Pécsi Figyelő, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-10-19 / 42. szám
kerültek javára. A hangverseny — a Mohácsról értesítik lapunkat — egész ngába hozta a város műértő és a kész közönségét. De ritkán van : műk a mohácsiaknak, — hol a majdnem kihalt, — ily mt élvező estélyeken résztvenni. Mindenütt édeklődéssel néztek e hangversenek, hogy a hírneves pécsi közre fog működni, felvillan'' helyeket és igy nem ütköz,*‘u'1~ ha nemcsak Mohács, }-•Kte'res*szebb közönsége * jelent—.« — CaF* I-----------------------------------------------^ j Szerkesztői iroda: Ferencziek utezája 22.sz.I emelet Kéziratok vissza nem küldetnek Pécs, 1878. October 19-én A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm G. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál. Hirdetések az Egy öthasábos petit egyszeri megjelenéséért, többszöri megjelenésű leengedés adatik. Mind«,,' detés után 30 kr. bély fizetendő. A nyílt tér f sora 10 kr. A hirdetésM* előre fizetendő. Kiadó hivatal: Taizs Mihály nyomdáját)!1^* J Majláth-tér 2. szám alatti y* Czibil taktika. Kifött az budapest-bécsi és bécsbudapesti utazások közben a főzö edény, Tisza Kálmán agyafúrt feje, tüzelő szer volt az elvhű és elv nélküli ellenzék, valamint a frondeurok együttes törekvése, a czibil taktikás most azt hiszi, hogy elég puha és feltálalja azt az országgyűlés összesülése előtt, nehogy a károgó gyomor az elégületlenség hangjait adja már első üléseken. Minden jól fog menni, a demobilizáció meg van, (legalább a papíron.) meg kell szavazni, ami még szükséges, néhány tíz milliónyi hitelt és ez is már biztosítva van(mily áron? arról most hallgatnak,) és fedezvék a költségek: ez áron megmarad Tisza a kormány élén és a Tisza-mammelukok biztosítva érzik magukat, hogy választási költségeik nem estek porba, ha ők is teljes erővel, tüskön-bokron át támogatják főmesterüket és igyekeznek a kevésbé hiszékeny, de gyenge lelkűeket a mamelukság erényeiben (?) megerősíteni. A háborgó közvélemény meg lesz nyugtatva, kinek hozzátartozói életben maradtak a véres harcz után, az örülni fog az édes viszontlátásnak, kié ott porladoznak az idegen földön, vagy kié nehéz sebekben kórházban sintődnek, az úgy sem változtathat már rajta és ezek fájdalmát majd túltengi az előbbiek ürösrivalgása és ez örömben elfelejtik ama milliók elpazarlását is, miknek uzsorás kamatait dédunokáink is fogják keservek közt fizetni, ha ugyan lesz miből. A kormány bérelet sajtója nagy hozsánnát fog kiabálni és nem kíméli a tömjént, melynek kék füstje akadályozza az éles látást, melynek illata perczekre nem engedi érezni a rothadás bűzét. Meg lesz szavazva a kormány felmentése. A többi azután csak corroráriumja ezen felmentésnek. — Aki A-t mondott, annak B-t is kell mondania. Szegény Sehmerling nem értettette hozzá, ment iskolába a nagy taktikáshoz, Tisza Kálmánhoz, ott majd megtanulhatod, hogy kell egyesíteni, centralizálni egy nagy Ausztriát, hogy kell a homlokegyenest ellenkező törekvéseket felhasználni egy oly czél elérésére, melytől a faktorok nagy többsége utálattal elfordul. Tehát a boszniai megszálló sereg demobilizáltatni fog. Úgy beszélnek, mintha már árkádiai állapotok lennének az alig , hogy elkeseredett harcz után külszínre meghódolt tartományokban, úgy tüntetik fel a helyzetet, mint mely már állandóságot nyert, mintha már nem is kellene egyéb mint még egy sereg finánczot oda küldeni, kik azután egész kényelemben berendezik az adóprést, dohány, só, sat. monopóliumot, kik behozzák az osztrákmagyar czivilizáció áldásait a bélyeget, fogyasztási adót, illetékzsarolást, no meg talán már ujjonczozni is lehetne és az új bosnyák ezredek kereteit összeállítani! Pedig a czél csakis az, hogy egy pár hétre elhitessék a demobilizationális határozat komolyságát, azután folyhat tovább a harcz a novi-bazári kerület ellen is, mert vajmi könnyű lesz találni alkalmas ürügyet, majd az események folyama szolgáltat elég alapos okot is arra, hogy a határozat foganatosítatlan maradjon, amint magában a demobilizáció jelenben is lehetetlen. Hiszen a hadsereg egy részének kivonása nem jelentene mást, mint az ott hagyott másik részének feláldozását! Hogy lehessen elhinni azt, hogy a Boszniából kiszorított 50—60 ezernyi felkelő tétlen maradjon a meggyengített megszálló sereg ellenében, midőn háta amúgy is kitűnő állások és a megerősített rendes török hadsereg, úgy az albán szövetség nagyszámú seregével fedezve van, aki hiszi el, hogy ezek támadásakor a színleg meghódolt országrészeken a megszálló sereg hátában ismét nem támad fel a bosnyákság és ki ne látná már most, hogy akkor tél idején a közlekedés teljes fenakadtával a megszálló sereg felkonczoltatásnak lenne kitéve? Nem vagyunk valami nagy csodálós az osztrák katonai taktikának, de oly baklövés elkövetését mégsem tételezhetünk fel felőle, minő volna a megszálló seregnek tetemes meggyengítése. Mi egyéb tehát a trombita szóval kikürtött demobilizátió? „Tetszik neked azon ifju ?•* „Igen, nagybátyám.“ „S tudod-e, minő állása van ?“ „Nem, semmit sem tudok felőle.“ „De mégis, hogy hívják ?“ „Még azt sem tudom.“ „Jó én mindenről tudomást szerzek. Ha szereted őt s ő is téged és ha ő méltó reád úgy legyetek egymásé! Te szegény vagy, és ha én egy nap eltávoznék mellőled roszul menne dolgod s igy hálát adnék az ég urának, ha előbb jövődet biztos kezekben látom.“ Már másnap tudata húgával a plébános, hogy tisztelője egy szerfelett derék és becsületes szabómester és hogy már beszélt is vele. Carmen hallgatott, gondolkodó sőt szomorú lett. „Mi busított el leányom?“ kérdé az áldozat. „Nem tetszik már az ifjú?“ „Igen, nagybácsi, de látja, egy szabó... „Kedves gyermekem, te nem vagy grófné. Derék férjre van szükséged, ki szeret és rólad illően gondoskodik. Ezt megtalálod e fiatal emberben és balul cselekednél, ha elutasítanád csak azért mert mesterember.“ „Nagybátyám, igaza van.“ „No hát jó, vasárnap eljő és meg fog kérni. Reményem nem fogod megvetni. Másnap Cyriaca asszony és Carmen eltávoztak, hogy valamely sorsjegy árusnál egy negyed sorsjegyet keressenek, melynek száma annyi egységet foglaljon magában a hány korsó vizet öntenek Madrid korcsmárosai naponkint boraikba. Cyriaca asszony a végzetes számot egy röpiratból vette, mely azon fáradozott, hogy a spanyol főváros vízhiányát fogadóinak és korcsmárosainak sokaságából vezesse le. E jegyet egy kis bódéban találták meg a Bilbao kapu közelében s igy felhasználták az alkalmat egy kis sétára a városon kívül. Cyriaca asszony nagyon szórakozott volt s egy szamár ordításait számlálta, hogy legelső alkalommal megtehesse a kijövő számot. E pillanatban egy rongyos czigányasszony közeledett az ifjú Carmenhez és igy szólitá meg: „Fürtös fejecske, ragyogóbb mint az aranyos nap, fenséges angyal te rád bizonyára nagy szerencse vár. Megengeded a vén czigányasszonynak, ki a sziveket érti s a jövőt eltalálja, hogy megjósolja szerencsédet?“ Carmen megvetőleg utasítá el s a czigány asszony már távozni akart. Azonban e pillanatban meglátá Cyriacát, gyorsan hozzá fordult s örömmel kiáltott fel: „Nemes hölgy, oltalmazója a szegény czigány nőnek! A jó Isten vezette ide kegyedet, hogy e kedves rózsa bimbóval együtt jósoltasson magának.“ Szárazon és majdnem boszankodva felesé Cyriaca: „No persze, én oly jól jövendölnél, mint midőn a szent keresztről nevezett templom torony lépcsőinek számát ajánlottad sorsjegyül.“ „Hogy hogy, nemes hölgy, megolvasta és játszott kegyed, s nem nyerte meg a témát ?“ „Nem, sőt az ambót sem“ „Úgy esküszöm az ég minden csillagaira és ez ér valamit, a hogy kegyed nem jól olvasta meg a lépcsőket.* T Á R C E bt A kis Carmen. Baumstark után. (Folyt.) II. A kis Carmen tizenhat éves koráig gyönyörű gyermek volt, egyébb semmi. De e korban oly gyorsan és ragyogóan fejlődött , hogy egy év múlva a főváros legszebb leányai közé tartozott. Egy szerény csinos fiatal ember kezdett járkálni az utczán és megállva a paplak előtt Carmen erkélyablakaira tekintgetett. A kis Carmen nem vette ezt rész néven és midőn az ifjú fel s alá járt az utczán igen szépen felöltözött kilépett az erkélyre és tisztelője mosolyát nyájas mosolylyal viszonzá. A plébános mindezt észrevette s egyszer szobájába hivta unokahugát: „Kedves leányom,a mondá „tudod hogy szeretlek, mint atyád szeretett, s hogy egyedül boldogságodat óhajtom, s ezért légy őszinte mond meg nekem, kicsoda azon fiú, ki naponként fel s alá sétál utczánkon feltekint hozzád epedő szemeivel és ha az erkélyen megpillant nyájasan mosolyog ?“ Carmen elpirult, mint egy pünkösdi rózsa; néhány érthetetlen szót rebegett s azután tagadni iparkodott, hogy ő az utczavándorra figyelt. „Jöjj leányom, valld meg az igazat és ne szégyenkedjél, hisz a tiszta és erényes vonzalom nem becstelen“ szólt nyájasan t tszteletes. Bizony nem egyéb az, mint Tisza Kálmán uramnak czibil taktikája. — A horvát országgyűléshez beadatott a felirati javaslat, mely a többi között ezeket tartalmazza. Az országgyűlésnek gondja lesz rá, hogy a közös országgyűlésre küldendő képviselők jó eleve választassanak meg és igyekezni fognak odahatni, hogy a magyar korona összes területe a nyilvános közlekedések áldásaira, melyek közt a Sissek-Novi az első helyek egyikét képezi, egy iránt nyitva legyen. A keleti kérdésre ez van mondva: a mi vitéz hadseregünk nyert győzelmei által nemcsak monarchiánk jövő nagyságának talpköve tétetett le, hanem a velünk rokon népfaj is a szabadság a jólét és a nevelésre képesíttetik, ez által meg van oldva azon nagy feladat, melyet a királyi eskü a magyar-horvát királynak emlékébe idéz, hogy az idők mostohasága által fenséges koronájától elidegenült országokat ismét visszahódítsa. Kimondja, hogy nem fog sem életet sem vagyont kímélni, hogy a megkezdett nagy munka szerencsésen befejeztessék. Bosznia occupátióját illetőleg az országgyűlés azt hiszi, hogy annak tartós megoldása csak úgy várható, ha annak szervezése olykér történik, hogy idővel Dalmatia Horvát- és Tótország államjoga viszonyához képest Magyarországgal kapcsolatba lépjen — vagyis Horvátországhoz csatoltassék. A határkérdésre itmenvén azt mondja, hogy most miután a határőrvidék polgárosítva van mi sem áll Híjában annak az anyaországgal (Horvátország) való egyesülésére. — A felirati javaslat felolvastatván Mazuranics bán emel szót, kikel az ellen ami a feliratban Bosznia és Herczegovináról tartalmaztatik, ez szerinte a felirat keretébe nem tartozik. Szarcsevics a feliratot nem tartja a nemzet méltóságához illőnek. Többen s különösen Zsivkovits osztályfőnök szólt még a felirat egyes pontjai ellen, azonban mindennek daczára elfogadtatott általánosságban, és azután részletekben is a bán ismételt ellenzése daczára. — Budapest törvényhatóságának közgyűlése Somogy megye átiratát tárgyalás alá véve egyhangúlag elfogadta az átirat pártolását azon hozzátétellel, hogy nem csak a két miniszternek, hanem az összes kormánynak felelőségre vonása iránt Somogy megye köriratához hozzájárulván a képviselőházhoz ez irányban kérelmet intéz. A somogyi körirat következtében a miniszterek vád alá helyezését kérik továbbá: Heves, Csanád és Abaúj megye, Arad és Szeged törvényhatóságai és a szegedi népgyülés. — Földváry Mihály pestmegyei alispán ügyében a fellebbezett k. i. bizottsági fegyelmi határozatot a belügyminiszter helybenhagyta. — A megye közönsége pedig hatalmas, szűnni nem akaró éljenekkel tüntette ki az alispáni székét ismét elfoglalt Földváryt osztatlan bizalmat fejezvén ki irányában. Háború Nemsokára e rovatunkat meg kell szüntetnünk csak azért talán, hogy a tavaszszal ismét újra elővegyük. Az occupátió annyira mennyire befejeztetett. Bosznia és Herczegovinában minden csendes, csak ittott csap le egy-egy felkelő csapat éhség- és bőszélől ösztönöztetve, rabolni, fosztogatni barátot és ellenséget. Hadseregünk nagy része babérain pihen, a dicső (?) munka be van fejezve egy pár ezer ember élete és testi épsége árán, na de mi ez egy rabló politica keresztülvitelére. A hadsereg egy részét a télre haza bocsájtják, hogy segítse fogyasztani azt az eleséget, melyhez — nem az ő akaratából — munkájával nem járult. Az állam nem bírja őket tartani a télen — haza küldi hogy a nyomor rohamosabban fejlődjék. Tavaszszal, a midőn ismét munkás kézre lenne szükség, ismét az állam, a felsőbb parancs véres csatákra hívja. Ez a szabad ember sorsa. Amint hírlik, mintegy 100.000 embert hagynak Bosznia és Herczegovinában, hogy a megszelídített farkasok felett őrködjék. Hogy elég lesz-e ezen hadsereg, nem kell-e majd a tél folyamában ismét mozgósítani, az még a jövő titka. A tél közéig, az utak a feneketlen sár miatt járatlanok, vagy pedig beláthatlan hóval lesznek fedve. Ez a farkasok ideje szokott lenni. A felkelők vérszemet kapva a hadsereg csekély száma folytán, titkon ismét szövetkezni fognak. Eleinte csak élelmiszereink szállítóira vetik magukat és később, midőn megerősödtek és számuk elegendő, nagy műveleteket is fog kezdeni. A conventio nincs megkötve Törökországgal — nem is lesz s igy a török a novibazári pazalikot a végsőkig fogja védelmezni. A hadsereget már gyűjti. Mitroviczában van 9000 ember rendes katonaság 12 ágyúval Ali Mehemed Ferik pasa alatt. Novi-Bazárban 71 zászlóalj, ez maga 28.000 embert tesz és 12.000 albán basikozuk 18 ágyúval, végre Sjeniczában van 4000 albán harczos. A felszámlált csapatok mintegy 54—60.000 emberre mennek, mely csapatok felett Ozmán Nuri Ferik pasa fogná átvenni a főparancsnokságot. A porta e csapatok számát 150.000 emberre akarja emelni. Ez nem kecsegtető állapot! A porta Szerbia és Montenegróval kiegyezett, ezek bizonyára segíteni fogják, ha nem is nyíltan, alattomosan és így hadseregünk minden oldalról támadva lesz és csekély száma miatt nem fog imponálhatni. A törökök Novi-Bazárból arczéllel fognak támadni, míg a felkelők és guerilla csapatok oldalról fogják nyugtalanítani. Ekkor majd mozgósítani fognak újra meg újra, de már a hibát, a hiába kiontott hősi vért megmenteni, visszaszerezni nem lehet. A demobilizatióval, bármennyire óhajtjuk is, egyet nem érthetünk és csak a véletlennek és a törökök hadászati ismereteik lassú kifejtésének köszönhetik, ha a catasztropha be nem következik. A hadsereget demobilizálni csak akkor lehetne, ha a novi-bazári felkelő sereg tönkre tétetett. .Már pedig jól olvastam meg, — az elsőtől az utolsóig.“ „Hja úgy! Az utolsótól kellett volna olvasni az elsőig, így mondá a szegény czigány asszony s ő senkit sem csal meg.“ „És így nem ugyanazon szám jön-e ki ?“ „Nemes hölgy, hogy lehetne az ?“ Cyriaca asszony észtehetsége a legkissebb megerőltetésnél homályos és zavart lett; elkezdett a felett gondolkozni, hogy vájjon ha felülről számit lefelé nem jön-e más szám ki; nemsokára érezé, hogy feje szédül, félbeszakítá kételyét a czigánynő csalhatlansága felett, a ki senkit sem csal meg.“ „És most szabad-e ezen bájos virágnak jövendölnöm ?“ „Isten nevében igen“ egyezett bele Cyriaca asszony. „Nem, hagyjuk e bolondságokat“ vete közbe Carmen és gyönyörű hó kezeit kihúzta a czigánynő fekete, csontos unjai közül.“ „Bolondságnak nézed magasztos tudományomat, te égi seraph? ötven éve gyakorlom e művészetet s még egyszer sem csalt meg.“ Carmen kérdőleg nézett kisérőnőjére és Cyriaca asszony jóslást tanácsolt, mert a czigánynő művészetének csalhatlanságán valóban nem lehetett kétkedni. A czigányasszony megfogta tehát a leányka kezét, ujjával megvizsgálta a vonalakat és jelezte az eredményt. Egy M. L. és A. betűt talált s ujjongva mondá: „Czukros aranyos szerencse gyermek, édes sors vár rád. Az lesz férjed, ki Madridban a legmagasbb álláspontot foglalja el.“ Carmen szemei ragyogtak az örömtől az egész pasalik megszávatott, vagy ezen kényes ügy konventió által elletett, elintéztetett. Konstantinápolyi hírek szerint a Dnnában elkövetett kegyetlenségek az öt mohamedán világ legszenvedélyesebb örölségét költötték fel. A hodják mind felé elviszik a hirt és izgatnak a machia ellen. Oroszország magatartása Trország irányában is megfoghatlano " lenni. Oroszország ugyanis csapatait stantinápoly felé indította, hogy miér feleletet nem adhatunk, de hogy azóknak az oroszok e mozdulatait_ ' szik mutatja az, hogy az angol hajóra,* ismét Konstantinápoly alá rendelték. Meglehet, hogy Oroszország mostani ellenséges magatartása Törökország ellen kiszámított el akarja vonni a figyelmet oly actior, melynek czélja a felingerelt Törökorszagak Ausztriával szemben szabad kezet a gedui Novi-Bazárnál. Stamlilban nyíltan beszélnek eg Ausztria-Magyarországgal való háborúit az esetre, ha ez utóbbi csapatai a Novi Bazár pasalikba bevonulna. 42-ik 4 KISFÖLD. A török kormány körjegyzéke, de Bosznia és Herczegovina occupátiója wif. az európai cabineteknek átnyujtatott, többi között ezeket mondja: A császá kormány legkomolyabb kívánsága daczhogy konventiót kössön az osztrák-magyl kormánynyal Bosznia és Herczegovina megszállását illetőleg, mindenütt legyőzhette akadályokba ütközött Ausztria-Magyarország részéről. A török kormány ugyan annyit kívánt csak, hogy azon helységeiben, ahol a muzulmán elem van többségben, az ottomán birodalom törvényei maradjanak érvényben. Ausztria visszautasította a kívánságot. Ausztriának a berlini szerződés mandátumot adott ugyan, pacifikálni a két tartományt, de azon határozott feltétellel, hogy előleges egyezséget kössön a császári kormánynyal. Ausztri ezt nem tette, hanem tűzzel-vassal pusztítta a tartományt. Az osztrákok Szerajevóba és Bangalukába való benyomulásuk alkalmával három napig fosztogatni engedték e két várost és nagyon sok helységben ártatlan lakásokat, pásztorokat, öregembereket végeztek ki s a katonák nem rettentek vissza a női erény megszentségtelenítésétől sem. Több helyen erőszakkal ürítették ki a kórházakat, a sebesült vagy beteg ottomán katonákat irgalom nélkül kidobták az utcrára és az osztrákok sebesültjei v. betegjei foglalták el helyüket. Ezek után felszólítja a török követeket, hogy értekezzenek a külügyminiszterekkel, mikép használják fel a hatalmak befolyásukat, miszerint az osztrák csapatok előnyomulásának megszüntetése által vettessék vége a boszniai és herczegovinai kegyetlenségeknek és hívja fel Ausztriát, hogy a berlini szerződés értelmében kössön egyezséget Törökországgal. Andrásy a török jegyzékre októbe 14-én a többi között következőket válaszolta: Mindenekelőttmegbontránkozással és büszkeségtel. Cyriaca asszony sirt gyengédsége és boldogsága érzetében. „Látod leányom, látod mégis igaza volt anyádnak, midőn előre mondá, hogy „egy fejedelem lesz férjed.“ Ezután mély érzelemmel ölelte és csókolta meg védenetét. „Istenem Madrid legmagasb álláspontja! Vőlegényed legalább is miniszter vagy afféle lesz!“ Cyriaca asszony és Carmen oly izgatottan jutottak haza, hogy szivök majdnem megrepedt. Az első mit Carmen véghezvitt, elszánt jelentése volt nagybátyjánál, hogy semmiért sem megy szabóhoz nőül. Azután erkélyére lépett, hogy boldogabb álmokba ringassa magát; az utczán állt a szabó és szokásos egyetértő mosolyával nézett reá. Carmen már nem viszonzó; oly képet mutatott, mint egy halott mosónő, egyet fordított sarkán és háta mögött becsapta az erkély ajtaját. III. Hónapok, évek múltak el és Carmen egyre szebb jön. A sétatéren, színházban, a bálokon s ahol csak megjelent, a hódolók egész raja vette körül. A hódolatokat és szerelmi vallomásokat azonban, melyekkel neki tömjéneztek, nem tekintette komolyaknak és nem csak eszes belátása, hanem azon távolabbi oknál fogva is, mert reményei magas czélra voltak irányozva, mivel a czigánynő jóslata folytán lelki szemei előtt lebegett és mert annak mindig nagyobb hitelt adott. (Folyt, köv.)