Pártélet, 1959. szeptember-december (10. évfolyam, 17-24. szám)

1959-09-01 / 17. szám

A kommunisták és az új iskolaév Új életünknek immár szép hagyománya, hogy szeptember elsejét nagy jelentőségű napnak tartjuk, és ezen a napon az iskolára meg a diákokra gondolunk. Társadalmunk jelentékeny része, körülbelül 2 millió tanuló, két­­hónapi pihenés után ezen a napon kezdi meg az új munkát. Az idei új tanév kezdete rendkívül fontos. Ez lesz ugyanis az első esz­tendő, melyben teljes mértékben megvalósul iskolaügyünk átépítése a párt XI. kongresszusának határozata értelmében, melyet a Központi Bizottság ez év áprilisi ülésén bontott fel. Ennek az iskolaévnak a munkájától függ, hogyan sikerül az alapokat leraknunk az iskola mélyreható, forradalmi át­építése számára. Az új tanévet minden irányú előkészület előzte meg. A kerületekben és a járásokban a párt-, iskolaügyi, gazdasági és más dolgozók gyűléseket tartottak, s ezeken a kommunisták, a szülők és más dolgozók megismer­kedtek az iskola átépítésének feladataival, valamint azzal, hogyan kell elősegíteniük e feladat teljesítését. A pártszervek és -szervezetek által rendezett gyűléseken elhangzott észrevételek alapján és a helyi szükség­leteknek megfelelően a kerületek és a járások kidolgozták az iskola átépí­tésének komplex terveit, melyeket a kerületi és járási pártbizottságok bővített plenáris üléseiken tárgyalnak meg. Az iskola átépítésének megse­gítése szerves alkatrésze lesz más szervek működési terveinek is; ilyen szervek például a szakszervezeti szövetségek, a Csehszlovák Ifjúsági Szö­vetség, a Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társulat, a Szülők és Iskolabarátok Társulata stb. E messze terjedő akciók értelme mindenekelőtt abban rejlik, hogy meg kell teremteniük a legjobb feltételeket a dolgozók széleskörű részvétele számára az iskola irányításában és az ifjúság nevelésében, továbbá lehetővé kell tenniük, hogy a dolgozók kifejthessék megjegyzéseiket és nézeteiket az iskola, a tanítók és a nevelők munkájáról. Az iskola átépítése és az ifjú­ság kommunista nevelése semmiképpen sem csak a tanítók és az iskolaügyi dolgozók feladata. A jövő nemzedék nevelése mindenkinek legsajátabb ügye, akinek társadalmunk jövője nem közömbös. A párt Központi Bizottsága áprilisi határozatának fő jelentőségét abban kell látnunk, hogy kijelölte a nevelő és művelő munka hosszú időtartamú programját, mely már túlszárnyalja a szocializmus fejlődési szakaszát, és a kommunista társadalom viszonyainak sok elemét öleli fel. Ez a társa­dalom mindenirányúan fejlett és művelt embereket követel, akik minden tekintetben felkészültek a gyakorlati életre, szilárd erkölcsi profillal ren­delkező embereket követel. Az iskola átépítésében érvényesül az a fontos tudományos felismerés, hogy az ember mindenirányú fejlődését csak a sok­rétű alkotó munka biztosíthatja, melynek társadalmi jelentősége van, s amelyben a szellemi és fizikai tevékenység szervesen összekapcsolódik. Az eddigi iskolai nevelő-művelő munkának éppen az az egyik legnagyobb fogyatékossága, hogy a művelést jelentékeny mértékben csak könyvvel és szóval végzi el, hogy elszakadt az élet szükségleteitől, a termelő munkától; ez pedig a serdülő nemzedék egyoldalú fejlődését eredményezi. Ezt a fo­gyatékosságot szemléletesen figyelhetjük meg például a falusi ifjúság körében. A falun lényegében győzedelmeskedtek a mezőgazdasági nagy­

Next