Párttörténeti Közlemények, 1961. november (7. évfolyam, 4. szám)

1961 / 4. szám - Az SZKP XXII. kongresszusa

masítása, amely eddig a természet és történelem által rájuk kény­szerítve, velük szemben állott, most saját szabad tettük lesz. Az objektív, idegen hatalmak, amelyek eddig a történelmen uralkod­tak, maguknak az embereknek ellenőrzése alá kerülnek... Ez az emberiség ugrása a szükségszerűség birodalmából a szabadság bi­rodalmába.” (Anti-Dühring, Szikra 1950. 292—293. old.) A kommunizmus megvalósítása napjainkban elvont elméleti té­telekből gyakorlati feladattá vált. Ez a körülmény egy sor fontos elméleti kérdés tisztázását követeli meg. Új módon vetődik fel a marxista—leninista államelmélet. „Egy fél évszázaddal ezelőtt pár­tunk volt az egyetlen párt — mondotta Hruscsov elvtárs —, amely programjába foglalta a proletárdiktatúra marxista—leninista esz­méjét.” Ma azonban, a szocializmus teljes győzelme után, a pro­letárdiktatúra betöltötte történelmi hivatását. A szovjet állam már nem egyetlen osztály diktatúrája, hanem egységes népi állam, a kommunizmus első szakaszának állama. A kongresszus felvázolta az új állam arculatát, amelyben jelentősen bővül a hatalom kép­viseleti szerveinek a jogköre. Egyre nagyobb részt vállalnak az ál­lam vezetésében a társadalmi szervek — a szakszervezet, a Kom­­szomol, a szövetkezetek. A szocialista demokrácia — a világ leg­fejlettebb demokráciája — új, magasabb szintre emelkedik. A kommunizmus — az emberi személyiség legmagasabbrendű felvirágzása. Ezért az embereket fel kell készíteni arra, hogy a kommunizmusban fognak élni. A kongresszus nagy figyelmet szen­telt az új ember nevelése kérdéseinek. A kommunizmus építőit az internacionalizmus szellemében kell nevelni. A burzsoá világné­zet maradványai közül legszívósabb a nacionalizmus. A kongresz­­szus ismét leszögezte a nacionalizmus, a sovinizmus és a burzsoá ideológia többi fajtája elleni kérlelhetetlen harc szükségességét. Az új kommunista embertől idegenek a kapitalizmus erkölcsi normái. A program kidolgozta a kommunizmus építőinek erkölcsi kódexét, amely a marxista etika jelentős továbbfejlesztése. A kommunizmus építésével szorosan összefügg az az éles elvi harc, amelyet a XXII. kongresszus a személyi kultusz maradvá­nyainak teljes megsemmisítéséért folytatott. A kommunizmus­­ az emberiség legszentebb ügye. A kapitalizmus szennyétől megtisz­tult emberek nem léphetnek úgy be a kommunizmus kapuján, hogy előzőleg végleg le ne számoljanak mindazzal, amit a személyi kul­tusz jelentett. Az a bátorság és őszinteség, amivel a kongresszus ehhez a kérdéshez nyúlt, tükrözi a nagy Lenin pártjának szilárd eltökéltségét: sohasem ismétlődhetnek meg ezek az események! A párt tisztasága követelte meg, hogy a kongresszus élesen fel­lépjen a pártellenes csoport tevékenysége ellen, amely görcsösen ragaszkodott a személyi kultusz gyakorlatához és amelynek tag­jai maguk is aktív részesei voltak az ebben az időben tett bűnös és káros intézkedéseknek. A pártellenes csoport leleplezése, a sze- 2

Next