Pécsi Figyelő, 1897. január-március (25. évfolyam, 1-73. szám)

1897-01-01 / 1. szám

1897. január 1. PÉCSI FIGYELŐ. Uj esztendő . . . Legyen oly nagy S hatalmas e nemzet. Mint a milyen nagy hatalmat Mátyás alatt szerzett; Mikor reszketett előttünk Bécsnek büszke vára S a turul a kétfejű sas Szemeit kivájta! Uj esztendő . . . Legyen gazdag S oly jómódban éljen, Milyenben élt Nagy Lajosnak Regés idejében . A mikor a tudománynak, Haladásnak fája Enyhét adó, édes árnynyal Borult le teája! Uj esztendő . . . Támadjon fel Rákóci, Bercsényi! Legyen köztünk, ki a magyar jogait megvédi, Legyen köztünk, ki a zsarnok Hatalmat elűzze S mint negyvennyolc dicső népe Menjen harcba-tüzbe ! Uj esztendő ... A kívánság Elegendő is már; Hisz mind úgy se teljesül be S egy is csak nagy ritkán.. Szabadságodat, magyar nép, Ne hagyd veszendőbe ; Ha ez megvan, minden meglesz Ez uj esztendőbe’! Igric, Napirend 1897. január 1-én. és 2-án Naptár, péntek, jan. 1. — Rom. kath.: Új év. — Prot. : Újév —Gör. kel. (dec. 20.) Ignác Zsidó : Tebeth 27. — Nap kél 7 óra 34 perckor; nyug­szik délután 4 óra 3 perckor — Hold kél reggel 7 óra 12 perckor ; nyugszik délután 2 óra 53 perckor. — Szombat, jan. 2. — Rom. kath.: Makár. — Prot. : A sz. k. rt. — Gör.­kel. (dec. 21.) Juliánná. —Zsidó : 8. Waura. — Nap kél 2 óra 33 perckor ; nyugszik 4 óra 4 perckor. — Hold kél reggel 7 óra 50 perc­kor ; nyugszik délután 3 óra 51 perckor. Időjárás : hőmérséklet 4 Celsius fok hideg, lég­nyomás 753. — Kilátás: a központi meteorológiai intézet jelzése szerint száraz, hideg idő várható. Színház : délután 3 órakor a „Bányamester“, este fél 8 órakor „Rákócy Ferenc fogsága.“ Szomba­ton : ,,A pálinka.*1 — (Új­évi csillaglunn­ás.) A had­sereg rendeleti lapja most közli az új tiszti­kinevezéseket, mint újévi ajándékot. Ez aján­dék tulajdonképen a tartalékos tiszteknek szól, mert a rendeleti közlöny 133 oldalán felsorolt kinevezések egytől egyig a tartalé­kos tisztekre vonatkoznak és 1897. január 1­től számíttatnak. Az éveken át szokásos volt „krisztkindli“ tehát újévi ajándékká vál­tozott. Az uj hadnagyok száma által megfe­lel a múlt évben kinevezettek számának, bár a gyalogságról és a tüzérségről nem gondoskodtak oly bőkezű módon. A gyalog­ság vesztesége ugyanis 244 kinevezés, mert az idén csak 643 hadapród-tiszthelyettes és tartalékos altiszt lett tartalékos hadnagygyá, míg a múlt évben 887-en nyerték el ezt a rangot. A vadászcsapatok azonban 110 új tartalékos tisztet nyertek, míg a lovasságban 176 hadapród tiszthelyettes és 37 tartalékos al­tiszt, összesen tehát 213 lépett elő hadnagg­gyá, a múlt évi 82 vel szemben. A tábori tüzérségben 35 hadapród tiszthelyettes és tar­talékos altiszt nyerte el az arany kardbojtot, valamint 2 tűzmester a vártüzérségben, az összes előléptetések száma tehát az egész tüzérségnél 80, míg a múlt évben 180 volt. Az egészségügyi csapatok is nyertek, mert tavaly csak egy hadnagyot neveztek ki oda. A műszaki csapatokhoz 12 új hadnagy jutott. A szekerészeknél óriási a különbség. A múlt évben csak 30-at neveztek ki, míg az idén 219-et. A hadsereg tartalékos tiszti kara 1339 új hadnagygyal szaporodott, míg a múlt évben csak 1292 előléptetés történt.­­ Ezen­kívül a tartalékban 1211 hadapród-tiszthe­­lyettest is előléptettek ; a minket érdeklő elő­léptetések a következők: a 44-ik gyalogez­­rednél K­ö­s­tf­e­r Károly hadapródtiszthe­lyettes, Fischer József, T­e­r­e­g­d­i Kálmán Margitai Valér, Littke Lőrinc, Weisz Ede, Kohn Jakab, Fekete Fülöp és Kosautányi Gyula tartalékos hadapródok tartalékos hadnagyokká neveztettek ki. Az 52-ik gyalogezredben pedig pedig Varga Gyula, J­e 1­­­e­n­c József, Mayer Oszkár, J­a­n­i­c­h Gyula és Schäfer Arthur tar­talékos hadapródok lettek előléptetve tarta­lékos hadnagyokká. — (Uj ▼áltóbirálók.) Az osztrák­magyar bank pécsi fiókintézeténél a megüre­sedett két váltóbírálói tisztségre L­e­c­h­n­e­r Antal takarékpénztári igazgató és K­r­a­u­s­z Mór bankár neveztettek ki.­­ (Ülések a vármegyeházán.) A vármegyei nyugdíjválasztmány január hó 7-én (csütörtökön) délelőtt fél 10 órakor ülést tart a megyeház gyűléstermében. Ugyane nap délelőtt 10 órakor tartja az ál­landó választmány is ülését. Január 10-én (vasárnap) délelőtt 10 órakor pedig számonkérőszék lesz.­­ (Halálozás.) Kőszeghy Gyula, magyar államvasúti szertárfelvigyázó, az éjjel, életének 41-ik évében, meghalt. Temetése holnap (pénteken) délután 3 órakor lesz a vásártér 10. szám alatti házból a budai kül­városi temetőben. Az elhunytat három gyer­meke, testvérei és kiterjedt rokonság gyá­szolja.­­ (Szigeti véd­gát-bizottság, vá­lasztás ) Mohácsi levelezőnk Írja : Decem­ber 29-én választották meg 1897. évre a közbirtokosság által a mohács-margitta-szigeti védgát-bizottság tagjai szavazás utján. Mér­nökké : Novák László, I. jegyzővé: Kloin­­bauer Antal, II. jegyzővé: Simonkovics Mihály, pénztárnokká: Fölkér József. Védgát-bizott­­sági tagok lettek : Hinka László, Német Lipót, Stajevics János, Weisz Lajos, Kálmán Péter, Kalenics András, Balázs András, Karapáncsi János, Pavkovics Luka, Simonkovics Mátyás, Atyim Milutin, Lepátz Elek. Számvizsgálók : Beck András, Kloinbauer István, Miskolcy Herman. A bizottság elnököt saját kebeléből fog választani.­­ (Mire képes a takarékosság.) Szegzárdi levelezőnk írja, hogy Közép Ten­­gelic pusztán a napokban meghalt Hardiig Károly urasági írnok, a ki 28 évig szolgálta Zichy Miklós cs. és kir. kamarás földesurát s csekély évi 100 írt készpénz fizetéséből és T'--------------— ' i ■ i -ni .......... A kaszinóban azonban rendes tag volt és olykor szívesen el-ellumpolt a dzsentrivel. Tudták, hogy roppant gazdag. Vendel révén tudták meg. Ha Vendel főztjét megunta, akkor ő is, meg Vendel is az „arany trombitában“ ét­keztek. Vendel természetesen a söntésben, ő meg az étteremben. Volt aztán, hogy Péter által behivatta Vendelt az étterembe. — Vendel! melyik a jobbik boruk ezek­nek ? — Jelentem a lássan vitéz kapitány ur! a 74-en az a legjobb.­­ — Te is olyat iszol ? — Igen is parancsára. — Jól van Vendel, mehetsz. És aztán Lakatos a 74 esből kért. Mi­dőn megizlelte, mosolygott: — Igaza van a vén zsebráknak. Ma is, az ó év utolsó napján, mint min­den évben — az „arany trombitába“ jött va­csorára Lakatos, meg Vendel a hű cseléd. A kapitány úr egymaga volt a tágas étteremben, nem csoda, az ilyen napon kis városban otthon vannak az úricsaládokban, otthon mulatnak, otthon várják meg a sokat ígérő titokzatos újévet. Lakatosnak azonban, kinek Vendelen kívül senkije sem volt, kénytelen-kelletlen korcs­mában kellett eltöltenie az időt, ha nem akart a csirkékkel nyugalomra térni. Vígan pattogott a nagy zöld kályhában a tűz, barátságos meleg volt az étteremben, de Lakatos rossz kedvében volt , érthetetlen szavakat dünnyögött. Majd felállt, az ablak­hoz ment és kibámult a koromsötét éjszakába. — Ma tíz éve ! — morogta. — Gon­dol-e rám ? Teringettét de nagy szamár va­gyok , hogy gondolna reám ? hisz ahhoz a buta kalmárhoz ment, azt szerette, engem nem szeretett, hátiszen elég világosan mondta. Hogyis mondta? Igen, most már tudom, azt mondta: — Tudja kapitány úr mikor leszek a magáé ? Akkor, ha újévet fogok magának gratulálni. — Aztán én meg azt hittem, hogy ki­telik tőle, hogy eljön az ablakom alá és az ernyőjével rámkopogtat és rámmosolyogja majd azt az ezüstös hangjával szóló : — Boldog újévet! D ! én vén szamár. Persze, hogy csak tréfált Olgica, megtréfált. Fájt is soká, hogy így bánt velem, fájt ? azt mondtam ? hisz még most is fáj. Aztán ami­kor erőnek erejével belekötöttem a vőlegé­nyébe és párbajra kényszerítettem , kigunyolt, kinevetett, pedig gazember a férje, én azt hiszem — és tudja Isten, talán még igazam lesz. Persze akkor már gerleháti Lakatos László kapitány úr nem maradhatott Buda­pesten, elszaladtam, elbújtam. Nos igen! hát volt még valami keresni valóm ? — Vájjon boldog-e Olgica ? — Kapitány úr kérem ! tessék a meg­rendelt malacpecsenye. Méltóztatik bort ren­delni ? — Hja Péter, bort, persze, hanem ha még van a tavalyi magyarátiból, ha nem .. . — Igenis van kérem . . . -- No akkor egy üveggel. — van-e Vendelnek bora ? — Nagyságos kapitány ur, Vendel úr már a második üvegnél tart. — Ej haj ! az öreg huszárja, hogy iszik, akár a szivacs. Most lépett be Fülöp, az öreg levél­­hordó. — Ej be jó, nagyságos kapitány úr, hogy itt találom, van egy express ajánlott levelem számára. — Ide vele Fülöp. Aztán adasson ma­gának egy liter bort. — Köszönöm szépen nagyságos uram ! „Kapitány úr ! Csak a napokban esett tudomásomra, hogy ön Kerekegyházán lakik. Férjem elhagyott, miután egész vagyo­nomat a tőzsdén eljátszotta. Gyermekeimmel — egy hétéves leányka és két éves fiammal — minden támasz minden krajcár nélkül állok a világban. Szüleim ezelőtt három év­vel elhaltak és a tőlük öröklött vagyont szintén eltékozolta szerencsétlen férjem. Ha 3

Next