Pécsi Figyelő, 1880 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1880-02-14 / 7. szám
Vill. évfolyam. Pécs, 1880. február 14-én. Előfizetési dij: Postán vagy Pécsett házhoz küldve: egész évre 5 ft., félévre 2 fiz. 50 kr., negyed évre 1 ft. 25 kr. egyes szám 10 kr. Megjelenik minden szombaton. Egyes számok kaphatók Weidinger N. könyvkeresk. (Széchényi tér). FIGYELŐ Szerkesztői Iroda: Ferencziek utczája 22.sz. I. emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál. 7-ik szám. Hirdetések ára: Egy öthasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 6 kr. 3-szori 5 kr., 10-szeriért 4 kr. fizetendő. — Minden hirdetés után 30 kr. bélyeg dij fizetendő. A nyílt tér 1 petit sora 10 kr. A hirdetési dij előre fizetendő. Kiadó hivatal: Taizs Mihály nyomdájában Majláth-tér 2. szám alatt. A megye. Szóljunk egyszer nemzeti közéletünk ezen nagy betegéről, alkotmányunk egykori védbástyájáról, mely istentelenül alkotmányos korunkban, úgy látszik utolsó agóniáját érte el. Akármerre fordítjuk szemeinket az országos politika, a nemzeti közélet, vagy a közgazdászat terén, mindenütt herostratusi hírre vergődött kormányunk lidércz nyomását látjuk meg. — Küzdünk ellene szóval, tettel és tollal, de küzdelmeink jutalmául csak azon vigaszt kell elfogadnunk, hogy a jövő s a történelem fogja elítélni a kormányt, és támaszul szolgáló pártját, mely a nemzettest utolsó alkotmány szálait tépi szét. — De váljon vigaszul szolgálhat-e nekünk, hogy küzdelmünk igazságát és jogosultságát csak jogaiból végkép kiforgatott, igazaiban megbénított, erkölcsileg s anyagilag teljesen tönkre jutott nemzetünknek borzasztó jövője fogja igazolni? Bizony kétségbeejtő vigasztalás! A kormányelnök, kinek neve s jellemének bélyege minden kormányintézkedésen meglátszik, halhatatlanította magát. A Kun László taligája új elnevezés alatt nem sokára ismét divatba jön. S a megye közönsége, mintegy eltompulva a vész előjeleitől, még azon csekély eszközökkel, mik keze ügyében hagyattak, sem igyekszik a vész elöl menekülni. A közügyek iránti tompa közöny vert gyökeret a szívekben. Ha a mostani kormány alatti municipális életet tekintjük, az rettenetesen elszomorító látványt nyújt. a megye közgyűlési terme, honnan egykor Kossuth, Beöthy, Bezerédi, Szemere, Kölcsey, Wesselényi, Nagy Pál és sokan a megye emlőin lettek a nemzet óriásaivá: ma a szellemi tehetségek s a hazafias erények koporsója ; — egykor a nemzeti alkotmányos élet 52 forrása kiapadhatatlan folyója , ma az alkotmányosságot hivalgó absolut kormány registráló bureauja, egykor a nemes törekvések ígéretfölde,ma: a kálváriája. Megyénk közönsége is érzi e fatális helyzetet, azért láttuk a múlt hétfőn is mint évek óta mindenkor, üresen a megyeház közgyűlési termét. Pedig jó volna ellátogatni hébehóba különösen azoknak, kik követválasztáskor szavazatukkal támogatják a kormányt, legalább tanulhatnának a lefelé hatalmas belügyminiszter oly nemű ukázaiból, mint a múlt hétfőn felolvastatott s melyben ő, ki a fővárosban a félmillió forintnyi adópénzen szervezett országos rendőrség karabélyai és a cs. kir. katonaság szuronyai között biztonságban érzi magát: a vidék közbiztonsági közegeitől elvonja azt a csekély 1271 frtot, mely a megyei pandurság téli köpenynyek ellátására vétetett fel a költségvetésbe. Százmilliókat a bosnyák hordák védelmére és semmit a magyar közönség biztonságára. S mit tehet a megye ilyen zsiványtenyésztő eljárás ellen ? Alázatos felterjesztésében tudomására hozza a magyarnak,hogy ha a minden két évben rendesen kiszolgáltatott téli ruha-általány a pandúroktól elvonatik, — mind elhagyják a szolgálatot s a zsiványok fényes nappal fogják kirabolni a királyi postát,— no mert, hogy a közönséget is kirabolhatják, azzal a nagy ur nem törődik, így talán majd sikerül a megyének az égbekiáltó négy bűnök egyikétől, a cselédek megszolgált bérének visszatartásától megmenekülni, ha ugyanúgy nem jár ezzel is, mint Pécs városa törvényhatóságával egyetemben, a házaló kereskedés ügyével, melynek eltörléséért háromszor írt fel s háromszor mutatta ki, a megye, úgy mint a város, hogy az senkinek sem használ és mindenkinek árt, és mégis háromszor elutasíttatott jogos kérelmével. És ez mind csak azért van, mert halomra hozott törvényeink daczára miniszteri szeszély őrködik hazánk jóléte és biztonsága felett! — A felsőházi ellenzék alakítása iránt még mindig folynak a tárgyalások, mint a „P. N.“ Írja eddig vagy hatvan taggal fog megalakulni a párt. Sennyey K. hir szerint visszautasította a vezérséget, mivel úgymond, ha egészsége meg fogja engedni, megint mint képviselő akar megjelenni a magyar törvényhozótestületben. — A Pause alispán sikkasztásait vizsgáló bizottság befejezte működését. A konstatált sikkasztási összeg, mintegy húszezerért. Azt sem szabad elhallgatni, hogy a krassó megyei közigazgatási bizottság febr. 5-iki ülésen Ujfalussy főispán felszólalt a sajtószabadság védelmére ! — Samassa József egri, érseket, ünnepélyesen fogadták Egerbe érkeztekor. Alkamat ez óvázióra az érseknek a főrendiházban tartott legutóbbi beszéde szolgáltatott. A vasútnál nagy néptömeg zászlókkal, a lakosság szine-java, élén a városi hatósággal várta s riadó éljenekkel fogadta a főpapot. A polgárság részéről Csiky Sándor üdvözölte az érseket mondván, hogy őt, a város vénjét bízták meg polgártársai a város érzelmeinek tolmácsolására. Az érsek válaszában megköszönve a jóindulatú figyelmet, kiemelte, hogy igen meglepné, ha e kitüntető fogadtatás netán azon meggyőződésnek volna kifejezése hogy a haza iránti kötelesség puszta teljesítése kiváló figyelemre méltó érdemül lenne tekinthető, főképen nála, ki kezdet óta igyekezett hivatalával összekötött kötelességeit felismerni s híven teljesíteni. Az érsek azután harangzúgás, tarackok dörgése közt, számos trifogat kíséretében vonult lakására. TÁ R€? 1 A. A szerelem világa. Egy kis tanulmány. Irta: Dr. Karay Lajos. (Folytatás.) Az életben azonban igen gyakran nem találjuk fel ezen bizalmat. Nagyon sokan főleg hölgyeink közül még ezen ősjogot is el akarják vitatni szerettüktől, bebocsátják szívükbe a féltékenységet, az életboldogság ezen ördögét mely megkeseríti az élet legédesebb perczeit is. „Die Eifersucht ist eine Leidenschaft Die mit Eifersucht, was Leidenschaft“ mondja a nagy német költő s akinek csak nagyon kis tapasztalata van is ezen a téren kénytelen bevallani e gyönyörű szójáték nagy igazságát. Hallgassuk meg két féltékeny szerelmes társalgását, és egy rövid óra meg fog győzni arról, hogy a szerelem mily könnyen válhatik menyország helyett az élet purgatóriumává. A gyanúsítások, félreértések és szemrehányásoknak oly tömkelege tűnik elénk a rövid óra alatt, hogy mindezeket végighallgatva önkénytelenül is hálát adunk az égnek hogy e boldogságot nem élvezzük. Tagadhatlanul igaz ugyan Kölcsey mondása, hogy: „szerelmes az ki félt.“ Mert hiszen csakis azt félthetjük a ki szivünknek drága, de azért e mondatából korántsem következik az, hogy „nem szerelmes a ki nem félt.“ Korántsem. A szerelem eszméje nem függ össze a féltékenységgel , a szerelem mely ez utóbbit nélkülözi még ha kevésbé, forró és boldogabb, mint az mely féltékenységgel párosul. A féltékenység soha sem szül jó eredményt, a kinél van ok a féltékenységre ott úgyis hiábavaló munka ily eszközökkel küzdeni a hol pedig a féltékenységre ok nincs ott csak azt idézi elő, hogy az ártatlanul gyanúsított fél menekülni óhajtván a folytonos szemrehányásoktól hibáit elpalástolja. — És mi következik ebből mindez a szerelem boldogságának rovására történik, mert a mint a legkisebb titok választja el a két szivet egymástól már bizonyos feszültség áll be közöttük. A bizalom — a melyet a féltékenységnek nem volna szabad megzavarni soha, — megkívánja hogy a két szerető szívnek egymás előtt titka ne legyen. Bármily nagy legyen is az elkövetett hiba meg kell azt gyónni mert csak igy lehet a kölcsönös felismerés teljes. Nem tagadom hogy lehetnek kényes esetek a melyekben az ily őszinte vallomás fájdalmas perczeket okoz, de azért mint a fanyar orvosság jótékonyan hat. Az ily őszinteség csak előmozdítja a boldogságot, megszilárdítja a bizalmat, mert azon körülmény, hogy az egyik fél a hibát melyet eltitkolhatott volna felfedi, meggyőzi a másik felet arról , hogy társa irányában mindig őszinte volt.* * * Az eddigiekből meglehet sokan azt gondolják hogy Plátó követője vagyok és az eszményi szerelem mellett török lándját. Sietek e gyanút magamról elhárítani. Igaz hogy az érzékiséget ostoroztam és szilárd meggyőződésem hogy ezt helyesen tevem mert a házasság előtti szerelemnek nem szabad az érzékiség eszközévé lenni. A szerelem a házasság előtt csak úgy lehet tisztelet és becsülésen alapuló házasság kútforrása ha az érzéki vágyak által nem érintetik. Mindazonáltal egyátalán nem tudom elképzelni az úgynevezett plátói szerelmet a mely a hús és vér megtagadásával az eszményiséget szenvelgi. Az ily szerelem a melynek egész boldogsága az eszményiség, nevetséges képtelenség. Igen jól írja már Lord Byron is „Oh! Plátó! Plátó! képzelgő tanod Erkölcstelenség titkos útja csak — A bűnt erénynyel lopva bévonod S több bűnre csábitsz hölgyet és urat, Mint valamennyi eddig élt konok Regényíró s egész poéta had......... Országgyűlés. A képviselőház február 5-iki ülésén a közjegyzői dijakról szóló törvényjavaslatot tárgyalta s azt úgy átalánosságban, mint részleteiben három szakasz kivételével, melyek a hagyaték tárgyalásokra vonatkoznak elfogadta. Február 7-iki rövid ülésén elfogadta a képviselőház az inségi törvényjavaslaton a főrendiház által tett módosításokat. Ezután a királyi vagy kormánybiztosi minőségben működő képviselők jegyzéke kerülvén tárgyalás alá, Dárday Sándor és Kende Kanut ügye az összeférhetlenségi bizottsághoz utasittatott. — A kérvények letárgyalása után az 1880. évi államköltségvetésnek és a 10 évi államháztartási kimutatásnak tárgyalása. Ugyanez ülésen a kormányelnök benyújtotta az 1877. XX. t. sz. módosításáról szóló törvényjavaslatot, Szapáry pénzügyminiszter pedig a bankjegyeken alkalmazandó czimer iránti rendelkezés függőben tartása tárgyában nyújtott be törvényjavaslatot. A február 7-iki igen rövid ülésen Láng Lajos a pénzügyi bizottság előadója, bemutatta a hátralékos szőllő dézsma váltlén nyegle vagy, szájas, hiú kerítő, Erényt, erkölcsöt, víz alá merítő.“ Mindennek a világon czéllal kell bírnia s az ily platói érzelmek a czélt nélkülözik. A szerelemnek is megvan a maga végczélja és ez a házasságban nyilvánul mint azon intézményben melyet a törvény és vallás szentesített oly czélból hogy a szerelem a melynek a házassági frigy megkötéséig az érzékiségtől mentnek kell lennie, a házasság után egyéb jótétemények közt az érzéki örömökben is részesüljön. III. A házasság. Egy nőgyűlölő könyvében lapozgatva igen sok hajmeresztő dolgot olvastam, amik mind a nők nagy gonoszságáról tanúskodnak. Egy párt mutatványul ide iktatok: „A bűnt nő hozta a világra és nő által lett az ember halandó.“ — „Semmi ki nem fog a nő gonoszságán.“ — „Sok férfit levert már a nő. A legerősebbek is elvesztek öldöklő gyilka alatt.“ —„A nőnek szépsége sok férfiú vesztet okozta. A vágy lángra gyűlt s tűzvész gyanánt pusztitott“ stb. stb. — Egész tárháza van itt felsorolva a női gonoszságnak. Mikor ezeket a lapokat átfutottam szinte gondolkozásba estem vájjon ahelyett hogy a szerelem és házasságról irok nem volna e jobb az általános nőtlenség behozatala mellett tárczaczikkezni, de végre mégis győzött jószellemem és daczára a fennebbi setét soroknak hölgyeink pártjára állok védve a házasságot a mint előbb a szerelmet védtem. Isten és a természet parancsa hogy emberiség két neme egyesüljön, egymást boldogítsa, az emberiséget fentartsa s az élet terheit úgy mint örömeit vállvetve viselje. E parancs behatása alatt fejlődött az emberiség napjainkig, e parancs az a mely a házasságot létrehozta. A házasság eszméje nagyon különböző változatokon ment keresztül míg a mai álláspontjára jogi tartozások befizetéséről, az állam kölcsönök tőketörlesztési évi járadékainak fedezéséről és a földtehermentesítési kötvények törlesztéséről szóló törvényjavaslatokra vonatkozó jelentéseket. A lefolyt héten a főrendiház is életjelt adott magáról. A hírhedt bosnyák javaslat került tárgyalás alá, melyet Samassa József egri érsek, egy erélyes hangú, őszinte s érvekben gazdag beszéddel támadott meg. Beszédének különösen azon része, melyet a delegácziók hatáskörének kiterjesztése ellen mondott, az önálló gondolkozásu politikusnak s a nemzete jövőjéért aggódó hazafinak szívből fakadt feljajdulása volt. Schmidegg János gróf és Vécsey József báró sorakoztak beszédeikkel a kenetteljes érsekhez, de a három derék hazafinak szava a pusztában hangzott el, mert a túlnyomó nagy többség a javaslatot egész terjedelmében elfogadta. Majthényi Izidor bárót, Verhovay gyilkosát, a budapesti fenyítőtörvényszék a főrendiháztól kikérte. A kérvény a mentelmi bizottsághoz utasíttatott. Külföld. Február 9-én nyitotta meg az angol királynő parlamentjét egy hosszabb trónbeszéddel, melyben Anglia külügyi viszonyai nem a legszebb alakban rajzoltatnak le. Háború Afghanisztánban, háború Dél- Afrikában, az örökös viszály Konstantinápolynak reformgyűlölő s Oroszországgal kaczérkodó pasáival, éhség Izlandban, s a kitörendő háború előjelei az európai szárazföldön. Angliának azonban helyzete legkevésbé sem olyan, hogy ezen bajok mikénti megoldása reá nézve életfontosságú kérdés volna. Mindezen eseményeknek csak az angol parlamentáris politikában van jelentőségük, amenyiben az ellenzék rendesen egy külpolitikai kudarc alkalmával tudta megbuktatni a kormányt, s a whigeket most már nagyon boszantja a tory minisztérium hosszas uralma. Belgium állami függetlenségének félszázados jubileumára készül. Júliusban lesz 50 esztendeje, hogy elszakadt Hollandiától. Egy nagy érdekű mozzanata lesz ezen ünnepélynek: a hollandi király és királynénak látogatása II. Lipót belga királynál. Ezért a belgák el is keresztelték a függetlenségi jubileumot kibékülési ünnepélynek. Orosz udvari körökben beszélik, hogy az orosz trónörökös felháborodva azon leleplezésen, melyet a lapok Poroszországnak a lengyel nemzeti kormánnyal 1863- ban folytatott és Lengyelország helyreállítására irányuló tárgyalásairól hoztak Suvaloff gróffali beszélgetése közben igy szólt: Mig Poroszország oly helyzetbe jön, jutott. A régibb korban a házasságban a nő alárendelt szerepet játszott s jobbára úgy tekintetett mint a gyermeknemzés és az érzéki vágyak eszköze. A régi rómaiaknál a nő férje „manus“-a, férji hatalma alatt állt a férj korlátlan hatalommal rendelkezett felette, olyannyira hogy a férjek a nő élete és vagyona felett korlátlanul rendelkeztek. Az újabb kor azonban a bölcsészeti eszmék behatása alatt mint mindenben úgy a házasságban is az egyenjogúságot igyekszik meghonosítani, és ellensége a férfi egyeduradalomnak. A régi felfogás a mely a nőt alárendelt szerepre kárhoztatja megszűnt, ma már a nő a házasságban úgy tűnik fel mint a férjjel egyenjogú és rangú tényező, a kinek léte a férjével szorosan össze van ugyan fűzve anélkül mégis hogy egyénisége a férj egyéniségébe beolvadna. A családi hatalom mely egykor kizárólag a férjet illette most már a férjet és nőt egyenlően illeti és megszűnt a kizárólagos apai hatalom is helyet adva a nővel közös szülői hatalomnak. Igen jól jegyzi meg a nagytudományú Ahrees: „A családi hatalom mind a két házastársat illeti, a nő helyzete a családban, egyenlő a férjével bár működésük különböző.“ — mert mint más helyen magát szellemesen kifejezi a férj a család külügy- a nő pedig belügyminisztere gyanánt tűnik fel. Amint a nő helyzete a családban megváltozott úgy megváltoztak a nézetek a házasság czélja körül is. A római polgár házasságnak egyetlen czélja az volt hogy a folytonos kiit- és belháborúk alatt fogyó római polgárok számát szaporítsa ezt a czélt tűzte ki a római törvényhozás is, midőn a nőtlenséget érzékeny vagyoni hátrányokkal sújtotta, míg a nősülést és főleg a gyermeknemzést a lehető legnagyobb előnyökben részesete. A lex Papia Poppaea szerint az ifjúnak 25 évvel apának, a nőnk 20 évvel anyának kell, hogy a Lengyel Királyságot visszaállíthatná, addig Lengyelország koronája már rég az orosz czár fején lesz. Milano február 8-án kegyeletes ünnepélyt ült. Az 1853-ban elesettek évfordulója alkalmából a köztársasági munkásegylet tagjai a temetőbe mentek, hogy az elesettek sírjára koszorúkat tegyenek. A rendőrség ügyetlen beavatkozása megzavarta ugyan az ünnepélyt, mely mindazáltal nagyobb zavargás nélkül ért véget. Baranyavármegye törvényhatósági bizottságának évnegyedei rendes közgyűlése. (Február 9-én.) Főispán d. e. 10 órakor megnyitván a gyűlést, előterjesztő a budapest-zimonyi vasútnak a Dana balpartján leendő építése tárgyában kiküldött bizottság működésének lapunkban már annak idején közlött eredményét, úgy a gróf Zichi Jenő által eszközölt kiállítási jutalom kiosztást. Ezután tudomására hozta a közgyűlésnek hogy többek ajánlatára Jeszenszky Lajost Yanis Sándort és Baross Kálmánt tiszteletbeli aljegyzőkké nevezte ki, mire a gyűlés a rendes tárgysorozatra tért át. Olvastatott először az 1879 évről készített alispáni jelentés, melyből következőket emeljük ki: A lefolyt évben a közgazdászat minden ága szomorú jelenségeket tüntetett fel. Az aratás a kalászos és kapás növényekben egyaránt rész volt, egyedül a bortermés volt jó mind menynyiségre, mind minőségre nézve, ezen termény azonban — mint helyesen jegyző meg a jelentés— köznépünknél az erkölcstelenség forrása és a végrehajtásoknak egyedüli szomorú tárgyaként szerepel. Ínség azonban a megye területén nem konstatáltatok. A lótenyésztés örvendetes haladást tett, mit a közművelődésről is el lehet mondani, mennyiben az iskolák száma hárommal szaporodván jelenleg van a megye területén 37 állami 358 felekezeti és 14 magán iskola. A tanfelügyelő jelentése szerint a közoktatási állapot általában dicséretre méltó, az iskolák megfelelnek hivatásuknak csupán a református felekezeti iskolák találtattak gyengéknek s a görög keletiek igen gyengéknek. Közbiztonsági állapotunk meglehetős volt s csupán december hóban zavartatott meg a megye határszélen elkövetett posta rablás és gyilkosság által. Elemi csapások közt jégkár igen csekély volt, a vizár azonban pusztított. Tűzeset 69 volt és pedig 28 esetben gyújtás folytán II esetben gondatlanságból 1 esetben villám következtében és 29 esetben ismeretlen okból. Az egézségi állapot kedvező volt, némely vidéken azonban a roncsoló torokláb és a kanyaró komolyabb jelleget öltött. Az állatok egészsége általában normális állapotban volt fenn, különben csak felét kaphatta annak ami végrendeletileg neki volt szánva, a nőtelen ember megadóztatott, a sok gyermek kedvezőbb helyzetet biztosított az apának s az anyát felszabaditá a gyámság alól — holott különben a nők örökös gyámság alatt voltak. Julius Caesar a 3 gyermekkel biró atyának földeket adományozott. Egyátalán minden jel odamutat hogy a régi római törvényhozás úgy mint a magánéletben uralgó volt azon felfogás hogy a házasságok egyedül „liberorum querendorum cansa“ köttetnek. Az újabb jognézetek ez álláspontot is rég megváltoztatták ma, már nem pusztán a gyermek nemzésben találják a házasság czélját. A házasságot a mai felfogás szerint már egészen más oldalról méltányolják. Igaz hogy az emberi nem fentartása szempontjából a gyermeknemzés a házasság egyik czélja, ámde ma már a házasságnak erkölcsi oldala is előtérbe lép. „A házasság az emberek erkölcsi tökélyeskedésére szolgáló egyesülés, — mondja Ahrens. A család körében gyakoroltatnak a legfontosabb erények.“ Egyátalán nagyon nehéz volna a házasságnak valami részleges czért kitűzni nem lehet a házasságot sem egyszerű nemi, sem vagyonjogi egyesülésnek tekinteni. A házasság átkarolja az ember erkölcsi és érzéki létét egész terjedelmében és mint ezért magában foglalja az emberi élet összes szellemi és természeti szükségeinekkielégítését, az emberi nem fentartását és a házas felek jóllétének és boldogságának előmozdítását. Ezen kis kitérés után áttérek egy újabb kérdésre. Német-Bolly, 1880. jan. 17-én. (III. Folytatás.* *) „Maradót azon kívül harminczkét Asztagh Búza, Zab, és Árpa, sokat az *) Ez előtti folytatásban Hesse (olvasd Kesse) nevű puszta Bácz falu. —