Pásztortűz, 1925 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1925-02-08 / 3. szám

— 50 — Pálban. Ez az ág jött le napjainkig. Lehet, hogy Ferenc hívása, lehet, hogy csak szerencsére hozta ide ezt az ágat, de aztán itt meggyökeresedett s egyik legkiválóbb erdélyi nagy család lett belőle. Rhédey Pál Bethlen Gábor híve s egy ideig kincstartója volt. Hasznos szolgálataival szép birtokokat nyert s midőn Bánffy Zsuzsánnát feleségűl vette, lakodalmára már a legelőkelőbb társaság volt hi­vatalos. Fiai közül István a magyarországi, III. János az erdélyi ág alapítója lett. III. Rhédey János Bethlen Gábor meghitt embere volt. Homoródszentpáli Kornis Ferenc udvarhelyszéki fő­királybíró Margit leánya kezével megszerezte a h­sztpáli és erdőszentgyörgyi uradalmakat s apósa halála után ennek említett birtokaira fejedelmi adományleveleket is nyert. Azonban a szombatos Péchy Simon kancellár só­­gorsága s a Kornis leányok szombatoskodása miatt sok vesződése volt. Fia Ferenc, Kolozsmegye főispánja, csak leányutódokat hagyott s az erdélyi Rhédeyek János má­sik két fiától VII. Istvántól és IV. Jánostól származtak. VII. Istvánnak Pál nevű fia a kurucok között har­colt egy ideig. A mezőségi Szováton a református egyház­nál ma is szép úrasztali szerelvények őrzik adakozó em­lékét. Felesége, magyarvéggyantai Boros Borbála I. Rá­­kóczy György egy ügyessége folytán megkedvelt szeren­csés üzletemberének unokája Borsán, Dobokán és ezek környékén nagy vagyont vitt hozományul férjének. Fiuk József 1744-ben grófi rangot szerzett s ennek fia Farkas mint könyvkiadó irodalombarát, unokája Adám a kincs­tárnok, mint dúsgazdag nagyúr ismeretesek. Az utóbbiról közszájon forgott az az anekdota, hogy midőn egy nagy debreceni vásáron nem kapott szállást, az első kényel­mes eladó házat nyomban kifizette, csakhogy nyugodtan megszállhasson. Két leánya közül Mária, gr. Mikó Imréné (1­849) mint egyik legszebb lelkű magyar nagyasszony hagyta hátra női erényekben tündöklő emlékezetét. Róla mintázta Mikó Imre gróf Irány eszméiben azt a női ideált, mely a csillagok tisztaságával ragyog felénk, hogy örök szép példát mutasson és örök hódolatra kényszerítsen. A legifjabb ág, mely legtovább virágzott, IV. János Mihály nevű unokájától származott. Ennek hasonló nevű fia, a színészet nagy barátja Kolozsvárt a volt Jókai (most Jorga) utca sarkán álló nagy házában külön mulatóter­met építtetett. Az új épület azonban 1778-ban magától összeomlott, de csakhamar újra fölépítették s az Első Magyar Nemes Színjátszó Társaság itt tartotta meg 1792- ben első magyar színielőadásait.­­ Mihály öccsének, Lászlónak, csodaszép leánya Rhé­dey Claudia mint Sándor würtembergi herceg neje V. György mai angol király dédanyja lett. A legkisebb fiú, Fe­renc ága pedig egy évvel ezelőtt halt ki a dalköltő Fráter Béla és Lóránt édesanyjával, a 87 évet élt gróf Rhédey Juliéval. A színészetpártoló Rhédey Mihály János nevű fiát a kolozsvári néptudat fösvénynek tartotta, de valóban támogatásra érdemes céloktól nem vonta meg áldozatát. Neki nejétől, br. Wesselényi Katától, csak két leánya volt, Stefánia br. Wesselényi Ist­vénné és Johanna br. P. Intrédy- Horváth Ödönné. Az utóbbi több mint tíz évvel ezelőtt, történt halálakor a debreczeni református kollégium javé ott lanult édesatyja emlékére tett utóörökösödési intézkedé­sével írta be nevét a legnagyobb adományozók sorába. A Rhédey grófok férfi ágon Rhédey Gáborral már 1897-ben kihaltak, s azóta csak a család nőtagjai tartották fenn a gr. Rhédey nevet. Van azonban a Rhédey család­nak még egy nemesi ága is, mely Szatmár megyében él. A grófi ág most elhunyt utolsó női sarja igazi régi­szabású magyar nagyúri asszony volt. Férjét már negyven évvel ezelőtt elvesztette s azóta családján kívül csak a közjótékonyságban önként vállalt nemes munkának élt. Kolozsvárt lakott, az Egyetemi Könyvtár és a Vármegyeház közt álló terjedelmes háza emeletén s kora tavasztól késő őszig úgyszólva minden nap, órákig ott lehetett látni őt szép virágos kertjében. Szelíd, jóságos arcáról öreg korában is az optimizmus derűje sugárzott s az a szeretet, mely lelkét minden szép és nemes iránt betöltötte. És ez nemcsak forrón szeretett családja szűkebb körét melegítette. A legnemesebb ember­baráti intézményeknek áldozatos, munkás tagja s műkö­désüknek szívvel-lélekkel dolgos részese volt. A Kolozs­vári Jótékony Nőegyletben és a Vörös Kereszt-Egyletben nemcsak méltóságával és nevével, hanem ezrekre rugó áldozatával vitt vezető szerepet, s a Kismester utcában fel­állított első Népkonyhát sokszor szinte teljesen a maga költségén tartotta fenn. Mindennap elment oda kivenni részét a felügyelet kötelességeiből is. Megkóstolta a szegé­nyek ételét és csak akkor volt nyugodt, ha maga is jóízűnek találta azt, s a kiosztásban segíthetett. Az Erdélyi Házi­ipar és Iparfejlesztő Egyletnek pedig harmincöt évig tartó elnöksége alatt igazi éltető lelke volt. Az egylet és iskolája életét a legnagyobb odaadással vezette és gondozta. Iskoláját csaknem teljesen ő szerelte föl szekrényekkel, padokkal, bútorzata javával, s a legmelegebb szeretettel viselte lelkén a tanszemélyzet ügyét is, úgy, hogy midőn a világháború nehézségei e derék személyzetet a fenn­tartó egyesület szűkös anyagi eszközei miatt megpróbálta­tások elé állították, az elhunyt nagyasszony a sajátjából tette elviselhetővé helyzetüket. Ő tett legtöbbet e nemes célú, értékes intézményért s jóságával, finom, kedves közvetlenségével vezetőknek és tanítványoknak egyaránt szerető gyámola, reménye, élő bizalma volt. Szeretetével és jóságával mindenütt meg tudta nyerni a szíveket; de itt — nem hiába, hogy nők között végezte áldásos tevékeny­ségét, — kétségtelenül a leghélásabb szivekre talált. Itt az ő emlékét a hála glóriája ragyogja be, s ez megmarad, amig ennek az intézetnek őt ismert tanerőiből és növen­dékeiből egyetlen egy is él. És megmarad emléke, mint nagy családja utolsó sarjának is. Olyan volt ő itt, mint egy óriás máglya utolsó lángsugara, melyben már senki sem érzi a tűz hatalmát vagy romboló erejét.., hanem mindenki csak világában és melegében gyönyörködik. A mennydörgés is az ég sóhajá­ban hal el, s midőn e nagy család utolsó sarja is elköl­tözött, a zsoltár visszhangzik felénk: Minden elmúlik, ami földi Minden az ég alatt. A megmaradt űrt ami betölti Csupán a lélek az. Ez a lélek pedig nem hal meg.

Next