Pártélet, 1966. július-december (11. évfolyam, 7-12. szám)
1966-12-01 / 12. szám
gyelmen kívül hagyva bizonyos „divatos” pályák felé irányítják őket, holott más területen sokkal inkább megállnák a helyüket, és a felvételi vizsga sikere is biztosabbnak tekinthető. Fontos tehát, hogy az osztályfőnök a pályaválasztást a szülőkkel is feltétlenül megkonzultálja. A negyedik osztályokban nagy segítséget jelent a hátrányban levő tanulóknak az egyetemi, főiskolai előkészítő tanfolyam. Hátrányban vannak a bejáró tanulók. Számukra sok esetben szinte megoldhatatlan feladat a segítés bármelyik módját alkalmazni. Tanulópár szervezése csak abban az esetben lehetséges, ha ugyanabban a helységben egy jobb képességű tanuló is akad. Sokszor a szakköri munka is nehézségekbe ütközik náluk. A legjobb megoldás, ha externátus vagy tanulószobai férőhelyet biztosítunk számukra, így részt vehetnek a tanulószobai korrepetálásokon, eljárhatnak a szakkörökbe, esetleg a tanulószobán tanulópárt is állíthatunk melléjük. De ez is csak olyan tanulóknál lehetséges, akiknél a közlekedési menetrend ezt lehetővé teszi. A többi bejáró tanulónál marad a tanóra, ami, ha figyelembe veszszük az osztályok nagy létszámát, nem adhatja meg a szükséges segítséget Az iskola tanulmányi eredményében a bejáró tanulók tanulmányiátlaga a legroszszabb, bár bizonyos javulást ez is mutat az utóbbi évben. A legjobb megoldást a kollégiumi elhelyezés biztosítaná. A Petőfi Sándor kollégium 1962-ben jutott arra a fejlődési szintre, hogy a tanulás az egész közösség ügyévé vált. Korábban elsősorban a nevelők problémája volt, ki hogyan tanul, mi az oka, hogy egyik vagy másik tárgyból gyenge eredményt nyújt, sőt, még az érdekelt tanuló sem vette mindig jó néven ha foglalkoztak vele. Úgy tűnt, mintha a tanulmányi munkában a saját érdekük felismerése is hiányzana, a tanulás ügyét általában pedig nem úgy fogták fel, mint amivel a közösségnek is törődni kell. A közösségi élet formáinak kialakulásával, az egyre fejlődő közösségi felelősségvállalással tudatossá vált, hogy a kollégium nem szociális intézmény, hanem a munkásosztály harci fegyvere a párt kulturális politikájának a megvalósítására. A munkásság és parasztság gyermekei számára azt a műveltséget biztosítja, amit eddig a volt uralkodó osztályok és legfeljebb egyes értelmiségi rétegek nyújthattak gyermekeiknek. A kollégiumban a munkás-paraszt tanulók aránya 85—90 százalék. Ez lényegében meghatározza a kollégiumban folyó gyakorlati munkát. Tapasztalataink ■szerint a falvakból, kisebb ipari körzetekből és a falvakba telepített üzemekből jött munkás-paraszt tanulók nagy része — tanulmányi eredményeiktől függetlenül — az életkornak megfelelő általános műveltség (olvasottság, politikai tájékozottság, a kulturált magatartás stb.) tekintetében is hátrányos helyzetben van.