Pásztortűz, 1942 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1942-11-15 / 11. szám
Bécs után még inkább a nép megváltója lett, a betű hitele nem rendült meg, az olvasó még nagyobb szellemi mohósággal nyúl minden írás után; az íróra vár a feladat, hogy új gondolat zászlóját kibontva, népe élére álljon. De az események elütötték szájától a tölcsért, amelynek felhívása túlharsogná a köznapi lármát. Az író, a magyarság lelkiismerete, nem juthatott szóhoz. Dél- Erdélyben éppen ez a körülmény ráncolta össze vezető férfiaink homlokát. Szellemi nép a magyar. Minden válságában a szellemtől kér tanácsot, s mert a szellemnek most hallgatnia kell, tájékozatlanság veszélye lóg a magyar közösség fölött. Ebben a feszült várakozásban a Déli Hírlap nyílt kérdést intézett déli Fél Erdélyben élő íróinkhoz a kisebbségi életformába szorult magyar írónak a közösség iránti adóságérzetből felfakadó feladatairól. Mit tehet és mit kellene tennie az írónak odaát? Tíz író küldött választ a körkérdésre; a névsorolvasásra tíz író felelte: jelen! Költők, írók, műbírálók, társadalomkutatók, nevelők nyögtek fel a személyes felelősség roskasztó súlya alatt. Hősi kiállásukban és bátor feladatvállalásukban népünk iránti rendületlen hűségük mutatkozik meg. Vértanuk áldozatos lelkére van szüksége annak, aki a küldetéstudat erkölcsi parancsára törmelékből, szegényes eszközökkel, ismert és ismeretlen akadályokon keresztülgázolva, irodalmat akar teremteni és irodalmi életet elővarázsolni. A »fegyverzaj legárvább megriasztottjai«, a délerdélyi magyar írók csupán egy utat választhattak, a kötelesség teljesítését. A kisebbségi sors már darabokra zúzta az írói elefántcsonttornyokat, az írót megragadta és kivitte népe elé, hogy élet és irodalom közelről nézzen egymás arcába. A tíz író: Abafáy Gusztáv, Farczádi Sándor, Fekete Nagy Mihály, Horváth Jenő, Kacsó Sándor, Kiss Béla, Nikodémusz Károly, Serestély Béla, Szemlér Ferenc és Vita Zsigmond. Kívülük számott tartottak Márton Áron püspök, Stass Károly műbíráló, Gyárfás Elemér és Jakabffy Elemér, a két politikai író feleletére is, de elfoglaltságuk — az eszmék tisztulásának kimondhatatlan kárára — megakadályozta őket a válaszban. Abafáy Gusztáv, a fiatalabb írói nemzedék tanulmányírója, indulásul a meglevő keretek belterjesebb felhasználását ajánlja a délerdélyi magyar íróknak. A Déli Hírlap és a nemzetpolitikai rendeltetésű Magyar Kisebbség fogadjon el irodalmi kéziratokat is. Ha egyszer sikerül helyet szorítani a szépírásnak a meglevő lapokban, akkor a rendszeres könyvkiadás felé kell aranyhidat verni. Elsőnek a délerdélyi magyar íróknak a magyar műveltségről tett vallomásaiból kell egy gyűjteményes munkát összeválogatni. Szépirodalmi folyóirat, könyvkiadóvállalat és irodalmi társaság egy-egy nélkülözhetetlen bástyája a magasabb szellemi életnek. Kacsó Sándor