Parlando, 1978 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 12. szám - Veszprémi Lili: Ami a "Zongoratanításunk történte" c. könyvemből kimaradt: Mosonyi (Brand) Mihály (1815-1870)
Veszprémi Lili Ami a „Zongoratanításunk története" c. könyvemből kimaradt Mosonyi (Brand) Mihály (1815—1870) „Mosonyi nemcsak mint zeneszerző volt céltudatos munkásságában, hanem mint zenei író is tollal éppoly buzgón szolgálván a zenei művelődés s főleg a magyar zene ügyét. Az 1860-ban alapított Zenészeti Lapoknak főmunkatársa volt 1886-ig, amely idő alatt kritikákat, ismertetéseket, polémikus és zeneelméleti cikkeket írt a lapban.” — idézzük a Zenei Lexikonból. Pedagógiai munkásságáról ezúttal sem esik szó, pedig tanítási módszeréről, pedagógiai elveiről sokat elárulnak azok a levelek, amelyeket a Zenészeti Lapok hasábjain „Paulina kisasszony”-hoz írt. A Zenészeti Lapokban a Tárca rovatban jelentek meg ezek a levelek. A kor szokásához alkalmazkodva, novellisztikus stílusban, mintha volt tanítványához, Paulina kisasszonyhoz írta volna, aki visszakerülvén szüleihez a vidéki kastélyba, onnan kér utasítást volt tanárától. Először önmaga számára, majd húgát kezdi el zongorázni tanítani és ehhez a munkához kér tanácsokat. Ezekből a levelekből idézünk néhány gondolatot. 1. levél (1860. aug. 8.) »•Tisztelt kisasszony! Kegyed tőlem némi felvilágosításokat, s utasításokat kíván a magyar zene előadását nézve... Azonban mielőtt utasításaim sorát megkezdeném, emlékeztetnem kell kegyedet arra, hogy általában minden zenei előadás azon mérvben tökéletesbedik, minőben tökéletesbítjük valamely hangszeren a gépiességet (technical • ■ • Azért szorgalmasan gyakorolja kegyed a huszonnégy hangrovatot (scala) s igyekezzék azokat tisztán, egyenlően s nyugodt kéztartással játszani, ezeken kívül pedig különösen figyelmébe ajánlom Czerny Károly „Ujjgyorsasági iskolájának” („Schule der Geläufigkeit”) első füzetét, mert az abban foglalt gyakorlatok által szép s gyöngyözetes hangnyomtatásra „Anschlag” teend szert. Az előadás és kifejezésre nézve, Bertini gyakorlatait tartom célszerűeknek, valamint e nemben kitűnő figyelemre méltók még geniális hazánkfiának Heller Istvánnak szellemdús tanulmányai is. A nagyobb művészi tökély, előadás, s ujjképzésre nézve pedig, Cramer classicus tanulmányai mindenek felett nélkülözhetetlenek ... Szükségesnek tartom kimívelni hallásérzékeinket is, hogy aztán képessek lehessünk fölfogni s megérteni a zenének — főleg pedig a különböző összhangzatoknak hatását s szépségeit, de e célt leginkább elérheti az ember azáltal, ha lassan, tisztán s érthetőleg játszik...« (Z. L. I. 1. 2—3—1.) 3. levél (1860. nov. 28.) »... Amint soraiból értesültem, kegyed, eleven kedélyű nővérét — a bájos Ilonkát — illetőleg, zenei tanárkodásom szerepére vállalkozott... Eleven, s kissé talán türelmetlen természetű nővére oskolázásánál szorosan ügyeljen kegyed arra, hogy mindent elébb lassan, tisztán s érthetőleg gyakoroljon; különösen pedig arra szoktassa, hogy mindenkor önmagát hallja, s ítélje meg, mert másként félő, hogy egyike lesz az olyan zongorázó nőknek, kik csak pusztán hiúságból mívelik a zenét, s kik a vakító