Pásztortűz, 1941 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1941-02-01 / 2. szám
repére törekedett; nyitott szemmel járt a magyar életiben is. 1883-ban — külföldi megfigyeléseit és tanulmányait gyümölcsöztetni akarván — arisztokrata barátaiból Debating Society-t, angol mintájú vitakört alakított, amelynek több mint 30 tagja volt és ötvennél több ülést tartott- Nemzetmnevelő célzatú önképzőkörféle volt ez, melyben elgondolása szerint a fiatal vezetőréteg feladataira felkészülhetett. Ugyancsak ő teremtette meg 1890-ben a Műpártolók Körét, mely az egyesi társadalmi rétegek és az írói-művészi világ közeledését igyekezett előmozdítani, előadások, kiállítások, hangversenyek, társas összejövetelek útján. A Kör halála után is, a világháború kitöréséig fennállott, s az akkor adott viszonyok közt eredményesen munkálta a célt, hogy — a Justh szavaival — »a társadalom mintegy támogatást találjon az irodalom, s művészetben, ezek pedig a társadalomban«. Barátaival a tennivalók felől tárgyal szüntelenül, hangoztatván, hogy ama szlávos, művészetet ugyan csíráztató ernyedtség a családok és a nemzet életében végzetes. Utálja a gentry-t, s ezt meg is írja: »A sociális atmosféra a kiállhatatlan, amely körülveszi ...« — » ... ez az egyetlen társadalmi kör, amelyet Magyarországon ki nem állhatok. Evés, ivás —• kártya, szóval: kizárólagos állati élet, pár külsőség adaptírozásával, melyet az első társaság után majmoltak. Semmi műveltség és így — majd semmi jövő.« Hangoztatja, hogy »az egyensúly kultúráját« kell a néptől eltanulni, s azt a hatványon megvalósítani. Justh a pozitivista, Taine és Apáthy István barátja felismeri, hogy a paraszti »egészség« is van oly bonyolult, mint a lélek modern betegségei. Szenttornyai birtokán színházat játszat a parasztokkal, s végignézeti azt előkelő baráti körével. Ezeknek a ma bátran nagyszabásúaknak mondható kísérleteknek eredménye a megállapítás: »Úgy érzem magamat, midőn ezzel a néppel vagyok szemközt, mintha az antik Görögországban lennék, mert hisz itt élet és játék, művészet és valóság összesimul. Van valami a népem világnézetében a régi görögök szelleméből, amely élni szeretett, mert szerette a napfényt s amely stoikus volt az elmúlással szemben, mert természetesnek találta mindazt, ami létezik, s a lét jelensége, így a hálák is.« Justh csalhatatlan érzékkel nyúlt sok kérdésmegoldásának helyes irányába Az európai és magyar életet, s a vele adott összefüggéseket senki isem ismerte kórjában nála jobban. Naplója, a századvég breviáriuma, útmutatóul hat és ösztönző lehet konkréten napjainkban is. A ma sokat feszegetett és mindig megoldatlan Erdély magyar népművészete. Officina kiadás, Kolozsvárt Lepagenál. Palotay Gertrud a tőle megszokott könnyed, élvezetes módon mutatja be Erdély magyar népművészetét. A könyv képanyagában felöleli a régi kapuk, ládák, faragások és hímzéseken kívül az erdélyi népviseleteket is. A bő illusztrációs anyagot négy színes műmelléklet tarkítja. 113