Pápai Lapok, 1874 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1874-07-05 / 10. szám
teszi egy — Hunyady rendes hadserege másfelől. A harc megújul. Muhamed dühében tajtékozva veti magát lovára s viszi ismételt rohamra janicsárait. Mind hasztalan. Egy magyar fiúnak vasától találva, vérező sebbel hanyatlik le lováról, környezete magával ragadja s erre egész tábora bomlott futással menekül. Hunyady győzött; a csatatéren 50,000 török halott; sőt egy régi krónika szerint, a vár alatt a sáncokban, s a futásban elhullott 125,000 török. A vészes ár, melynek Magyar s Némethont kelle elboritni, megtört Belgrád alatt a magyar vitézségen. A TI VILÁGOTOK ti világotok pénzre van építve! Ti nem adtok semmit a dúsgazdag szivre. A becsület szép szó, sokat is ért egykor . . Karöltve jár vele most a sápadt nyomor. A boldogság ott volt a becsület mellett, Mig a boldogsághoz csak szív s jellem kellett. Most, ki hit elvéhez, — kigúnyolva vész el, Míg mindenné lehetsz, elv nélkül is — pénzzel. Mikor én még gyermek, boldog gyermek voltam, Bölcseséget szívtam, arany mondatokban. Az arany-mondatok áthatották lelkem : Legdrágább kincsem lett, — a becsület, jellem. Ez gyémánt oszlopa annak a világnak, Mitől, nincs az a kincs, a miért megváltak. Szerelem itt a nap, szeretet itt a jég, A bánya fojt, s a mécs itt síri lánggal ég. Anyag emberei, kik azt se kérditek, Az Isten miért is alkotá szivetek? S e nagy szónak a lélek, mi lehet értelme ? Ha mindennek vége, a néma sírkertbe! Fagyos értelmetek előtt meg nem hajlom, Míg elmereng lelkem, a bűvös hajnalon. Hol ezer sugárral kél a ragyogó nap. Ez képe az észnek, mi nékem törvényt szab. Láng, fény, világosság, egymástól áthatva: így van az észnek is isteni hatalma. Hidegen, sötéten, kik terveket szőnek, — Ravasz hideg kígyók, ne mondjátok bölcsnek. Ám a világ sorsát ily bölcsek döntsék el : Én tudom, hogy ehhez, égibb bölcseség kell! Egy-egy jó szegénynek, annyi tér csak marad, Hova a szeretet hint egy-egy sugarat. S az a kis kör, hová nagy vágy be nem férhet, Mit rideggé nem tesz, a szennyes önérdek. Hol két nemes szivet, egybeforni látok . Magába foglalja, az egész világot! Itt nőttem én naggyá , naggyá, bátran mondom. Mert a nagy világra nem volt semmi gondom. Az örömzajt, a diadal felett, azonban csak hamar mély gyász váltotta fel. Az ősz Hunyady, megviselve ez utolsó harcon, súlyosan megbetegült s rövid szenvedés után, meghalt aug. 11. Zimonyban. Merre halálának hire elterjedt, a legőszintébb részvét gyászolta benne a keresztyénség leglelkesb védőjét az ozmán hatalom ellen. (Folytatjuk). Hiú ragyogása, s törpesége helyett, Az erkölcs világa, tölte be lelkemet! És ez a világ nagy, és ez a világ szép ! Ha van , még csak itt van, boldogság, dicsőség. Mit zsarnok le nem ront, felejtés el nem fed, Ugy felmagasztalja, a szép, erős lelket. Az éden kapuját, itt még nem zárták el, Hogy ide bejuthass, — csak nyílt igazság kell! Ne várd, hogy ezért, szád arannyal betömjék. Ügyes számitásnak, nem gyujtnak itt tömjént. Nem hinnék én a szebb, boldogabb jövőbe, Ha szivem nem súgná: ez után előre! Pia a vezérek is a zsákmánynak esnek . Gyászos rút vége van, ott a győzelemnek. Ha mindenki zsebel, s az a legderekabb, Ki ma bankárrá lesz — s rongyszedő volt tegnap. Ha már minden szentnek pénz lesz az értéke : Ily kor, s bálvány előtt, én nem esem térdre ! Kacagom a cifra, szószátyár beszédet: Virágzik az ipar, üzérség, művészet! Ha mit sem adnak a jellemre, erkölcsre. Hajh ! nem kell e mérges virágok gyümölcse. Legyen az iparnak, a kereskedésnek Talpköve hideg érc, végcélja — kis érdek . Van egy szebb virága, mit még bimbóba rejt — A szebb lét, mi gyújtja vágyaival a kebelt. Az a szebb lét, mikor anyag lesz az anyag. Sár gyanánt a lélek szárnyára nem ragad. Ha majd az anyagot csak használni tudják. Hogy ezzel rakják ki a szabadság útját. Ha a diadalmas öszhangzó zenébe átcseng a szívnek is bűvös zengeménye. Ha a nap hőseit a szélvész lesöpri. S mit a kéz, láb szerzett — az ész s szív örökli. Ha a sok rongy ember, a kit a sors szele, Felkapott, s fenn kavart, mert szeméttel tele. Lehull, s rothad — a föld termékenyebbre vál. Gyümölcse örökül nemesb lelkekre száll. Ha ez anyagi kor lejátsza szerepét,