Pásztortűz, 1942 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1942-11-15 / 11. szám

lődési gócpontján, két vállalkozó szel­lemű fiatal magyar tanár, Vita Zsig­­mond és Szentmiklósi Ferenc, a meg­rázkódtatást szenvedett magyar társa­dalomnak kezébe nyomja az áhított könyvet, egyelőre a Magyar Népmesék gyűjteményét. De könyv az, lehet gyö­nyörködni benne, örvendeni neki, re­ménykedni fölötte, új polcot kezdeni vele a könyvszekrényben. Jakabffy Ele­mér, a Magyar Népközösség országos alelnöke, és Martzy Mihály, a bánsági tagozat elnöke, megbízta idősebb Kubán Endrét, hogy állítson össze egy gyűjte­ményt a délerdélyi és bánsági íróink műveiből. Más kezdeményezések híre is áthallik tompán a Feleki-tetőn. A készülődés kora ez. Nagy pillanat: irodalom születik odaát. Félmillió ma­gyar hordozza lelkében a drága magza­tot; üres bölcső mellett virrasztva várja azt a szívdobbantó percet, ami­kor az újszülött irodalom belekacag a világba. Akkor új időszámítást kezde­nek odaát, a Maros völgyében, Aranyos­széken, a Temes táján, mert kezükben lesz az írásban hirdetett ige, kitett ma­gyarok mindennapi kenyere. 473

Next