Pécsi Figyelő, 1893. október-december (21. évfolyam, 79-107. szám)

1893-10-04 / 79. szám

■2 2. Kérje föl továbbá föliratilag a kormányt, hogy addig is, míg ez törvényhozási úton megvalósíttatnék, egyfelől legfőbb felügyeleti jogánál fogva a párviadalról fönnálló törvényes intézkedések szigorú végrehajtására utasítsa a kir. ügyészségeket, másfelől a párbajmánia elfojtása végett a párviadalt az értelmiség egyik hatalmas tényezőjére, a tisztviselői karra nézve súlyos fegyelmi vétségnek nyilvánítsa. 3. Végül indítványozom, hogy a meghozandó határozat, hozzájárulás végett, az ország összes törvényhatóságaival közöltessük. Egyik fővárosi társaskör a maga részéről még megtoldja ezt az indítványt a következő pontokkal: a törvényhozás szigorítsa meg a becsületsértés és rágalmazás büntetési tételeit, érvényesítse befolyását a kormány oly irányban, hogy őfelsége a hadseregben a párbajozást tiltsa meg. S valóban, ha a mozgalomnak csak valami kis eredményt is akarunk biztosítani, úgy mindenesetre ki kell eszközölni, kényszeríteni kell a képviselőházat arra, hogy úgy a főváros törvényhatósága által kétségen kívül benyújtandó kérvényben s az ezt támogató vidéki törvényhatóságok kérvényeiben, valamint minden e tárgyban hozzá érkező feliratban foglalt társadalmi követeléseknek eleget tegyen. Hozzon rá törvényt, hogy minden párbajsegéd és minden orvos, kik a fegyveres mérkőzésnél funkcionálnak, kivétel nélkül, még akkor is, ha sebesülés nem történik, három évi börtönnel büntetendők. Hozzon rá törvényt, hogy becsületsértésekért a mai büntetéseknek legalább tízszeres mértéke alkalmaztassák, pénzzel meg nem váltható börtönbüntetésekkel. Csakis így lehet gyökerét is kiszakítani az ostoba volta mellett is vért lázitó párbajmániának, s igy lehet majd a körmükre koppantani a hősieskedő párbajgigerliknek, kik komoly érettség hiányában a férfi becsület fogalmat összezagyválják a kardforgatás vagy a pisztolylyal czélzás művészetével, nemsokára beterjesztheti a polgári házasságról szóló törvényjavaslatot is. Ezt egészz lojalitással terjesztették a korona elé, figyelmessé téve őt a kérdés komolyságára és fontosságára, s kérték, hogy beleegyezését a kérdésnek egész alapos, megfelelő tanulmányozása, minden irányban való tájékozás szerzése után adja meg, s. Wekerle reméli, egész alapos, biztos reménye van arra, hogy ez legközelebb meg fog történni; ha pedig nem történik meg — mondta Wekerle — ,akkor tudni fogja kötelességét.“ Az adóreformról egy fővárosi lap azt írja, hogy a kereseti adók reformjára vonatkozó összes adatokat már összeállította a pénzügyminisztérium. Az adóreform tárgyában megígért ankétet október közepére fogják összehívni, s akkor küldik majd meg az értekezlet tagjainak ezt az adatgyűjteményt, amely tartalmazni fogja Európa legfőbb államainak adótörvényeit is. Az állami állatbiztosítás. Az állami állatbiztosításról szóló törvényjavaslat, melyet Wekerle expozéjában is említett, már elkészült és terjedelmes megokolás kíséretében legközelebb benyújtja a képviselőházba. A törvényjavaslat csak bizonyos megszorítással kontemplálja a kötelező állatbiztosítást, melyet pontos statisztikai összeállítások alapján már az állatorvosok csekély létszáma folytán sem lehetne azonnal megszorítás nélkül keresztül vinni. A törvényjavaslat a legszélesebb tapasztalati alapon készült, az összes idegen országokban tett kísérletek és meglevő intézmények tanulságait használta föl. Pénzbeli áldozatot nem fog kívánni az államtól , de az államé lesz a felügyelet s az egész ügy intézésének kötelessége. E kiszivárgott hírek után a gazdaközönség a legnagyobb érdeklődéssel várja a törvényjavaslatot, mely gazdasági életünkben fontos szerepet van hivatva játszani. Az országgyűlésből. A képviselőház szombati ülésén Polónyi interpellációjára válaszolva Wekerle nyilatkozott az egyházpolitikai akció tervéről. Az anyakönyvekről, a vallásszabadságról és a recepczióról szóló törvényjavaslatokat az illető bizottságok a folyó hét végén kezdik el tárgyalni, s Wekerle úgy reméli, hogy A férfi csodálkozva nézett az előtte könyörgő nőre , nézte, nézze soká — aztán mintegy öntudatlanul lebbent el ajkáról a szó . — Becsületemre!* Mély csend honol a nászszobában. Csak néhány perczcel lépett be oda az új pár ; — némán átölelve tartják egymást, egyik sem akarta megszakítani azt a titokzatos, bűvös csendet, melyet csak néha zavar meg egy-egy akkordja a násznépet mulattató zenének. Végre a férfi odavonja gyengéden szép nejét a dagadó kerevetre, s mintha kémfülektől tartana, oly halkan, de szerelemtől ittasulva susog fülébe édes mámoritó szavakat — melyektől az aszszony márvány arcza bíborossá válik — s midőn az első jogosan követelt csók elcsattan, éles csengetés zavarja föl őket édes álmodozásukból. — Egy sürgöny ! Mosolyogva bontja föl a férj, elkésett jó kivánatot vélvén benne ; de megfagy ajkán a mosoly, a mint e néhány szót olvassa : „X utczai lakásomon várlak — Mira ! Az asszony nem szól semmit csak reszket; nem tudja még mit tartalmaz a távirat, de veszélyt sejt. A férj palástolni igyekszik nyugtalanságát, odalép nejéhez, magához öleli lágyan, — aztán enyelgő hangot próbálván fölvenni szól: — Miért ez oktalan aggodalom édesem ? Politikai ügyek rögtön távozásra késztetnek, de talán pár óra múlva . . . legkésőbb holnap reggel itt leszek ! — Viktor! igazat szólsz ? — kérdé az asszonyka még mindig aggódó arczczal. — Igazat édesem! — felelt a férj, s lehajolva egy csókot lehel neje gömbölyű vállára, hogy az észre ne vegye arczpirulását. — De múlik az idő! A viszontlátásig Leonám, édes kis feleségem ! — Isten veled Viktorom ! A viszontlátásig ! * Iszonyú orkán dühöng. A szemhatáron sehol egy élő lény se, mégis — ott a hegyormon könnyű, fehér ruhát lobogtat a szél, Leona áll ott, kitől három nap előtt távozott el férje, s ki azóta kétségbeesve minden órában fölszalad a hegyre szétnézni, nem látja-e meg valahol közeledő alakját. Most is ott áll, nem törődve azzal, hogy forró keblét, melyet alig véd a könnyű ruha, át meg átjárja a hideg szél. Szemei a távolba merednek . . . Egyszerre kebléhez kap, úgy érzi, mintha éles tőrt forgatnának benne. — Óh semmi, majd elmúlik — gondolja és tovább vár. — Hirtelen erős köhögési roham lepi meg, idegei fölmondják a szolgálatot és ájultan terült el a földön. * „ Újra titokzatos csend a nászszobában . . . De minő más képet mutat az most, mint mikor a nő, kinek most halvány, beesett arczára kísérteties fényt vet az éjjeli lámpa — boldogan, telve édes reményekkel lépett be ide férje karján. Éjfélt üt az óra. Fölretten a beteg , szenvedő arcza, s a gyakran ismétlődő köhögés elárulják, hogy nem sok ideje van már neki hátra. Szeme folyton az óramutatót kiséri, ajka folyton egy nevet susog. Érzi, hogy nyúl feléje a halál csontkeze, de visszalöki . . . mert előbb egymás kezet akar megszorítani, — vár valakire, mert nem bir addig meghalni, míg nem látja. Egymásután telnek az órák, a beteg mindegyre gyengébb lesz, lélekzete már alig hallszik — olyan hideg, olyan kemény neki az a puhára vetett nászágy. Kinosan lesi az első napsugarat, mintha érezné, hogy e sugár letüntével be lesz fejezve élete is. Végre beköszönt hozzá, ott játszik már az ágy függönyein, úgy elmereng rajta, 1893. október 4-én. PÉCSI FIGYELŐ. A függetlenségi párt frakczióinak egyesülése. Az Ugron párt példáját részben követte az Eötvös-párti frakczió is. Csak részben, mert maga a vezér s néhány kebelbarátja különválva maradt s új pártot alakit. Az anyapárt tudvalevőleg bizottságot küldött ki, hogy az Eötvösék kiküldötteivel tárgyalják az egyesülés módozatait. A tárgyalások azonban nem eredményezték azt, amit a függetlenségi párti polgárok a haza szentügyének érdekében óhajtottak. Maguk között az Eötvöspártiak között történtek meghasonlások, melyek miatt az egyesülést őszintén óhajtók kikeltek Eötvös ellen, ez aztán az ő barátaival fölhagyott a további tanácskozással, mire Thaly Kálmán a vele egy véleményen levőkkel kimondotta, hogy visszatérnek az anyapártkörbe. Nyolczan el is mentek az anyapártkör helyiségébe s ott testvéri ölelkezések közt kijelentették, hogy szabadirányú egyházpolitikai elveik határozott fenntartásával visszalépnek a pártkörbe. Az Eötvös-párt nyilatkozatot adott ki, melyben kijelenti, hogy az anyapártba nem mehet vissza, mert ez oly férfiakkal egyesült, kik az egyházpolitikai haladás elvei ellen határozottan állást foglaltak; azért hát ők „Függetlenségi párt“ czimmel uj pártkört alakítanak. Hírek. — (A király neve napja.) I. Ferencz József, Magyarország királya, ma tartja neve ünnepét, melyet az egész hivatalos Magyarország is ünneppé emelt s a polgárság szintén megünnepel azzal, hogy az ezen napon tartani szokott istentiszteleteken megjelenik, kifejezvén ezzel leyális érzületét alkotmányos királya iránt. Ma kilencz órakor a székesegyházban maga Dulánszky püspök czelebrál a misén. Az iskolákban e napon az előadás szünetel. — (Október 6-odika.)Gyásznapja a magyarnak az aradi tizenhárom vértanuságának napja. Borús lélekkel mereng el emlékein a honfi s átkot szórva a gyilkosokra, könyörgő imával száll lélekben a mindenség Urához , vegye maga mellé trónjára a dicstelen bitófán is dicsőségesen elhaltak szellemalakjait, de szabadítsa meg az országot még egy október hatodikától. A pécsi jogakadémia polgársága október 6 án reggel 9 órakor az aradi hősök emlékére a lyczeumi templomban gyászistentiszteletet tart. D. u. 6 órakor pedig a „Hattyú“ nagytermében nyilvános emlékünnepet rendez a következő műsorral: 1. Megnyitó beszéd, tartja Simon József. 2. Az aradi vértanuk. Óda, Palágyi Lajostól, szavalja ifjú Eötvös Gusztáv. 3. Az aradi gyásznap. Értekezés, irta és felolvassa ifjú Beberics Imre. 4. „Őseink emléke.“ Férfi négyes Huber Károlytól, énekli a „Pécs* Dalárda.“ 5. Bezáró beszéd. Tartja: Tabak Lajos. — (Girk Alajos -|*.) A pécsi székesegyházi káptalannak ez évben már második halottja fekszik a ravatalon. Keddre virradóra húnyta le szemeit — hosszú betegeskedés után ! — Girk Alajos kanonok kit a királyi kegy csak a napokban léptetett elő éneklőkanonokká.