Pécsi Figyelő, 1892. október-december (20. évfolyam, 79-105. szám)

1892-10-01 / 79. szám

kéletes életbeléptetése által ki lehet-e egyen­líteni az ellentéteket? A forradalom a nemzetek ultima raczi­ója Mindig nagy szenvedésekkel jár. Ki kell meríteni, meg kell kísérteni mindent, hogy azt kikerüljék. Ha Magyarország független le­het az osztrák házzal a 48-iki törvények alap­ján, akkor tisztelt barátaim temessék el az én eszméimet, és én fejet hajtok. Ha önálló, ön­­czélú nemzet lehet mellette, én meghajtok az őszinte egyetértés előtt. Próbálja meg a nemzet. Ha lehet, tegye, ha nem lehet, az eszme ma­gától fel fog támadni. Igen ! ha nem lehet, esküszöm Istenemre, hogy eszméim feltámad­nak ! Rövid szünet után meg ezeket tette hozzá: — Mondják önök ezt. A mi pártunk czélja az, hogy Magyarország független, ön­álló állam legyen, őszintén meg akarjuk próbálni, hogy a 48-iki alapon kivihető-e ? És erre nyújtson kezet nekünk a fejedelem. Ennyit bátran mondhatnak, de ne han­goztassák folyton a hyperloyalitást. A függet­lenség a czél, s a kérdés, hogy az örökségül hagyott dinasztiával lehetséges-e ? Ép úgy nem kell emlegetni a forradalmat, de meg sem kell tagadni előre. HÍREK. — (A királyné Kossuthért.) Külö­nös hírt közölnek a fővárosi lapok az I­n­d­e­pendence Belge brüsseli lap után, mely egy nemzetközi diplomácziai és politikai értesítő, s melybe illetékes helyekről küldenek közlemé­nyeket olyanok, kik azt keresik, hogy a hír európai publicitást nyerjen, a felelősség pedig ne a terjesztőt érje, hanem az újság vegye ma­gára. Ez az autentikus újság pedig a következő értesítést kapta állítólag Budapestről: „Azt beszélik, hogy Erzsébet királyné, ki jelenleg Gödöllőn van s az 1848-iki magyar alkotmánynak mindenkor barátja volt, megbízta N o p é­s a br. főudvarmesterét (ki a kormány­zónak régi barátja), hogy írjon Kossuthnak ba­rátságos levelet s említse meg benne, hogy Magyarország királynéja szép­­. 19-én, az ő születése napján, mi­sét mondatott érte Minthogy a ma­gyar királynénak e tette az udvari szokásokkal össze nem egyeztethető, a félhivatalos sajtó e hírt a leghatározottabban meg fogja c­áfolni, de azért mindenképpen igaz marad, mert ma­gától a királyné környezetétől hallottam.“ — (A gyümölcs-kiállítás), mely holnap — vasárnap — 11 órakor nyílik meg ünnepélyesen, néhány napig érdekes látni­va­lója lesz Pécsnek. Az idei ősz ugyan nem ked­vezett a gyümölcstenyésztésnek, mindazonáltal igen szép számmal jelentkeztek kiállítók. A kerti vetemények s a borok kiállítása nagyban pótolni fogja az őszi­ gyümölcs osztály némi hiá­nyosságát , különösen a bor­­kiállítás ígérkezik impozánsnak. S miután az ilyen kiállítás igen tanulságos, jól teszik a gyümölcsöt tenyésztők, ha akár még a mai napon is visznek minél több kiállítandó gyümölcsöt a tornacsarnokba. Dulánszky püspök a kiállítás költségeinek fedezésére 100 irtot adományozott, ezen kívül egy jutalomdijra 45 frankot bocsátott aranyban a bíráló bizottság rendelkezésére. T­auszig Zsigmond borkereskedő pedig 20 frankot tűzött ki jutalmul amerikai szőlőtermelvényekre.­­ (Változás a Somogy megyei fő­­ispánságnál.) T­a­rj­­­á­n Béla somogyi fő­ispánt, kinek máshova leendő kinevezéséről már sokféle hír keringett, a Magyar újság szerint Békés megyének és egyúttal Csongrád me­­gyének főispánjává fogják kinevezni.­­ (A helybeli jogakadémia ol­vasókörét) folyó hó 29 ikén alakították meg a joghallgatók, amikor is Orbán Mártont, a szünidei bizottság elnökét, egyhangúlag válasz­tották meg elnökké. A többi állást a következő­leg töltötték be: Alelnök: Erenletzberger Gyula, főjegyző : Szerdahelyi László, I-sö aljegyző: Be­b­erics Imre, Ir-od aljegyző: S­z­i­v­é­r István, pénztáros: A­n­g­y­a­l Pál, ellenőr: Mirth László; háznagy: Szecsei István, II-od háznagy : B­ész Gyula ; könyvtárnok : Vásárhelyi László ; segédkönyvtárnok : V­i­e­z­n­e­r Antal. Bizottsági tagok : L­a­u­b­e­r Rezső, Mal­etter László IV-ed éves; Szi­geth Nándor, Vargha Gyula III ad éves; báró S­k­e­r­t­e­t­z Iván, S­z­a­t­z­m­a­n Ottó II-ed éves, Késmárky Dezső, Girardi Rezső i-sö éves joghallgatók. A póttagok közé megvá­lasztották : K­u­g­y­e­r­a­i Ede és Kossa Ele­mér joghallgatókat. Végül az elnök indítványára elhatározták a jogakadémia polgárai, hogy az aradi gyásznap évfordulóját nyilvánosan fogják megünnepelni. Az­­elbalt­ó gyűlésen még meg­emlékezett a boldogul Kohárics Károly dr. jog­akadémiai tanár elhúnyt iredt is, mi fölött a gyűlés jegyzőkönyvileg fejezte ki részvétét.­­ (Slódijazás.) A baranyamegyei lóte­nyésztési bizottság vasárnap tartotta meg az évenkint szokásos lódij­azást. A budai külvárosi vásártéren végbement szemlén jelen volt Szily László alispán, mint a bizottság törvényszerinti elnöke, a nagyatádi ménteleposztály parancsnok­sága képviseletében. Deseő Ferencz százados és Janizs József alállatorvos, továbbá Nádassy Kálmán, Elveisz Nándor, More Nándor, Je­szenszky Ferencz, Otocska Géza, Szily Tamás, dr. Halas Ferencz, Wachsmann Leó kir. állami állatorvos, Németh Vilmos megyei állatorvos, mint a lótenyésztési bizottság tagjai, Szenge Fe­rencz II. all. mint bizottsági jegyző. A szemlére elővezettek 33 anyakanczát szopós csikóval, 18 hároméves kancza csikót, 1 három éven alul levő kancza csikót és 5 méncsikót — összesen 57 drb lovat. Díjakat nyertek — szopós csikóért: Neidhardt György (Ném.-Bóly), 5 drb 10 frankos aranyat, Kovács Lőrincz (Szt.­­Lőrincz) és Tóth Péter Sándor (Nagy-Váty) egyenként 3 drb. 10 frankos aranyat, Demhardt János (N.­Bóly), Kovács János (Kis-Telek), Mol­nár József (Kis-Telek), Horváth János (Sásd) egyenként 2 drb 10 frankos aranyat, 3 éves kancza csikóért, Demhardt János (N.­­Bóly) 4 drb 10 fr. aranyat, ifj. Nyaka József (Szt.-Iván) és Trischler János (N. Bóly) egyen­ként 3 drb 10 fr. aranyat, Zeier Ferencz (Szajk) és dr. Toka József (Szt.-Dienes) egyenként 2 drb 10 fr. aranyat. A rendelkezésre álló összegből még fönmaradt összeget 3 díjra osztotta a bi­zottság s ugyancsak 3 éves kancza csikókért jutalmazta: dr. Toka Józsefet (Szt.-Dienes) és Trischler Jánost (N.-Bóly) egyenként 9 drb 10 fr. aranynyal s végül Gáli Jánost (Beczefa) 1 drb 5 frankos aranynyal. A méncsikók után nem adtak ki dijat.­­ (A külföldi sajtó Kossuthról.) Kossuth Lajos kilenczvenedik születésnapjának évfordulóján az előkelőbb külföldi lapok is meg­emlékeztek a nagy hontalanról s behatóan fog­lalkoztak Kossuth nagy egyéniségével. A Frank­furter Zeitung is részt vett a Kossuth-ün­neplésben ; tárczarovatában „Egy politikai jellem“ czím alatt érdekes czikket közöl, mely találóan festi Kossuth nagy jellemét. A nevezett újság­czikéből érdemesnek tartjuk közölni a következő részt: „Nem a politika árt a jellemnek, hanem megfordítva, a jellem a politikának. Mennyire tisztelték és bámulták volna Kossuth Lajost azok, a­kik görbe szemmel nézik őt, ha politi­kai meggyőződéseit megtagadta volna, vagy legalább, mint mondani szokás, ha „szegre akasz­totta“ volna elveit. A­kiben van egy kevés képzelőtehetség s elgondolja, hogy mi történt volna akkor, ha Kossuth 1867-ben az általános amnesztiát igénybe veszi, annak különös kép tárul lelki szemei elé. A képviselőházban, mint köztudomású, Deák Ferencz nem rendelkezett rögtön a többség fölött; kénytelen volt előbb a többséget megszerezni s különös, a többségek abban a mértékben szaporodtak, a melyben vezéreik képességei fogytak. Ha Kossuth vissza­tért volna Magyarországba, akkor talán az új alkotmányos korszakban ő rá jutott volna a képviselőházban a vezérszerep. De föltéve, hogy Deák uralkodott volna az ő nyugalmával és komolyságával az elmék fölött, még akkor is nem Tisza Kálmánnak jutott volna Deák halála után a gazdag örökség, hanem Kossuth kormá­nyozott tizenöt esztendőn keresztül s kormányozna talán még ma is. Hogy elérhesse azt a czélt, mely állítólag méltó legnemesebb férfiak verej­tékére, Kossuthnak csak az elveit kellett volna megtagadnia. Ha megtagadta volna a múltját, bizonyosan lett volna jövője ! De Kossuth min­dig politikai jellem volt s mindig hű maradt önmagához és meggyőződéseihez. Életét ezért fejezi be az idegenben mint szegény aggastyán s még csak miniszteri nyugdijat sem élvez. A hatalom valamennyi gyönyöre és a kormányzás­­ valamennyi előnye el van zárva tőle, de a sok anyagi jóért, melyet nélkülöznie kell, a 90 éves aggot talán kárpótolja nemzetének sze­­retete.“­­ (Huszárok elmasírozása.) A 10. huszárezred, melynek törzse Pécsett volt, tudva­levőleg Fehérvárra helyeztetett. Csütörtökön in­dult el a különböző községekben elhelyezett ezred új állomására s az itt volt szakasz és a siklósi század csütörtökön reggel énekszóval vonult ki a városból s a mánfai országúton foly­tatta útját.­­ (A jogakadémia polgárai és az aradi gyásznap.) Október 6 át méltóan akarja megünnepelni a pécsi jogakadémia ifjú­sága. Orbán olvasóköri elnök indítványára az ő elnöklete alatt Kassa, Maletter, Szigeth, Szerda­helyi, ifj. Reberics, Girardi, Késmárky és Bész joghallgatókból álló bizottságot küldött ki a köz­gyűlés az ünnepély rendezésére. E szűkebb körű bizottság elhatározta, hogy az emléknap reggelén 9 órakor a Lyceum-templomban gyászit­tentisz­­teletet tart. Este 6 órakor pedig a „Hattyú“ nagytermében emlékünnepélyt rendez, melynek programmját, ha a hírneves Pécsi Dalárda közre­működését, melylyel a daloskör már sok haza­fias ünnepély fényét emelte, meg tudja nyerni, a következőkben állapította meg: 1. Megnyitó beszéd, tartja Orbán Márton. 2. A Pécsi Dalárda éneke. 3. Szabad előadás, tartja Kossa Elemér. 4. Zoltán Vilmos hazafias tárgyú alkalmi ódájá­nak elszavalása. 5. Bezáró beszéd, tartja Malet­ter László. 6. A Pécsi Dalárda éneke. A jogász- hág úgy a gyászistentiszteletre, mint az emlék­ünnepélyre a közönséget meghívja. A teljes Programm jövő számunkban. — (A városi virilisták névlaj­­stromának megállapítása) végett az iga­zoló bizottság október 3-án, 4 én és 5-én, min­denkor d. u. 3 órától 5 óráig a városi főjegyzői hivatalban üléseket tart, amikor az 1886. XXI. tcz. 26. §-ában biztosított kedvezmények igénybe vétele végett az adózó polgárok fölszólalhatnak. Ez ülések berekesztése után a fölvételt megta­gadó határozatokat azonnal kézbesítik s a név­jegyzéket 15 napon át a városház kapuján ki fogják függeszteni. E határidő alatt az igazoló bizottság határozatai ellen szóval vagy írásban — a hivatalos órák alatt — fölebbezni lehet. — (Amerikában fölakasztott pé­csi ember.) Hogy minden szavában igaz-e, amit hallomás után most leírunk, arról nem fe­lelünk, mi csak azt reprodukáljuk, amit egy Amerikából visszajött pécsi asszony elbeszélt. Nemrég valami Titz Mihály nevű pécsi iparos, ki hosszabb ideig a belvárosi templomban is vé­gezte a sekrestyés teendőit, míg a rendes egy­házfi betegen feküdt, kivándorolt Amerikába. (Hogy melyik városba , nem tudtuk meg.) Ott egy gazdag üzletember házánál kapott alkalma­zást, s mint benfentes házfelügyelő szolgálta nagy hűséggel az urát, ki nagyon megbízott benne. Egy ízben a ház ura elment hazulról, hogy elutazzék. Még a városban jártában találkozik egy rendőrtiszttel, aki azzal a kérdéssel fordul hozzá, hogy mi baj van odahaza ? Az úriember meglepetten bámul a rendőrtisztre, aki jelentette, hogy a rendőrséghez vezető titkos villamos jelző megszólalt, a házban valami bajnak kell lennie. A ház ura s a rendőrök azonnal a házhoz siet­tek s mikor a gazdag amerikai belép a szobába, hol a pénzszekrény állott, ott látja az ő „hű“ (?) szolgáját egy fejszével, amint a szekrényt feszegeti. A szolga, mikor meglátta belépő urát, nem is sejtve, hogy utána rendőrök jönnek — a fejszével rárontott s akkorát ütött annak a fejére, hogy az menten szörnyet halt. Abban a pillanatban a rendőrök kezei között volt. Tit­kit az amerikai törvények szerint, nagyon hamaro­san halálra ítéltek s a gyilkosság után néhány napra föl is kötötték. — (Zuhanás 83 méter magasból.) Hajmeresztő légi utat tett meg önkéntelenül Hancz József kocsitoló a Koch-féle kőszénbá­nyában. Hancz hétfőn este fél 7 órakor a 4-edik horizonton a sorompón átlépett, hogy rövidebb úton jusson czéljához, e közben megcsúszott s lezuhant a 83 méternyi mély aknába. Az akna fenekén 6 méter mélységű víz volt; ez volt Hancz szerencséje, különben holtan izzó-porrá zúzva húzták volna ki a bányából, így eléggé súlyos, de nem halálos sebesüléseket szenvedett. Jobb karja tört el, altestén pedig repedés támadt, melyet azonban bevarrtak s a veszedelmet elhá­rították. Karját a szükséges kötésekkel ellátták

Next