Pécsi Figyelő, 1881 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1881-12-03 / 49. szám
2 Té Trfolsraaach. Pécs, 1881. deczember 3-án.40-ére szárm. Előfizetési díj: postán vagy Pécsett házhoz küldve: egész éer 5 trt, félévre 2 trt 50 kr. negyed rm 1 trt 50 kr. „ Egy etsz im 10 kr. J*; ktgjtlenik minden szombaton fis síkok kaphatók Weidinger N. könyvker. (Sarchányi-tér.) ---------PÉCSI FIGYELŐ. Sze rkEHtől Írod.a.: Ferencziek utczája 23. sz. I. emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek. A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városház épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. fir a szigeti külvárosban lévő kereskedésében és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utcza (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál. Hirdetések ára: íj Egy öt hasábos petit sor egyszeri '' megjelenéséért 1 kr., 3-smri 5 kr., « ^ 10-szerértdkr. fizetendő. — Minden # A hirdetés után 30 kr. bélyegdij fiz«- jí í tendő. A nyilttór 1 petit sora 10 kr. Jí . A hirdetési dij előre ízetendő. ICtadd hivatal: Böhm C. F. ügynöki irodájában. Ferencziek templomának átellenében. Belföldi szemle. A reformált egyház debreczeni zsinata llevégezte tanácskozásait, melyek igen élénkek voltak minden tárgyban, a hozott határozatok a király szentesítése alá terjesztek. Vay Miklós báró igen érdekes vissza■kintö beszéddel zárta be a zsinatot. A beszéd fényében így hangzik: „Én azt ,allom, hogy mi ezúttal is nagy lépést. hittünk előre és reformált egyházunk élén raihez híven, a kor egészséges szellemét jjjj megértve, ez alkalommal is, mint fennállásunk óta folytonosan reformáltunk. Igaz,hogy az egyházalkotmány körében nagy,lyrészint csak folyvást fejlődő egyházi életeunk és a törvény erejével bíró szokás ■ital megszentelt gyakorlatot szerkesztettük egybe, de már ennyiben is áldásos és k is munkát végeztünk. És méltán, mert az ■gyházi közigazgatás és törvényhozás forumáinak megállapítása által rég óhajtott laprendet, összhangzást és egyöntetű eljárást hozván egyháztársadalmi életünkbe, oly eős és hatalmas szervezetet léptettünk "giletbe, mely a részeket, egyes hatóságo hist az egészre kiható tevékenységre kényteriti. E nagy és erős szerkezetbe beillztettük az egyetemes conventet; ez új ifjúsági körében arra lesz hivatva, hogyyházi és iskolai szellemi és anyagi ügyeiket, az egyéni és autonóm testületek vékenységének igénybe vételével vezesse. Egyházi és világi férfiaink bölcsességétől ,amást kölcsönösen segítő Erdélylyel imár teljesen lett egyesülésünk után lényegesen hatványozott közreműködésüktől Izolytog függni, hogy a megállapított szerverembe az élet mozgató szelleme költözzék, írják a testet, a gépezetet az élet lelke eléilenítse és tartsa fel. -1. A köznevelés és oktatás szerveimébe valami egészen új és társadalmunkat gyökeresen átalakító eszméket nem teszünk be, mert az iskolát nem tartjuk borzongó eszmék küzdterének, hanem az sszes társadalmat átható, már megtisztultilágnézet kifejezésének. Ha mégis az oktatás ügyét minden irányban felkaroltuk, ettük azt alaptörvényeinkben gyökerező ágainknál és önfentartási ösztönünknél egva, az egész ország előtt nyíltan beadván, hogy iskoláink mindenestől egyezünk testéhez tartoznak, hivek maradni őseink ezen hitéhez. Megjegyezzük, hogy midőn iskolámat felekezeti érdekeink ápolására, fejesztésére fenntartjuk , tökéletesítjük, ugyanakkor, miként eddig, úgy jövendőben is a magyar nemzeti közműveltség szentügyének is akarunk szolgálni. Hátra van, amiről mindenek előtt kell vóla szólanom, a magyar ref. egyház ,ez alapja, melyet a zsinat létrehozott. Magas emelkedésben tarthatja mindnyájunk llkét az a gondolat, hogy a mag, mely izelőtt majdnem egy félszázad előtt, egyházi és világi férfiaink gondoskodása által elvettetett, épen a mostani zsinaton, a czél fenségétől áthatott lelkek szent buzgósága folytán, már-már termő életfává változott. Szabad legyen hinnem, hogy ha csak ez egyet végeztük volna is, ezen egyetlen eredmény is — emberileg szólva — örök időkre biztosítja országos egybegyűlésünk emlékét. E korszakalkotó nagy tett hódító hatása alatt engedje meg mélyen tisztelt országos zsinat, hogy azon boldogító hittel hagyjam el elnöki székemet, hogy a magyarországi rét egyház nemcsak volt, hanem lesz is. A szerb egyházi kongressus megnyílt s mint előre látható volt a Mileticspártiak túlnyomó többségben vannak. — A királyi biztosnál, tisztelgésnél az újvidéki egyházközséget Stanojevics orvos vezeté. Beszédében mondat „Méltóságod a király legmagasabb személyét képviseli, méltóztassék tehát odahatni, hogy a magyar kormány törvényeinket megtartsa, a congressusi képviselők többségéhez alkalmazkodjék s igy a nemzet akaratát respectálja.“ Stanojevics beszédére , mely a királybiztost a kormány felé igyekezett helyezni a loyalitás ravasz alkalmazásával, Cseh Ede kir. biztos lényegileg a következőket mondá: „Én nem azért vagyok itt, hogy valakit perhorreskáljak, hanem azért, hogy a törvények fentartása felett őrködve, a congressus oly intézkedéseket hozzon, melyek a szerb nép akaratának megfelelően a szerb nép jólétét, boldogságát, megelégedését előmozdítsák. Sajnálattal vagyok azonban kénytelen tolmácsolni, hogy a congressus jelenlegi többsége nem fejezi ki a szerb nép akaratát,kívánságát. Azt, mit a többség akar, nem a szerb nép óhajtja, hanem 6z agitátor műve. Ha lojalitásukat az urak ki akarják tüntetni, alkalmazzák magukat a felséges király és a magyar kormány intenzióihoz.“ Amint Karlóczáról jelentik, a patriarcha megválasztása meg fog ejtetni vasárnapon. A congressus pártárnyalatai naponkint több órán át tanácskoznak s miután a congressus tagjai tisztában vannak aziránt, hogy Stojkovits vagy Zsivkovits püspökök egyikének esetleges megválasztása esetére, a választás semmiesetre sem fog legfelsőbb szentesítést nyerni s ily módon magának a congressusnak compromittálásától is tartani lehet: számos tag arra törekszik — a sok pénzbe kerülő ülésezés megrövidítése érdekében is, — hogy megszerezze Angyelics püspöknek a többséget s kilátás van rá, hogy e főpap, habár tán nem nagy szavazattöbbséggel, patriarchává fog választatni. A közlekedési miniszternek egy újabb rendelete szerint a távirda-intézetben a szolgálat hátránya nélkül eszközölhető megtakarítások czéljából a kolozsvári távirdaigazgatóság 1881. évi deczember hava utolsó napjával oszlattatni, és egész kerülete 1882. évi január hó 1-től kezdve a szomszéd távirdaigazgatóságok kerületébe fog olvasztatni. A kassai távirdaigazgatóság Debreczenbe fog tétetni át. A kamatbiztosítást élvező vasutakat illetőleg azokat, melyek saját bevételeikből még elsőbbségi kötvényeik kamatát sem képesek fedezni, sequestrálni szándékozik a kormány, vagyis : állami kezelésbe venni azokat mindaddig, míg prioritásaik kamatját nem fedezik. Az erre vonatkozó törvényjavaslat már készen van. Gróf Kálnoky közös külügyminiszter a magyarországi közvéleménynyel a legszorosabb érintkezést óhajtván fentartani. Kállay osztályfőnök ajánlatára az „Ellenőr“ munkatársát Asbóth Jánost a külügyminisztériumnál oly megbízással alkalmazta, hogy egyfelől a magyar sajtó nyilatkozatait figyelemmel kisérje, másfelől a magyar sajtónak a külügyekről tájékozást nyújtson. Asbóth János a jövő hóban kezdi meg új működését. — Azt hisszük, hogy e választás szerencsésnek éppen nem nevezhető. Azon tárgyalások, melyeket a vallás- és közoktatásügyi minisztérium a telkis apátság bekebelezése iránt az osztrák közoktatásügyi miniszterrel folytatott, kedvező eredményre vezettek, a bekebelezés keresztülvitelére szükséges intézkedések a minisztérium részéről legközelebb el fognak rendeltetni. T Á B 0 1 A. Viszhang. Paál Gyulának, a „Pécsi Figyelő“ 1881. okt. 8. I-ik számában megjelent: „Alig virult“, czimű költeményére. Elment, elment, ah, engem itt hagyott! S csak bús árnya maradt én velem! Az kisér, biztat, majd meg — zokogtat. . . Mindig mindig, — nappal s éjesen! Most sírjára mutat, majd az égre — — — Hajh milyen jól esik, sírnom érte! I Virág voltah, de — nem főld virága! I— Szive, lelke égi virág volt! I — Elment haza! a búcsúzván útjára ! Biztos fénynyel a hit világolt! — [ Oly iQantan, oh, miként lehetett A szent könyvből, oly égtől ihletett! — ! Virág volt hajh, de nem föld virága! Azaz kellett hamar mennie ! (Én virágom, — meszsze tűnt életem „Mért hagyál el engem, enynyire !“) , lám elébb már tőle égbe szálló Szivéből nőtt két kis virágszála! Elment, elment, hoszszu bánat után, Koszorúját magával vivén. Pályám vele oly rövid volt mint a Csillag-futás fenn az ég ivén Üdvözítő angyalom az égben — 1 '— Utolján is imádkoztál éltem! — Jer hű barát, — a kedves sírjánál Sírd el azt a bús dalt én velem, Mit ő, hoszszu szenvedése alatt El-elnyögött sok gyász a jelen ! „Sirba vágyom, jó ott megpihenni, Lenn a tárban nem fáj, — nem fáj semmi !“*) Jer halottak estvére van máma, — Sírni, hinni jösz te én velem, Hallgassák meg a sírok szellemét, — Mit súg az fel, e szent ételen ! — „Borulj, borulj ide, mert szerettél, De fenntalálsz majd az égieknél!“ Szűcs Dániel Magyar betegségek. A tékozlás. Tíz esztendő óta jöttünk csak rá még, hogy sokkal többet költünk, mint amenynyi pénzünk van. Nem is könnyű dolog volt észrevenni a tejjel-mézzel patakzó ország szülötteinek, kik hozzá voltak szokva hogy minden rendelkezésükre áll e földi világon, haláluk után pedig égbe viszik őket az angyalok. Külön Istenük volt, (a magyarok Istene) hát mért ne költhetnénk bátran, majd visel az gondot reánk ? Nem is volt soha semmi bajunk. Ha valaki elköltötte a pénzét és mindenét, nem valami nagy baj volt, maradt a többinek még. Vagy örökölt az ember vagy beleházasodott valami jómódú famíliába. Mikor egy magyar államférfi kimondta, nagy pathosszal hogy az ég boltjára kellene felírni lángoló betűkkel „takarékosság“ hadd olvassa mindennap minden ember, megmosolyogtuk. A frázisok korában éltünk és a frázisok nemzete van) E dalt dúdolgatá a boldogak több hónapon át. Sz. D. Europa újsütetű királya megnyitván a bukareszti parlamentet, hosszú trónbeszédet tartott, melynek kíméletlen éle Ausztria-Magyarország ellen fordul azzal, hogy soha sem fog hozzájárulni oly megállapodásokhoz, mik adunai hajózás tekintetében az eldöntést egy más hatalom kezébe adnák. Eme kijelentés előre is sikertelennek jelzi az európai dunabizottság minden tanácskozását és az új külügyérre Kálnoky grófra, mindjárt új működése kezdetén vár azon feladat, hogy Romániának mutassa meg a Kállay osztálytanácsos által jelzett többi utat, melyen észretéríthető lesz. Egyelőre csak felvilágosítások kérettek az oláh kormánytól. A német birodalmi gyűlésen, hol Hamburg szabad kikötő városnak a német vámterületbe bekeblezésével foglalkoznak, heves viták folytak Bissmarek és a szabadelvűek közt. Bissmarek fősúlyt fektet a birodalom egységesítésére, a szabadelvűek Bissmarekot a külügyek vezetésére szeretnék korlátolni és a belügyektől, mikhez állításuk szerint nem ért,k eltávolítani. Oroszországban a nihilisták ismét tevékenyek, az orosz fővárosban három foradalmi titkos lap jelenik meg, egyike különösen a parasztok felizgatására szolgál. — Cserevin tábornok a sz.-pétervári gyünk. Hát azt gondoltuk hogy ez is csak egy nagy frázis s ha utána kiáltjuk a szokásos „éljent“ egészen eleget tettünk honfiúi kötelességünknek. Hanem hát egy idő óta, kezd nagyon hátba ütögetni ez a mondat, hogy „a takarékosságot az égboltra kellene felírni“, és hogy azt akkor jobb lett volna nem felírni .... (mert fájdalom sokan nem tudnak olvasni azok közül akik költeni jól tudnak) hanem figyelmesebben meghallgatni. — Összes miseriáink abból származnak hogy a jövedelmünknél többet költünk. Már az is baj lenne, ha annyit költenénk mint amennyi a jövedelmünk, (az angol ember lelkiismereti furdalásokat érez ha évenként nem tehet valamit félre) dehát mikor még többet költünk! Szóljuk a kormányt, a mostoha időket, panaszkodunk kis jövedelmeink miatt, de azért adjuk az urat. Tudósaink könyveket imák, államférfiaink beszédeket tartanak annak kiderítése czéljából, hogy miért szegényedik a magyar középosztály? S amíg a könyveket írják és a beszédeket deklamálják, maguk is egyre szegényednek, mert nem takarékoskodnak. Egyik ezt az okot süti ki, másik is felhoz argumentumokat, és azt mind igen érdekes lehet elolvasni, de azért mind nem igaz az, összes ziláltságunk oka az, hogy nem vagyunk takarékosak. Vagy ez van benne ezekben a könyvekben és beszédekben s akkor elég lett volna egyetlen szó, vagy nincs ez benne és akkor egészen fölösleges okoskodások. De hát fatalisták voltunk örökké, nem tudtuk elhinni s még ma sem tudjuk, hogy minden ember a saját szerencséjét bizottsági tagok csekély számú jelenlétében Aidinger János polgármester nyitotta meg a gyűlést. Perczel Miklós főispán sürgős megyei ügyekkel lévén elfoglalva, nem jelenhetett meg. A jövő közgyűlés ez év utolsó hetében leend. Következett a napirend. Felolvastatott a belügyminiszteri rendelet, melynél fogva a kórházi orvosok fizetéséhez, a város pénztárából eddig kiszolgáltatott 800 frtot ezentúl az állam fogja viselni, amit a közgyűlés nagy örömmel vett tudomásul. Bizottság alakíttatott a tanács előterjesztése folytán, a legtöbb adót fizető bizottsági tagok névlajstromának kiigazítása iránt. Ezt követte a honvédelmi minisztérium rendeletének felolvasása. A rendelet azt mondja, hogy a jelenlegi katonai laktaaz adóságot örökli családja. Más államokban megvetik az oly embert aki úgy áll, itt joviális becsületes embernek tartják Sajátszerű felfogás ez, mely a pénzszerzés és vagyongyűjtést ellenszenvesnek tünteti ki, s mintegy hízeleg a tékozlásnak, mert a ki többet költ mint amenynyit keres az nálunk nem „haszontalan fogyasztó“ (pedig ez volna az igazi neve) hanem gavallér. Angliában, ahol pedig gazdagabbak az emberek majdnem a fele (42 perczent) biztosítja családja javára az életet, nálunk alig 4 5 perczent, s ezek is többnyire nem magyar születésűek, mert ezek soha sem akarnak megkomolyodni, még mindig bennök van a nomád vér, a jövővel nem törödnek s a polgárosult intézményekből a magok hasznát kihúzni nem bírnak elég fogékonysággal. Nem hiába hangsúlyozta egy híres közgazdász, hogy „az életbiztosítás a nemzetgazdaság egyik főtényezője,“ mert valóban a legnagyobb jólétnek örvendő országokban, jelesen Angol- és Francziaországban van ez leginkább elterjedve. A luxus, a rangvágy és könnyelműség esetegségnek , melyet festek, a legfőbb symptomái. E három dolog körül forog mindaz, amit ezen név alatt panaszlunk, hogy „nehéz időket élünk.“ Nálunk a kétszáz holdas ember úgy él, mint a négyszáz holdas, a négyszáz holdas pedig mint a mágnás, mindenik többet mutat mint a mennyi, de azért szomorú is az ilyen táncznak a muzsikája: a dob mely az udvaron előbb utóbb megperdül. Ez alul nem ment senki sem, mert ez már megrögzött nemzeti betegség. Külföldi szemle, császári őrség főnökére egy Szankovszky nevű elzüllött ember revolverrel reájött, de csak kabátja ujját súrolta, a merénylőt azonnal elfogták, ez egy elszegényedett irányt vetett lengyel nemes, ki életuntságában amúgy is öngyilkossá akart lenni és mint amúgy is halált eletette a nihilisták által reávétetett a merényletre. A zsidóüldözések is kitörnek helyenként. Odesszába Sarah Bernhard drámai színésznő szolgáltatott alkalmat egy kis zsidóheetre, melynek azonban a rendőrség nagyobb erélye nem sokára véget vetett. Több lap hitelesnek mondja azt a hírt, hogy a pápa azon szándékát tolmácsoltatta a porosz kormány előtt, hogy Fuldába akar költözni. A National-Zeitung erélyesen tiltakozik a szándék megvalósítása ellen és azt következteti a klerikális lapok cáfolatából, hogy födözni akarják a pápa hátrálását. Azt is mondják, hogy Hohenlohe bibornok, aki most Németországban időzik és több államférfi által fogadtatott, állítólag ilyen szavakat ejtett el, de a pápa részéről még senki sem tett ilyen javaslatot. A december 8-iki ünnepre, Magyarország összes bibornokai bejelentették megjelenésüket a Vaticánban. A szepesi püspök szintén tudatta odautazását. A világ minden részéből érkeznek ez alkalomból bíbornokok Rómába. Ferencz József király és az orosz czár találkozása, mint a „France“ határozottan állítja, nem sokára meg fog történni, és Kálnoky gróf utasítást kapott, hogy Péterváron való időzése alkalmával értekezzék a találkozás módja fölött. A mekkai kolera roppant mérveket öltött. A zarándokok és a lakosság Dseddába s a sivatagba menekülnek. Nem ritka látvány, hogy a tevén érkező zarándokok egyszerre csak holtan fordulnak le a tevéről. E hó 5-ke óta éjjel-nappal hangzik a mohamedánok gyászéneke, mit halálesetek alkalmával szoktak énekelni. Egyiptom semmit sem ereszt be, mi Arábiából jön, sem tárgyat, sem embert, s így az a 14 ezer zarándok, mely észak felé törekszik, Arábiában lesz kénytelen maradni. Cseddai hírek szerint Mekka utcáin szanaszét hevernek az eltemetetlen holttestek. Egy fontos hír érkezett a török fővárosból, mely szerint Oroszország azon esetre, ha Törökország átadja a tartozásban lévő hadi kárpótlás fejében egész Örményországot, felajánlja Törökországösszes tartományai biztosítását, ami az egyiptomi, tuniszi és boszniai kérdésekben kissé kényes helyzetet hozna létre. Bu Améma az algíri arab felkelők vezére ismét támadólag lépett fel és tűzzel vassal pusztít mindenütt, hol nem csatlakoznak a felkeléshez. Cattaróból távírják, hogy Krivosczki rablófelkelők számra 350-en összeütköznek a kovácsa, azt tartják, hogy akit az Isten egy garasra teremtett, csinálhat az amit akar, soha sem lehet két garasa, ha pedig a jó szerencse kegyeli, még a lyukas hídon is pénzt találhat. Ázsiai természetünk jellemző vonása ez, s még kiveri belőlünk a nyomot a végszükség, addig a feje tetejére állhat a kormány és törvényhozás egyaránt. A tékozlás ellen nincs arkánum. Lehetetlen hogy itt eszembe ne jusson a török dal: „Jó dolga van annak, kinek semmije sincs. Nyugodtan fekszik, nyugodtan kel Nincs rá semmi gondja mit hova dugott el.“ Akárcsak illúzió lenne ez a nóta. A felfogás édes magunkra vall. De az ilyesmi jó volt régentén, a XIX-ik század keretébe már be nem illik. Ma már ki lehet mondani, hogy elpusztul az a nemzet amelyik nem takarékos. De ezt a nemzeti takarékosságot nem úgy értjük, hogy egyedül csak Szapáry miniszter legyen takarékos , krajeráros szivart szíjon mint hajdan Duschek, hanem legyen takarékos minden állampolgár, mert ezen nyugszik a családok jóléte, s a családokon nyugszik az állam. Ha csak egy kis statisztikai bepillantást teszünk ide velem, meggyőződünk róla, hogy sehol sincsennek olyan laza, szomorú viszonyban a családok mint Magyarországon. A családi életet itt senki sem veszi komolyan. Az emberek élnek ráától holnapig, s az a ledér felfogás jut érvényre, hogy „aki után nam jön csukja be az ajtót.“ Itt az a humoros jóizű mondás, ha valaki felemlíti, hogy „ neki ugyan" nem kellene testamentumot csinálni, mert csak teli az osztrák-magyar csapatokkal, utóbbiak 20 ember veszteséget szenvedtek, a csatározásokról azt jelentik, hogy az szerencsétlen kimenetelű volt, Országgyűlés. A három heti szünet után, a múlt hó 24-én tartott a képviselőház érdemleges ülést. Ezen ülésen a kisegítő bírák alkalmazásáról szólójavaslat volt napirenden, mely rövid vita és az igazságügyminiszter felszólalása után el is fogadtatott. Ezután némely törvényhatóság határának kiigazításáról szólójavaslat került tárgyalás alá. November 21-én, Tisza Kálmán miniszterelnök benyújtott a gyengélkedése által a megjelenésben akadályozott pénzügyminiszter helyett egy törvényjavaslatot: az 1882. év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról. Benyújtott továbbá egy határozati javaslatot, a honvédmenedékháznak állami kezelésbe való átvétele tárgyában. November 28-án. A gyűlés napirendjének első tárgyát a nagykikinda-becskereki vasút engedélyezéséről szólójavaslat képezte, mely elfogadtatott. A napirend második tárgya az Abaúj-Torna megyék egyesítéséről szóló javaslat volt. Ez igen élénk vitát keltett. A ház legtekintélyesebb szónokai beszéltek. Végre is úgy általánosságban mint részleteiben elfogadtatott ajavaslat. November 30-án Szalay Imre képviselő mentelmi ügye foglalkoztatta a házat. A ház a bizottság véleményéhez képest Szalay mentelmi jogát 116 szóval 100 ellen felfüggesztette. Végül elfogadásban részesült a csendőrség ellátásáról szóló javaslat, s a honvédmenház államosítására vonatkozó miniszterelnöki határozati javaslat. Városi közgyűlés, Pécsett, 1881. évi nov. hó 28-án.