Pécsi Figyelő, 1898. április-június (26. évfolyam, 74-146. szám)

1898-05-17 / 112. szám

* ► r cim, vagy az 1883. XVIli. t­­c. alapján adott külön engedély alapján jogosultak. Felhivom teh. alispán urat, hogy ezen cégeket, egyesüle­teket, társulatokat és egyéneket ellenőrizze oly szempontból, hogy az ide mellékelt engedély­­okmány szövegében kitüntetett feltételeknek, követelményeknek és utasításoknak megfelel­nek-e? Különös figyelem fordítandó arra, hogy fenn­áll-e még ezen engedélyesek jogosultsága, illetve nem történt-e az engedélyes cég, tár­sulat vagy egyesület kebelében, annak viszo­nyaiban, valamint az engedélyt nyert egyén magánviszonyaiban oly változás, mely az en­gedély megszűntét vagy annak visszavonását eredményezhetné ? Utasítván végül teh. alispán urat, hogy úgy minden ilynemű változást, mint különösen esetleges megszűntét nekem esetről esetre haladéktalanul jelentse be, egyúttal fel­hívom, hogy mellékelt névjegyzékek alapján hivatalos használatra egy jegyzéket készíttes­sen, mely aztán a m. kir. belügyminisztérium útján évenként kiadandó s a címer­használatra jogosítottak összesített névsorát tartalmazó jegyzék alapján tovább vezetendő, illetőleg akik a törvényhatóság területén címerhasználati en­gedélyt nyertek, abba esetenként bevezetendők.«­­ (Jó lesz a magyar szivar is.) Nagy szomorúság éri a tárcanovellák hőseit és azokat, akik igazán havana-szivarokat szív­nak. Bockokat és Upmannokat, galléros geren­dákat és ezüst papírba göngyölt rudakat. Nemcsak drágább lesz a havana szivar hanem ki is fogy. A gyárak nem dolgoznak, a hajók pedig nem szállítanak. Ami volt havana szivar­­ volt, de ami nincs nem is lesz. A kubaiaknak más dolguk van, mint dohányt termelni vagy szivart készíteni. És meg fog történni, hogy ■magyar szivarra gyújt az úr, aki szidta a szi­varunkat, amiért nedves és keserves sok pénzt fizetett a havanaszivarért, csakhogy nedveset kapjon. Angliában már­is kevés a havanaszi­var. New-Yorkon át kapták az angolok, de New-Yorkban sincs sok belőle, s azután a new-york—havanai útvonalon forgalmi aka­dály állott be. Különben is bajjal jár már két­­három év óta a havanaszivarok szállítása. Angliában egy-egy esztendőben vagy száz mil­lió havanaszivart szívnak, most pedig csak 10­—15 millió ilyen szivar van raktáron. A kontinensen még kevesebb van, s a mi hava­­názóink is maholnap magyar szivarra szorul­nak. Aki érdeklődik a tengerentúlról való szi­varok ára iránt, megdöbbenhet azon a hí­ren, hogy mindennap jókorát drágul az úri szivar. Szinte jó, hogy még az uraknak is ke­vés a pénzük, mert nagyon haragudnának rajta, hogy olyan sokat kell egy szivarért fizetniök. A­ki órát vásárol fogadja meg azt a jóakaró tanácsot, hogy ne vásároljon kéz alatt, hanem forduljon első rangú ékszerész és órás céghez. A kéz alatt vásárolt óránál sohasem tudhatja az ember, hogy megbízható-e az arany minőségében, a szerkezet kitűnőségében és új vagy jó­voltában. Az úgynevezett kéz alatti vásárlásoknál, midőn különféle ügynökök az arany órát láncostul árulják, rendesen úgy szokott lenni, hogy az aranylánccal együtt mé­rik a rajta függő nehéz függeléket is, már­pedig csak világos, hogy ez az eljárás a ve­vőnek egyenes megkárosítása. Minden valamire való órás külön árulja a jou-jout és a láncot, nehogy vevőjét megcsalja, de még ma már legolcsóbban és megbízhatóan csakis első rangú órás cégnél lehet vásárolni, akik összekötteté­seiknél a legjobb és legolcsóbb forráshoz jut­nak és már a verseny szempontjából is kény­telenek jutányosan adni. Ne vegyünk tehát arany és ezüst órákat, ékszereket, de különösen drágaköveket másod­kézből vagy zálogházakból, hanem elsőrangú . 1898. május 17. PÉCSI FIGYELŐ 28 SZENT HELÉNA GRÓFJA. — És most reményelhetőleg belátja, hogy mit kell tennie ? — Mindenesetre. — René, mit akarsz ezzel mondani ? Mit teszel ? El akarsz engem hagyni ? — zokogott Erzsébet. — Téged elhagyni ? Soha, kedvesem — válaszolt nyugodtan a kapitány, majd a báróhoz fordulva folytatta : — Ön Wendelberg báró, az életmentőm s én örökké hálás leszek ezért. De szerelmem leányához, az ön szemei előtt támadt fel s ha akkor, midőn ez még csirájában volt, ellenvetést tett volna, — esküszöm önnek — hogy fájó szivemmel s nehéz sebeimmel, inkább az ajtaja küszöbén haltam volna meg, mintsem hogy vendégszere­tetét továbbra is igénybe vettem volna. De másként történt. Ön, kit eltöltött az a rög­eszme, hogy nekem — ki ily véleményre soha okot nem szolgáltattam — francia nemes család sarjának kell len­nem, ön báró úr, hallgatagon megadta beleegyezését frigyünkhöz. S most, midőn a feltámadó szerelem piciny szikrája elolthatlan lánggá lett, most már nincs hatalom, mely bennünket egymástól elválaszszon. — Ön jól tudja, hogy mint lábadozó beteget nem utasíthatom ki kastélyomból s azért dacol velem! — szólt mérgesen Wendelberg báró. — Téved báró úr. Én egy percig sem maradok többé kastélyában. Lent a városban fogom teljes felgyó­gyulásomat bevárni, mert — sajnos ! — az előrehaladt téli idény miatt hosszabb utazást nem tehetek. — René! — kiáltott kétségbeesetten Erzsébet — neked nem szabad elmenned, neked nem szabad elhagy­nod engem! FRANCIA REGÉNY. 25 száz elé. A küldöttség tagjai nagyobb részben mind a legelőkelőbb francia családok tagjai voltak, kiket a csá­szár a polgárőrség vezetőivé nevezett ki. Többek között a küldöttségben voltak : Montmorency, Montesquieu her­cegek, St. Croix gróf és többen«. René felsóhajtott: — Ezekben a támaszokban nem bízom. Ezek mi­hamarább összeroskadnának s maguk alá temetnék a trónt is, ha a nép és a hadsereg nem jönne segítségükre. A báró tréfásan megintette ujjával Renét. — Ne feledje kapitány, hogy mi, nemes emberek is tudunk erősek lenni. — Hiszen nem is a nemességüket kifogásolom, ha­nem kételkedem hűségükben a császárhoz. — A­mi minden körülmények között egyet jelent. De hagy­juk ezt. Ön, kapitány úr, legfényesebb bizonyítéka annak, hogy az, ki régi nemes család sarja, lehet egyben csá­szárjának legh­űbb alattvalója is. — Én ? — kérdé csodálkozva René, hogy érti ezt ? Az öreg báró mosolyogva fogta meg René kezét, melyen most is ott csillogott az a fényes gyémántgyűrű, melyet a csatatéren a hyena el akart rabolni. — Ön nem tagadhatja, hogy előkelő francia nemesi család tagja, hiszen eléggé bizonyítja ezt az a gyűrű, mely csak családi ereklye lehet. René felkacagott. — Egy haldokló bajtársamtól kaptam a gyűrűt s hogy ő hozzá hogy jutott, arról fogalmam­ sincs. Én kü­lönben egy szegény földművelő fia vagyok s szüleim Villiers-ben laknak. — Lehetetlen! — kiáltott a báró, aranyművesektől. Schönwald R. 50 év óta fen­­álló cége ékszerész téren a legnagyobb válasz­tékkal szolgál és legteljesebb garantiát nyújt. Pécs Király­ utca városház épület. Vidéki hátralékosainkat tisztelettel kér­jük, szíveskedjenek hátralékaikat mielőt­t beküldeni. Művészet, irodalom , Előkelő lap. Egy Lengyel Gizella nevű nő azt hiszi magáról, hogy ő irodalmi gründolásra született és egy tökéletlen és íz­telen lapot csinál »Előkelő világ« címmel. A cím azt mutatja, hogy ő nagysága csak elő­kelő előfizetőket fogad el, azonban a gyakor­latban úgy látszik, másként áll a dolog. A szerkesztő hölgy most azt hirdeti, hogy ő nem csupán a felsőbb 10 000 előfizetőt akarja, de egyéb előkelő közönség is jó neki, mert ő neki hivatása, hogy az előkelő közönséget végre meghódítsa az irodalomnak. Ennélfogva az előkelő szerkesztőnő misszó-körutat tart a vidéken, itt is volt Pécsett és keresett előkelő­ségeket. Leszállón az előkelő szerkesztőnő a kávéházakig is és melegen ajánlotta rette­netesen előkelő lapját.­­ A „Zenélő Magyarország“ zongora hegedű zeneműfolyóirat és most megjelent X. füzete tartalmazza a következő zenemuajdon­­ságokat. I. »Könnyű a legénynek« és »Kigyu­­ladt a hajnal pírja« 2 uj magyar dalokat. II. Grieg Edward »Anitza tánca« A »Peer Gynt suite« ciclusból. III. Heidelberg A. »Mignone­tte« Polka mazurkáját. IV. Busul a lengyel. Len­gyel hymnusz Greizinger Iván átiratában szö­veggel. Minden zongorázó és hegedűsöknek kiváló­ fontossággal bíró olcsó zeneműfolyóirat

Next