Pápai Hirlap, 1920 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1920-08-07 / 32. szám
PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőcég: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 50, félévre 25, negyedévre 12*50 K. Egyes szám ára 1 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvételnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papírkereskedésében. Egy törvényszékké változott az ország. Nem szólva róla, hogy még vidéken sem szűntek meg a tavalyi bűncselekmények megtorlását célzó bírósági tárgyalások, a fővárosban egyidejűleg három nagy tárgyalás, a forradalmi időszak három ciklusának folyománya tart mindenkit izgalmas érdeklődésben. Közülök az időrendben legrégibb keletű kétségtelenül a legmegdöbbentőbb hatású. Tisza István galád meggyilkoltatásának részletei, a gyilkosság tervezése és előkészítése minden mozzanatukban soha nem álmodott, hihetetlen szenzáció erejével hatnak. Ma azok a bűnösök állnak törvény előtt, akik tettükért katonai bíróságnak tartoznak számadással, de a terhelt egyének szoros egybetartozandósága a polgári bíróság nem sokára bekövetkező hasonló munkáját is megkönnyíti és elősegíti. Az a tény, hogy ez az ügy, melyet majdnem egy teljes esztendőn át feledség látszott temetni s mely a törvényes rend helyreállta után is csak egy teljes esztendő múltán bogozódott ki annyira, hogy ma a bűnösök egy csoportja végre ítélet előtt áll, ebbe a stádiumba eljuthatott, megnyugtatásául szolgálhat mindazoknak, kik az igazság s a jog uralmát őszintén kívánják, hogy senki, aki bűnös, nem maradhat büntetlenül, hogy az igazság, a keresztyén erkölcs diadalmaskodni fog s kiengesztelvén az annyiszor hiába visszakívánt igaz Magyarnak megbántott szellemét, annyi súlyos válság s belső forrongás után a végső tisztulás felé vezeti e sokat szenvedett nemzetet. A lakásprobléma, ha az e célra szervezett hivatal és a bíróság előtt is egyre-másra nem tartanák a lakásügyi tárgyalásokat, melyek során kétségbeesett erőfeszítéssel vitatják a felek a maguk igazát, iparkodnak egymást a biztos négy fal közül — hellyel-közzel a város összes falai közül is — kitudni, ha ezek a majdnem naponta megújuló jelenetek nem is tennék állandóan aktuálissá, annak az osztatlan örömmel fogadott változásnak révén, hogy háziezredünk ismét haza került, újból az előtérbe került. A katonaság elhelyezéséről természetesen gondoskodni kellett és ez nem kis munkával, de sikerült is. Azóta azonban még nehezebbé vált a többi igényjogosultakról való gondoskodás, akiknek száma a megszálló ellenségek hihetetlen atrocitása következtében nemhogy fogyna, de mindjobban szaporodik. Nem valószínű, hogy a jogos kívánalmaknak eleget lehessen tenni. A nyár elmúlt, építkezés nem történt. Egyedül az állomás közelében áll már a két vasutas bérház, de különböző nehézségek — így elsősorban a vízvezeték kivezetése miatt — lehet, hogy novemberig sem lesz beköltözhető. Akkor egynéhány lakás a városban felszabadul, de ez összesen se lesz sok. Kell tehát más módon is gondoskodni a hihetetlen zsúfoltságok megszüntetéséről. Újból felhívjuk a hatóság figyelmét a barakképítkezésre. Erélyes utánjárással augusztus— szeptember folyamán még lehetne valamit elérni. A katonaság bizonyára kezére jár ebben a városnak. Mozogjunk, dolgozzunk, ne növeljük mesterségesen az emberek egymás ellen való agyarkodását s az elégedetlenséget! • Jó lesz-e így? Mához egy hétre a város képviselőtestülete közgyűlést tart, évi rendes közgyűlését, melyen költségvetését is megállapítja. Ama bizonyos 230%-os pótadó, mely ijesztő fantomként már hónapok óta lóg a levegőben, akkor válik valósággá, kitérni többé nem lehet előle. Csupán az, aki a város háztartását iás szemmel nézi, mint a saját magáét, fog ezen a háromszoros pótadóemelkedésen csodálkozni és sápítozni. Saját háztartásunk költségei még a városénál is nagyobb arányban emelkedtek; ha a két év előtt volt 80%-nak majdnem háromszorosát követelik most tőlünk pótadóban, az a viszonyok ismeretében és tárgyilagos bírálatában nem csodálható. Hogy aztán hogyan nyögi ki ezt a részben 500, részben 1000 %-ás búzaárakkal s egyéb hasonló terhekkel sújtott lakosság, az már egészen más lapra tartozik. Még szerencse, hogy a városi alkalmazottak fizetését javarészben ma az állam adja s az ezen költségből ránk eső rész (szintén nem mai nagyságában megmaradó) állami adónkban húzódik meg, különben még magasabb lenne az amúgy is horribilis pótadó-kulcs. Ennek a kulcsnak némi csökkentését célozza az a terv, hogy a város függő adósságainak nagyobb részét ingatlanai kölcsöneladásával törlessze le. E célból az összes szükséges intézkedések megtörténtek. Lapunkban is olvashatók voltak az egyes tételeknél elért elég magas árajánlatok. Az árverés azonban csak akkor lesz kész üzletté, ha a város képviselőtestülete elfogadja és jóváhagyja. E lépés megtétele előtt mi óvatosságot és meggondolást ajánlunk. Nem az ellen akarunk szólani, hogy a város egyáltalán eladni akar. Ma tényleg a valaha képzettnél is nagyobb árakat lehetett elérni, bankót annyit kapunk, hogy a Tapolczát legalább is el lehetne rekeszteni vele s ha másnak, aki gyűjti, aki takarékba teszi, a pénz csak problematikus érték, nekünk, akik adósságoktól szabadulunk meg általa, reális értéket képvisel. Magában véve tehát azt, hogy eladunk, nem helytelenítjük, csak az a kérdés, hogy eladjunk-e, el szabad-e adnunk mindent, ami az árverésen szerepelt. A kisebb házakról, az elaprózott telkekről, de még a már régen kölöncnek tartott Koronáról sem kívánok szólani. Itt van azonban a Török Bálint utcai bérház. Ha jól emlékszünk, ezt az épületet a város akkor emeltette, amikor a huszárezrednek esetleges el helyezéséről volt szó abból az okból, mert az ezred tisztjeinek a város nem tudott megfelelő lakásról gondoskodni. Úgy tudjuk (bajosan tévedünk), hogy valamiféle szerződés is kötelezi itt a várost a katonasággal szemben. Ha e szerződésnek ma az országos hatályú különleges lakásrendelkezések miatt nem is tudnának az érdekeltek érvényt szerezni, mihelyt a kivételes állapot megszűnik, módjukban áll az érdekelteknek a várost kötelezettsége teljesítésére szorítani. Hogy feleljen azonban meg annak, ha a bérház már harmadik kézben lesz. háznál Hasonló a helyzet az u. n. kataszteri béris, ahol a felmérési felügyelőség idejövetelének feltételéül köttetett ki a bérház építése. Itt ugyan a város a vevővel kötendő szerződéssel óhajtja a jelenlegi bérlő védeni, szerintünk azonban ha csak égető érdekeit szükség esete nem forog fenn, még a látszatát is kerülni kell annak, hogy egy erkölcsi testület vállalt kötelezettségét nem úgy akarja teljesíteni, ahogy vállalta. Az égető szükség esete, igaz, fennforog, ámde nem oly terjedelemben, hogy mindent el kellene adnunk. Az árverésen elért eredmény úgy 2 és 7» millió korona, a függő adósság nem több mint 1*3 millió* A kapandó egy millió korona már aztán igazán csak problematikus értékű papír, azt mi magunknál ne szaporítsuk. Mindent eladni? Meggondolandó: jó lesz-e így ? Az ingatlan értéke végre is mindig megmarad, ha ez a tétel nem állna, nem verték volna fel a háború gazdagjai oly képtelen magasra itt és egyebütt az ingatlanok értékét. Mi tehát ez okból újból megfontolásra ajánljuk, vajjon nem volna-e célirányos az eladásból az említett két bérházat s még talán a teljes, szép komplexumnak tekinthető földmivesiskola melletti 8 holdas telket, melyre amúgy is szükségünk lehet a devecseri esetleg országos vásártér céljaira, vasútállomás, kikapcsolni. Ha a függő adósságokat kifizettük, a kitűzött célt elértük, ezen túl ne menjünk. Adósságra szükségünk nincs, de a mai pénzre ép oly kevéssé. Rosenberger Hugó műszerész-, villanyszerelő-és gépjavító műhelye Jápán, Korvin utca 4., a Veyd-épülettel szemben. Szakszerűen berendezett műhely varrógépek, kerékpárok, benzinmotorok, írógépek és grammofonok javítására. Új villanyvilágítás- és villanycsengőfelszerelések, valamint ezek javítása. Kitűnő gyártmányú új varrógépek, kerékpárok, írógépek, grammofonok és ezekhez mindennemű kellék raktáron, úgyszintén erős és gyenge áramú szerelési anyag, valamint karbid-lámpák kaphatók. b J