Pásztortűz, 1938 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1938-09-01 / 9. szám

Ó eperfa, fekete lombbal intő, Ki alkony- s hajnal-szürkületben állsz, Család és ország fölé tornyosulsz És vágyak fölé és remény fölé — Ejts hűs lombot e holt ifjú fölé ! S mondd, vájjon nem vértanuság ez is ? Vér­bizonylat, hogy emberek vagyunk, Esendők, gyarlók, balgák, nyomorultak — S nem mindegy végül, hogy szembe mi jön, Ránk fekete fátyollal mi köszön: Háború harsog, forradalom forrik Vagy egy magányos Eperfa komorlik — S nem lehet kikerülni ? ?! Ó Eperfa, mindnyájunk Eperfája ! Áll és feketén bólogat a lombja. Egyszer mindnyájan belé ütközünk. „Este van, este van, ki-ki nyugalomba.” Nagyvárad, 1938. július 16.

Next