Pécsi Figyelő, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1878-10-19 / 42. szám

kerültek javára. A hangverseny — a Mohácsról értesítik lapunkat — egész n­gá­ba hozta a város műértő és a kész közönségét. De ritkán van : műk a mohácsiaknak, — hol a­­ majdnem kihalt, — ily mt­ élvező estélyeken résztvenni. Mindenütt é­deklődéssel néztek e hangversen­ek­, hogy a hírneves pécsi közre fog működni, felvillan'' helyeket és igy nem ütköz,*‘u'1~ ha nemcsak Mohács, }-•Kte'res*­­szebb közönsége * jelent—.« — CaF* I-----------------------------------------------­^ j Szerkesztői iroda:­­ Ferencziek utezája 22.sz.I emelet Kéziratok vissza nem küldetnek Pécs, 1878. October 19-én A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm G. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál. Hirdetések az Egy öt­hasábos petit egyszeri megjelenéséért, többszöri megjelenésű­ leengedés adatik. Mind«,,' detés után 30 kr. bély fizetendő. A nyílt tér f sora 10 kr. A hirdetésM* előre fizetendő. Kiadó hivatal: Taizs Mihály nyomdáját)!1^* J Majláth-tér 2. szám alatti y* Czibil taktika. Kifött az budapest-bécsi és bécs­­budapesti utazások közben a fő­zö edény, Tisza Kálmán agyafúrt feje, tüzelő szer volt az elvhű és elv nél­küli ellenzék, valamint a frondeurok együttes törekvése, a czibil taktikás most azt hiszi, hogy elég puha és feltálalja azt az országgyűlés összes­ülése előtt, nehogy a károgó gyo­mor az elégületlenség hangjait adja már első üléseken. Minden jól fog menni, a demo­­bilizáció meg van, (legalább a papí­ron.) meg kell szavazni, a­mi még szükséges, néhány tíz milliónyi hi­telt és ez is már biztosítva van­­(mily áron? arról most hallgatnak,) és fedezvék a költségek: ez áron megmarad Tisza a kormány élén és a Tisza-mammelukok biztosítva ér­zik magukat, hogy választási költ­ségeik nem estek porba, ha ők is teljes erővel, tü­skön-bokron át támo­gatják főmesterüket és igyekeznek a kevésbé hiszékeny, de gyenge lelkű­eket a mamelukság erényeiben (?) megerősíteni. A háborgó közvélemény meg lesz nyugtatva, kinek hozzátartozói é­letben maradtak a véres h­arcz után, az örülni fog az édes viszontlátás­nak, kié ott porladoznak az idegen földön, vagy kié nehéz sebekben kórházban sintődnek, az úgy sem változtathat már rajta és ezek fáj­dalmát majd túltengi az előbbiek ürös­rivalgása és ez örömben elfe­lejtik ama milliók elpazarlását is, miknek uzsorás kamatait dédunoká­ink is fogják keservek közt fizetni, ha ugyan lesz miből. A kormány bérelet sajtója nagy hozsánnát fog kiabálni és nem kí­méli a tömjént, melynek kék füstje akadályozza az éles látást, melynek illata perczekre nem engedi érezni a rothadás bűzét. Meg lesz szavazva a kormány felmentése. A többi azután csak corroráriumja ezen felmentésnek. — A­ki A-t mon­dott, annak B-t is kell mondania. Szegény Sehmerling nem értet­tet­te hozzá, ment iskolába a nagy taktikásh­oz, Tisza Kálmánhoz, ott majd megtanulhatod, hogy kell egye­síteni, centralizálni egy nagy Ausz­triát, hogy kell a homlokegyenest ellenkező törekvéseket felhasználni egy oly czél elérésére, melytől a faktorok nagy többsége utálattal el­fordul. Tehát a boszniai megszálló sereg demobilizáltatni fog. Úgy beszélnek, mintha már ár­­kádiai állapotok lennének az alig , hogy elkeseredett harcz után kül­színre meghódolt tartományokban, úgy tüntetik fel a helyzetet, mint mely már állandóságot nyert, mintha már nem is kellene egyéb mint még egy sereg finánczot oda küldeni, kik azután egész kényelemben berende­zik az adóprést, dohány, só, sat. mo­nopóliumot, kik behozzák az osztrák­magyar czivilizáció áldásait a bélye­get, fogyasztási adót, illetékzsaro­lást, no meg talán már ujjonczozni is lehetne és az új bosnyák ezredek kereteit összeállítani! Pedig a czél csakis az, hogy egy pár hétre elhitessék a dem­obi­­lizationális határozat komolyságát,­­ azután folyhat tovább a harcz a novi-bazári kerület ellen is, mert vajmi könnyű lesz találni alkalmas ürügyet, majd az események folyama szolgáltat elég alapos okot is arra, hogy a határozat foganatosítatlan maradjon, amint magában a demo­­bilizáció jelenben is lehetetlen. Hiszen a hadsereg egy részének kivonása nem jelentene mást, mint az ott hagyott másik részének fel­áldozását! Hogy lehessen elhinni azt, hogy a Boszniából kiszorított 50—60 ezernyi felkelő tétlen maradjon a meggyengített megszálló sereg elle­nében, midőn háta amúgy is kitűnő állások és a megerősített rendes tö­rök hadsereg, úgy az albán szövet­ség nagyszámú seregével fedezve van, a­ki hiszi el, hogy ezek tá­madásakor a színleg meghódolt or­szágrészeken a megszálló sereg hátában ismét nem támad fel a bos­­nyákság és ki ne látná már most, hogy akkor tél idején a közlekedés teljes fenakadtával a megszálló se­reg felkonczoltatásnak lenne kitéve? Nem vagyunk valami nagy cso­dálós az osztrák katonai taktikának, de oly baklövés elkövetését még­sem tételezhetünk fel felőle, minő volna a megszálló seregnek tetemes meggyengítése. Mi egyéb tehát a trombita szó­val kikü­rtött demobilizátió? „Tetszik neked azon ifju ?•* „Igen, nagybátyám.“ „S tudod-e, minő állása van ?“ „Nem, semmit sem tudok felőle.“ „De mégis, hogy hívják ?“ „Még azt sem tudom.“ „Jó én mindenről tudomást szerzek. Ha szereted őt s ő is téged és ha ő méltó reád úgy legyetek egymásé! Te szegény vagy, és ha én egy nap eltávoznék mel­lőled roszul menne dolgod s igy hálát ad­nék az ég urának, ha előbb jövődet biztos kezekben látom.“ Már másnap tudata húgával a plébá­nos, hogy tisztelője egy szerfelett derék és becsületes szabómester és hogy már beszélt is vele. Carmen hallgatott, gondolkodó sőt szomorú lett. „Mi busított el leányom?“ kérdé az áldozat. „Nem tetszik már az ifjú?“ „Igen, nagybácsi, de látja, egy szabó... „Kedves gyermekem, te nem vagy grófné. Derék férjre van szükséged, ki szeret és rólad illően gondoskodik. Ezt megtalálod e fiatal emberben és balul cse­lekednél, ha elutasítanád csak azért mert mesterember.“ „Nagybátyám, igaza van.“ „No hát jó, vasárnap eljő és meg fog kérni. Remény­em nem fogod megvetni. Másnap Cyriaca asszony és Carmen eltávoztak, hogy valamely sorsjegy árus­nál egy negyed sorsjegyet keressenek, melynek száma annyi egységet foglaljon magában a hány korsó vizet öntenek Mad­rid korcsmárosai naponkint boraikba. Cy­riaca asszony a végzetes számot egy röp­­iratból vette, mely azon fáradozott, hogy a spanyol főváros vízhiányát fogadóinak és korcsmárosainak sokaságából vezesse le. E jegyet egy kis bódéban találták meg a Bilbao kapu közelében s igy felhasznál­ták az alkalmat egy kis sétára a városon kívül. Cyriaca asszony nagyon szórakozott volt s egy szamár ordításait számlálta, hogy legelső alkalommal megtehesse a ki­jövő számot. E pillanatban egy rongyos czigány­­asszony közeledett az ifjú Carmenhez és igy szólitá meg: „Fürtös fejecske, ragyogóbb mint az aranyos nap, fenséges angyal te rád bizo­nyára nagy szerencse vár. Megengeded a vén czigányasszonynak, ki a sziveket érti s a jövőt eltalálja, hogy megjósolja sze­rencsédet?“ Carmen megvetőleg utasítá el s a czi­­gány asszony már távozni akart. Azonban e pillanatban meglátá Cyriacát, gyorsan hozzá fordult s örömmel kiáltott fel: „Nemes hölgy, oltalmazója a szegény czigány nőnek! A jó Isten vezette ide ke­gyedet, hogy e kedves rózsa bimbóval együtt jósoltasson magának.“ Szárazon és majdnem boszankodva felesé Cyriaca: „No persze, én oly jól jövendölnél, mint midőn a szent keresztről nevezett templom torony lépcsőinek számát aján­lottad sorsjegyül.“ „Hogy hogy, nemes hölgy, megolvasta és játszott kegyed, s nem nyerte meg a témát ?“ „Nem, sőt az ambót sem“ „Úgy esküszöm az ég minden csilla­gaira és ez ér valamit, a hogy kegyed nem jól olvasta meg a lépcsőket.* T Á R C E bt A kis Carmen. Baumstark után. (Folyt.) II. A kis Carmen tizenhat éves koráig gyönyörű gyermek volt, egyébb semmi. De e korban oly gyorsan és ragyogóan fejlő­dött , hogy egy év múlva a főváros leg­szebb leányai közé tartozott. Egy szerény csinos fiatal ember kez­dett járkálni az utczán és megállva a pap­lak előtt Carmen erkélyablakaira tekintge­­tett. A kis Carmen nem vette ezt rész néven és midőn az ifjú fel s alá járt az utczán igen szépen felöltözött kilépett az erkélyre és tisztelője mosolyát nyájas mosolylyal viszonzá. A plébános mindezt észrevette s egy­szer szobájába hivta unokahugát: „Kedves leányom,a mondá „tudod hogy szeretlek, mint atyád szeretett, s hogy egyedül boldogságodat óhajtom, s ezért légy őszinte mond meg nekem, kicsoda azon fiú, ki naponként fel s alá sétál ut­­czánkon feltekint hozzád epedő szemeivel és ha az erkélyen megpillant nyájasan mosolyog ?“ Carmen elpirult, mint egy pünkösdi rózsa; néhány érthetetlen szót rebegett s azután tagadni iparkodott, hogy ő az ut­­czavándorra figyelt. „Jöjj leányom, valld meg az igazat és ne szégyenkedjél, hisz a tiszta és erényes vonzalom nem becstelen“ szólt nyájasan t tszteletes. Bizony nem egyéb az, mint Tisza Kálmán uramnak czibil taktikája. — A horvát országgyűléshez beadatott a felirati javaslat, mely a többi között ezeket tartalmazza. Az országgyű­lésnek gondja lesz rá, hogy a közös or­szággyűlésre küldendő képviselők jó eleve választassanak meg és igyekezni fognak odahatni, hogy a magyar korona összes területe a nyilvános közlekedések áldásaira, melyek közt a Sissek-Novi az első helyek egyikét képezi,­­ egy iránt nyitva legyen. A keleti kérdésre ez van mondva: a mi vitéz hadseregünk nyert győzelmei által nemcsak monarchiánk jövő nagyságának talpköve tétetett le, hanem a velünk rokon népfaj is a szabadság a jólét és a neve­lésre képesíttetik, ez által meg van oldva azon nagy feladat, melyet a királyi eskü a magyar-horvát királynak emlékébe idéz, hogy­ az idők mostohasága által fenséges koronájától elidegenült országokat ismét visszahódítsa. Kimondja, hogy nem fog sem életet sem vagyont kímélni, hogy a meg­kezdett nagy munka szerencsésen befejez­tessék. Bosznia occupátióját illetőleg az országgyűlés azt hiszi, hogy annak tartós megoldása csak úgy várható, ha annak szervezése olykér történik, hogy idővel Dalmatia Horvát- és Tótország államjoga viszonyához képest Magyarországgal kap­csolatba lépjen — vagyis Horvátországhoz csatoltassék. A határkérdésre itmenvén azt mondja, hogy most miután a határőrvidék polgárosítva van mi sem áll Híjában annak az anyaországgal (Horvátország) való egyesülésére. — A felirati javaslat felol­vastatván Mazuranics bán emel szót, kikel az ellen a­mi a feliratban Bosznia és Her­­czegovináról tartalmaztatik, ez szerinte a felirat keretébe nem tartozik. Szarcsevics a feliratot nem tartja a nemzet méltóságához illőnek. Többen s különösen Zsivkovits osztályfőnök szólt még a felirat egyes pontjai ellen, azonban mindennek daczára elfogadtatott általánosságban, és azután részletekben is a bán ismételt ellenzése daczára. — Budapest törvényhatóságá­nak közgyűlése Somogy megye átiratát tár­gyalás alá véve egyhangúlag elfogadta az átirat pártolását azon hozzátétellel, hogy nem csak a két miniszternek, hanem az összes kormánynak felelőségre vonása iránt Somogy megye köriratához hozzájárulván a képviselőházhoz ez irányban kérelmet intéz.­­ A somogyi körirat következtében a mi­niszterek vád alá helyezését kérik továbbá: Heves, Csanád és Abaúj megye, Arad és Szeged törvényhatóságai és a szegedi nép­­gyülés. — Földváry Mihály pestme­gyei alispán ügyében a fellebbezett k. i. bizottsági fegyelmi határozatot a belügy­miniszter helybenhagyta. — A megye kö­zönsége pedig hatalmas, szűnni nem akaró éljenekkel tüntette ki az alispáni székét ismét elfoglalt Földváryt osztatlan bizalmat fejezvén ki irányában. Háború Nemsokára e rovatunkat meg kell szün­tetnünk csak azért talán, hogy a tavasz­­szal ismét újra elővegyük. Az occupátió annyira mennyire befejeztetett. Bosznia és Herczegovinában minden csendes, csak itt­ott csap le egy-egy felkelő csapat éhség- és bőszélől ösztönöztetve, rabolni, foszto­gatni barátot és ellenséget. Hadseregünk nagy része babérain pihen, a dicső (?) munka be van fejezve egy pár ezer ember élete és testi épsége árán, na de mi ez egy rabló politica keresztülvitelére. A hadsereg egy részét a télre haza bocsájtják, hogy segítse fogyasztani azt az eleséget, mely­hez — nem az ő akaratából — munkájá­val nem járult. Az állam nem bírja őket tartani a télen — haza küldi hogy a nyomor rohamosabban fejlődjék. Tavasz­­szal, a midőn ismét munkás kézre lenne szükség, ismét az állam, a felsőbb parancs véres csatákra hívja. Ez a szabad ember sorsa. A­mint hírlik, mintegy 100.000 em­bert hagynak Bosznia és Herczegovinában, hogy a megszelídített farkasok felett őr­ködjék. Hogy elég lesz-e ezen hadsereg, nem kell-e majd a tél folyamában ismét mozgósítani, az még a jövő titka. A tél közéig, az utak a feneketlen sár miatt já­ratlanok, vagy pedig beláthatlan hóval lesznek fedve. Ez a farkasok ideje szokott lenni. A felkelők vérszemet kapva a had­sereg csekély száma folytán, titkon ismét szövetkezni fognak. Eleinte csak élelmi­szereink szállítóira vetik magukat és ké­sőbb, midőn megerősödtek és számuk ele­gendő, nagy műveleteket is fog kezdeni. A conventio nincs megkötve Török­országgal — nem is lesz s igy a török a novibazári pazalikot a végsőkig fogja vé­delmezni. A hadsereget már gyűjti. Mitro­­viczában van 9000 ember rendes katona­ság 12 ágyúval Ali Mehemed Ferik pasa alatt. Novi-Bazárban 71 zászlóalj, ez maga 28.000 embert tesz és 12.000 albán basi­­kozuk 18 ágyúval, végre Sjeniczában van 4000 albán harczos. A felszámlált csapa­tok mintegy 54—60.000 emberre mennek, mely csapatok felett Ozmán Nuri Ferik pasa fogná átvenni a főparancsnokságot. A porta e csapatok számát 150.000 em­berre akarja emelni. Ez nem kecsegtető állapot! A porta Szerbia és Montenegróval kiegyezett, ezek bizonyára segíteni fogják, ha nem is nyíltan,­­ alattomosan és így hadseregünk minden oldalról támadva lesz és csekély száma miatt nem fog imponálhatni. A törökök Novi-Bazárból arczéllel fognak támadni, míg a felkelők és guerilla csapa­tok oldalról fogják nyugtalanítani. Ekkor majd mozgósítani fognak újra meg újra, de már a hibát, a hiába kiontott hősi vért megmenteni, visszaszerezni nem lehet. A demobilizatióval, bár­mennyire óhajt­juk is, egyet nem érthetünk és csak a vé­letlennek és a törökök hadászati ismere­teik lassú kifejtésének köszönhetik, ha a catasztropha be nem következik. A had­sereget demobilizálni csak akkor lehetne, ha a novi-bazári felkelő sereg tönkre tétetett. .Már pedig jól olvastam meg, — az elsőtől az utolsóig.“ „Hja úgy! Az utolsótól kellett volna olvasni az elsőig, így mondá a szegény czigány asszony s ő senkit sem csal meg.“ „És így nem ugyanazon szám jön-e ki ?“ „Nemes hölgy, hogy lehetne az ?“ Cyriaca asszony észtehetsége a leg­­kissebb megerőltetésnél homályos és zavart lett; elkezdett a felett gondolkozni, hogy vájjon ha felülről számit lefelé nem jön-e más szám ki; nemsokára érezé, hogy feje szédül, félbeszakítá kételyét a czigánynő csalhatlansága felett, a ki senkit sem csal meg.“ „És most szabad-e ezen bájos virág­nak jövendölnöm ?“ „Isten nevében igen“ egyezett bele Cyriaca asszony. „Nem, hagyjuk e bolondságokat“ vete közbe Carmen és gyönyörű hó kezeit ki­húzta a czigánynő fekete, csontos unjai közül.“ „Bolondságnak nézed magasztos tu­dományomat, te égi seraph? ötven éve gyakorlom e művészetet s még egyszer sem csalt meg.“ Carmen kérdőleg nézett kisérőnőjére és Cyriaca asszony jóslást tanácsolt, mert a czigánynő művészetének csalhatlanságán valóban nem lehetett kétkedni. A czigányasszony megfogta tehát a leányka kezét, ujjával megvizsgálta a vo­nalakat és jelezte az eredményt. Egy M. L. és A. betűt talált s ujjongva mondá: „Czukros aranyos szerencse gyermek, édes sors vár rád. Az lesz férjed, ki Mad­ridban a legmagasbb álláspontot foglalja el.“ Carmen szemei ragyogtak az örömtől az egész pasalik megszávatott, vagy ezen kényes ügy konventió által elle­tett, elintéztetett. Konstantinápolyi hírek szerint a D­nnában elkövetett kegyetlenségek az öt­ mohamedán világ legszenvedélyesebb ö­röl­ségét költötték fel. A hodják mind felé elviszik a hirt és izgatnak a ma­­chia ellen. Oroszország magatartása Tr­­ország irányában is megfoghatlano " lenni. Oroszország ugyanis csapatait stantinápoly felé indította, hogy miér feleletet nem adhatunk, de hogy az­­óknak az oroszok e mozdulata­it_ ' szik mutatja az, hogy az angol hajóra,* ismét Konstantinápoly alá rendelték. Meg­lehet, hogy Oroszország mostani ellenséges magatartása Törökország ellen kiszámított el akarja vonni a figyelmet oly actior, melynek czélja a felingerelt Törökorsz­a­gak Ausztriával szemben szabad kezet a gedui Novi-Bazárnál. Stamlilban nyíltan beszélnek eg Ausztria-Magyarországgal való háborúit az esetre, ha ez utóbbi csapatai a Novi Bazár pasalikba bevonulna. 42-ik 4 KISFÖLD. A török kormány körjegyzéke, de Bosznia és Herczegovina occupátiója wif. az európai cabineteknek átnyujtatott, többi között ezeket mondja: A császá kormány legkomolyabb kívánsága dacz­­hogy konventiót kössön az osztrák-magyl kormánynyal Bosznia és Herczegovina m­eg­szállását illetőleg, mindenütt legyőzhette akadályokba ütközött Ausztria-Magyaror­szág részéről. A török kormány ugyan annyit kívánt csak, hogy azon helységei­ben, a­hol a muzulmán elem van többség­ben, az ottomán birodalom törvényei ma­radjanak érvényben. Ausztria visszautasí­totta a kívánságot. Ausztriának a berlini szerződés mandátumot adott ugyan, paci­­fikálni a két tartományt, de azon határo­zott feltétellel, hogy előleges egyezséget kössön a császári kormánynyal. Ausztri ezt nem tette, hanem tűzzel-vassal pusz­­títta a tartományt. Az osztrákok Szeraje­vóba és Bangalukába való benyomulásuk alkalmával három napig fosztogatni enged­ték e két várost és nagyon sok helység­ben ártatlan lakásokat, pásztorokat, öreg­embereket végeztek ki s a katonák nem rettentek vissza a női erény megszentség­­telenítésétől sem. Több helyen erőszakkal ürítették ki a kórházakat, a sebesült vagy beteg ottomán katonákat irgalom nélkül kidobták az utcrára és az osztrákok sebe­sültjei v. betegjei foglalták el helyüket. Ezek után felszólítja a török követeket, hogy értekezzenek a külügyminiszterekkel, mi­kép használják fel a hatalmak befolyásu­kat, miszerint az osztrák csapatok előnyo­mulásának megszüntetése által vettessék vége a boszniai és herczegovinai kegyet­lenségeknek és hívja fel Ausztriát, hogy a berlini szerződés értelmében kössön egyez­séget Törökországgal. Andrásy a török jegyzékre októbe 14-én a többi között következőket vála­szolta: Mindenekelőtt­­megbontránkozással és büszkeségtel. Cyriaca asszony sirt gyen­gédsége és boldogsága érzetében. „Látod leányom, látod mégis igaza volt anyádnak, midőn előre mondá, hogy „egy fejedelem lesz férjed.“ Ezután mély érzelemmel ölelte és csókolta meg véden­­etét. „Istenem Madrid legmagasb állás­pontja! Vőlegényed legalább is miniszter vagy afféle lesz!“ Cyriaca asszony és Carmen oly izga­tottan jutottak haza, hogy szivök majdnem megrepedt. Az első mit Carmen véghezvitt, elszánt jelentése volt nagybátyjánál, hogy semmiért sem megy szabóhoz nőül. Azután erkélyére lépett, hogy boldo­gabb álmokba ringassa magát; az utczán állt a szabó és szokásos egyetértő moso­lyával nézett reá. Carmen már nem vi­­szonzó; oly képet mutatott, mint egy halott mosónő, egyet fordított sarkán és háta mögött becsapta az erkély ajtaját. III. Hónapok, évek múltak el és Carmen egyre szebb jön. A sétatéren, színházban, a bálokon s a­hol csak megjelent, a hó­dolók egész raja vette körül. A hódolato­kat és szerelmi vallomásokat azonban, melyekkel neki tömjéneztek, nem tekintette komolyaknak és nem csak eszes belátása, hanem azon távolabbi oknál fogva is, mert reményei magas czélra voltak irányozva, mivel a czigánynő jóslata folytán lelki sze­mei előtt lebegett és mert annak mindig nagyobb hitelt adott. (Folyt, köv.)

Next