Pécsi Figyelő, 1897. január-március (25. évfolyam, 1-73. szám)
1897-01-01 / 1. szám
a tások“-nak csúfolt rablóhadjáratát Magyarország választópolgárainak politikai szabadsága ellen; hatalmi erőszakkal, vesztegetéssel s ahol kellett, nyers erővel végiggázolt törvényen, erkölcsön, meggyőződésen s hagyott maga után olyan erkölcsi pusztulást, a melyhez foghatót csak Dzsingisz-khán tatár hordái végezhettek az anyagiakban. összeült a népképviseleti eszme csutjára az igazi „Bánffy-parlament“, amelyben a vezér a durva pretoriánusok egetverő diadalordítása közben vágja az ellenzék szemébe, hogy a szó hatalma veszélyes a közügyre, mert annak intézésére csak a durva erőszak s a parasztfurfang birnak jogosultsággal. Ilyen kormányzati elvekkel lépünk át az új évbe, amely meg fogja hozni Magyarország gazdasági tönkretételét Ausztria javára s a keleti háború kitörését nemzetünk érdekeinek feláldozásával, a saját vérünk árán. Ehhez kiván nekünk Bánffy: „boldog újesztendőt! “ * Vármegyei közgyűlés. Baranyamegye törvényhatósági bizottága jövő január hó 11-én délelőtt 10 órakor a vármegye gyűléstermében évnegyedes rendes közgyűlést tart a következő tárgysorozattal : I. Főispán felmentése. 1. Belügyminiszter leirata Méh. Kardos Kálmán Baranyavármegye főispánjának felmentése tárgyában. 2. A felmentett főispánnak búcsúlevele a vármegye közönségéhez. 3. A vármegye közönségének búcsúja a felmentett főispántól. II. Évnegyedes jelentés. 4. Alispán jelentése az e műit évnegyedről. III. Állandó választmányi jelentései. 5. Német-Boly, Borjád és Pócsa községeknek a Német Bólyból Virágosra vezető útvonalnak a törvényhatósági közutak hálózatába való felvétele iránti kérvénye tárgyában. 6. A vármegyei pénzeknek 1897. évben való elhelyezésére pénzintézet kijelölése (névszerinti szavazás.) 7. Dr. Angyal Pál, ügyészségi joggyakornok kérvénye fizetés emelésért. 8. A baranyavármegyei Sósvertike és somogyvármegyei Szára község között fölmerült határkérdés tárgyában. 9. Belügyminiszter leirata a képviselőválasztásokhoz kirendelt katonaság kiegészítéséül szükségelt szabadságolt katonák behívása alkalmával fölmerült fuvarköltség megtérítése tárgyában. 10. Hauk János és neje Wágner Magdolna varasdi lakosok 95 frt 35 krt kitevő gyámpénztári tartozásuknak a gyámpénztári tartalékalapból leendő megtérítése iránti árvaszéki felterjesztés tárgyában. 11. Megyei t. nyugdijválasztmánynak Pintér István drávaszentmártoni körjegyző által a t. nyugdíjalapba befizetett járulékok visszafizetése iránti kérvény tárgyában tett előterjesztése. 12. Okorágh község képviselő testületének a regalekötvény beváltása folytán a törzsvagyonban támadt hiány pótlása tárgyában hozott határozata. 13. Baán község képviselő testületének Lindemann György és Eckhardt Mihály volt számadó bírák által utólag beszámíttatni kért adóbehajtási illetékek leirása tárgyában hozott határozata. 14. Mohács nagyközségnek községi pótadó és egyéb községi tartozások leirása tárgyában hozott határozata. 15. Nádasd község és Rosenfeld Bernit bécsi lakos között szénkutatás és aknázás céljából kötött szerződés. 16. Zaláta község és a pécsi káptalani uradalom között a községi pótadóra nézve kötött egyezség. 17. Baán község által több baáni lakossal kötött 18 drb adásvevési, ajándékozási és átadási szerződés. 18. A vármegyei kéményseprési szabályrendelet módosítása 19. Mohács nagyközség képviselő testületének a m. kir. kincstár részére posta- és távirda épület céljára ingatlan eladása tárgyában hozott határozata. 20. Kis Kozár községnek Kleiner Boros Anna után fölmerült 57 frt tartásdij megtérítése alóli fölmentés iránti folyamodványa, illetőleg e tárgyban kelt belügyminiszteri leirat. 21. A mohácsi járásból: Pócsa. A szentlőrinci járásból: Ibafa községnek 1895. évre szerkesztett bírói számadása. 22. A mohácsi járásból: Babarc község 1894 évre szerkesztett szegénypénztári számadása. IV. Küldöttségi jelentések. 23. Számonkérőszak jegyzőkönyve. V. Tiszti jelentések. 24. Alispán jelentése a mohácsi vármegyei „László“ közkórház építésének és berendezésének befejezéséről és a közkórház megnyitásáról. 25. Árvasiék jelentése az 1897. év I. felében ! „Pécsi figylő“ tárcája Boldog újévet . . . — A „Pécsi Figyelő“ eredeti tárcája. — — Aztán azt megmondom, hogy ha az idén is olyan malacpecsenyét hoz be Péter, mint tavaly, hát a fejéhez vágom; továbbá azt is mondja meg künn a konyhában, hogy nekem ne küldjenek a malachoz kompótot, mert azt szintén maga kapja a fejéhez. Képtelen vagyok belátni, hogy mi az Isten csukláját kínozzák az emberi kompóttal, mintha zeller saláta, vagy cékla nem is léteznék! Általában nem volna szíves megmondani Péter, hogy a gazdája milyen világrészről szakadt ide? Nem eszkimó, vagy busman? Brr rettenetes ! Péter úr, az éthordó már rég kiillant az étteremből, és künn a konyhában hűségesen elreferálta a kapitány úr tartalomdús beszédét. Hossza volt sürgés-forgás. A szakácsné el sem mozdult a tűzhelytől, nehogy, nyársonsülő malacban kár essék. A Vera leány pedig a zellersalátát oly művészi ambícióval cifrázta ki, hogy öröm volt ránézni a salátára is, meg a Verára is. Csak az egyetlen Plútó, a házi és udvari komondor, az feküdt unott pofával a konyha küszöbén ,s bármilyen éber volt körültekintése, csak nem talált még egy nyomorult pulykacombot sem, mely őrizetien maradt volna. — Schmutzig népség ! mintha ezt morogta volna a „hű“ Plútó. Lakatos Lászlót, a kapitány urat rajongásig szerették az egész városkában, s így törzsvendéglőjében az „arany trombitában“ is. Nyugalmazott állományban volt a kapitány úr — a combjába lőtt golyó kényszerítette a penzióba. Negyven évesnél több nem lehetett, mert harminc éves korában került ide és annak alig múlt tíz éve. A kapitány úr nem volt valami Adonis alak, közönséges tucat arc. Szőke haja és fekete bajusza azonban valami érdekességet kölcsönöztek a bicegő hadfinak, ki folyton polgári ruhában járt, és még ünnepélyes alkalmakkor sem hencegett egyenruhájában. Vendel, a kapitány úr szolgája volt az a csacska, ki szerette gazdája múltját eltereferélni, mert bizony másként majdnem semmit sem tudtak volna meg Lakatosról. Hogy aztán Vendel elmondta, hogy gazdája nem csatában kapta combjába a golyót — hanem békés garnizonban — korántsem vesztett abból a glóriából, amelylyel a város szépei őt körülvették, sőt ellenkezőleg, most meg nagyobb, tágabb tereken tozgolódhatott a kisvárosi hölgyek fantáziája. Nőért verekedett meg, párbajban kapta sebét, stb. Az tény, hogy igen zárkózott életet élt. Vett egy szőlőt midőn Kerekegyházára került, abba építtetett egy kényelmes lakóházat és aztán Vendellel együtt a kertészetnek meg a szőlőművelésnek élt. Terjedelmes könyvtára , néhány fővárosi napilap mindig a fait tartották a politikai és napi események fölött. Ha pedig nagyon a combjára szállt a fájás, akkor Vendel a karosszék elé gurította a pedálos cimbalmot, és akkor a kapitány úr régi, már f éledésnek ment nótákat vert rajta, csöndesen, lassan. Vendel aztán akár elmehetett volna aludni , nem parancsolt akkor a kapitány úr semmit egész nap. Sokszor aztán el-es sétált a vitéz kapitány úr — a kertben — és monologizált, miközben mankójával meg-megfenyegette a kékseget. De azért nagyon jó úr ! az Isten áldja meg ! — monda az öreg Vendel. Eleintén mindenfelől meghívták ebédekre, vacsorákra — jourokra. — Köszönöm , de elvből nem járok máshová — csak korcsmába. Hát volt aki sértésnek vette , — párbaj lett belőle. Ellenfele nem talált, ő meg lyukat lőtt az überbe — persze akarattal. PÉCSI FIGYELŐ. 1897. január 1. alkalmazandó gyámpénztári kamatkulcs tárgyában. 26. Jegyzőkönyvet hitelesítő küldöttség megválasztása. Is Boldog újévet kiván barátainak, olvasóinak a szerkesztőség. * • Hírek. Pécs, 1836. december hó 31. Uj esztendő. Uj esztendő . . . Dehogy is uj, Mondja rá a költő ; Ez is olyan, mint a többi, Egy-egy emberöltő Sok-sok éve mind egyforma — S bármit várjunk tőle, Elmarad mind, mint elmaradt Az ó-esztendőbe’ Uj esztendő . . . Hátha mégis Uj reménynek, vágynak, Bizalomnak, szeretetnek Vethet melegágyat; Hátha mégis beteljesül, Mig végére érünk, Csak egy is a sok óhaj közt, Mit epedve kérünk ! ? Uj esztendő . . . Uj ezeróv Nyílik a magyarra : ó esztendő lett ezer év Mióta itt tartja E hazában s védi-óvja A nagy Isten karja, — S itt lakunk a világvégig Mert ő is akarja ! Uj esztendő . . . Mit kívánjunk Ez uj esztendőben ? . . . Ifjukodjék meg e nemzet, Mint a Don-tövében, Honnan eljött hont keresni Világverő útra ; Dicsőségét vívja még ki S élje által újra !