Pécsi Figyelő, 1892. október-december (20. évfolyam, 79-105. szám)
1892-10-01 / 79. szám
kéletes életbeléptetése által ki lehet-e egyenlíteni az ellentéteket? A forradalom a nemzetek ultima racziója Mindig nagy szenvedésekkel jár. Ki kell meríteni, meg kell kísérteni mindent, hogy azt kikerüljék. Ha Magyarország független lehet az osztrák házzal a 48-iki törvények alapján, akkor tisztelt barátaim temessék el az én eszméimet, és én fejet hajtok. Ha önálló, önczélú nemzet lehet mellette, én meghajtok az őszinte egyetértés előtt. Próbálja meg a nemzet. Ha lehet, tegye, ha nem lehet, az eszme magától fel fog támadni. Igen ! ha nem lehet, esküszöm Istenemre, hogy eszméim feltámadnak ! Rövid szünet után meg ezeket tette hozzá: — Mondják önök ezt. A mi pártunk czélja az, hogy Magyarország független, önálló állam legyen, őszintén meg akarjuk próbálni, hogy a 48-iki alapon kivihető-e ? És erre nyújtson kezet nekünk a fejedelem. Ennyit bátran mondhatnak, de ne hangoztassák folyton a hyperloyalitást. A függetlenség a czél, s a kérdés, hogy az örökségül hagyott dinasztiával lehetséges-e ? Ép úgy nem kell emlegetni a forradalmat, de meg sem kell tagadni előre. HÍREK. — (A királyné Kossuthért.) Különös hírt közölnek a fővárosi lapok az Independence Belge brüsseli lap után, mely egy nemzetközi diplomácziai és politikai értesítő, s melybe illetékes helyekről küldenek közleményeket olyanok, kik azt keresik, hogy a hír európai publicitást nyerjen, a felelősség pedig ne a terjesztőt érje, hanem az újság vegye magára. Ez az autentikus újság pedig a következő értesítést kapta állítólag Budapestről: „Azt beszélik, hogy Erzsébet királyné, ki jelenleg Gödöllőn van s az 1848-iki magyar alkotmánynak mindenkor barátja volt, megbízta N o p és a br. főudvarmesterét (ki a kormányzónak régi barátja), hogy írjon Kossuthnak barátságos levelet s említse meg benne, hogy Magyarország királynéja szép. 19-én, az ő születése napján, misét mondatott érte Minthogy a magyar királynénak e tette az udvari szokásokkal össze nem egyeztethető, a félhivatalos sajtó e hírt a leghatározottabban meg fogja cáfolni, de azért mindenképpen igaz marad, mert magától a királyné környezetétől hallottam.“ — (A gyümölcs-kiállítás), mely holnap — vasárnap — 11 órakor nyílik meg ünnepélyesen, néhány napig érdekes látnivalója lesz Pécsnek. Az idei ősz ugyan nem kedvezett a gyümölcstenyésztésnek, mindazonáltal igen szép számmal jelentkeztek kiállítók. A kerti vetemények s a borok kiállítása nagyban pótolni fogja az őszi gyümölcs osztály némi hiányosságát , különösen a borkiállítás ígérkezik impozánsnak. S miután az ilyen kiállítás igen tanulságos, jól teszik a gyümölcsöt tenyésztők, ha akár még a mai napon is visznek minél több kiállítandó gyümölcsöt a tornacsarnokba. Dulánszky püspök a kiállítás költségeinek fedezésére 100 irtot adományozott, ezen kívül egy jutalomdijra 45 frankot bocsátott aranyban a bíráló bizottság rendelkezésére. Tauszig Zsigmond borkereskedő pedig 20 frankot tűzött ki jutalmul amerikai szőlőtermelvényekre. (Változás a Somogy megyei főispánságnál.) Tarján Béla somogyi főispánt, kinek máshova leendő kinevezéséről már sokféle hír keringett, a Magyar újság szerint Békés megyének és egyúttal Csongrád megyének főispánjává fogják kinevezni. (A helybeli jogakadémia olvasókörét) folyó hó 29 ikén alakították meg a joghallgatók, amikor is Orbán Mártont, a szünidei bizottság elnökét, egyhangúlag választották meg elnökké. A többi állást a következőleg töltötték be: Alelnök: Erenletzberger Gyula, főjegyző : Szerdahelyi László, I-sö aljegyző: Beberics Imre, Ir-od aljegyző: Szivér István, pénztáros: Angyal Pál, ellenőr: Mirth László; háznagy: Szecsei István, II-od háznagy : Bész Gyula ; könyvtárnok : Vásárhelyi László ; segédkönyvtárnok : Viezner Antal. Bizottsági tagok : Lauber Rezső, Maletter László IV-ed éves; Szigeth Nándor, Vargha Gyula III ad éves; báró Skertetz Iván, Szatzman Ottó II-ed éves, Késmárky Dezső, Girardi Rezső i-sö éves joghallgatók. A póttagok közé megválasztották : Kugyerai Ede és Kossa Elemér joghallgatókat. Végül az elnök indítványára elhatározták a jogakadémia polgárai, hogy az aradi gyásznap évfordulóját nyilvánosan fogják megünnepelni. Azelbaltó gyűlésen még megemlékezett a boldogul Kohárics Károly dr. jogakadémiai tanár elhúnyt iredt is, mi fölött a gyűlés jegyzőkönyvileg fejezte ki részvétét. (Slódijazás.) A baranyamegyei lótenyésztési bizottság vasárnap tartotta meg az évenkint szokásos lódijazást. A budai külvárosi vásártéren végbement szemlén jelen volt Szily László alispán, mint a bizottság törvényszerinti elnöke, a nagyatádi ménteleposztály parancsnoksága képviseletében. Deseő Ferencz százados és Janizs József alállatorvos, továbbá Nádassy Kálmán, Elveisz Nándor, More Nándor, Jeszenszky Ferencz, Otocska Géza, Szily Tamás, dr. Halas Ferencz, Wachsmann Leó kir. állami állatorvos, Németh Vilmos megyei állatorvos, mint a lótenyésztési bizottság tagjai, Szenge Ferencz II. all. mint bizottsági jegyző. A szemlére elővezettek 33 anyakanczát szopós csikóval, 18 hároméves kancza csikót, 1 három éven alul levő kancza csikót és 5 méncsikót — összesen 57 drb lovat. Díjakat nyertek — szopós csikóért: Neidhardt György (Ném.-Bóly), 5 drb 10 frankos aranyat, Kovács Lőrincz (Szt.Lőrincz) és Tóth Péter Sándor (Nagy-Váty) egyenként 3 drb. 10 frankos aranyat, Demhardt János (N.Bóly), Kovács János (Kis-Telek), Molnár József (Kis-Telek), Horváth János (Sásd) egyenként 2 drb 10 frankos aranyat, 3 éves kancza csikóért, Demhardt János (N.Bóly) 4 drb 10 fr. aranyat, ifj. Nyaka József (Szt.-Iván) és Trischler János (N. Bóly) egyenként 3 drb 10 fr. aranyat, Zeier Ferencz (Szajk) és dr. Toka József (Szt.-Dienes) egyenként 2 drb 10 fr. aranyat. A rendelkezésre álló összegből még fönmaradt összeget 3 díjra osztotta a bizottság s ugyancsak 3 éves kancza csikókért jutalmazta: dr. Toka Józsefet (Szt.-Dienes) és Trischler Jánost (N.-Bóly) egyenként 9 drb 10 fr. aranynyal s végül Gáli Jánost (Beczefa) 1 drb 5 frankos aranynyal. A méncsikók után nem adtak ki dijat. (A külföldi sajtó Kossuthról.) Kossuth Lajos kilenczvenedik születésnapjának évfordulóján az előkelőbb külföldi lapok is megemlékeztek a nagy hontalanról s behatóan foglalkoztak Kossuth nagy egyéniségével. A Frankfurter Zeitung is részt vett a Kossuth-ünneplésben ; tárczarovatában „Egy politikai jellem“ czím alatt érdekes czikket közöl, mely találóan festi Kossuth nagy jellemét. A nevezett újságczikéből érdemesnek tartjuk közölni a következő részt: „Nem a politika árt a jellemnek, hanem megfordítva, a jellem a politikának. Mennyire tisztelték és bámulták volna Kossuth Lajost azok, akik görbe szemmel nézik őt, ha politikai meggyőződéseit megtagadta volna, vagy legalább, mint mondani szokás, ha „szegre akasztotta“ volna elveit. Akiben van egy kevés képzelőtehetség s elgondolja, hogy mi történt volna akkor, ha Kossuth 1867-ben az általános amnesztiát igénybe veszi, annak különös kép tárul lelki szemei elé. A képviselőházban, mint köztudomású, Deák Ferencz nem rendelkezett rögtön a többség fölött; kénytelen volt előbb a többséget megszerezni s különös, a többségek abban a mértékben szaporodtak, a melyben vezéreik képességei fogytak. Ha Kossuth visszatért volna Magyarországba, akkor talán az új alkotmányos korszakban ő rá jutott volna a képviselőházban a vezérszerep. De föltéve, hogy Deák uralkodott volna az ő nyugalmával és komolyságával az elmék fölött, még akkor is nem Tisza Kálmánnak jutott volna Deák halála után a gazdag örökség, hanem Kossuth kormányozott tizenöt esztendőn keresztül s kormányozna talán még ma is. Hogy elérhesse azt a czélt, mely állítólag méltó legnemesebb férfiak verejtékére, Kossuthnak csak az elveit kellett volna megtagadnia. Ha megtagadta volna a múltját, bizonyosan lett volna jövője ! De Kossuth mindig politikai jellem volt s mindig hű maradt önmagához és meggyőződéseihez. Életét ezért fejezi be az idegenben mint szegény aggastyán s még csak miniszteri nyugdijat sem élvez. A hatalom valamennyi gyönyöre és a kormányzás valamennyi előnye el van zárva tőle, de a sok anyagi jóért, melyet nélkülöznie kell, a 90 éves aggot talán kárpótolja nemzetének szeretete.“ (Huszárok elmasírozása.) A 10. huszárezred, melynek törzse Pécsett volt, tudvalevőleg Fehérvárra helyeztetett. Csütörtökön indult el a különböző községekben elhelyezett ezred új állomására s az itt volt szakasz és a siklósi század csütörtökön reggel énekszóval vonult ki a városból s a mánfai országúton folytatta útját. (A jogakadémia polgárai és az aradi gyásznap.) Október 6 át méltóan akarja megünnepelni a pécsi jogakadémia ifjúsága. Orbán olvasóköri elnök indítványára az ő elnöklete alatt Kassa, Maletter, Szigeth, Szerdahelyi, ifj. Reberics, Girardi, Késmárky és Bész joghallgatókból álló bizottságot küldött ki a közgyűlés az ünnepély rendezésére. E szűkebb körű bizottság elhatározta, hogy az emléknap reggelén 9 órakor a Lyceum-templomban gyászittentiszteletet tart. Este 6 órakor pedig a „Hattyú“ nagytermében emlékünnepélyt rendez, melynek programmját, ha a hírneves Pécsi Dalárda közreműködését, melylyel a daloskör már sok hazafias ünnepély fényét emelte, meg tudja nyerni, a következőkben állapította meg: 1. Megnyitó beszéd, tartja Orbán Márton. 2. A Pécsi Dalárda éneke. 3. Szabad előadás, tartja Kossa Elemér. 4. Zoltán Vilmos hazafias tárgyú alkalmi ódájának elszavalása. 5. Bezáró beszéd, tartja Maletter László. 6. A Pécsi Dalárda éneke. A jogász- hág úgy a gyászistentiszteletre, mint az emlékünnepélyre a közönséget meghívja. A teljes Programm jövő számunkban. — (A városi virilisták névlajstromának megállapítása) végett az igazoló bizottság október 3-án, 4 én és 5-én, mindenkor d. u. 3 órától 5 óráig a városi főjegyzői hivatalban üléseket tart, amikor az 1886. XXI. tcz. 26. §-ában biztosított kedvezmények igénybe vétele végett az adózó polgárok fölszólalhatnak. Ez ülések berekesztése után a fölvételt megtagadó határozatokat azonnal kézbesítik s a névjegyzéket 15 napon át a városház kapuján ki fogják függeszteni. E határidő alatt az igazoló bizottság határozatai ellen szóval vagy írásban — a hivatalos órák alatt — fölebbezni lehet. — (Amerikában fölakasztott pécsi ember.) Hogy minden szavában igaz-e, amit hallomás után most leírunk, arról nem felelünk, mi csak azt reprodukáljuk, amit egy Amerikából visszajött pécsi asszony elbeszélt. Nemrég valami Titz Mihály nevű pécsi iparos, ki hosszabb ideig a belvárosi templomban is végezte a sekrestyés teendőit, míg a rendes egyházfi betegen feküdt, kivándorolt Amerikába. (Hogy melyik városba , nem tudtuk meg.) Ott egy gazdag üzletember házánál kapott alkalmazást, s mint benfentes házfelügyelő szolgálta nagy hűséggel az urát, ki nagyon megbízott benne. Egy ízben a ház ura elment hazulról, hogy elutazzék. Még a városban jártában találkozik egy rendőrtiszttel, aki azzal a kérdéssel fordul hozzá, hogy mi baj van odahaza ? Az úriember meglepetten bámul a rendőrtisztre, aki jelentette, hogy a rendőrséghez vezető titkos villamos jelző megszólalt, a házban valami bajnak kell lennie. A ház ura s a rendőrök azonnal a házhoz siettek s mikor a gazdag amerikai belép a szobába, hol a pénzszekrény állott, ott látja az ő „hű“ (?) szolgáját egy fejszével, amint a szekrényt feszegeti. A szolga, mikor meglátta belépő urát, nem is sejtve, hogy utána rendőrök jönnek — a fejszével rárontott s akkorát ütött annak a fejére, hogy az menten szörnyet halt. Abban a pillanatban a rendőrök kezei között volt. Titkit az amerikai törvények szerint, nagyon hamarosan halálra ítéltek s a gyilkosság után néhány napra föl is kötötték. — (Zuhanás 83 méter magasból.) Hajmeresztő légi utat tett meg önkéntelenül Hancz József kocsitoló a Koch-féle kőszénbányában. Hancz hétfőn este fél 7 órakor a 4-edik horizonton a sorompón átlépett, hogy rövidebb úton jusson czéljához, e közben megcsúszott s lezuhant a 83 méternyi mély aknába. Az akna fenekén 6 méter mélységű víz volt; ez volt Hancz szerencséje, különben holtan izzó-porrá zúzva húzták volna ki a bányából, így eléggé súlyos, de nem halálos sebesüléseket szenvedett. Jobb karja tört el, altestén pedig repedés támadt, melyet azonban bevarrtak s a veszedelmet elhárították. Karját a szükséges kötésekkel ellátták