Párttörténeti Közlemények, 1973. december (19. évfolyam, 4. szám)
1973 / 4. szám - Tanulmányok - Nemes Dezső: Az imperialista háború támogatásának ideológiája és taktikája az MSZDP-ben a háború első évében
szakszervezeteket is az imperialista háború kiszolgálójává tették. Ettől remélték nemcsak pártjuk legalitásának megőrzését, hanem azt is, hogy a hadvezetőség mentesíti a katonai szolgálat alól a párt és a szakszervezetek élén állók, valamint a szerkesztőségekben dolgozók „nélkülözhetetlen” részét. Elvégre a háborús kormány csak akkor biztosít ilyen mentesítést, ha a szakszervezetek és a pártsajtó működése a Monarchia háborús céljainak megfelel. S Garamiék ezt vállalták. Segíteniük kellett leszerelni a háborús kizsákmányolás miatt tiltakozó munkásfellépéseket, de megmaradt a szakszervezetek számára az a lehetőség, hogy a munkáspanaszok ügyében eljárhassanak, az élelmezési nehézségek csökkentéséért szót emelhessenek, ilyen célú beadványokat nyújthassanak be, s a hadbavonultak hozzátartozóinak is próbáljanak segítségére lenni. Megmaradt az a lehetősége is, hogy a párt és a szakszervezetek sajtója követelje a spekuláció és a drágaság megfékezését. Röviden: felléphettek a háborús kizsákmányolás „túlzásai” ellen, segítve meggátolni a haditermelést zavaró munkaviszályokat, és mint a háború „szocialista” támogatói szorgalmazhatták a háborús szociálpolitikát. Az MSZDP háborút támogató állásfoglalása és a szakszervezetek ennek megfelelő gyakorlati tevékenysége nagyon alkalmasnak bizonyult arra, hogy megváltozzék a kormányzat viszonya a Szociáldemokrata Párthoz és a szakszervezetekhez. Működésüket immár „hazafiasnak” és a háborús erőfeszítéseket elősegítőnek ismerte el, sajtójuk előzetes cenzúrájáról azonban gondoskodott. Az MSZDP vezetősége nagyon rövid idő alatt tért át a háború pacifista ellenzéséről és a háborús politika elítéléséről a hadbalépés tudomásulvételére, s a rablóháború kezdetben szégyenkező, kényszerhelyzetre hivatkozó támogatásáról elképesztően álnok, nyílt feldicsőítésére. A Népszava 1914. augusztus 31-i vezércikke egyike azoknak az írásoknak, amelyekben kifejeződik, hogy Garamiék milyen mélyre süllyedtek a rablóháború kiszolgálásában, a nép félrevezetésében. „A mi háborúnknak — írja a lap —, amely az orosz cárizmus és vazallusai ellen folyik, nagy történelmi eszméje és gondolata van." A Monarchia seregei „a vér és vas nyelvén próbálják meg ezekben a napokban végrehajtani az egész európai demokrácia régi, évtizedes politikai végrendeletét, az orosz cárizmus megtörését és széttiprását ... A legázolt orosz forradalom, a szabadság és demokrácia nagy eszméi hajtják előre a mi katonáinkat. A jog és a szabadság eszméi beszélnek a fegyverek nyelvén.” „Jobb ügyért, nagyobb történelmi eszméért nem folyt nemes és drága vér, mint amilyenért most ömlik a lengyel és a galíciai harcmezőkön ...” Július 24-én, amikor az MSZDP vezetősége, ha pacifista alapon is, de még tiltakozott a bécsi diplomácia háborús politikája ellen a Szerbiának küldött ultimátumot elítélve, a Népszava még így írt: „Fölidézték a háború veszedelmét, és mindezt olyan okokért, amikhez semmi közünk, amelyek a Monarchia népeinek egyetlen életérdekét sem .