Pápai Hírlap, 2000 (13. évfolyam, 1-47. szám)
2000-03-28 / 12. szám
PÁPAI HÍRLAP PÁRBESZÉD Petőfi versek a Petőfiben A Petőfi Sándor Gimnáziumban már több évre visszanyúló hagyomány, hogy március 15-e tájékán szavalóversenyt rendeznek. A Petőfi Sándor vers- és prózamondó versenyt idén is a város 7-8. osztályos, illetve középiskolás diákjai számára hirdették meg. Amióta ebbe az új épületbe költöztünk, tehát 1994 óta rendezzük meg ezt a versenyt. Azt hiszem nem kell magyarázni az okát, hiszen iskolánk névadója Petőfi Sándor - így kívánjuk ápolni a hagyományokat. Úgy érzem, ma is időszerű, egy olyan állócsillag a magyar irodalom egén, akinek neve nem megkerülhető, ma is rengeteg követője van -mondta Huszár Endre, a gimnázium igazgatója. A diákok egy kötelező és egy szabadon választott verssel vagy prózával léptek fel a zsűri és a szavalótársak előtt. Az első kategóriások, a hetedik-nyolcadik osztályosok kötelező műve Petőfi „Pinty úrfi” költeménye, a második kategóriásoké, a középiskolásoké „A Hold elégiája” volt. A szavalatok illetve a prózamondás elbírálására Erdő Imréné és Horváth Lajosné középiskolai tanárokat, illetve Ehárt Katalint, az iskola volt diákját kérték fel. A résztvevő 18 szavaló oklevelet, a díjazottak könyvjutalmat kaptak. A zsűri döntése alapján az első korcsoportban az első Lakner Helga (Református Kollégium Gimnáziuma) lett, a második díjat Ákos Dávid (Weöres Sándor Általános Iskola) nyerte el, a harmadik helyezést pedig Gyarmati Judit (Weöres Sándor Általános Iskola) szerezte meg. A második korcsoportban az első Kovács Anikó (Református Kollégium Gimnáziuma), a második Kövy Tímea (Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskola), a harmadik Gaál Nikolett (Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskola) és Tas Veronika (Református Kollégium Gimnáziuma) lett. Varga Bea Ön hogyan vélekedik az abortuszkérdésről? Az elmúlt héten az Országgyűlésben megkezdődött az abortusztörvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. A kormány a súlyos válsághelyzet megfogalmazása mellett az anya önrendelkezési joga és a magzat élethez való joga között próbál egyensúlyt teremteni a magzati élet védelméről szóló törvény módosításával. Az állam ösztönözni szeretné a gyermekvállalást, hiszen vészesen fogy a magyarság. Az Alkotmánybíróság döntése értelmében, ha július 1-jéig az Országgyűlés nem módosítaná a magzatvédelmi törvényt, csak egészségügyi indokok alapján lehetne hazánkban abortuszt végezni. Vajon mi a helyes megoldás? Ki hogyan vélekedik az abortuszvitáról? Erről érdeklődtünk ezen a héten városunk lakói körében. Nagy Pál hírlapkézbesítő: - Sajnos az abortuszra továbbra is szükség van, ha túlzottan megszigorítják a törvényt, akkor még több újszülött végzi majd a szemeteskukában. Biztosan nagyobb lenne a gyermekvállalási kedv, ha az eddigieknél jobban támogatnák a fiatal családokat, jelentősen emelnék a szoc.polt. Az abortuszok hátterében szerintem igen gyakoriak lehetnek a gazdasági okok. A fogamzásgátló eszközök, a gyógyszerektől a gumióvszerekig mind-mind drágák. Arról nem is beszélve, hogy nem minden nő bírja a tablettákat. Ettől függetlenül azért támogatni kellene a használatukat. Scheily Erika gazdasági ügyintéző: - Én úgy gondolom, hogy meg kellene hagyni a jogot az anyának, hogy ő dönthesse el, hogy tudja-e vállalni azt a gyereket. Senki kívülálló nem tudhatja azt, csak az anya, hogy milyenek az anyagi körülményei, hogy a kapcsolat, amelyből a magzat fogant tartós-e, alkalmas-e a biológiai apa a családalapításra. Néhány esetben talán segítene az, ha magasabb lenne a családi pótlék, mert a mostani támogatás semmire nem elég. Ruházni, etetni ebből nem lehet a gyereket. Egy átlagos családban, ahol van két gyerek, és véletlenül jön a harmadik, biztos, hogy gazdasági okok miatt nem vállalják a következő jövevényt. Az semmi jót nem eredményezne, ha egy ilyen esetben köteleznék a nőt a szülésre. Sajnos alacsonyak a bérek, a fizetések, sok a munkanélküli, s ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy csökken a szülési kedv. Dr. Sándor János szülész-nőgyógyász adjunktus: - A napokban beszélgettem e témáról a tinédzser korú lányommal. Őszintén bevallotta, hogy ő egyáltalán nem ért egyet az abortusszal, mert szerinte ez nem születésszabályozási eszköz. Nem a magzat hozza saját magát létre, hanem két felelős vagy felelőtlen személy. Szerinte időhöz sem köthető az, hogy a 12. hétig vagy a 20. hétig elvégezhető a beavatkozás, mert az a kis sejt a fogamzás pillanatától él, nemcsak az embrió számít élőnek. S mikor arról érdeklődtem, hogy akkor mit lehetne tenni az abortusz ellen, akkor azt válaszolta, hogy a társadalmi szemléletet kellene megváltoztatni. Elsősorban a család, az iskola és a tágabb környezet felelősségét emelte ki. Szerinte erkölcsileg is úgy kellene alakítani a dolgokat, hogy az abortusz valóban csak egy olyan legeslegutolsó választás legyen, amikor tényleg nincs már más. Én tökéletesen egyetértek a lányommal. Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy nem szabad az abortuszból politikai, vallási vagy törvényi kérdést csinálni. Természetesen a lehető legnagyobb mértékben vissza kell szorítani a számukat, mert ez valóban nem fogamzásgátlási eszköz. Akkor engedélyezném, ha az anya élete, egészsége kerülne veszélybe, vagy a magzati károsodás olyan fokú, hogy indokolt a terhesség megszakítása. De igazán persze az az emberpár tud csak dönteni, aki azt a magzatot létrehozta. Aggasztónak tartom, hogy az évi 65-70 ezer abortusz 20 százaléka 18 éven aluliak körében történik. A személyes példamutatáson kívül fontos lenne, hogy a diákok 7-8. osztálytól kezdődően a középiskolás évek végéig hetente, vagy legalább havonta kötelező jelleggel egészségtan oktatásban részesüljenek egy olyan szakember által, aki felkészült, a témában járatos. Talán az is segítene, ha mondjuk 18 éves kor alatt ingyenes lenne a fogamzásgátlás, és minden kórházban, rendelőintézetben létrehoznánk a tinédzser ambulanciákat, ahol iskolaidőn kívül megbeszélhetnék a fiatalok a problémáikat. Végül, de nem utolsó sorban ma már olyan széles a fogamzásgátló szerek arzenálja, hogy ebből mindenki kiválaszthatja a neki megfelelőt. N. É. Nagy Pál Scheily Erika dr. Sándor János 3 Levelesládánkból Márciusban a kerttulajdonosok kíváncsian szemlélik, féltve őrzött növényeik hogyan vészelték át a zord, hideg telet. Riadtan tapasztalják, hogy örökzöld növényeik (tuják, tiszafák, ciprusok, babérok, fenyők) színe barnás, lilás, vöröses árnyalatot vesz fel. Néha ez az elszíneződés olyan erős, hogy felmerül bennük a kérdés: vajon élnek-e még, ha igen, mit tegyenek velük? A tapasztalatlanabb kertészkedőket megnyugtatom, nagy valószínűséggel igen, még élnek. Április végén már biztosan állapíthatják meg, hogy milyen nagyságú károk érték kertjüket, hiszen hónap végére az egészséges örökzöldek megújulnak, visszanyerik üde színüket. Természetesen előfordulnak maradandó fagyáskárok és média-Első Magyar-Angol Broker Rt. Tőzsdei információs iroda Ügyfélfogadási idő: hétfő - péntek 9-17 óráig Pápa,Főtér24.1.em. 108-109 iroda Tel.: 89/510-250 Fax.: 89/313-955/108. Csökkenéssel indult a hét a Budapesti Értéktőzsdén, amit pénteken erőteljes emelkedés váltott fel. A BUX index 1,3 százalékkal emelkedve 10.127 ponton zárta a hetet. A hét vesztese a Richter lett, 4,3 százalékkal alacsonyabban 17.890 forinton nikai sérülések, de ha megfelelően kezelik őket, akkor a növényeik díszítőértéke nem, vagy csak kismértékben csökken. Az elfagyott és sérült hajtásokat vágják vissza, de csak a májusi fagyok után, mert a korai metszéssel újabb károkat okozhatnak! Gyakran előfordul, hogy a csúcshajtások sérülnek. Ez a tujáknál, ciprusoknál, borókáknál nem okoz gondot, mert ezek önmaguktól megújulnak. A fenyők is próbálják pótolni a vezérhajtást, de ezeknek szükségük van az ember segítségére is. A sérülést követő évben a fölfelé törekvő hajtások közül ki kell választani a legerősebbet, ezt karó mellé kell kötni, a többi hajtást pedig ki kell vágni. Nagyobb problémát okoz, ha az egész növény szenved fagykárt. Ilyen esetben a legtöbb fenyőt nem tudják megmenteni, de a tiszafa vagy a jegenyefenyő - ha a törzse ép maradt - még megújulhat. A lomblevelű örökzöldeket (kecskerágó, babérok) radikális visszametszéssel tudják ismét kihajtatni. Miközben az elmúló tél okozta károkat próbálják helyreállítani, már a következő télre is készülniük kell, hiszen az időben elvégzett talajápolási munkák és a megfelelő tápanyag utánpótlás lehetővé teszi, hogy erős, ellenálló növényeik jól átvészeljék a következő hideg évszakot. A fenyőféléknek ilyenkor tavasszal nitrogéntartalmú műtrágyát kell biztosítani. Végezetül, ne feledkezzenek meg a levegőtlen, összetömődött talaj lazításáról sem! Jenei Éva, kertészmérnök GH-on zárt. Ezzel ellentétben - a pozitív hírek hatására - az Egis 13.350 forintra drágult, ami 12,6 százalékos növekmény. Akvizíciós találgatások kereszttüzében 2,6 százalékkal 5.340 forintig erősödött a Mol. A Matáv a 2.263 forintos mélypontjáról pénteken közel 200 forintot emelkedett, végül 2.440 forinton fejezte be a kereskedést. Veszített értékéből az Tőzsdei összefoglaló március 20-24-ig OTP is, az utolsó kötésben 14.800 forintot ért. Emelkedtek a vegyipari papírok: a TVK 5.000 forinton, a Borsodchem 10.315 forinton cserélt gazdát. A kisebb kapitalizációjú részvények közül több, mint 15 százalékkal erősödött az Antenna (13.900), a Fotex (343), a Nabi (6.790) és a Humet (224) is. A kárpótlási jegy 512-540 forintos sávban mozgott. Idén 820 fő részesül lakásfenntartási támogatásban, a kérelmek elbírálásánál összesen 11 elutasító döntés született. A támogatásra kiutalt összeg 1,5 millió forint. •k k k Elkészült a felújítás előtt álló Zárda épületének tervbírálata. A két pályázó közül egyik sem elégítette ki a feltételeket, így a második díjat a Győr- Moson - Sopron Hírek röviden megyei tervező Kft, a harmadikat a Pannon Plan tervező iroda nyerte el. A döntés után az önkormányzat végre benyújthatja a címzett támogatási kérelmet. * * * Az Esterházy Kórház kivitelezői pályázatát a Zalai Építő 2000 Kft és a budapesti Mélyépítő Kft közösen nyerte el. Az 1,3 milliárd forintba kerülő felújítási munkálatoknak őszre már látható eredményei lesznek. k k k Összesen 31 pályamunka érkezett be a civil szervezeteknek kiírt pályázatra. A beadványok több mint a fele kielégíthető. Ebből 21 - et adtak be az oktatás-kultúra témakörében ami 3,2 millió forint, az egészségügyi ágazatban pedig 600.000 forint igényt jelent. Mondom a magamét A szeszélyes - többször is tavaszias napokkal kecsegtető - tél után a tavaszi hetek is sok álmatlan éjszakát okoznak a mezőgazdaságban dolgozóknak. Árvíz, belvíz, „Mizo” és egyéb szélhámosságok kedvetlenítik el a magyarságnak azt a rétegét, mely évszázadokon át, a nehéz munka mellett, a tatár, török és labancdúlás után a két világháborúban is a legnagyobb áldozatot hozta. Talán ezért van, hogy napjainkban, aki csak teheti, a nehéz paraszti munka helyett, a könnyebb, biztosabb, nagyobb karaj kenyeret biztosító munkát válassza. Egyre több — különösen a kárpótlási jegyekkel, spekulációval szerzett - az ugaron „viruló ” földek száma, de a valaha édenkertnek tűnő „szőlőhegyek” is évről-évre siralmasabb képet mutatnak. Húsz, harminc éve még elképzelhetetlen volt, hogy a szőlőket, gyümölcsösöket felverje a gaz. Ma már egyre több kerítésen olvasható: „telek eladó”. Ez a szomorú állapot nemcsak a pápai „ hegyekre ” jellemző. Az „Öregheggyel”, azaz „Nagyhantával ” szomszédos „Teveli” tagon minden harmadik, negyedik „ birtok " az enyészeté. Az idősek kezéből kihullik a kapa és a metszőolló, sem erő, sem pénz nincs a permetezésre. No meg, akiknek nem futja a négy kerékre, hetvenen felül már kevesen vállalkoznak a cipekedésre. A mai fiatalok talán el sem hiszik, hogy valaha a férfiak, az egykerekű tragácson harminc-negyven kilót, az asszonyok a fejükön hordták haza a gyümölccsel, zöldségfélével megrakott 10-15 kilós kosarakat, nyáron mezítláb vagy fatalpú papucsban, öt-hat kilométeren, egész napi kemény robot után. Hol vagyunk ma már ettől. Akinek nem futja benzinparipára, meglovagolja a kerékpárt, vagy kényelmesen elterpeszkedik az óránként — csúcsidőben félóránként — jövő-menő autóbuszban. A középkorúak hobbikertjei még virulnak, de ahogy a tapasztalat a televíziók, videokazetták által sugallt „ édes élet ” hatása mutatja, a felnövekvő új generációt már a kikapcsolódás e formáját sem választja. A magyar ugar megművelésére semmi bíztató jel nem látszik azért sem, mert éppen az a társadalmi réteg létszáma csökken, amely az utóbbi évtizedekben a legnagyobb terhet viselte. Az ötven év múlva jósolt nyolcmillió fős magyarság létszámában - helyesebben mondva, magyar állampolgárságú személyek - azok és azoknak az utódai lesznek immár egyre nagyobb százalékban jelen, akik nagy része ma még arra is lusta, hogy a munka temetésére elmenjen. Legfeljebb arra hajlandók, hogy felelőtlenül - sokszor még kiskorúként - világra hozott utódaikat, lakás és pincefeltörések, alumínium huzalok leszedése, szivattyúkröl és elemelése, gyümölcsfák kivágása, no meg a szociális osztályok állandó ostroma jövedelméből „ nevelje " e szegény hon „polgáraivá” és az egyre nagyobb magyar ugar „művelőivé”. Sajnos ilyennek látjuk mi 50-75 évesek - akik apáiktól, nagyszüleiből még megtanulták a föld szeretetét - a magyar jövőt. Talán ezért van az, hogy egyre kevesebbszer hallik egy-egy pincében az egykor víg, ma már csak inkább nosztalgiázó - fiatalok által ismeretlen - magyar nóta. Gáti