Pápai Hirlap, 1920 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1920-08-07 / 32. szám

PÁPAI HÍRLAP M­EGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőcég: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 50, félévre 25, negyedévre 12*50 K. Egyes szám ára 1 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi­ utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvételnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papírkereskedésében. Egy törvényszékké változott az ország. Nem szólva róla, hogy még vidé­ken sem szűntek meg a tavalyi bűn­cselekmények megtorlását célzó bírósági tárgyalások, a fővárosban egyidejűleg három nagy tárgyalás, a forradalmi idő­szak három ciklusának folyománya tart mindenkit izgalmas érdeklődésben. Közü­lök az időrendben legrégibb keletű kétség­telenül a legmegdöbbentőbb hatású. Tisza István galád meggyilkoltatásának részletei, a gyilkosság tervezése és előkészítése minden mozzanatukban soha nem álmo­dott, hihetetlen szenzáció erejével hatnak. Ma azok a bűnösök állnak törvény előtt, akik tettükért katonai bíróságnak tartoz­nak számadással, de a terhelt egyének szoros egybetartozandósága a polgári bíróság nem sokára bekövetkező hasonló munkáját is megkönnyíti és elősegíti. Az a tény, hogy ez az ügy, melyet majdnem egy teljes esztendőn át feledség látszott temetni s mely a törvényes rend helyre­állta után is csak egy teljes esztendő múltán bogozódott ki annyira, hogy ma a bűnösök egy csoportja végre ítélet előtt áll, ebbe a stádiumba eljuthatott, meg­nyugtatásául szolgálhat mindazoknak, kik az igazság s a jog uralmát őszintén kívánják, hogy senki, aki bűnös, nem maradhat büntetlenül, hogy az igazság, a keresztyén erkölcs diadalmaskodni­ fog s kiengesztelvén az annyiszor hiába vissza­kívánt igaz Magyarnak megbántott szelle­mét, annyi súlyos válság s belső forron­gás után a végső tisztulás felé vezeti e sokat szenvedett nemzetet. A lakásprobléma, ha az e célra szervezett hivatal és a bíróság előtt is egyre-másra nem tartanák a lakásügyi tárgyalásokat, melyek során kétségbeesett erőfeszítéssel vitatják a felek a maguk igazát, iparkodnak egymást a biztos négy fal közül — hellyel-közzel a város összes falai közül is — kitudni, ha ezek a majdnem naponta megújuló jelenetek nem is tennék állandóan aktuálissá, annak az osztatlan örömmel fogadott változásnak révén, hogy háziezredünk ismét haza került, újból az előtérbe került. A katona­ság elhelyezéséről természetesen gondos­kodni kellett és ez nem kis munkával, de sikerült is. Azóta azonban még nehezebbé vált a többi igényjogosultak­ról való gondoskodás, akiknek száma a megszálló ellenségek hihetetlen atrocitása következtében nemhogy fogyna, de mind­jobban szaporodik. Nem valószínű, hogy a jogos kívánalmaknak eleget lehessen tenni. A nyár elmúlt, építkezés nem tör­tént. Egyedül az állomás közelében áll már a két vasutas bérház, de különböző nehézségek — így első­sorban a vízveze­ték kivezetése miatt — lehet, hogy novemberig sem lesz beköltözhető. Akkor egy­néhány lakás a városban felszabadul, de ez összesen se lesz sok. Kell tehát más módon is gondoskodni a hihetetlen zsúfoltságok megszüntetéséről. Újból fel­hívjuk a hatóság figyelmét a barakképít­kezésre. Erélyes utánjárással augusztus— szeptember folyamán még lehetne vala­mit elérni. A katonaság bizonyára kezére jár ebben a városnak. Mozogjunk, dolgoz­zunk, ne növeljük mesterségesen az embe­rek egymás ellen való agyarkodását s az elégedetlenséget! • Jó lesz-e így? Mához egy hétre a város képviselőtestü­lete közgyűlést tart, évi rendes közgyűlését, melyen költségvetését is megállapítja. Ama bi­zonyos 230%-os pótadó, mely ijesztő fantom­ként már hónapok óta lóg a levegőben, akkor válik valósággá, kitérni többé nem lehet előle. Csupán az, aki a város háztartását­­ iás szemmel nézi, mint a saját magáét, fog ezen a háromszoros pótadóemelkedésen csodálkozni és sápítozni. Saját háztartásunk költségei még a városénál is nagyobb arányban emelkedtek; ha a két év előtt volt 80%-nak majdnem három­szorosát követelik most tőlünk pótadóban, az a viszonyok ismeretében és tárgyilagos bírála­tában nem csodálható. Hogy aztán hogyan nyögi ki ezt a részben 500, részben 1000 %-ás búzaárakkal s egyéb hasonló terhekkel sújtott lakosság, az már egészen más lapra tartozik. Még szerencse, hogy a városi alkalmazottak fizetését javarészben ma az állam adja s az ezen költségből ránk eső rész (szintén nem mai nagyságában megmaradó) állami adónk­ban húzódik meg, különben még magasabb lenne az amúgy is horribilis pótadó-kulcs. Ennek a kulcsnak némi csökkentését cé­lozza az a terv, hogy a város függő adósságainak nagyobb részét ingatlanai kölcsön­eladá­sával törlessze le. E célból az összes szüksé­ges intézkedések megtörténtek. Lapunkban is olvashatók voltak az egyes tételeknél elért elég magas árajánlatok. Az árverés azonban csak akkor lesz kész üzletté, ha a város képviselő­testülete elfogadja és jóváhagyja. E lépés megtétele előtt mi óvatosságot és meggondolást ajánlunk. Nem az ellen akarunk szólani, hogy a város egyáltalán eladni akar. Ma tényleg a valaha képzettnél is nagyobb árakat lehetett elérni, bankót annyit kapunk, hogy a Tapolczát legalább is el lehetne rekesz­teni vele s ha másnak, aki gyűjti, aki takarékba teszi, a pénz csak problematikus érték, nekünk, akik adósságoktól szabadulunk meg általa, reális értéket képvisel. Magában véve tehát azt, hogy eladunk, nem helytelenítjük, csak az a kérdés, hogy eladjunk-e, el szabad-e adnunk mindent, ami az árverésen szerepelt. A kisebb házakról, az elaprózott telkek­ről, de még a már régen kölöncnek tartott Koronáról sem kívánok szólani. Itt van azon­ban a Török Bálint utcai bérház. Ha jól em­lékszünk, ezt az épületet a város akkor emel­tette, amikor a huszárezrednek esetleges el­­ helyezéséről volt szó abból az okból, mert az ezred tisztjeinek a város nem tudott megfelelő lakásról gondoskodni. Úgy tudjuk (bajosan tévedünk), hogy valamiféle szerződés is köte­lezi itt a várost a katonasággal szemben. Ha e szerződésnek ma az országos hatályú­ külön­leges lakásrendelkezések miatt nem is tudná­nak az érdekeltek érvényt szerezni, mihelyt a kivételes állapot megszűnik, módjukban áll az érdekelteknek a várost kötelezettsége teljesíté­sére szorítani. Hogy feleljen azonban meg annak, ha a bérház már harmadik kézben lesz. háznál Hasonló a helyzet az u. n. kataszteri bér­is, ahol a felmérési felügyelőség ide­jövetelének feltételéül köttetett ki a bérház építése. Itt ugyan a város a vevővel kötendő szerződéssel óhajtja a jelenlegi bérlő védeni, szerintünk azonban ha csak égető érdekeit szük­ség esete nem forog fenn, még a látszatát is kerülni kell an­nak, hogy egy erkölcsi testület vállalt kötelezettségét nem úgy akarja teljesí­teni, ahogy vállalta. Az égető szükség esete, igaz, fennforog, ámde nem oly terjedelemben, hogy mindent el kellene adnunk. Az árverésen elért eredmény úgy 2 és 7» millió korona, a függő adósság nem több mint 1*3 millió* A kapandó egy millió korona már aztán igazán csak proble­matikus értékű papír, azt mi magunknál ne szaporítsuk. Mindent eladni? Meggondolandó: jó lesz-e így ? Az ingatlan értéke végre is min­dig megmarad, ha ez a tétel nem állna, nem verték volna fel a háború gazdagjai oly kép­telen magasra itt és egyebütt az ingatlanok értékét. Mi tehát ez okból újból megfontolásra ajánljuk, vajjon nem volna-e célirányos az el­adásból az említett két bérházat s még talán a teljes, szép komplexumnak tekinthető földmives­iskola melletti 8 holdas telket, melyre amúgy is szükségünk lehet a devecseri esetleg országos vásártér céljaira, vasútállomás, kikapcsolni. Ha a függő adósságokat kifizettük, a kitűzött célt elértük, ezen túl ne menjünk. Adósságra szükségünk nincs, de a mai pénzre ép oly kevéssé. Rosenberger Hugó műszerész-, villanyszerelő-és gépjavító műhelye Jápán, Korvin­ utca 4., a Veyd-épülettel szemben. Szakszerűen berendezett műhely varró­gépek, kerékpárok, benzinmotorok, írógépek és grammofonok javítására. Új villanyvilágítás- és villanycsengő­felszerelések, valamint ezek javítása. Kitűnő gyártmányú új varrógépek, kerékpárok, írógépek, grammofonok és ezekhez mindennemű kellék raktáron, úgyszintén erős és gyenge áramú szerelési­­ anyag, valamint karbid-lámpák kaphatók. b J

Next