Pécsi Figyelő, 1893. július-szeptember (21. évfolyam, 52-77. szám)

1893-07-05 / 53. szám

4 . (Versenytárgyalások a szín­házépítésnél.) A színügyi bizottság a tanács­osai együttesen ülést tart csütörtökön, e hó­t­odikán, délután 4 órakor. Az ülés az új szín­ház fűtési és szellőztetési berendezésére, s a kőfaragó munkákra nézve megtartott verseny­­tárgyalás eredménye fölött intézkedik.­­ (Brutális öngyilkos.) Egyhamar nem emlékezünk olyan vadsággal végzett ön­gyilkosságra, mint aminől a M. és V. K­­­­. Keő községben a 65 éves mellett is „ifjú“ előnevet viselő Simon Sándor nevű református vallásu telkes polgárt, ki mintegy harminczezer forintig megy a vagyona becslésében, június 25-ödikén reggel iszonyúan összevagdalva s vérében fagyva holtan találták ágyában. Eleintén azt hitték, hogy gyilkosok ölték meg ilyen kegyetlenül, sőt egyenesen az elhúnytnak fiát gyanúsították a szörnyű bűnnel. De a törvényszéki bonczolás kiderítette, hogy ifjú Simon Sándor a maga kezével vetett véget életének, még­pedig beszá­míthatatlan állapotban. Hogy mennyire beszámít­hatatlan lehetett az öreg, arra következtetni enged az öngyilkosságnak az orvosi vizsgálat alkalmával a jelek alapján megállapított való­színű lefolyása. Az öngyilkosságot Simon Sándor egy 26 c­entiméter hosszú életlen késsel hajtotta végre. Először a nyakát akarta elmetszeni. Bele is vágott valahogy, de a seb csak a torokig hatott s nem lett azonnal halálos. Ekkor a bal­karján az ereket próbálta elmetszeni , de a kés nem mélyedt a főerekig. A kétszer sem sikerült kísérlet után a szíve felé szúrt, bele is talált, de ezzel nem elégedett meg, mert negyedszer még a máján is ejtett szintén halálos szúrást. Sőt még ekkor sem fogyott el az ereje, mert végezetül még kétszer döfött a hasába is. Eny­­nyi és ily végzetes sebből vérezve végre ki kel­lett múlnia, így olvasván az öngyilkosság leírá­sát, szinte hihetetlennek találjuk, hogy Simon Sándor csakugyan önön kezével oltotta ki életét, s nagyon is helyet adunk annak a gyanúnak, hogy a különben is gazdag, tehát irigyelt öreget idegen kéz küldte a másvilágra ily rettenetes fölkonczolás után. (A j­ogi alapvizsgálat megköny­nyítése.) A budapesti tudomány­egyetem jog­tanári kara azt határozta, hogy a jogbölcselet jövőre ne legyen a második alapvizsgálat tárgya; mint szigorlati tárgyat azonban fönntartják.­­ (Nyugalomba vonuló uradalmi ügyész.) A közszeretetben álló „Pali bácsi,a­ki barátságos modorával mindenkit meg tud nyerni, s akinek ennélfogva csak tisztelői van­nak, az Albrecht főherczegi uradalomnak régtől fogva ügyésze, Kisfaludy Pál, nyugalomba vonul. Albrecht főherczeg — hosszas tartóztatás után — mégis teljesítette ügyészének kérelmét, s több mint negyven évi működés után nyuga­lomba bocsátja az ő buzgó és lelkiismeretes tisztviselőjét. A nyugdíjazás október elsejétől kezdődik.­­ (Szolgabiró-búcsúztatás.) Szom­baton foglalta el új állomáshelyét, a pécsi szol­­gabirói széket, Jeszenszky Gyula volt mohácsi tb. főszolgabíró. Tizenhárom éven át működött a mohácsi járás főszolgabirói hivata­lánál s a rábízott ügyek gyors és igazságos el­intézése által jó közigazgatási tisztviselő hírére tett szert. A Mohács város társadalmi életében is népszerű ember távozásakor tisztelői búcsú­­lakomát rendeztek a kaszinóban, ahol Német Lipót ügyvéd búcsúztatta el a kaszinónak is szeretett és legrégibb tagját.­­ (Pótvásár.) A Baranyavár köz­ségben június hó 5-ödikére esett, de elmaradt országos vásár helyett július 10-edikén lesz mi­­niszterileg megengedett pótvásár.­­ (Magyar tanárok Görögország­ban.) Magyar középiskolai tanárok, a klasszikus nyelvek szakoktatói, tanulmányútra indultak Görögországba, minek czélja: a saját szemlélet alkalmazása előbb az iskolában, majd meg az irodalom terén. A tanulmányútra rándulók k­özt van B­u­z­á­s­s­y Ábel cziszterczi rendű pécsi főgimnáziumi tanár is. A társaság június 23-adi­­kán indult a nagy körútra, melybe beleesnek a régi Hellasz emlékezetes helyei és Konstanti­nápoly. Jövőre Itáliát teszik tanulmányuk tár­gyává a tanárok.­­ (Az új drávai kid) ügyében a megye Benyovszky főszolgabíró által meg­tartotta az érdekeltséggel a tárgyalást, melynek eredménye nem valami fényes, de ismerve a siklósi járás kis és szegény községeit, áldozatu­kat kicsinynek venni nem szabad. Az érdekelt községek ajánlatai a következők: Siklós 10,000 frt, Harkány 1000 (esetleg 5000) frt, Gordisa 300 frt, Maty 400 frt, Haraszti 100 frt, Old 50 frt, Terehegy 100 frt, Gyűd 200 frt és kő­anyag, Viszló 200 frt, Mária 60 frt, Szava 50 frt, Csarnóta 50 frt, Dráva-Szabolcs 200 frt, Csehi 100 frt, Kovácshida 50 frt, összesen 12,860 frt. Továbbá Ipacsfa természetben ad 100 kézi napszámot, Csepely 60 kézi napszá­mot, Szerdahely 60 kézi napszámot. Csupán a siklósi uradalom, Siklós és Harkány emelkedé­sének akadék­ gátja, nem tett semmi ajánlatot.­­ (Színházi műsor.) Ma szerdán D­e­­z­s­é­r­i Gyula jutalomjátékául Pintér Imre fölléptével: „Szellő Judit“ népszínmű 3 fölv. itt először. Irta Pintér Imre, zenéjét Orbán Árpád. A főszerepeket a vendégszereplő Pintér Imrén kívül Dezséri, Szathmári Zsuzsa, R. Ba­log Etel, Pethes, Polgár, Follinus játszák. Csü­törtökön : „Pepi“ bohózat 3 fölv. Megyeri Dezsőtől. Itt először. Pénteken: „Dr. Kr­a­u­s­z“ vígjáték 5 fölv. L’ Arronge-tól. Szombaton : „II. Rákóczy Ferencz fogsága“ színmű 5 fölv. Szigligetitől. Vasárnap, délután 3 óra­kor : „Fenegyerekek“ bohózat 3 fölv. Este 8 órakor: Hilgermann Laura, J­á­­s­z­a­y Mari és P­o­l­ó­n­y­i művészestélye.­­ (Halálozás.) Krautszak Já­nos­né született Gillming Klementin julius hó 29-én 33 éves korában elhúnyt Pécsett. Teme­tése a család nagyszámú tisztelőinek részvéte mellett julius 1-én ment végbe. — Schuszter Anna junius 29 edikén 20 éves korában elhúnyt Pécsett. — Hartmann Józsefné született Löffler Anna e hó másodikén 55 éves korában elhúnyt Pécsett. — S c­o s s­a Emil III. éves tanítójelölt e hó 3-án 20 éves korában elhúnyt Pécsett. —­­Darázs Miska meghalt.) Fo­gyott, egyre fogyott, aztán elpattant az ötödik húr is. Mert ha a czigánynál öt húr pattan, akkor az az ötödik húr csak az ő szíve húrja lehet: a hegedűjén csupán négy húr feszül. Dar­ázs Miska, az „úri czigány“-ok egyik tipikus alakja, a sok hányattatás után Székesfehérvárott pihent meg, de ott aztán örökre. Utolsó időkben már mindenki láthatta vesztét, aki a Miska czi­­gányt ismerte. Imádkozott, nagyon sokat imád­kozott, templomba járt, s térdre borulva imád­kozott a Miska czigány. Nagy szó ez olyan világfi-czigánynál, aki csak káromkodni tanult. Hogy Istenéhez tért, jele, hogy nagy baja volt. Vesztét érezte, s szeretett volna még élni. Hi­szen azt a menyecske-leányzót is, kire azt mondta, hogy Koppenhágából hozta feleségül, csak vigasztalásul fűzte a karjára. Önmagát akarta megcsalni vele, hogy ő még ifjú, egész­ségtől viruló legény. Hanem a „kaszás embert“ nem lehet czigányfogással lóvá tenni. Miska czigány már az ő személyje volt. Pedig kár azért a nyughatatlan, megförhetetlen, hamis zuzájú, az inget is lemuzsikáló derék czigányprímásért, aki valóban nagyon szépen tudott játszani a hegedűn meg a czigánymuzsikát szerető embe­rek szivbúrjain. Pihenj Miska, sokat fáradtál, hadd muzsikáljanak neked is már egyszer — odafönt a Dávid muzsikusai. De azok aztán húzzák ám neked oly szépen, mint te húztad ide lenn nekünk ! — (A hadtestparancsnok Pé­csett.) Lobkowitz herczeg hadtestparancs­nok a pécsi 52. gy. ezred fölülvizsgálása végett vasárnap este Pécsre érkezett s a „Hajó“ fo­gadóba szállt.­­ — (A Jászai-Hilgerman Polónyi­féle művészestély.) Jászai Mari a buda­pesti nemzeti színház tragikája, Hilgermann Laura asszony, a magyar kir. operaház tagja és Polonyi Elemér zongoraművész vasárnap július hó 9-én este a színkörben hangversenyt rendeznek a következő műsorral: 1. Ballet­­részlet az „Alceste“ dalműből, szerző Gluk-Saint- Saens. Előadja Polonyi Elemér. 2. „Jehovah“ költemény, irta Kis József, szavalja Jászai Mari. 3. a) „Ária“ a 16-ik századból Alessandro Stradella. b) „Bölcsődal“, Mozarttól. c) „Hagyj álmodni szerelemről“, Hubay Jenőtől. Énekli Hilgermann Laura. 4. a) „Étude“, Paga­­nini-Liszt. b) „Scherzo“ Chopin. Előadja *P­o-­­­o­n­y­i Elemér. 5. Költemények : Musset, Kiss József. Szavalja Jászai Mari. 6. a) „Ismered ama hont“ ; Thomas. „Mignon“ dalművéből Franztól. b) „őszszel“ Franztól. Énekli Hil­germann Laura. 7. a) „Berceuse“ Griegtől. b) „Magyar ábránd“ Polonyitól. Előadja P­o­­lonyi Elemér./A helyárak a következők lesz­nek : Páholy 6 frt. Támlásszék az első 7 sorban 1 frt 50 kr. I-ső rendű zártszék az utána kö­vetkező 3 sorban 1 frt. 2-ed rendű zártszék az utolsó 3 sorban 80 kr. Földszinti állóhely 60 kr. Diák-, katona- és gyermekjegy 40 kr. Kar­zati zártszék 40 kr. Karzati oldal-zártszék 30 kr. Karzati állóhely 20 kr. Jegyek a hangver­senyre csütörtökön f. hó 6-án már előre vált­hatók a nappali pénztárnál a szokott pénztári órákban.­­ (Színésznő öngyilkossági kí­sérlete.) Pénteken estefelé Kalocsa Róza, a pécsi színtársulat tagja, revolverrel magára lőtt. A golyó a mellébe hatolt. Hogy sértett-e meg nemesebb részeket, nem tudják. A sebesül­tet kórházba szállították, hol élet-halál közt fek­szik. Hogy mi indította e tettre, erre nézve nem ad fölvilágosítást; nem csoda aztán, hogy a pletykát kedvelő nyelvek mindenféle regényes meséket terjesztenek. Annyi bizonyos, hogy az ideges természetű nő nem a legépebb lelkiálla­potban rögtönözte e fölösleges szezénát, s hogy ennek a tettnek már régen megvoltak az elő­­játékai, mikor például két éjjel egymás után kilövöldözött az ablakon, halálra ijesztve a szom­szédokat. — (Drága iskola.) A közoktatásügy minisztere az állami reáliskolákban, s igy a pécsiben is, a jövő iskolaévvel fölemelte a tan­dijat, mely — a hittanítás diját nem számítva bele — 24 frt lesz az iskolaévre. — (Mégis csak lesznek apáczák a megyei árvaházban.) A Pécsi Közlöny után mi is megírtuk, hogy a megyei árvaházba nem kaptak irgalmas nővéreket nevelőkül, mert abban a reánk kellemes helyzetben volt a gráczi kolostor, hogy nem adhatott apáczákat. Korai öröm volt. A nehézségeket már elhárították, s most az alispán van „abban a kellemes helyzet­ben“, hogy megköszönje a közbenjáróknak „ez ügyben tett hathatós és sikeres közreműködé­süket.“­­ (Az esperesek értekezlete Troll alapítványa fölött.) P­é­c­h­y József tolnai prépost, mint az egyházmegye legidősebb espe­rese julius hónapban három csoportra osztva Tolnára, Nádasdra és Harkányra tanácskozásra hívta meg a kerületi espereseket, hogy Fölkér Mátyás értény kerületi esperes indítványa fölött döntsenek. A nevezett esperes ugyanis azt in­dítványozta, hogy Troll Ferencz pápai praelátus által az egyházmegyei esperesek szá­mára letett 20,000 frtos alapítványnak két első évi kamatait jótékony czélra szenteljék. Az első évi kamatösszegből tegyenek alapítványt, mely­nek jövedelmét két negyedéves pécsi tanítójelölt nyerje ösztöndíj gyanánt. A második évi járu­léknak évi kamatait pedig azon két pécs-egy­­házmegyei negyedéves papnövendék kapja, kik a Szent Pál-társulat irodalmi kör tagjainak tit­kos szavazata által arra érdemesittetnek. Ez indítványtól már vannak eltérő nézetek, s ezért hívják össze az értekezleteket.­­ (Szerencse a szerencsétlenség­ben.) Az Eszékről vasárnap reggel Pécsre ér­kező vonat utasai egy borzalmas de azért sze­rencsés kimenetelű eseménynek voltak szemtanúi. Az üszögi állomás közelében levő egyik sorom­pónál ugyanis egy egyfogatú kocsi épen akkor hajtatott a vágányon át, midőn a vonat már alig volt 50 lépésnyire előtte s rendes sebességével robogott. A vonatvezető ezt látva rögtön jelt adott a megállásra, mi azonban az összeütközés előtt már nem volt lehetséges. A mozdony a a vágányok közt hátsó kerekeivel állva maradt kocsinak neki ment, a kocsiban ülő mintegy 10 éves gyermeket a partra kivetette, s a kocsit magát ketté szakítva, hátsó részét maga előtt tolta, mig a vonatot megállítani sikerült. A kocsi eleje a lóval együtt szintén szerencsésen megmenekült az agyonzúzástól. — (Öt tanulóval több.) A középiskola­­mizériák, melyeken a város nem tud — mert nem akar — segíteni, nem múlnak el ezáltal, hogy a közoktatásügyi miniszter megengedte, hogy a főgimnázium­­első osztályába a törvényes 60 helyett 65 tanulót vehessenek föl. Lehet, hogy több nem is jelentkezik, de ez nem azt fogja jelenteni, hogy nincs hiány középiskolák­ban, hanem azt, hogy a szülők máris elriadtak Pécstől, s ezt a várost számításba sem véve, mennek más vidékre, ahol tárt karokkal fogad­ják a középiskolák felé tóduló ifjakat. Ez alka­ ______PÉCSI FIGY­ELŐ._____________ 1893. julius 5-én.

Next