Párttörténeti Közlemények, 1961. augusztus (7. évfolyam, 3. szám)

1961 / 3. szám - Aranyossi Magda: A franciaországi magyar munkásemigráció történetéhez (1922-1932)

nevezett — peremvárosokban helyezkedtek el. Számottevő volt még magyar emigrációs viszonylatban a Párizsban dolgozó magyar bőr-, fa- és­ építőipari munkásság. Az iparinál számszerűleg jóval kisebb mezőgazdasági emigráció elhelyezkedése nem tekinthető át ilyen világosan. A francia mező­­gazdaságban szétszórtan dolgozó magyarok nem alkottak sehol szervezett tömeget, még csoportokat sem. Ellentétben a magyar ipari munkássággal, nem alkottak harcos munkásréteget a francia munkásmozgalmon belül. Ezt a proletárréteget tovább duzzasztották a bevándorolt értelmiségiek, elsősorban diákok, egyetemi hallgatók, akik az otthoni gazdasági körülmények miatt, vagy a „numerus clausus” következtében igyekeztek tanulmányaikat Franciaországban foly­tatni, közben alkalmi munkával magukat fenntartani. A magyar gazdasági emigrációnak csak kis hányadát jelentették a politikai emigránsok, a Tanácsköztársaság aktív résztvevői, a magyarországi fehérterror üldözöttei. Miután ezek többségükben szintén ipari munkások voltak, aránylag könnyen elhelyezkedtek, és segítették annak a néhány értelmiségi kommunistának elhelyez­kedését is, akik a legtöbb esetben a KMP utasítására érkeztek Franciaországba, hogy ott velük együtt politikai szervező munkát folytassanak. Pontos, számszerű és hivatalos adatok a magyar emigrációt illetően nincsenek birtokunkban. A „Párisi Munkás” első száma (1924. július 15.) a Franciaországban élő magyar proletárok­ számát 70 000-re becsüli. Adatára vonatkozóan forrást nem jelöl meg. Ugyanezt idézi a magyar rendőrség jelentése, egy, a Liga­mozgalom által összehívott gyűlésen elhangzott beszédből.5­6 Ez a szám — még a bevándoroltak kiskorú családtagjait beleszámítva is — túlzottnak látszik, s későbbi adatok szintén cáfolják, így például a magyar rendőrség 1925 júniusi dátummal kiadott jelen­tése a legnagyobb magyar CGTU csoportként a vasasokét említi : ,,A vasas szervezet kb. 900 ember, túlnyomórészt Renault-nál és Citroennél dolgoznak”, a CGTU egész magyar csoportját 3000 főre értékeli.­ A „Párisi Munkás” 1925. november 7-én az egyik leg­népesebb magyar település — a két megyére terjedő észak-francia­országi bányavidék — magyar bányászainak számát 3000-re teszi. Monmousseau, a CGTU egyik titkára, 1926-ban 25 000 Franciaországban dolgozó magyar munkást említett cikkében.­ ­ Itt csak a magyar munkás emigráció kérdésével foglalkozunk ; a magyar turisták, követségi és más beosztottak, polgári elhelyezkedésű magyarok, polgári emigránsok ügyével csak annyiban és akkor, ha azok valamilyen okból összeköttetésbe kerültek a magyar forradalmi emigrációval. 6 Pl Archívum. VK. 8. 53. old. 7 Pl Archívum. VK. 8. 10. és 82. old.

Next