Párttörténeti Közlemények, 1962. november (8. évfolyam, 4. szám)
1962 / 4. szám - Dokumentumok - Erényi Tibor: Szántó Béla tanulmánya az első világháború előtti magyarországi ellenzéki szociáldemokrata irányzatokról
pítható meg. Eddig nem találtunk olyan iratokat, amelyeknek birtokában a „Reisz-ügy” eldönthető lenne. Kétségtelen azonban, hogy a kérdés elintézésének módja, a Szántó Béla elleni eljárás éles fényt vet a párt vezetőinek antidemokratikus módszereire. A tanulmány említett fejezet jellegéből következnek a szerzőnek a korábban előadottakra, a könyvében annak idején meg is jelent megállapításokra vonatkozó utalásai. Befejezésül megjegyezzük, hogy a kézirat gépelt másolat, Szántó Béla saját kezű javításaival. A szerző jegyzeteit Sz. B. jelzéssel láttuk el. A kiemelések és forrásmegjelölések ugyancsak Szántó Bélától származnak. A kevésbé ismert személyekről életrajzi jegyzeteink adnak felvilágosítást. A baloldali ellenzék ,a magyarországi szociáldemokráciában az első világháború előtt A magyarországi baloldali szociáldemokrata ellenzéki mozgalom azon baloldali ellenzéki mozgalmaktól számítja történetét, amelyek a szociáldemokrata pártban Szabó Ervin, Glöckner Sándor,1 Krammer Mária,2 László Jenő, Lóránt Richárd és mások vezetése alatt a jelen század első éveiben megindultak. Ez idő tájt Európában minden vagy majdnem minden ország szociáldemokrata pártjában alakultak baloldali ellenzéki csoportok. Ezek az Eduard Bernstein által életre hívott revizionizmussal (opportunizmussal) szemben keletkeztek, amelyik (az opportunizmus) akkor már nemcsak befészkelte magát a szociáldemokrata pártokba, hanem évről évre, lépésről lépésre tudatosan tört előre s gondosan készítette elő a talajt az első világháború kitörésekor — 1914-ben — a munkásosztály fölött bekövetkezett győzelme számára. Magyarországon a jelen század elején több szakszervezetben és a német nyelvű „Vorworts” munkásképző egyletben kelt életre a baloldali szociáldemokrata ellenzék. Ez az ellenzék nem volt kiforrott marxista ellenzék, és nem volt egy egységes ellenzéki baloldal. Baloldali hangulatokban és áramlatokban, laza csoportok formájában jelentkezett, kezdetben főként a szakszervezetekben. Glöckner Sándor magántisztviselő, biztosítási szakember. Egyik kezdeményezője volt a magántisztviselők megszervezésének, szociálpolitikai tevékenységet is kifejtett. A Tanácsköztársaság leverése után Csehszlovákiába emigrált. 2 Krammer Mária — középiskolai tanárnő, Szántó Béla felesége. A KMP alapító tagja. A Tanácsköztársaság idején oktatói munkát végzett, a proletárdiktatúra leverése után Bécsbe, Berlinbe, majd a Szovjetunióba emigrált. Részt vett az illegális KMP tevékenységében. 3 Lóránt Richárd — pénzintézeti tisztviselő. Weiss Fülöpnek, a Kereskedelmi Bank elnökének titkára. A századforduló idején Szabó Ervin munkatársa. Egyik kezdeményezője volt a szociáldemokrata nőmunkásmozgalom és diákmozgalom kibontakoztatásának. Réti Loránd néven széles körű — főleg közgazdasági jellegű — publicisztikai tevékenységet fejtett ki.