Parlando, 2007 (49. évfolyam, 1-6. szám)

2007 / 3. szám - Márkusné Natter-Nád Klára: Nemzetközi Kodály Konferencia

18 MÁRKUSNÉ NATTER­ NÁD KLÁRA NEMZETKÖZI KODÁLY KONFERENCIA 2007. március 19-21-ig a Kodály Zoltán Emlékmúzeum Előadótermében a ví­z Magyar Kodály Társaság, Kodály Zoltán születésének 125. évfordulója alkalmából Nemzetközi konferenciát rendezett, a Kodály-kutatás, a zenei nevelés, és a nép­­izene kérdéseiről. A Nemzetközi Konferencia második napján Kodály zenei nevelési eszméinek érvényessége napjainkban, külföldön és belföldön címet viselte. Szekcióvezető Szőnyi Erzsébet volt. A délelőtt folyamán nyolc külföldről érkezett előadó, délután pedig hat magyar országosan elismert zenepedagógus előadására került sor. Az előadások nyelve magyar, angol és német volt, a megfelelő fordítás mindenkinek rendelkezésére állt. A külföldi vendégek közös vonása, hogy valamennyien jártak az előző években-évtizedekben Magyarországon, tanulmányozták az itt folyó zenei nevelési rendszert, iskolákat látogattak és győződhettek meg az eredményes - utóbb Kodály­­módszernek nevezett - oktatásról. Az 1964-ben Budapesten tartott ISME konferencia tárta föl a kapukat, és mint az egyik előadó kifejtette: „Az egész világ növekvő csodálkozással figyelte Kodály Zoltán elképzeléseinek gyakorlati eredményét. Magyarország hirtelen a legjobb zenekultúrát és zeneoktatást mérő világstatisztikák élére került.” Ezrek j­öttek órákat látogatni és hazatérve munkálkodtak ezen módszerek adaptálásán. Őközülük - akik ma már elismert szak­emberek, egyetemi professzorok hazájukban - látogattak most ismét Budapestre, hogy beszámolóikkal tanúságot tegyenek az elmúlt évtizedek eredményeiről és tapasztalatairól. Az első előadó Gilbert De Greeve, a Nemzetközi Kodály Társaság elnöke. Hazánkra vonatkozóan legrészletesebben ő fejtette ki nézeteit, hiszen mint mondotta, az elmúlt 34 év során szerencsés volt több tucat iskolát végiglátogatni az egész országban és sok kitűnő tanárt megismerni. Tisztségénél fogva jelenleg is figyelemmel kíséri, és széles rálátása van a magyar és nemzetközi zeneoktatás alakulására. Előadásából idézünk néhány részletet. Meditáció egy Kodály témára címmel Kodály Zoltánnak egy 1930-as nyilatkozatában kifejtett témáját választotta: „Legsürgősebb teendő a zenei műveltség eszközeinek könnyen hozzáférhető tétele mennél szélesebb rétegek számára, elsősorban az iskolán keresztül. ” E témát elemezte és vizsgálta miként egy zeneművet és zenekari előadást. Mintegy rondó-témát vetette föl Kodály álmát: a zenei műveltség eszközeinek könnyen hozzáférhetővé tétele mennél szélesebb rétegek számára, egyre inkább megvalósult, elsősorban az iskolán keresztül. De a jelenlegi helyzetet úgy értékeli az előadó, hogy ez most nem az, amit a zeneszerző akart. Itt jön a zenekari összehasonlítás, ami szerint úgy érzi, a „hangolással” van a gond. A zenekar három fő szekciója, a vonósok, a fúvósok, és az ütősök már nem játszanak együtt. A vonósok, akik olyan jól kezelték a minőségi anyagok szépségét, hogy fejlesszék a gyerekek ízlését, most gyengülnek és vesztenek erejükből és meggyőződésükből. A fúvósok, gyakorlatilag a szólisták,­­ régebben a legalaposabb képzésben részesültek, hogy továbbadhassák a zene gyönyörűségét a közönségnek,­­ most azt látják, hogy a képzést jelzálog terheli, és nem is elegendő. És az ütősök, ahol oly megnyugtató volt az ütések gyakoriságát betartani - mindennap biztosítani a zene élvezetének szépségének élvezetét - sajnos

Next