Pápai Lapok, 1874 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1874-09-12 / 20. szám
Vegyestartalmú társadalmi hetilap. A pápai jótékony nő egy Iej, lövész- ismeretterjesztő és a pápai önkéntes tüzoltó e <rület A lap szellemi részét illető közlemények a serkos/tő lalvásfáin : kápolnai éi 12.16. sz. a. küldendők. Előfizetési és hirdetési dijak, Mszallamhisok, a kiadói teendőkkel meg hizott "YVtl.j clits. Ivá i^ol úr könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, intézendők. Pápa, 1874. szept. 12. 20. sz. Mer/jelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton, ('(jy íven. Tartalma, '. Felsúnh népiskola-e vagy polgári iskola? — Városi közgyűlés. — A pápai tagosítás. — A Lotteiia IV. — Meghivás. — Törvényszéki csarnok. — Voltaire és Monssenti. — Nem, nem érdemlem meg szerelmed ... — Az alulsó Árpád •— Oh! Iia hinnéd! — Levelek a nővilágból. — Különfélék. 10 főfizetési <1 MÍI IV. Félévre Negyedévre A l iii*<lot<'v!i dí jaA n li szőri hasadozott polil sorért egyszeri lésnél fi kr. kétszer hirdetésnél ő k< h szűri hirdetésnél .1 kr. és a többször deiésnél lehető árleengedéssel számít Mindig külön bélyegdíj fizetendő. 5 ír 1 Ir. JO k. i'irom>irdeíroin-i hivalnak. Felsőbb népiskola-e vagy polgári iskola? K özoktatásügyi ministerünknek miillióban közművelődésünk érdekében kibocsátott, erélyes hangú s fontos rendeletei, helyhatóságainkban újra mozgalmat ébresztenek, már szunnyadásnak indult, tanügyünk terén. Valóban, itt volt az idő, hogy aluszékonyságunnkból valahára ébredjünk, és tegyünk is már valamit. Ez irányban minden egyes év mulasztása évekkel nyomja vissza művelődésünk, és ezáltal polgárosodásunk, szellemi, erkölcsi s vagyoni boldogulásunk ügyét. Minden embernek veleszüretems joga, sőt erkölcsi kötelessége magát az ismeretekben gazdagítani. E célját elérheti önképzés, egyedül magántanulmányozás által is, de legalább is tízszeres munkásság és erőkifejtés folytán, mint a társadalom vagy az államtól nyújtott köziskoláztatás segélyével. Az egyénnek önművelődését sokszorosan megkönnyítik azon magán és nyilvános tanintézetek, melyek hivatják nyújtani lelkének azon kincseket, melyek életviszonyait rendezettebbekké, társadalmi kötelességeit kivihetőbbekké, és az életben előremenetelét eszközölhetőbbekké teszik. A társadalom és az állam, nagyrészben az egyesek, de mégis a maga érdekében is, elébe megy az egyének élet és lelki szükségeinek; nyit oly forrásokat, honnan bárki is meríthetve, lelki szomjúságát bőven kielégítheti. Emez erkölcsi testületek, az emberiség általános érdekében, az értelmi műveltség szempontjából, de mégis tekintettel a társadalmi különböző viszonyokra, az életfoglalkozásokra, munkássági körökre, állítanak fel oly intézeteket, hová mindenki bátran fordulhasson életszükségei kielégítése, munkássági köre betöltéséhez megkívántató nélkülözhessen ismeretek megszerzése végett. Ebből azután természetesen és szükségkép következik egyfelől, hogy ezen intézeteknek ugy kell fel— állítatni, rendeztetni és fölszereltetni, miszerint az azokba lépők föltalálhassák, a mit keresnek; jövendő élethivatásukhoz megkívántató és a kor színvonalán álló ismereteket elsajátíthassák; — másfelől pedig, az iskolák épen az emberiség érdekében, a polgárosodás nemes áldásainak mindenkire kiterjesztése kedveért állítatván fel, azokba mindenki köteles eljárni, leendő hivatása szerint. Innen van az általános iskoláztatás joga és kötelezettsége. A társadalom és az állam a maga és az egyesek érdekei szempontjából, így osztotta be és rendelte el az elemi és ismétlő iskolákat, felsőbb nép és polgári iskolákat, ipar kereskedői és reáltanodákat, műegyetemet, a más oldalról, a szintén népiskolán alapuló, határozottan tudományra törekvő, középtanodákat, a bölcsészeti- jogi- theológiai szakiskolákat és a tudományos egyetemet. Hogy így mindenki biztosan elnyerhesse azon ismereteket, melyekre a különböző életpályákon, egyeseknek, mint a társadalomnak és az államnak, okvetlenül szüksége van. Az alakítandó iskolák minőségét mindenesetre a társadalmi viszonyok, a különböző foglalkozási körök összehatásából eredt helyi rendszer érdekei 20 határozzák