Badalik Bertalan. 2000 iskolásgyernek közös szentáldozása a Főtéren. Felejthetetlen élmény lesz sokáig az a lélekemelő látvány, amely vasárnap reggel tábori szentmise keretében tör­tént a Fő­ téren. 3500 katolikus gyermek és talán ugyanennyi felnőtt hallgatta vé­gig a szentmisét. A gyermekek énekeltek és a levente zenekar játszott mise alatt. Könnyekig megható volt, — mintha az eucharisztikus világkongresszus eleve­nedett volna meg, — amikor szentmise alatt 14 pap áldoztatni kezdett. Ünnepi szentmise a plébániatemplomban. Délelőtt 10 órakor Németh József apátplébános fényes papi segédlettel ün­nepélyes szentmisét végzett XII. Pius pápa püspökké szentelésének 25 éves év­fordulója alkalmával. A szentmisén részt vett a város, a katonaság, az egye­sületek küldöttsége. Szentmise alatt Szekeres Lajos ve­zénylésével a Szent Anna kórus énekelt. Régen be I­ o­­un­k a plébán­ia tem­ulam faö» minél többször szerepelnének, hiszen Pápán a főtemplomnak kellene e téren vezetni. Jubileumi ünnepély a Jókai színházban. Vasárnap délelőtt zsúfolásig meg­töltötte a közönség a Jókai Színházat, hogy részt vegyen azon a nagyszabású ünnepélyen, melyet az ifjúság és Pápa városa rendezett XII. Pius pápa jubi­leuma alkalmával. A Himnusszal kezdődött az ünne­pély. Majd Kovács Aladár V. éves t. j. mondott megnyitó beszédet. Varga Ottó, Szegvári M., Turáni (Grátzer) Gy. szavalt. Közreműködött még a bencés gimn. szavalókórusa Barabás Ince vezetésével, a polgári fiúiskola énekkara Szekeres Lajos, és a Ranolder-intézet énekkara Szabó Mária vezénylésével. Mindkét énekkar remekelt. Az ünnepély kiemelkedő száma P. Badalik Bertalan ünnepi beszéde volt. A toinista filozófiát jellemző következe­tességgel fejtegette, hogy ki nekünk a pápa, Krisztus helyettese. Ifjúsági előadások. aRA H FILLÉR az ünnepségek befejezése.­ ­Délután 5 órakor az állami polgári leányiskolában volt ünnepély. Az is­kola Mária-kongregációja fennállása 10 éves ünnepét tartotta. Nagy Lázár tanár művészi tervezésével és kivitelezésével feldíszített tornaterem kicsinynek bizo­nyult. Vajda Márta és az intézet tanári kara szeretettel fogadta az érkező vendé­geket, akik arra a meghitt ünnepre el­jöttek. Németh József a bensőséges ün­neplés szellemének megfelelő beszéddel nyitotta meg az ünnepélyt. Hangulatos beszédében szépen fej­tegette, hogy a kongregáció elit társaság, melyet egy szellem irányít és a szeretet köt össze Szűnni nem akaró taps közben lé­pett az emelvényre P. Markó Marcell ferences házfőnök, aki 10 évvel ezelőtt, mint hitoktató alapította az állami

Next