Pécsi Figyelő, 1897. január-március (25. évfolyam, 1-73. szám)

1897-01-01 / 1. szám

a­ tások“-nak csúfolt rablóhadjáratát Magyar­­ország választópolgárainak politikai szabad­sága ellen; hatalmi erőszakkal, vesztegetéssel s ahol kellett, nyers erővel végiggázolt törvényen, erkölcsön, meggyőződésen s ha­gyott maga után olyan erkölcsi pusztulást, a melyhez foghatót csak Dzsingisz-khán tatár hordái végezhettek az anyagiakban. összeült a népképviseleti eszme csut­jára az igazi „Bánffy-par­lam­ent“, a­melyben a vezér a durva pretoriánusok egetverő diadalordítása közben vágja az ellenzék szemébe, hogy a szó hatalma ve­szélyes a közügyre, mert annak intézésére csak a durva erőszak s a parasztfurfang birnak jogosultsággal. Ilyen kormányzati elvekkel lépünk át az új évbe, amely meg fogja hozni Ma­gyarország gazdasági tönkretételét Ausztria javára s a keleti háború kitörését nemze­tünk érdekeinek feláldozásával, a saját vérünk árán. Ehhez kiván nekünk Bánffy: „bol­dog újesztendőt! “ * Vármegyei közgyűlés. Baranya­­megye törvényhatósági bizott­ága jövő január hó 11-én délelőtt 10 órakor a vármegye gyűléstermében évnegyedes rendes közgyű­lést tart a következő tárgysorozattal : I. Főispán felmentése. 1. Belügyminisz­ter leirata Méh. Kardos Kálmán Baranya­­vármegye főispánjának felmentése tárgyában. 2. A felmentett főispánnak búcsúlevele a vármegye közönségéhez. 3. A vármegye közönségének búcsúja a felmentett főis­pántól. II. Évnegyedes jelentés. 4. Alispán je­lentése az e műit évnegyedről. III. Állandó választmányi jelentései. 5. Német-Boly, Borjád és Pócsa községeknek a Német Bólyból Virágosra vezető útvonal­nak a törvényhatósági közutak hálózatába való felvétele iránti kérvénye tárgyában. 6. A vármegyei pénzeknek 1897. évben való elhelyezésére pénzintézet kijelölése (névsze­rinti szavazás.) 7. Dr. Angyal Pál, ügyész­ségi joggyakornok kérvénye fizetés emelé­sért. 8. A baranyavármegyei Sósvertike és somogyvármegyei Szára község között föl­merült határkérdés tárgyában. 9. Belügymi­niszter leirata a képviselőválasztásokhoz ki­rendelt katonaság kiegészítéséül szükségelt szabadságolt katonák behívása alkalmával fölmerült fuvarköltség megtérítése tárgyá­ban. 10. Hauk János és neje Wágner Mag­dolna varasdi lakosok 95 frt 35 krt kitevő gyámpénztári tartozásuknak a gyámpénztári tartalékalapból leendő megtérítése iránti ár­vaszéki felterjesztés tárgyában. 11. Megyei t. nyugdijválasztmánynak Pintér István drá­­vaszentmártoni körjegyző által a t. nyug­díjalapba befizetett járulékok visszafizetése iránti kérvény tárgyában tett előterjesztése. 12. Okorágh község képviselő testületének a regalekötvény beváltása folytán a törzsva­­gyonban támadt hiány pótlása tárgyában hozott határozata. 13. Baán község képvi­selő testületének Lindemann György és Eck­hardt Mihály volt számadó bírák által utó­lag beszámíttatni kért adóbehajtási illetékek leirása tárgyában hozott határozata. 14. Mo­hács nagyközségnek községi pótadó és egyéb községi tartozások leirása tárgyában hozott határozata. 15. Nádasd község és Rosenfeld Bernit bécsi lakos között szénkutatás és aknázás céljából kötött szerződés. 16. Zaláta község és a pécsi káptalani uradalom között a községi pótadóra nézve kötött egyezség. 17. Baán község által több baáni lakossal kötött 18 drb adásvevési, ajándékozási és átadási szerződés. 18. A vármegyei kémény­seprési szabályrendelet módosítása 19. Mo­hács nagyközség képviselő testületének a m­. kir. kincstár részére posta- és távirda épü­let céljára ingatlan eladása tárgyában hozott határozata. 20. Kis Kozár községnek Kleiner Boros Anna után fölmerült 57 frt tartásdij megtérítése alóli fölmentés iránti folyamod­ványa, illetőleg e tárgyban kelt belügymi­niszteri leirat. 21. A mohácsi járásból: Pó­csa. A szentlőrinci járásból: Ibafa község­nek 1895. évre szerkesztett bírói számadása. 22. A mohácsi járásból: Babarc község 1894 évre szerkesztett szegénypénztári szám­adása. IV. Küldöttségi jelentések. 23. Számon­­kérőszak jegyzőkönyve. V. Tis­zti jelentések. 24. Alispán je­lentése a mohácsi vármegyei „László“ köz­kórház építésének és berendezésének befeje­zéséről és a közkórház megnyitásáról. 25. Árvasiék jelentése az 1897. év I. felében ! „Pécsi figylő“ tárcája Boldog újévet . . . — A „Pécsi Figyelő“ eredeti tárcája. — — Aztán azt megmondom, hogy ha az idén is olyan malacpecsenyét hoz be Péter, mint tavaly, hát a fejéhez vágom­; továbbá azt is mondja meg künn a konyhában, hogy nekem ne küldjenek a malachoz kompótot, mert azt szintén maga kapja a fejéhez. Kép­telen vagyok belátn­i, hogy mi az Isten csu­kláját kínozzák az emberi kompóttal, mintha zeller saláta, vagy cékla nem is léteznék! Általában nem volna szíves megmondani Péter, h­ogy a gazdája milyen világrészről szakadt ide? Nem eszkimó, vagy busman? Brr rettenetes ! Péter úr, az éthordó már rég kiillant az étteremből, és künn a konyhában hűsé­gesen elreferálta a kapitány úr tartalomdús beszédét. Hossza­­ volt sürgés-forgás. A sza­­kácsné el sem mozdult a tűzhelytől, nehogy­­, nyársonsülő malacban kár essék. A Vera leány pedig a zellersalátát oly művészi am­bícióval cifrázta ki, hogy öröm volt ránézni a salátára is, meg a Verára is. Csak az egyetlen Plútó, a házi és udvari komondor, az feküdt unott pofával a konyha küszöbén ,s bármilyen éber volt körültekintése, csak nem talált még egy nyomorult pulykacombot sem, mely őrizetien maradt volna. — Schmutzig népség ! mintha ezt mo­rogta volna a „hű“ Plútó. Lakatos Lászlót, a kapitány urat ra­jongásig szerették az egész városkában, s így törzsvendéglőjében az „arany trombitá­ban“ is. Nyugalmazott állományban volt a kapitány úr — a combjába lőtt golyó kény­­szerítette a penzióba. Negyven évesnél több nem lehetett, mert harminc éves korában került ide és annak alig múlt tíz éve. A kapitány úr nem volt valami Adonis alak, közönséges tucat arc. Szőke haja és fekete bajusza azonban valami érdekességet kölcsönöztek a bicegő hadfinak, ki folyton polgári ruhában járt, és még ünnepélyes alkalmakkor sem hencegett egyenruhájában. Vendel, a kapitány úr szolgája volt az a csacska, ki szerette gazdája múltját el­tere­ferélni, mert bizony másként majdnem sem­mit sem tudtak volna meg Lakatosról. Hogy aztán Vendel elmondta, hogy gazdája nem csatában kapta combjába a golyót — hanem békés garnizonban — ko­rántsem vesztett abból a glóriából, amelylyel a város szépei őt körülvették, sőt ellenkező­leg, most meg nagyobb, tágabb tereken t­oz­­­golódhatott a kisvárosi hölgyek fantáziája. Nőért verekedett meg, párbajban kapta se­bét, stb. Az tény, hogy igen zárkózott életet élt. Vett egy szőlőt midőn Kerekegyházára ke­rült, abba építtetett egy kényelmes lakóhá­zat és aztán Vendellel együtt a kertészetnek meg a szőlőművelésnek élt. Terjedelmes könyvtára , néhány fővá­rosi napilap mindig a fait tartották a politi­kai és napi események fölött. Ha pedig na­gyon a combjára szállt a fájás, akkor Ven­del a karosszék elé gurította a pedálos cim­balmot, és akkor a kapitány úr régi, már f éledésnek ment nótákat vert rajta, csönde­sen, lassan. Vendel aztán akár elmehetett volna aludni , nem parancsolt akkor a kapitány úr semmit egész nap. Sokszor aztán el-es sétált a vitéz kapi­tány úr — a kertben — és monologizált, miközben mankójával meg-megfenyegette a kék­seget. De azért nagyon jó úr ! az Isten áldja meg ! — monda az öreg Vendel. Eleintén mindenfelől meghívták ebé­dekre, vacsorákra — jourokra. — Köszönöm , de elvből nem járok máshová — csak korcsmába. Hát volt aki sértésnek vette , — párbaj lett belőle. Ellenfele nem talált, ő meg lyukat lőtt az üb­erbe — persze akarattal. PÉCSI FIGYELŐ. 1897. január 1. alkalmazandó gyámpénztári kamatkulcs tár­gyában. 26. Jegyzőkönyvet hitelesítő kül­döttség megválasztása. Is Boldog újévet kiván barátainak, olvasóinak a szerkesztőség. * • Hírek. Pécs, 1836. december hó 31. Uj esztendő. Uj esztendő . . . Dehogy is uj, Mondja rá a költő ; Ez is olyan, mint a többi, Egy-egy emberöltő Sok-sok éve mind egyforma — S bármit várjunk tőle, Elmarad mind, mint elmaradt Az ó-esztendőbe’­­ Uj esztendő . . . Hátha mégis Uj reménynek, vágynak, Bizalomnak, szeretetnek Vethet melegágyat; Hátha mégis beteljesül, Mig végére érünk, Csak egy is a sok óhaj közt, Mit epedve kérünk ! ? Uj esztendő . . . Uj ezeróv Nyílik a magyarra : ó esztendő lett ezer év Mióta itt tartja E hazában s védi-óvja A nagy Isten karja, — S itt lakunk a világvégig Mert ő is akarja ! Uj esztendő . . . Mit kívánjunk Ez uj esztendőben ? . . . Ifjukodjék meg e nemzet, Mint a Don-tövében, Honnan eljött hont keresni Világverő útra ; Dicsőségét vívja még ki S élje által újra !

Next