Pásztortűz, 1942 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1942-11-15 / 11. szám
Fekete Nagy Mihály hű maradt Bukarestben, magyarnyelvű kőnyomatosában, a Carpatpostban elkezdett, pontról-pontra kidolgozott magyar létérdekvizsgálatának eredményeihez, ő a tömeg nevelését helyezi előtérbe. Az író fejedelme népének, ismeretterjesztő, népies kiadványokban, közösségi szolgálatképen az író mellett szólaljon meg minden értelmiségi magyar ember (orvos, mérnök, ügyvéd, képzett gazda), akinek van mondanivalója a magyarság számára. Kacsó Sándor józan valóságérzéke észreveszi a különbséget a szükséglet és a lehetőség közöttt. Figyelmeztetően szól, hogy előbb »veteményeskertet« kell ültetni, csak azután »virágoskertet«. Előbb a szükségeset kigyöngyözni, azután a szépet. Csak azokban a gyökerekben bízhatnak, amelyek zord időben is megélnek. Meg kell keresni azokat a megoldásokat, amelyek beleférnek a kisebbségi létformába. Az eszközök egyébként nem az ők akaratuktól függnek(!). Nikodémusz Károly az írók átszállását sürgeti. Az író ereszkedjék le a napilapok és naptárak szerkesztőbizottságáig, s ott szolgálja tovább a népét, ahogy lehet. A magyar szellem újabb feladatainak megbeszélése végett az íróknak haladéktalanul össze kell gyűlniük baráti találkozóra. Közös erővel évkönyveket kell kiadniuk. Szemlér Ferenc, a fiatal költő és műfordító, az erdélyiség egyik harcos dogmatikusa, a testületi szervezkedést tekinti a magyar írók első feladatául. A Magyar Népközösségnek kötelessége, hogy — a Német Népcsoport mintájára, a magyarság részére azonos elbírálást igényelve — kebelében írói szakosztályt, vagy írói kamarát létesítsen. A magyar írást is a Magyar Népközösségnek kötelessége intézményesen eljuttatni a magyar olvasóhoz. Gondoskodjék a magyar könyvkiadás megindításáról, ha magánvállalkozásként lehetetlen, akkor népközösségi alapon. Vita Zsigmond még most is az írás minőségére hívja fel az írók figyelmét. Minél értékesebb szellemi anyaggal kell ellátni a sajtót, hogy az olvasó a terjedelem és példányszám csekély volta ellenére is kapja meg a legszükségesebbeket. Az írónak akkor is beszélnie kell, amikor a politika hallgat. Ő is gyűjteményes kiadványokat szán az átmeneti időre. Írg Farczádi Sándor, Horváth Jenő, Kiss Béla és Serestély Béla válasza nagyobbára elméleti síkon mozog. Sürgetik az írói erők számbavételét, a szükségletek felmérését, az olvasók sajtófenntartó erejének kiszámítását. Szorult helyzetben is legyünk igényesek. Inkább legyen kevesebb felkent író, de a magyarság teljes bizalommal megváltósként üdvözölhesse. A körkérdés lezajlása után Kakassy Endre a Déli Hírlap egyik utóbbi számában öt pontban sűríti össze a beérkezett válaszok lényegét. Kifejezetten, vagy hallgatólagosan valamennyi válasz megyegyezik abban, hogy: 1. az irodalom szervezése még csupán a bizonytalan keresés állapotáig jutott el. A körülmények szava erősebb tíz magyar író és egy művelődésre vágyó társadalom akaratánál. 2. a meglevő lapok fokozottabb irodalmi figyelme és az írók munkatársi bekapcsolódása kézenfekvő átmeneti megoldás. 3. az irodalomnak minél előbb önálló hajlékot kell emelni. Alkalmi gyűjtemények, rendszeres évkönyvek előfutárai lehetnek a folyóiratalapításnak és könyvkiadás szervezésének. 4. szükség van az írók testületi szervezkedésére. Az írói munkaközösségnek szükségképen szorosan együtt kell működnie a Magyar Népközösséggel. 5. az írók személyes találkozása elengedhetetlenül szükséges a magyar szellemi élet egybehangolásához. Ez a létparancs, s nem ismer áthághatatlan torlaszokat. A vita áramlásba hozta odaát a szűk magyar szellemi életet. Mindenütt magyar emberek ütötték fel a fejüket: mi történik körülöttük ? Ugyanakkor Nagyenyeden, Bethlen Gábor iskolavárosában, déli Fél-Erdély magyar műve-