Pápai Lapok, 1874 (1. évfolyam, 1-35. szám)

1874-09-12 / 20. szám

Vegyestartalmú társadalmi hetilap. A pápai jótéko­n­y n­ő e­g­y I­e­j, l­ö­v­é­s­z- i­s­m­erett­erjesztő é­s a p­á­p­a­i önkéntes t­ü­z­o­l­tó e <r­ü­l­e­t A lap szellemi részét illető közlemények a s­erkos/tő lalvásfái­n­ : kápolnai éi­ 12.16. sz. a. küldendők. Előfizetési és hirdetési dijak, M­­szal­lamhisok, a kiadói teendőkkel m­eg hizott "YVtl.j clits. Ivá­ i^ol úr könyvkereske­désébe, megyeházzal szem­b­en, intézendők. Pápa, 1874. szept. 12. 20. sz. Mer/jelenik e lap hetenkint eg­yszer, szombaton, ('(jy íven. Tart­alm­a, '. Felsúnh népiskola-e vagy polgári is­kola? — Városi közgyűlés. — A pápai tagosítás. — A Lot­tei­ia IV. — Megh­ivás. — Törvényszéki csarnok. — Voltaire és Monssenti. — Nem, nem érdemlem meg szerelme­d ... — Az alulsó Árpád­ •— Oh! Iia h­innéd! — Levelek a nővilág­b­ól. — Különfélék. 10 főfizetési­ <1 M­ÍI­ IV. Félévre Negyedévre A l­ iii*<lot<'v!­­i d­í­ jaA n li szőri hasadozot­t polil sorért egyszeri lésnél fi kr. kétszer hirdetésnél ő k<­ h szűri hirdetésnél .1 kr. és a többször deiésnél lehető árleengedéssel számít Mindig külön bélyegdíj fizetendő. 5 ír 1 Ir. JO k. i'irom­>irde­íroin-i hiv­alnak. Felsőbb népiskola-e vagy polgári iskola? K­­ özoktatásügyi ministerünknek mi­ill­ióban közműve­lődésünk érdekében kibocsátott, erélyes hangú s fontos rendeletei, helyhatóságainkban újra mozgal­­­mat ébresztenek, már szunnyadásnak indult, tan­ügyünk terén. Valóban, itt volt az idő, hogy aluszé­konyságunnkból valahára ébredjünk, és tegyünk is már valamit. Ez irányban minden egyes év mulasztása évek­kel nyomja vissza művelődésünk, és ez­által polgáro­sodásunk, szellemi, erkölcsi s vagyoni boldogulásunk ügyét. M­i­n­d­e­n e­m­b­­e­r­n­e­k v­e­l­e­s­z­ü­r­e­t­e­ms j­o­g­a, sőt erkölcsi köteles­s­é­ge ma­g­át a­z i­s­me­r­e­tekben gazdagítani. E célját elérheti önképzés, egyedül magántanulmányozás által is, de legalább is tízszeres munkásság és erőkifejtés folytán, mint a tár­sadalom vagy az államtól nyújtott köziskoláztatás se­gélyével. Az egyénnek önművelődését sokszorosan meg­könnyítik azon magán és nyilvános tanintézetek, melyek hivatják nyújtani lelkének azon kincseket, melyek élet­viszonyait rendezettebbekké, társadalmi kötelességeit ki­vihetőbbekké, és az életben előremenetelét eszközölhe­tőbbekké teszik. A társadalom és az állam, nagyrészben az egye­sek, de mégis a maga érdekében is, elébe megy az egyének élet és lelki szükségeinek; nyit oly forráso­kat, honnan bárki is meríthetve, lelki szomjúságát bő­ven kielégítheti. Emez erkölcsi testületek, az emberiség általános érdekében, az értelmi műveltség szempontjá­ból, de mégis tekintettel a társadalmi különböző viszo­nyokra, az életfoglalkozásokra, munkássági körökre, ál­lítanak fel oly intézeteket, hová mindenki bátran for­dulhasson életszükségei kielégítése, munkássági köre betöltéséhez megkívántató nélkülözhessen ismeretek meg­szerzése végett. Ebből azután természetesen és szükségkép követ­kezik egy­felől, hogy ezen intézeteknek ugy kell fel— állítatni, rendeztetni és fölszereltetni, miszerint az azokba lépők föltalálhassák, a mit keresnek; jövendő élethiva­tásukhoz megkívántató és a kor színvonalán álló is­mereteket elsajátíthassák; — másfelől pedig, az iskolák épen az emberiség érdekében, a polgárosodás nemes áldásainak mindenkire kiterjesztése kedveért állítatván fel, azokba mindenki köteles eljárni, leendő hivatása sze­rint. Innen van az általános iskoláztatás joga és köte­lezettsége. A társadalom és az állam a maga és az egyesek érdekei szempontjából, így osztotta be és rendelte el az elemi és ismétlő iskolákat, felsőbb nép és polgári iskolákat, ipar­ kereskedői és reáltanodákat, műegyete­met, a más oldalról, a szintén népiskolán alapuló, hatá­rozottan tudományra törekvő, középtanodákat, a böl­csészeti- jogi- th­eológiai szakiskolákat és a tudományos egyetemet. Hogy így mindenki biztosan elnyerhesse azon ismereteket, melyekre a különböző életpályákon, egye­seknek, mint a társadalomnak és az államnak, okvet­lenül szüksége van. Az alakítandó iskolák minőségét mindenesetre a társadalmi viszonyok, a különböző foglalkozási körök összehatásából eredt helyi rendszer érdekei 20 határozzák

Next