Pécsi Figyelő, 1880 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1880-02-14 / 7. szám

Közadóban befizetett a megye közönsége a lefolyt évben 1,442.977 ft 451­, kr, mely az évi adó összegénél 31.257 ft 61% krral több lévén, kitűnik, hogy a sanyarú anya­­gi viszonyok daczára régi hátralékok is törlesztettek. A megye 357 községének 2,340.317 írt. értékű cselekvő vagyona van pénzben és ingatlanokban. Járásonként legtöbb cselekvő vagyona van a siklósi járdának, legkevesebb a pécsváradinak, adóssága pedig a legtöbb van a hegyháti járásnak s legkevesebb a baranyavárinak. Ezután a közigazgatási bizottság vá­lasztott tagjai közül a törvény értelmében öt tag kilépvén, titkos szavazás eszközöl­tetett, melynek eredménye jön, hogy a beadott 43 szavazat közül mint az öt kilé­pett tag 43 szavatot kapott s igy azok, névszerint: Szily László, Nádosy Kálmán Feszti Károly, ifjú Jeszenszky Ferencz és Kardos Kálmán újra megválasztattak. Az igazolási választmány is a múlt évi tagokból alakittatott meg. _ Az igazoló választmány jelentése a megejtett uj választásokról tudomásul véte­tett s a megválasztott bizottsági tagok iga­igazoltattak, s a ministeriumhoz felterjesz­tetni határoztattak. Az állandó választmány jelentése a mozgósítottak segély alapja és a m­érték­­hitelesítési alap számadásáról tudomásul vétetett. Ezután felolvastatott az állandó vá­lasztmánynak az 1880 évi megyei költ­ségelőirányzatban a belügyminiszter által eszközölt törlések elleni erélyes hangon irt javaslata. A minister ugyanis törölte a megyei pandúrok ruházatára szükségest s a megyei pénztár által már folyóvá is tett 2721 irtot továbbá megszüntette a batinai dunai biz­tosi állomást s az árvaszéki könyvezetői állomás fentartási kölségeit a gyámpénz­tár terhére rótta ki. A miniszer e három rendbeli részint a közbiztonságra hátrá­nyos, részint pedig igazságtalan intéz­kedése ellen a választmány javaslata értel­mében ulóbbi felírás határoztatik. A megyei árvaszék elhelyezésének előterjesztett módozata kissé élénk vitát idézett elő. Az ezen ügyben kiküldött bi­­zotság körében két terv merült fel. Az első szerint a megyei székház egy kisebb­­szerű épület hozzáragasztása által lett volna kibővítendő, melynek költségei 8000 írtba kerülnének, a másik szerint pedig egy nagyobb épület által lett volna a megyeház kibővítendő, melynél az építke­zési költségek 45—50 ezer írtra rúgtak volna. A választmány egyik tervet sem tartja elfogadhatónak; az elsőt azért, mert az épület kulcsinját teljesen ellúzította volna, a másodikat pedig azért, mert oly ösz­­szegbe kerülne, melyet fedezni a megye közönsége képes nem volna, minél fogva a választmány az árvaszéknek bérházbani elhelyezését hozza javaslatba, mire alispány jelenti, hogy a pécsi takarékpénztár azon épülete, melyben jelenleg a Ribai kávéház van, s mely mint értesült 1200 frt évi bérért megkapható, erre a legalmasabb lenne. Szily László nem látja ok és czél­­szerűnek a megyei pénztár és az árva­pénztár elválasztását s különösen azt, hogy miért kelljen épen az árvaszéknek s az árva­­pénznek a megyeházból, hol legbiztosabb helyen van, kiköltözködnie. Miért nem lehetne épen a számvevőséget a bérház­ban elhelyezni ? Ezután főispán, és a fő­jegyző szóllotak a tárgyhoz, melyek után határozatba ment, hogy ezúttal csak a ■szükségelt bérhelyiség kibérlése tárgyában fog a minisztériumhoz felírás intéztetni s a jóváhagyás kinyerése után fog a köz­ellenség elrontotta, ki pediglen megh ma­radót, és alig maradót valami benne kit vad kit Szeregh (sereg) ell rontot, midőn jöttem Szolonokról kit találtam osztagokba, kicsépeltettem, mi let belőle ki fog tetteni az számadásokból. Egy kút is vagyon, ebben az majorban követ rakattam én az háború élőt, Deszkás kapuját is ell ron­tották mind, semmi nem marad­t benne, nagy erős sövényei volt bekeretve, egy része meg vagyon, többi ell igét. Ezen alább Specifikált Preediumok, vagy kiss puszták, még az elöl is puszták voltak, úgy mint Puszták adamnak (t. i. Battyányi Adamnak) az kegyelmes uram kezéhez. Ustin nevű kiss­ puszta, erdeje, mezeje alkalmas volna, rétsége is vagyon. Keresztes névü puszta Erdeje vagyon, egy kiss mezeje, rétsége sem igen sok. Darabos névü puszta ez élet Nemes lakás volt, vagyon kiss mezeje és erdeje, rétsége, mint berekitet. Szent László névü Puszta, ez előtt Barát lakás volt, egy kiss mezeje, és anyi rétye, erdeje sem sok. Dörgséze névü kiss Puszta, mezeje vagyon és erdeje, rétsége sémi. Olmás névő kiss Puszta, vagyon Rét­sége alkalmas, mezeje és Erdeje vagyon. Gerle névő kiss Puszta, vagyon szép szőlő hegye, de most puszta, kevés szántó földje vagyon, Erdeje sem sok. Júlia néve Puszta. Ennek határában vagyon egy malom, az uraságé eddig csak imigh, amugh for­got, a nyáron nem foroghatot ell romlott volt Tolvajok mint az pusztában nem mert molnár lakni az malomba, most négy új kereket csináltattam reá, két külsőt, ez két Belsőt, ha az hidegb engedni fogh, fogh már forogni, az új esztendő után, vagyon egy kiss szőlőhegye is az ualom felet, Belvárdon laknak kik bírják, az idén az hidegh­ell vette, nem termet rajta, egy puszta Ken Templom is vagyon. Rácz Peterd neve kiss Puszta vagyon, ennek az kiss pusztának vagyon egy kiss mezeje. Kétsége nincsen, gyülés az iránt határozni, hogy minő köz­­igazgatási hivatalokat fog a bérhelyiség­ben elhelyezni. Olvastatik ezután a vallás- és közok­tatási miniszternek az iparszakoktatás tett­leges gyámolítása tárgyában a megye közönségéhez intézett rendelete, mely e czélra fordítható pénz hiányában erkölcsi­leg támogattatni határoztatik. Az állandó választmány előterjesztése folytán a pandurlaktanyák felszerelésére szükségelt 1251 frt engedélyezése tárgyá­ban a belügyministerhez felírás határoz­tatik. A közgyűlésnek a pécsi és siklósi járási szolgabirák lakbér illetményének felemelése tárgyábani feliratát a minister elutasítván ez érdemben új felírás hatá­roztatik. Az árvaszék jelentése folytán az árva­széki elnök idő­közönkénti helyetteséül Sey árvaszéki ülnök választatik meg. Olvastatik ezután a tiszti főügyész előterjesztése, melyben az ügykezelés kibő­vítése folytán felszaporodott teendők ellá­tására egy segédet kér maga mellé aljegy­zői ranggal és titkári czimmel. Szily László egy alügyészi állomás rendszeresítését indít­ványozza mire főispány alispány, és fő­jegyző felszólalása folytán az ügyészi elő­terjesztés kiadatik az állandó választmány­nak vélemény­adás végett. Borszky Béla kérelme a pécsváradi gyógyszertárnak nevére leendő átruházása tárgyában elfogadtatik s a ministeriumhoz jóváhagyás végett felterjesztetik. A bellyei uradalom azon kérelmével hogy a bellyei körjegyzőséghez tartozó községek közigazgatási költségeihez, hozzá­járulása leszállitassék, elutasittatik. Az árvaszék előterjesztése a megye­beli árvavagyon tömeges biztosításáról helyben hagyatik. Főszámvevő jelenti, hogy Nagy Har­sány községe a bosniai előfogatosok ré­szére minden adó­forint után 10 kv pót­adót vetett ki tudomásul vétetik. Bécsi szolgabíró jelenti, hogy a tar­tós kemény tél folytán a pandúr laktanya fűtésére szükségelt fabeszerzése az elői­rányzatot 12 írttal meghaladván, ezen összeg kiutalványozását kéri. Alispány uta­­sittatik ezen összeg folyóvá tételére. Hosszúherény község által eszközlött ingatlan eladás tudomásul vétetik. Siklósi szolgabiró jelentése hogy Bere­mend község 80 frt évi fizetéssel egy pénztárnoki állomást létesített tudomásul vétetik. Nagyharsánynak a laktanya kibőví­tése indokából határozott pótadó kivetése elfogadtatik. A dárdai uradalomnak a drávapart biztosítási alap ügyében történt leszámíto­lás ellen beadott kérvénye, mint teljesen indokolt elfogadtatik. Baranyavár község által a bordézma beszedése iránt hozott határozat, mint a közgyűlés elé nem tartozó elutasittatik. Több község által szerzett italmérési jog tárgyábani kérvényekre főjegyző meg­jegyzi, hogy az ilynemű kérvények utasít­hassanak az állandó választmányhoz beható megbírálás végett, minthogy ily szerzések neki ritkán a községek kárára történnek. Szily a mellett szól, hogy az italmérési jog megvásárlása mindig előnnyel jár. Rövid vita után elhatároztatott, hogy a mai tárgysorozatba felvett ilynemű kérvé­nyek elfogadtatnak, ezután azonban a főjegyző inditványánya értelmében kiadat­nak véleményezés végett az állandó választ­mánynak. Több magánjellegű s csekély jelen­Olasz neve Puszta. Ennek az Pusztának vagyon szőllő­­ hegye puszta, jó elegendő Rétsége, az­­ Uraságh számára szokták kaszáltatni, va­gyon elegendő mezeje, és erdeje, e­gy puszta malom hely is vagyon határában. Ug neve Puszta. Ennek az Pusztának emberi most Belvárdon laknak, kik még­ élnek, vagyon rétsége, szántó földgye, pusztán állnak, nincsen kinek és mivel szántani, erdeje is elegendő vagyon. Peterd névő majornál, mint oda elő említettem, két föld Pinczét és asotam, volt, az szőllő hegyen, az Ráczok mind ell rontották, 250 akó bor volt benne az Uraságnak, mind ki eregették, az Pinczét elrontották, egy sereg Juhot is szerzettem volt már az majorba, volt 100 darab, azokbúl akarván szaporítani, az Raczok elhajtották. Az kétt Majornál való kárvallás, úgy mint Be­llyi és Peterdi Majornál. Veszett szemben Búza . . Cub. 2500 Item az Asztagokban ki kár lett Búza........................... Cub. 700 Zab......................................Cub. 200 Árpa.....................................Cub. 50 Török Búza Tized .... Cub. 100 Mind az Ráczok rontották el min­­gyárást elsüben. Bor­akó........................Urna 350 Egy seregh Júh . . . No. 100 Sörtés marha darab . . No. 50 Költ Pécset Ultima Decemberben — t. i. 1709. — Somogy Ferencz s. k. Preesentem Copiam cum seu originali per nos collatam eidem in omnibus Con­­torruem esse atestamur. 8.g. in Aree Siklós Die 2­ a January 1772" Rend: Hoitsy J. lottus de Baranya V. Judicum m. p. (L. S.) — Franciscus Dömeter Trati­motius Jurasso. m. p. (L. S.) Ezen igy hitelesített másolatból leirta, és a türelmes olvasó közönség elé bocsáj­­totta. N.­Bully, 9-ik febr. 1880. KUBÍNYI ELEK. tőségü kérvény elintézése után a kineve­zett tiszteletbeli aljegyzők a szokásos esküt letevén a gyűlés feloszlott. Tolnamegyei viszh­anyak. Simontornya, 1880. febr. 10. Engedjen igen tisztelt szerkesztő ur becses lapjának hasábjaiban egy kis tért néhány észrevételemre, a „Tolnamegyei Közlöny“ folyó hó 8-án megjelent számá­ban, vasúti ügyre vonatkozó czikkre . Lege­lőször is tiltakozunk az ellen, mintha az érintett lapban „Bartinai“-val jegyzett czikk az összes, vagy­is csak Tolna megye la­kói nagyobb részének véleményét tol­mács­olná. — Elfogulatlan véleményre hivatkozik a tisztelt czikkíró, de ha elfogulatlan és nem kizárólag Szegszárd városának magán ér­dekét tartaná Bartinai (?) uram szem előtt, el kellene ismernie azt, hogy a múlt decz. 21-én tartott gyűlésen a tervezett vasút-­ügyi bizottmány egy szűkebb körű bizott­mányt bízott meg egyelőre a további te­endőkkel és csak elismeréssel nyilatkoz­hatna ugyan ezen szűkebb bizottmány szor­­galmia és szorgalmának kézzel fogható eredménye t. i. statistikai alapokon össze­állított terve iránt, mely terv különben egyes részleteiben még módosítható. — Nem tagadhatjuk, hogy mi tolnamegyeiek a tervezett vasutvonalt a megye székvá­rosához minél közelebb vezetve szívesen látnánk, de ha a tervet csak­ugyan ne­utrális szemüvegen keresztül vizsgáljuk, számba kell venni, hogy a tervezett vo­nal a Duna mentét közelítve, nem az, hogy a gőzhajótársaságnak tehet kárt, de igen­is azt kell szem előtt tartani, hogy az év­nek 2.s részén a Danán való többféle ha­józáson az építendő vasútvonaltól a köz­lekedést elvonók s elég elfogulatlanok va­gyunk tovább elismerni, hogy a szűkebb körű vasúti bizottmányt a Bonyhád és Pécs­­várad közti óriási hegycsoport, nem pedig rossz akarat megyénk érdekei ellen indí­totta arra, hogy Bonyhád és Szegszárd érintését a combinatióból kihagyta. Mily elfogulatlan módon lesznek lrd­­­ümben székvárosunkban megyénk érdekei eldöntve, szolgáljon illustrátióképen azon tény, miszerint székvárosunk közvetlen kör­nyékében igen is vannak kiépített és kö­vezett országutak, sőt s Szegszárd-Ge­­menczi kizárólagossan Szegszárd érdeké­ben épült, de most romnak induló út a megye erejéből épült, míg a megyében — a budapest-eszéki államutat kivéve — csak járatlanságairól híressé vált országainkkal rendelkezhetünk. Szíve­sen nyújtunk tehát kezet a szom­széd megyének és nevezete­sen Pécs vá­rosának a tervezett „Pécs-Budapesti“ va­sút­vonal kiépíthetésének kivitelére és ki­nyilatkoztatjuk, hogy minden nemű, tőlünk telhető áldozatra, készen találand bennün­ket a közérdek. A tervre nézve, ez alkalommal azon szerény nézetemet is kifejezem, miszerint — már szemben azon tervvel, hogy az ál­lam a déli vaspályát megvenni kívánja, csak azon — nem remélt — esetben gon­dolnám szükségesnek a vonalt Martonvá­sáron vagy Tétényen túl a budai akadá­­lyos hegy­csoportozat közt párhuzamos vonalban ez utóbbival Kelenfölddel kapcso­latba hozni, ha nem sikerülne az utóbbi vasúttársasággal előleg is tarifa egyességre lépni. ... v*) *) Észrevételeinket a „T. K.“ érintett czik­­re visszatartjuk, mert rövid időn azon helyzetben leszünk, hogy ezen vasúti vonal iránya iránt a leg­­utabbi és indokolt tervezetet közölhetjük. Szerk. Gyönyörű egy pár. Amit az utolsó alkalommal Gosztonyi Lajos gyönyörű praxisáról elmondottam, annak a folytatása is gyönyörű. Fenakad­­ván a vizsgálat, jegyzőkönyvbe mondtam, hogy a vizsgálat a jegyző házánál indít­tatván meg, hol az akár az ajtón át is meghallgathatja, ami ellene bemondatik, a vizsgálat eredménye általa meghiúsítható, miért szükségesnek tartom, hogy az alispán őt az ebben és ebben a jegyzőkönyvben beismertek alapján felfüggessze, ezeket és ezeket az irományokat tőle elszedesse, a képviselő testületnek átadja, és összes hi­vataloskodásának kiderítésére alkalmat ad­jon sat. sat, amint t. i. a botrányos hely­zetből, indokolható volt. És képzelje el a szíves olvasó, Gosz­­tonyi nem pirult olyan végzést hozni és előttem, saját tollvivője és a jegyző előtt otromba elbizakodottsággal ugyanott, a jegyző házánál kihirdetni, hogy azt, mi­kép a vizsgálat a jegyző házánál lett meg­indítva, határozottan vissza­utasítja ; azt pedig, amit különben senki sem kívánt, határozottan tagadja, hogy a vádlott jegy­zőnek nem volna szabad magát védeni ; végre hogy az haszontalan beszéd és hu­zavona, mit a dolog mibenlétéről és az emiatt teendőkre nézve elmondottam. Ter­mészetes, hogy ezen erkölcsi tekintetben nem qualifikálható merészséggel szemben a végzést így írtam alá: „Aláírom a la­­kócsai körjegyző lakásán és azt, hogy a vizsgálat itt lett megindítva, határozottan fentartom. Sterba János.“ Mennyire lesz képes a kaposvári já­rás szolgabirájának ezen legszelídebben kimondva tudva valótlan állítása, hogy a vizsgálat nem a jegyző lakásán lett meg­indítva, az ő becsületét az ő általa kor­mányzott járás értelmiségénél, a romlatlan erkölcsi népnél, sőt járása csőcselékénél, végtére a jegyző bűnét a törvényszék előtt tudva valótlan bizonysággal önmagától ol­talmazó alispánnál kívánatos színben fel­tüntetni, arra természetesen nincs mérté­kem ; de ha volna is, azt alkalmazni azért sem volna bátorságom, nehogy eljárásom­mal épen azt emeljem az alispán gráfiájá­ban, kit ezen egyetlen jellemző vonása miatt a megye szolgálatára méltatlannak gondolok — már hogy azon erkölcstan szerint gondolom méltatlannak, melynek iskolájához, meglehet, hogy öreg napjaim­ban tán tévesen, de rendületlenül ragasz­kodom. Az alispánnak a törvényszék előtt ta­núsított hasonló merészségével szemben tanácsosabbnak tartom Fenyessy Ödönnek, szigetvári tiszteletbeli szolgabírónak egy a szinte ilyen fajta merészségét Gosztonyié­­vel párhuzamba hozni. Néhány év előtt Jankovics Már­ton lakócsai lakos a lakócsai körjegyzőség útján azon felszólítást kapta a kaposvári árvaszéktől, hogy Jucskár Borbála árvát illető kamattartozását az árvaszékhez be­küldje ; Jankovics megkérte a jegyzőt, hogy elszállítás végett fogadja el a kö­vetelt 14 forint néhány krajcrárt; a jegyző megtette a szívességet; elfogadta a pénzt; elismervényt is adott róla ; és a pénzt az árvaszéknek csakugyan fel nem küldötte. Nagy időköz múlva az árva férjhez ment a jegyző alázatos szolgájához Brezovics György kisbiróhoz; az árvaszék kiutalvá­nyozta a tőkét és kamatokat, de Janko­­vicsot másodszor is felszólította, hogy a hátralékos kamatot most már a volt ár­vának fizesse ki. Jankovics így az elis­mervény és felszólító irat birtokában el­ment a jegyzőhöz; ez azt mondta, hogy tévedésnek kell lenni a dologban; majd ő rendbe hozza az egészet; és alkalma­sint, mert a pénzét elkártyázta, a dolgot csakugyan rendbe nem hozta. 1877 vége felé roppant sok mindenféle panasz jutott Lakócsáról a szigetvári szolgabirósághoz a jegyzőnek hasonló mesterfogásai miatt, és Fenyessy Ödön jött ki 1878 január havában a vizsgálatot foganatosítani. A jegyzőhöz szállt, a panaszlókat a jegyző­hez idézte, és a jegyző jelenlétében hall­gatta ki őket és a tanukat, annak jelen­létében fogalmazta a jegyzőkönyvet, mind­untalan közbe közbe a jegyző védelmét is befogadván; ez nyomást gyakorolt a panaszlókra; kezdtek Fenyessyre mint a jegyző pártolójára gyanakodni; míg Jan­­kovics megjelenése, ki a panasz aláírói közt nem volt, és panaszának előadása a panaszlókat arról tökéletesen meg nem győzte, hogy Fenyessy a jegyző csalásait csak­ugyan el akarja simítani. A derék szolgabirácska t. i. megnézte a két ok­iratot, meghallgatta Jankovicsot, de sza­vait jegyzőkönyvbe nem vette, hanem a legkomolyabb hivatalos nyugalommal visz­­szaadta az iratokat és azt mondta Jan­­kovicsnak, hogy ezen ügy nem tartozik a vizsgálat tárgyához, mit természetesen a jegyző a legszarkasztikusabb hideg mo­sollyal kisért. A panaszlók közt lévő ta­nító és mások jól lehuzogattattak ; a jegy­zőkönyv úgy amúgy felvétetett; a szol­gabiró néhány jó ebéd és vacsora után eltávozott, és minden maradt a réginél azon egy eredmények kivételével, hogy a jegyző a rá következett aratás táján z­árt ára rozsot annak kijelentésével adott a volt árva férjének, hogy Jankovics ennél többet nem fizetett; miért aztán a férj Jan­kovicsot a még hátra lévő 7 forintért is­mételve megtámadta. A katonaság számára szállított fa árának szőnyegen forgott el­­sikkasztása azonban nem hagyott az em­bereknek nyugtát; egy képviselő­társam nekem szemrehányást tett, hogy a jegyző rablásairól, noha képviselő vagyok, hall­gatok ; elmondta a hamis nyugtával elkö­vetett sikkasztást, és én—bocsánatot ké­rek a nemes tisztviselő uraktól, hogy gya­lázatomat be kell vallanom — utána vol­tam, hogy ezen sikkasztás az 1877-dik évi bírói számadásnak csak 1878 szep­tember havában történt felolvasása alkal­mából a képviselő testületnél és a szolga­­biróságnál még egyszer szőnyegre ho­zass­ék. A vizsgálat 1879 márczius havában indult meg Lakócsán, már nem a jegyző házánál, hanem részint a boltos részint a postamester házánál folytattatott több na­pon át, és én az itt felmerültek közül csak azon egy mozzanatot kívánom most ki­emelni, mely a Gosztonyi és Fenyőssy lelkülete közötti párhuzam megállapítására szükséges. A vizsgálat első napján felolvasta Fenyőssy mintegy 8—10 személy jelenlé­tében az én feljelentésemet és azt a va­lótlanságot állította az én nevetségessé té­telemre, hogy feljelentésemnek nincsen sem­mi helye; mit én, képtelennek tartván egy szolgabirót pajkoskodásra, elhittem, és arra kértem, hogy a jegyzőkönyvben felvetes­sék, miszerint a feljelentést ekkor és ekkor nyújtottam be; más­nap azonban egészen véletlenül pillantottam meg, hogy feljelen­tésemen ott áll saját kezemtől a találomra mondotttól eltérő keltezés. Ekkor már olyas valamit gondoltam Fenyessyről, mint a­milyen azon két al­kalommal villant agyamon keresztül, mikor az alispán törvényszék előtti és mikor Gosz­­tonyinak a jegyzői laknak­ állításaival volt gyomorfelkeverő szerencsém megismerked­ni. De ez csak elősze volt annak, ami kö­vetkezett. Minthogy feljelentésemben azon eset is fel volt említve, hogy Jankovics panasza mellőztetett, a drágalátos szolga­birácska annak feltevésében, hogy Janko­vics Márton nincs a jelenlévők között, nem pirult férfi létére azon gyermekben még nem tűrhető tudva valótalan állítással fel­lépni, hogy ő neki ezen panaszt soha senki elő nem adta. Azonban a szegény fráter egyszerre csak valamennyi jelenlévő hallatára azt hallja Jankovicstól szemei közé vágatni, hogy igen­is ő előtta, a sz­dga­ri a iratokat el is olvasta, és ilyen és ilyen szavakkal utasította el panaszrát, mire persze Somogy vármegye méltó képvise­lője úgy elhallgatott a falusi ember előtt, mint a lopáson, vagy hazugságon kapott schuszterinas a majszterna asszony általi megleczkéztetésre. Itt a párhuzam nem esik Gosztonyi és Fenyőssy, hanem e gyönyörű pár és Csépán Antal alispán között is. Remény­em, hogy Fenyőssy, mint aki maga is az alispántól kért önmaga ellen a „Balpárt“ czímű kaposvári lapban álta­lam nyilvánosságra hozottak miatt vizs­gálatot, annyi figyelemmel csak lesz Gosz­tonyi és különösen Csépán irányában, hogy ezen párhuzamba tétel miatt magát egy cseppet sem fogja szégyelleni. Jankovics panasza felvétetett: a kis bíró kivallotta, hogy csak az első vizsgá­lat után következő nyáron kapta a z­árt ára rozsot; beismerte, hogy Jankovicsot a jegyző fü­lentése folytán a másik­­1 fo­rintért zaklatta, de a jegyző azzal vágta ki magát a vármegye embere előtt, hogy ő a másik hét forintért írásokat készített a volt árvának ; Fenyessynek pedig eszébe nem jutott, hogy az árva pénz kiutalványo­zása iránti kérvény írásáért járó 40, és a netán szükséges községi bizonyítvány meg­írásáért járó 20 kr. összesen csak 60 krt tesz, és hogy így 7 írtért legalább is 11 folyamodvány megírásának fillentésével van a sikkasztás tíz rétben, de oly nyomorul­tul letakarva, hogy orgazda legyen, ki e­­ ritka hálón keresztül a sikkasztás bűnét nem látja. A volt árva mai napig sem kapta meg a pénzét, Jankovics pedig mai napig sincs a befizetésről nyugtatva. Szegény kaposvári járás ! Őrt hiába mondja valaki, hogy „épen virradt, mikor a szomszédomat ott fogtam az istállóm előtt, hogy a borját vezette“, mert az ő drágalátos szolgabirája azzal képes a ha­szontalan beszédet és huzavonát levágni: „Hogy múlt kedden kivirradt volna, azt határozottan visszautasítom.“ Ez a 18 éves praxis diadala. Hogy a Jankovics lefűzte Fenyessy praxisa a szigetvári járásban hány éves, azt meg nem mondhatom, ha­nem mások mondják, hogy két igen szép fogata van. Hogy vinné el szőrén szálán Szörény vármegyébe! A manó tudja ho­gyan van, hogy azok a királyi hivatal­nokok ott Szigetvárait akár a bíróságnál, akár az adóhivatalnál semmire sem me­hetnek. Nem szégyentik magukat? Lakócsán, 1880. február 8-án. Szerba János, _____ plébános. Törvényszéki csarnok. Előadott polgári ügyek : Karácsonyi Máté, Komor Máté és neje ellen szerződés érvénytelenítés. Hergyó Ka­talin, Hergyó József ellen örökség meg­ítélése iránt. Kis Julis és Kis Béni (öreg) ellen örökség megítélése iránt. Golds Minda Pavkovics Jaka ellen 320 f­­. örök­ség iránti pere. Stangl József, özv. Jauch Jánosné ellen örökösödés. Meister József és veje Stigler Ferencz és veje ellen in­gatlanok tulajdonjoga iránt. Dóczi Józsefné vbukott Dóczy József csődtömege elleni igénypere. Vbukott Dóczy József csődtö­mege perügyelője, Dóczy Józsefné ellen okirat megsemmisítése iránti pere. Előadandó büntető ügyek: Február 17. Ács József ellen, lopás végt. Szayer Mátyás és t. ellen zártörés végtárgyalás. Február 18. Hergyó Bencze Mártonné és t. ellen súlyos t. sértés. Dabróczky Pálné ellen zártörés. Ifjú Sárközy István ellen talált vagyon eltulajdonítás. Február 20. Palaits Lukács ellen sú­lyos t. sértés. Wackler József ellen zártö­rés. Kis Györgyné ellen szülei bántalma­zás végt. Különfélék. — A nőegylet által a kaszinó és Hattyú épület egyesült termében f. hó - én rendezett „közvacsora“ általános vélemény szerint fel­ülmulta minden előzőit. Az éte­lek és italok kitűnősége s nagy válasz­téka s mindazon tényezők, melyek a nő­egylet ezen társas estélyét a farsangi mulatságok legkedélyesebbjei közé soroz­zák, oly nagy közönséget gyűjtöttek össze, hogy a két nagy teremben alig lehetett megmozdulni. A megelőző évben is nehéz volt az étteremben helyet kapni, most azonban valósággal küzdeni kellett a helyért, mely mindazáltal az általános derült hangulatra nyomasztó befolyással nem volt, sőtt inkább a jó kedv úgy itt mint a tánctteremben oly általános volt, hogy a szó szoros értelmében kivilágos kiviradtig tartott. A női közönség is vir­radatkor hagyta el az igazán jó mulatság színhelyét. A nőegylet büszke lehet, mert ha a bálozó közönség minden estélyt el­feled is, azt nem, melyen a nőegylet buz­galma oly kiváló gondot fordított az ál­talános jókedv felélesztésére és föntartá­­sára. — Méltó elismerés illeti meg a nő­egylet t. választm. tagjait, kik teljes lélekkel azon voltak, hogy az estét felejt­hetetlenné tegyék azok előtt, a kik meg­jelentek. — Itt láttuk az egyesület, sőt az egész város által, szeretett és tisztelt el­nöknő Cseh Kövér Anna ő méltósága ve­zérlete alatt: Förster Béláné, Littke Jó­zsefné, Koszits Szilárdné, Plainer Lajosné, Ottocska Gézáné, Krasznay Mihályné és még igen sok úrhölgyet, kik szives mo­doruk és szolgálatkészségük által a mulat­ságnak oly pezsgő színezetet adtak, a minővel ez idén, egyik sem dicsekedhetett. — A tánczterem díszítése egyszerű volt

Next