Párttörténeti Közlemények, 1961. november (7. évfolyam, 4. szám)
1961 / 4. szám - Az SZKP XXII. kongresszusa
masítása, amely eddig a természet és történelem által rájuk kényszerítve, velük szemben állott, most saját szabad tettük lesz. Az objektív, idegen hatalmak, amelyek eddig a történelmen uralkodtak, maguknak az embereknek ellenőrzése alá kerülnek... Ez az emberiség ugrása a szükségszerűség birodalmából a szabadság birodalmába.” (Anti-Dühring, Szikra 1950. 292—293. old.) A kommunizmus megvalósítása napjainkban elvont elméleti tételekből gyakorlati feladattá vált. Ez a körülmény egy sor fontos elméleti kérdés tisztázását követeli meg. Új módon vetődik fel a marxista—leninista államelmélet. „Egy fél évszázaddal ezelőtt pártunk volt az egyetlen párt — mondotta Hruscsov elvtárs —, amely programjába foglalta a proletárdiktatúra marxista—leninista eszméjét.” Ma azonban, a szocializmus teljes győzelme után, a proletárdiktatúra betöltötte történelmi hivatását. A szovjet állam már nem egyetlen osztály diktatúrája, hanem egységes népi állam, a kommunizmus első szakaszának állama. A kongresszus felvázolta az új állam arculatát, amelyben jelentősen bővül a hatalom képviseleti szerveinek a jogköre. Egyre nagyobb részt vállalnak az állam vezetésében a társadalmi szervek — a szakszervezet, a Komszomol, a szövetkezetek. A szocialista demokrácia — a világ legfejlettebb demokráciája — új, magasabb szintre emelkedik. A kommunizmus — az emberi személyiség legmagasabbrendű felvirágzása. Ezért az embereket fel kell készíteni arra, hogy a kommunizmusban fognak élni. A kongresszus nagy figyelmet szentelt az új ember nevelése kérdéseinek. A kommunizmus építőit az internacionalizmus szellemében kell nevelni. A burzsoá világnézet maradványai közül legszívósabb a nacionalizmus. A kongreszszus ismét leszögezte a nacionalizmus, a sovinizmus és a burzsoá ideológia többi fajtája elleni kérlelhetetlen harc szükségességét. Az új kommunista embertől idegenek a kapitalizmus erkölcsi normái. A program kidolgozta a kommunizmus építőinek erkölcsi kódexét, amely a marxista etika jelentős továbbfejlesztése. A kommunizmus építésével szorosan összefügg az az éles elvi harc, amelyet a XXII. kongresszus a személyi kultusz maradványainak teljes megsemmisítéséért folytatott. A kommunizmus az emberiség legszentebb ügye. A kapitalizmus szennyétől megtisztult emberek nem léphetnek úgy be a kommunizmus kapuján, hogy előzőleg végleg le ne számoljanak mindazzal, amit a személyi kultusz jelentett. Az a bátorság és őszinteség, amivel a kongresszus ehhez a kérdéshez nyúlt, tükrözi a nagy Lenin pártjának szilárd eltökéltségét: sohasem ismétlődhetnek meg ezek az események! A párt tisztasága követelte meg, hogy a kongresszus élesen fellépjen a pártellenes csoport tevékenysége ellen, amely görcsösen ragaszkodott a személyi kultusz gyakorlatához és amelynek tagjai maguk is aktív részesei voltak az ebben az időben tett bűnös és káros intézkedéseknek. A pártellenes csoport leleplezése, a sze- 2