Pécsi Figyelő, 1880 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1880-02-14 / 7. szám

Vill. évfolyam. Pécs, 1880. február 14-én. Előfizetési dij: Postán vagy Pécsett házhoz küldve: egész évre 5 ft., fél­évre 2 fiz. 50 kr., negyed évre 1 ft. 25 kr. egyes szám 10 kr. Megjelenik minden szomba­ton. Egyes számok kaphatók Weidinger N. könyvkeresk. (Széchényi tér). FIGYELŐ Szerkesztői Iroda: Ferencziek utczája 22.sz. I. emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál. 7-ik szám. Hirdetések ára: Egy öt­hasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 6 kr. 3-szori 5 kr., 10-szeriért 4 kr. fizetendő. — Minden hir­detés után 30 kr. bélyeg dij fizetendő. A nyílt tér 1 petit sora 10 kr. A hirdetési dij előre fizetendő. Kiadó hivatal: Taizs Mihály nyomdájában Majláth-tér 2. szám alatt. A megye. Szóljunk egyszer nemzeti köz­életünk ezen nagy betegéről, alkotmá­nyunk egykori védbástyájáról, mely istentelenül alkotmányos korunkban, úgy látszik utolsó agóniáját érte el. Akármerre fordítjuk szemeinket az országos politika, a nemzeti köz­élet, vagy a közgazdászat terén, mindenütt herostratusi hírre vergő­dött kormányunk lidércz nyomását látjuk meg. — Küzdünk ellene szó­val, tettel és tollal, de küzdelmeink jutalmául csak azon vigaszt kell el­fogadnunk, hogy a jövő s a törté­nelem fogja elítélni a kormányt, és támaszul szolgáló pártját, mely a nem­zettest utolsó alkotmány szálait tépi szét. — De váljon vigaszul szolgál­hat-e nekünk, hogy küzdelmünk igaz­ságát és jogosultságát csak jogaiból végkép kiforgatott, igazaiban meg­bénított, erkölcsileg s anyagilag tel­­jesen tönkre jutott nemzetünknek bor­zasztó jövője fogja igazolni? Bizony kétségbeejtő vigasztalás! A kormányelnök, kinek neve s jellemének bélyege minden kormány­intézkedésen meglátszik, halhatatla­­nította magát. A Kun László taligája új elnevezés alatt nem sokára ismét divatba jön. S a megye közönsége, mintegy eltompulva a vész előjeleitől, még azon csekély eszközökkel, mik keze ügyében hagyattak, sem igyekszik a vész elöl menekülni. A közügyek iránti tompa közöny vert gyökeret a szívekben. Ha a mostani kormány alatti municipális életet tekintjük, az rette­netesen elszomorító látványt nyújt. a megye közgyűlési terme, hon­nan egykor Kossuth, Beöthy, Beze­­rédi, Szemere, Kölcsey, Wesselényi, Nagy Pál és sokan a megye em­lőin lettek a nemzet óriásaivá: ma a szellemi tehetségek s a hazafias eré­nyek koporsója ; — egykor a nemzeti alkotmányos élet 52 forrása kiapadha­tatlan folyója , ma az alkotmányos­ságot hivalgó absolut kormány regis­­tráló bureauja, egykor a nemes törek­­vések ígéretfölde,ma: a kálváriája. Megyénk közönsége is érzi e fa­tális helyzetet, azért láttuk a múlt hétfőn is mint évek óta mindenkor, üresen a megyeház közgyűlési termét. Pedig jó volna ellátogatni hébe­­hóba különösen azoknak, kik követ­választáskor szavazatukkal támogat­ják a kormányt, legalább tanulhat­nának a lefelé hatalmas belügymi­niszter oly nemű ukázaiból, mint a múlt hétfőn felolvastatott s melyben ő, ki a fővárosban a félmillió forint­nyi adópénzen szervezett országos rendőrség karabélyai és a cs. kir. katonaság szuronyai között bizton­ságban érzi magát: a vidék közbiz­tonsági közegeitől elvonja azt a cse­kély 1271 frtot, mely a megyei pan­­durság téli köpenynyek­ ellátására vétetett fel a költségvetésbe. Százmilliókat a bosnyák hordák védelmére és semmit a magyar kö­zönség biztonságára. S mit tehet a megye ilyen zsi­­vány­tenyésztő eljárás ellen ? Alázatos felterjesztésében tudo­mására hozza a m­agyarnak,hogy ha a minden két évben rendesen kiszolgál­tatott téli ruha-általány a pandúroktól elvonatik, — mind elhagyják a szol­gálatot s a zsiványok fényes nappal fogják kirabolni a királyi postát,— no mert, hogy a közönséget is kirabol­hatják, azzal a nagy ur nem törődik, így talán majd sikerül a megyé­nek az égbekiáltó négy bűnök egyi­kétől, a cselédek megszolgált béré­nek visszatartásától megmenekülni, ha ugyan­úgy ne­m jár ezzel is, mint Pécs városa törvényhatóságával egye­temben, a házaló kereskedés ügyével, melynek eltörléséért háromszor írt fel s háromszor mutatta ki, a megye, úgy mint a város, hogy az senkinek sem használ és mindenkinek árt, és még­is háromszor elutasíttatott jogos kérelmével. És ez mind csak azért van, mert halomra hozott törvényeink daczára miniszteri szeszély őrködik hazánk jóléte és biztonsága felett! — A felsőházi ellenzék ala­kítása iránt még mindig folynak a tár­­gyalások, mint a „P. N.“ Írja eddig vagy hatvan taggal fog megalakulni a párt. Sennyey K. hir szerint visszautasította a vezérséget, mivel úgymond, ha egészsége meg fogja engedni, megint mint képviselő akar megjelenni a magyar törvényhozó­­testületben. — A Pause alispán sikkasz­tásait vizsgáló bizottság befejezte műkö­dését. A konstatált sikkasztási összeg, mintegy húszezer­ért. Azt sem szabad elhall­gatni, hogy a krassó megyei közigazgatási bizottság febr. 5-iki ülésen Ujfalussy főis­pán felszólalt a sajtószabadság védelmére ! — Samassa József egri, érse­ket, ünnepélyesen fogadták Egerbe érkez­­tekor. Alkamat ez óvázióra az érseknek a főrendiházban tartott legutóbbi beszéde szolgáltatott. A vasútnál nagy néptömeg zászlókkal, a lakosság szine-java, élén a városi hatósággal várta s riadó éljenek­kel fogadta a főpapot. A polgárság részé­ről Csiky Sándor üdvözölte az érseket mondván, hogy őt, a város vénjét bízták meg polgártársai a város érzelmeinek tol­mácsolására. Az érsek válaszában megkö­szönve a jóindulatú figyelmet, kiemelte, hogy igen meglepné, ha e kitüntető fogad­tatás netán azon meggyőződésnek volna kifejezése hogy a haza iránti kötelesség puszta teljesítése kiváló figyelemre méltó érdemül lenne tekinthető, főképen nála, ki kezdet óta igyekezett hivatalával össze­kötött kötelességeit felismerni s híven tel­jesíteni. Az érsek azután harangzúgás, tarackok dörgése közt, számos trifogat kíséretében vonult lakására. T­Á R€? 1 A. A szerelem világa. Egy kis tanulmány. Irta: Dr. Karay Lajos. (Folytatás.) Az életben azonban igen gyakran nem találjuk fel ezen bizalmat. Nagyon sokan főleg hölgyeink közül még ezen ősjogot is el akarják vitatni szerettüktől, bebocsátják szívükbe a féltékenységet, az életboldogság ezen ördögét mely megke­seríti az élet legédesebb perczeit is. „Die Eifersucht ist eine Leidenschaft Die mit Eifer­sucht, was Leidenschaft“ mondja a nagy német költő s a­kinek csak nagyon kis tapasztalata van is ezen a téren kénytelen bevallani e gyönyörű szójáték nagy igazságát. Hallgassuk meg két féltékeny szerelmes társalgását, és egy rövid óra meg fog győzni arról, hogy a szerelem mily könnyen válhatik menyor­szág helyett az élet purgatóriumává. A gyanúsítások, félreértések és szemrehányá­soknak oly tömkelege tűnik elénk a rövid óra alatt, hogy mind­ezeket végighallgatva önkénytelenül is hálát adunk az égnek hogy e boldogságot nem élvezzük. Tagadhatlanul igaz ugyan Kölcsey mondása, hogy: „szerelmes az ki félt.“ Mert hiszen csakis azt félthetjük a ki szi­vünknek drága, de azért e mondat­ából korántsem következik az, hogy „nem sze­relmes a ki nem félt.“ Korántsem. A sze­relem eszméje nem függ össze a félté­kenységgel , a szerelem mely ez utóbbit nélkülözi még ha kevésbé, forró és boldo­gabb, mint az mely féltékenységgel párosul. A féltékenység soha sem szül jó ered­ményt, a kinél van ok a féltékenységre ott úgyis hiábavaló munka ily eszközökkel küzdeni a hol pedig a féltékenységre ok nincs ott csak azt idézi elő, hogy az ár­tatlanul gyanúsított fél menekülni óhajtván a folytonos szemrehányásoktól hibáit el­palástolja. — És mi következik ebből mindez a szerelem boldogságának rová­sára történik, mert a mint a legkisebb titok választja el a két szivet egymástól már bizonyos feszültség áll be közöttük. A bizalom — a melyet a féltékeny­ségnek nem volna szabad megzavarni soha, — megkívánja hogy a két szerető szívnek egymás előtt titka ne legyen. Bármily nagy legyen is az elkövetett hiba meg kell azt gyónni mert csak igy lehet a kölcsönös felismerés teljes. Nem taga­dom hogy lehetnek kényes esetek a me­lyekben az ily őszinte vallomás fájdalmas perczeket okoz, de azért mint a fanyar orvosság jótékonyan hat. Az ily őszinteség csak előmozdítja a boldogságot, megszi­lárdítja a bizalmat, mert azon körülmény, hogy az egyik fél a hibát melyet eltit­kolhatott volna felfedi, meggyőzi a másik felet arról , hogy társa irányában min­dig őszinte volt.* * * Az eddigiekből meglehet sokan azt gondolják hogy Plátó követője vagyok és az eszményi szerelem mellett török lándját. Sietek e gyanút m­agamról elhárítani. Igaz hogy az érzékiséget ostoroztam és szilárd meggyőződésem hogy ezt helyesen tevem mert a házasság előtti szerelemnek nem szabad az érzékiség eszközévé lenni. A szerelem a házasság előtt csak úgy lehet tisztelet és becsülésen alapuló házasság kútforrása ha az érzéki vágyak által nem érintetik. Mindazonáltal egyátalán nem tudom elképzelni az úgynevezett plátói szerelmet a mely a hús és vér megtaga­dásával az eszményiséget szenvelgi. Az ily szerelem a melynek egész boldogsága az eszményiség, nevetséges képtelenség. Igen jól írja már Lord Byron is „Oh! Plátó! Plátó! képzelgő tanod Erkölcstelenség titkos útja csak — A bűnt erénynyel lopva bévonod S több bűnre csábitsz hölgyet és urat, Mint valamennyi eddig élt konok Regényíró s egész poéta had......... Országgyűlés. A képviselőház február 5-iki ülésén a közjegyzői dijakról szóló törvényjavas­latot tárgyalta s azt úgy átalánosságban, mint részleteiben három szakasz kivételé­vel, melyek a hagyaték tárgyalásokra vo­natkoznak elfogadta. Február 7-iki rövid ülésén elfogadta a képviselőház az inségi törvényjavaslaton a főrendiház által tett módosításokat. Ezután a királyi vagy kor­mány­biztosi minőségben működő képvi­selők jegyzéke kerülvén tárgyalás alá, Dárday Sándor és Kende Kanut ügye az összeférhetlenségi bizottsághoz utasittatott. — A kérvények letárgyalása után az 1880. évi államköltségvetésnek és a 10 évi ál­lamháztartási kimutatásnak tárgyalása. Ugyanez ülésen a kormányelnök benyúj­totta az 1877. XX. t. sz. módosításáról szóló törvényjavaslatot, Szapáry pénzügy­­miniszter pedig a bankjegyeken alkalma­zandó czimer iránti rendelkezés függőben tartása tárgyában nyújtott be törvényja­vaslatot. A február 7-iki igen rövid ülésen Láng Lajos a pénzügyi bizottság előadója, be­mutatta a hátralékos szőllő dézsma vált­lén nyegle vagy, szájas, hiú kerítő, Erényt, erkölcsöt, víz alá merítő.“ Mindennek a világon czéllal kell bírnia s az ily platói érzelmek a czélt nélkülözik. A szerelemnek is megvan a maga végczélja és ez a házasságban nyilvánul mint azon intézményben melyet a törvény és vallás szentesített oly czélból hogy a szerelem a melynek a házassági frigy megkötéséig az érzékiségtől mentnek kell lennie, a házasság után egyéb jótétemé­nyek közt az érzéki örömökben is ré­szesüljön. III. A házasság. Egy nőgyűlölő könyvében lapozgatva igen sok hajmeresztő dolgot olvastam, a­mik mind a nők nagy gonoszságáról ta­núskodnak. Egy párt mutatványul ide ik­tatok: „A bűnt nő hozta a világra és nő által lett az ember halandó.“ — „Semmi ki nem fog a nő gonoszságán.“ — „Sok férfit levert már a nő. A legerősebbek is elvesztek öldöklő gyilka alatt.“ —„A nő­nek szépsége sok férfiú vesztet okozta. A vágy lángra gyűlt s tűzvész gyanánt pusztitott“ stb. stb. — Egész tárháza van itt felsorolva a női gonoszságnak. Mikor ezeket a lapokat átfutottam szinte gon­dolkozásba estem vájjon ahelyett hogy a szerelem és házasságról irok nem volna e jobb az általános nőtlenség behozatala mellett tárczaczikkezni, de végre mégis győzött jószellemem és daczára a fennebbi setét soroknak hölgyeink pártjára állok védve a házasságot a mint előbb a sze­relmet védtem. Isten és a természet parancsa hogy emberiség két neme egyesüljön, egymást boldogítsa, az emberiséget fentartsa s az élet terheit úgy mint örömeit vállvetve viselje. E parancs behatása alatt fejlődött az emberiség napjainkig, e parancs az a mely a házasságot létrehozta. A házasság eszméje nagyon különböző változatokon ment keresztül míg a mai álláspontjára jogi tartozások befizetéséről, az állam köl­csönök tőketörlesztési évi járadékainak fe­dezéséről és a földtehermentesítési kötvé­nyek törlesztéséről szóló törvényjavasla­tokra vonatkozó jelentéseket.­­ A lefolyt héten a főrendiház is élet­jelt adott magáról. A hírhedt bosnyák ja­vaslat került tárgyalás alá, melyet Sa­­massa József egri érsek, egy erélyes hangú, őszinte s érvekben gazdag beszéddel tá­madott meg. Beszédének különösen azon része, melyet a delegácziók hatáskörének kiterjesztése ellen mondott, az önálló gon­­dolkozásu politikusnak s a nemzete jövő­jéért aggódó hazafinak szívből fakadt fel­­jajdulása volt. Schmidegg János gróf és Vécsey József báró sorakoztak beszédeik­kel a kenetteljes érsekhez, de a három derék hazafinak szava a pusztában hang­zott el, mert a túlnyomó nagy többség a javaslatot egész terjedelmében elfogadta. Majthényi Izidor bárót, Verhovay gyil­kosát, a budapesti fenyítőtörvényszék a főrendiháztól kikérte. A kérvény a men­telmi bizottsághoz utasíttatott. Külföld. Február 9-én nyitotta meg az angol királynő parlamentjét egy hosszabb trón­beszéddel, melyben Anglia külügyi viszo­nyai nem a legszebb alakban rajzoltatnak le. Háború Afghanisztánban, háború Dél- Afrikában, az örökös viszály Konstantiná­­polynak reformgyűlölő s Oroszországgal kaczérkodó pasáival, éhség Izlandban, s a kitörendő háború előjelei az európai száraz­földön. Angliának azonban helyzete legke­vésbé sem olyan, hogy ezen bajok mi­kénti megoldása reá nézve életfontosságú kérdés volna. Mindezen eseményeknek csak az angol parlamentáris politikában van jelentőségük, amenyiben az ellenzék ren­­desen egy külpolitikai kudarc­ alkalmával tudta megbuktatni a kormányt, s a whi­­geket most már nagyon boszantja a tory minisztérium hosszas uralma. Belgium állami függetlenségének fél­százados jubileumára készül. Júliusban lesz 50 esztendeje, hogy elszakadt Hol­landiától.­­ Egy nagy érdekű mozzanata lesz ezen ünnepélynek: a hollandi király és királynénak látogatása II. Lipót belga királynál. Ezért a belgák el is keresztel­ték a függetlenségi jubileumot kibékülési ünnepélynek. Orosz udvari körökben beszélik, hogy az orosz trónörökös felháborodva azon leleplezésen, melyet a lapok Poroszország­nak a lengyel nemzeti kormánnyal 1863- ban folytatott és Lengyelország helyreállí­tására irányuló tárgyalásairól hoztak Su­­valoff gróffali beszélgetése közben igy szólt: Mig Poroszország oly helyzetbe jön, jutott. A régibb korban a házasságban a nő alárendelt szerepet játszott s jobbára úgy tekintetett mint a gyermeknemzés és az érzéki vágyak eszköze. A régi rómaiak­nál a nő férje „manus“-a, férji hatalma alatt állt a férj korlátlan hatalommal ren­delkezett felette, oly­annyira hogy a fér­jek a nő élete és vagyona felett korlát­lanul rendelkeztek. Az újabb kor azonban a bölcsészeti eszmék behatása alatt mint mindenben úgy a házasságban is az egyenjogúságot igyekszik meghonosítani, és ellensége a férfi egyeduradalomnak.­­ A régi felfo­gás a mely a nőt alárendelt szerepre kár­hoztatja megszűnt, ma már a nő a házas­ságban úgy tűnik fel mint a férjjel egyen­jogú és rangú tényező, a kinek léte a férjével szorosan össze van ugyan fűzve anélkül mégis hogy egyénisége a férj egyéniségébe beolvadna. A családi hatalom mely egykor kizá­rólag a férjet illette most már a férjet és nőt egyenlően illeti és megszűnt a kizá­rólagos apai hatalom is helyet adva a nővel közös szülői hatalomnak. Igen jól jegyzi meg a nagytudományú Ahrees: „A családi hatalom mind a két házastársat illeti, a nő helyzete a család­ban, egyenlő a férjével bár működésük különböző.“ — mert mint más helyen ma­gát szellemesen kifejezi a férj a család kü­lügy- a nő pedig belügyminisztere gya­nánt­ tűnik fel. A­mint a nő helyzete a családban megváltozott úgy megváltoztak a nézetek a házasság czélja körül is. A római pol­gár házasságnak egyetlen czélja az volt hogy a folytonos kiit- és belháborúk alatt fogyó római polgárok számát szaporítsa ezt a czélt tűzte ki a római törvényhozás is, midőn a nőtlenséget érzékeny vagyoni hátrányokkal sújtotta, míg a nősülést és főleg a gyermeknemzést a lehető legna­gyobb előnyökben részesete. A lex Papia Poppaea szerint az ifjúnak 25 évvel apá­nak, a nőn­k 20 évvel anyának kell, hogy a Lengyel Királyságot visszaállíthatná, addig Lengyelország koronája már rég az orosz czár fején lesz. Milano február 8-án kegyeletes ünne­pélyt ült. Az 1853-ban elesettek évfordu­lója alkalmából a köztársasági munkás­­egylet tagjai a temetőbe mentek, hogy az elesettek sírjára koszorúkat tegyenek. A rendőrség ügyetlen beavatkozása megza­varta ugyan az ünnepélyt, mely mindaz­­által nagyobb zavargás nélkül ért véget. Baranyavármegye törvényható­sági­ bizottságának évnegyedei rendes közgyűlése. (Február 9-én.) Főispán d. e. 10 órakor megnyitván a gyűlést, előterjesztő a budapest-zimonyi vasútnak a Dana balpartján leendő építése tárgyában kiküldött bizottság működésé­nek lapunkban már annak idején köz­­lött eredményét, úgy a gróf Zichi Jenő által eszközölt kiállítási jutalom kiosztást. Ezután tudomására hozta a közgyűlésnek hogy többek ajánlatára Jeszenszky Lajost Yanis Sándort és Baross Kálmánt tiszte­letbeli aljegyzőkké nevezte ki, mire a gyű­lés a rendes tárgysorozatra tért át. Olvastatott először az 1879 évről készí­tett alispáni jelentés, melyből következő­ket emeljük ki: A lefolyt évben a köz­gazdászat minden ága szomorú jelensége­ket tüntetett fel. Az aratás a kalászos és kapás növényekben egyaránt rész volt, egyedül a bortermés volt jó mind meny­­nyiségre, mind minőségre nézve, ezen ter­mény azonban — mint helyesen jegyző meg a jelentés— köznépünknél az erkölcstelen­ség forrása és a végrehajtásoknak egye­düli szomorú tárgyaként szerepel. Ínség azonban a megye területén nem konsta­táltatok. A ló­tenyésztés örvendetes hala­dást tett, mit a közművelődésről is el lehet mondani, mennyiben az iskolák száma hárommal szaporodván jelenleg van a megye területén 37 állami 358 felekezeti és 14 magán iskola. A tanfelügyelő jelen­tése szerint a közoktatási állapot általá­ban dicséretre méltó, az iskolák megfelel­nek hivatásuknak csupán a református felekezeti iskolák találtattak gyengéknek s a görög keletiek igen gyengéknek. Köz­­biztonsági állapotunk meglehetős volt s csupán december hóban zavartatott meg a megye határszélen elkövetett posta rablás és gyilkosság által. Elemi csapások közt jégkár igen csekély volt, a vizár azonban pusztított. Tűz­eset 69 volt és pedig 28 esetben gyújtás folytán II esetben gondatlanság­ból 1 esetben villám következtében és 29 esetben ismeretlen okból. Az egézségi álla­pot kedvező volt, némely vidéken azon­­ban a roncsoló torokláb és a kanyaró komolyabb jelleget öltött. Az állatok egész­­sége általában normális állapotban volt fenn, különben csak felét kaphatta annak a­mi végrendeletileg neki volt szánva, a nőtelen ember megadóztatott, a sok gyer­mek kedvezőbb helyzetet biztosított az apának s az anyát felszabaditá a gyám­ság alól — holott különben a nők örökös gyámság alatt voltak. Julius Caesar a 3 gyermekkel biró atyának földeket ado­mányozott. Egyátalán minden jel oda­mutat hogy a régi római törvényhozás úgy mint a magánéletben uralgó volt azon felfogás hogy a házasságok egyedül „li­­berorum querendorum cansa“ köttetnek. Az újabb jognézetek ez álláspontot is rég megváltoztatták ma, már nem pusz­tán a gyermek nemzésben találják a há­zasság czélját. A házasságot a mai felfo­gás szerint már egészen más oldalról méltányolják. Igaz hogy az emberi nem fentartása szempontjából a gyermeknemzés a házasság egyik czélja, ámde ma már a házasságnak erkölcsi oldala is előtérbe lép. „A házasság az emberek erkölcsi tökélyeskedésére szolgáló egyesülés, — mondja Ahrens. A család körében gyako­roltatnak a legfontosabb erények.“ Egyátalán nagyon nehéz volna a há­zasságnak valami részleges czért kitűzni nem lehet a házasságot sem egyszerű nemi, sem vagyonjogi egyesülésnek te­kinteni. A házasság átkarolja az ember erkölcsi és érzéki létét egész terjedelmé­ben és mint ezért magában foglalja az emberi élet összes szellemi és természeti szükségeinek­­kielégítését, az emberi nem fentartását és a házas felek jóllétének és boldogságának előmozdítását. Ezen kis kitérés után áttérek egy újabb kérdésre. Német-Bolly, 1880. jan. 17-én. (III. Folytatás.* *) „Maradót azon kívül harmincz­két Asztagh Búza, Zab, és Árpa, sokat az *) Ez előtti folytatásban Hesse (olvasd Kesse) nevű puszta Bácz falu. —

Next