Pécsi Figyelő, 1898. július-szeptember (26. évfolyam, 147-222. szám)
1898-07-01 / 147. szám
i zottsági tagokat üdvözölte és a közgyűlést megnyitottnak jelentette ki. Ekkor még harmincan sem voltak a városatyák, de később kettesével-hármasával jöttek s valahogy mégis megteltek a padsorok, ha nem is — teljesen. Napirend előtt senki sem kívánván felszólalni, a közgyűlés áttért a napirendre. Két miniszteri leirat. A belügyminiszter értesíti a várost, hogy a kívánságaihoz képest módosított árvaszéki szabályrendeletet jóváhagyta. A jóváhagyott szabályrendeletet ki fogják nyomatni és a bizottsági tagoknak megküldik. A másik leirat is a belügyminisztertől való volt s a város közönségének szinügyi államsegély megszavazása iránt hozzá intézett feliratára vonatkozott. A miniszter teljes mérvben méltányolja a városnak a színművészet állandósítása érdekében hozott áldozatait és kifejtett nagy tevékenységét. Hajlandó is támogatásával és anyagi segélylyel ehhez hozzájárulni, de az államsegély megadását csak akkor tárgyalhatja, ha a vidéki színészet rendezése végett most folyó mozgalmak befejeztetnek s ha a törvényhozás e célra a minisztérium keretébe megfelelő összeget illeszt be. A városi Tanács javasolja, hogy a leirat, tudomásul vétele mellett, legyen az ügy nyilvántartásban és a vidéki színészet rendezésének befejeztekor ismét felirattal kerestessék meg a miniszter az államsegély iránt. A két miniszteri leirat után Vasút-ügy következett. A polgármester beterjesztette jelentését a báttaszék—pécs— dolnimiholjáci vasutak létesítése tárgyában június 19-én megtartott értekezlet eredményéről, mely szerint az értekezlet a mellett foglalt állást, hogy a város a maga nevére szerezze meg az engedélyezési jogot. Záray Károly dr. azt ajánlja, hogy necsak helyiérdekű, rendes nyomtávolságú vasútra kérje az engedélyt a város, hanem keskeny nyomtávolságú villamos vasútra is. Engel József: Nem lehet, nem adják meg. Záray Károly : De igen is lehet. Mérget vehet rá, akár egy kilót. (Derültség.) Krasznay Miklós dr. azt óhajtja tudni, hogy mi van tulajdonképen tervbe véve az engedély megszerzése után. úgy tudja, hogy a belügyminiszter nem is adja meg addig az engedélyezési jogot, míg nem ismeri, hogy mi célja van azzal a városnak. A kereskedelmi miniszter miért jelentette ki, hogy az engedélyezési jogot csakis a városnak hajlandó megadni ? Azért, mert feltételezi, hogy a város maga fogja a vasutat financírozni. Amit a város saját érdekében így tart szükségesnek. Minő tervvel megy hát a város bele az engedély megszerzésébe ? Mi célja van a trace elkészítésével ? Saját költségén akarja-e a város elkészíttetni, vagy megbíz valakit elkészítésével ? A trace belekerül vagy tízezer forintba. Majorossy Imre polgármester először Záray indítványára reflektál. A keskenyvágányú villamos vasúttal ne komplikáljuk a dolgot, annál inkább, mert elkészítésére határozott ajánlatunk van. A rendes nyomtávolságú vasút a pécs-báttaszéki vonalon a nagy teherszállítást képes lesz lebonyolítani s ugyanígy lefelé is. S ha a Duna áthidalásával dűlőre vergődnek, akkor Brassótól egészen Szlavóniáig ide terelődik hozzánk a forgalom s ezért van szükség a rendes nyomtávolságú vasútra. Krasznay felszólalására csak az a megjegyzése, hogy az engedélyezési jog kikérése csak egy kérvénybe kerül s ha már az engedély a jog megszerzésére megvan, akkor lehet a további munkálatról s elsősorban a trace elkészítéséről beszélni. A közgyűlés tudomásul vette ezután a polgármester jelentését. Vámdíj- és helypénzszedés A kövezet vámdíj- és helypénzszedési jogok kezelési szabályzatára tért át ezután a közgyűlés. Pintér Ferenc, első aljegyző, olvasni kezdi a szabályzatot. Főispán kijelenti, hogy legcélszerűbb lesz a szabályzat szakaszonkénti felolvasása és nyomban a hozzászólás a közgyűlés részéről. Az első szakasz megállapítja, hogy a főfelügyelet a polgármestert, illetve a városi Tanácsot illeti. A számvevőség és a pénztári hivatal meghallgatásával és a kiküldött ellenőrző bizottsággal egyetemben gyakorlandó ez a felügyelet. Cirják Ignác nem kifogásolja, hogy a díjak szedésére átveszik a fogyasztási adókezelő személyzetet. De a szigorú ellenőrzés oly fáradsággal jár, hogy ez a bizottságtól nem kívánható. Pedig a szigorú ellenőrzés szükséges , mert a bérlők idejében úgy ment a dolog, hogy a kecske is jóllakjék, a ká■ poszta is megmaradjon. A kezelők fizetése kevés volt, a visszaélésből szerezhettek mellékjövedelmet s aki nem járt el a bérlők kívánsága szerint, nem bizonyult ügyesnek a visszaélés terén, azt egyszerűen elbocsájtották. A felszólalás nagy vihart keltett. — Nem tartozik ide! kiáltottak nagy forrongás között. Záray Károly: Halljuk előbb az egész szabályzatot! Abban meg van állapítva az ellenőrzés a bizottság részéről is. Cirják Ignác nem hiszi, hogy Záray kimenjen minden reggel a piacra, ha esetleg az ellenőrző bizottságba beválasztják. Nem bizottság, hanem egy hivatott ellenőr kell oda! Főispán : Kérem előbb egész terjedelmében a szabályzat felolvasását s azután tessék hozzászólni. Pintér Ferenc, első aljegyző, erre felolvassa a szabályzatot. A szabályzat 2-ik szakasza szól az 1000 írt fizetéssel alkalmazandó ellenőrről, a vám- és helypénzszedőkről, kiket a polgármester fogad fel. Országos vásárok idejére kisegítők is alkalmazandók. A 3 ik szakasz a vám- és helypénzjegyekről szól, melyek sorszámmal és napi kerettel látandók el és a kiadott mennyiségről a számvevőség értesítendő. Szerdán és szombaton délután 2 órakor leszámolnak a jegyekkel a szedők. Ezekről a fogyasztási adótanácsnok naplót vezet és öt naponkint a jövedelmet a pénztárba beszolgáltatja. Hó végén az egész havi forgalomról leszámolás tartazik. A számvevőség a jegyeket és a jövedelmi naplót s a kezelt pénzt bármikor megvizsgálhatja. A helypénzszedés tétele alatt elő van írva a felügyelő ellenőr teendője. Teljesíti az ellenőrzést a piacon s 1000 frt kauciót tartozik letenni. A helypénzszedőkkel a jegyátvételi napló alapján minden szerdán és szombaton leszámol a jegyeket illetőleg. A helypénzszedők: belsők, akik a piacon és külsők, akik a közlekedési utakon teljesítik a helypénzszedést és 50 frt óvadékot tesznek le. A vámdíjszedés megmarad nyugati és keleti kerületben; előbbihez a budai külváros és a belváros, meg a bányatelepi közlekedés, utóbbihoz a szigeti és siklósi városrészek tartoznak. A kerületi ellenőrök a fogyasztási adó ellenőrzésével együtt gyakorolják az ellenőrzést, hogy az esetleges jövedékcsonkitást megállapítsák. A vámszedők az átvett jegyekről ívet kapnak és hetenkint két leszámolást tartoznak tenni. A vámszedő egész vagyonával kezeskedik és a vámszedést a vámház előtt tartozik teljesíteni s onnan el nem távozhat. Ha mulasztást követ el, 10 forint rendbírsággal sújt A szobormű már az egyhangúlag erre szánt helyre való tekintetből sem fogadható el. A Gellérthegy sokkal hatalmasabb méretű, semhogy el ne veszne rajta még a legnagyobbszerű szobormű is De nem ajánlatos a szoros értelemben vett plasztikai megoldás azért sem, mert ilyen, ha még oly gazdag és terjedelmes kibontását tételezzük is fel, nem volna képes a gazdag tartalom felölelésére és épen csak néhány mozzanatra szorítkozhatnék. A szobrokkal ékesített panteon, olyan megoldásban, aminőt a Regensburg melletti Walhallában szemlélhetünk, szintén nem kecsegtet a teljes sikerre való biztos kilátással. E példa bizonyítja, hogy ilyen megoldás állhat igen magas művészi színvonalon és mégis meglehetősen hidegen hagyja a szemlélőt. Ez főleg onnét van, hogy annak a sok egyforma mellszobornak egyhangúságát nem képesek megtörni még a közéjük helyezett szimbolikus Viktória-szobrok sem s ha mégis be kell vallani, hogy a belépőre egészben véve kitűnő hatással van, úgy ezt csakis az épület remek alkotásának lehet érdemül betudni. De a kizárólagos szobrászati műveknek nagyobb számban és terjedelemben való alkalmazása még a legfényesebb építészeti keretben is bizonyos rideg hatással jár, amely körülmény annyival nagyobb súlylyal esik a latba, mert épen festészeti műről van szó, a magyarban pedig nagyon élénk a színek iránti érzék, melynek kielégítését még a késő unokák is szomjúhozni fogják, még ha mindjárt sokkal képzettebb leszen is plasztikai érzékek a mai nemzedék plasztikai érzékénél. Ez a szempont mindjárt egyike azoknak, amelyeknél fogva leghálásabbnak látszik a feladat festészeti megoldása. Történelmi képcsarnok, vagy ha úgy tetszik, a nemzet múltja képekben : oly gondolat, amely mindenképen helyeslésünkre méltónak tetszik. Azonban a festészeti megoldásnak is egy nagy bökkenője van. A festészet ugyanis anyagára nézve nagyon múló természetű s igy az az elutasithatatlan aggály merül fel: várjon bizhatjuk-e reá olyan művészeti feladat megoldását, a mely hivatva van ezer esztendő dicső emlékeit talán egy második évezred lepergéséig fentartani és hirdetni ? Évszázadokra szóló, nagystílű emlékműben nem szabad hiányoznia a szobrászatnak, mely megszokott hivatásánál fogva ilyen esetben kiváló szerepre tarthat igényt, Így tehát eljutottam odáig, hogy a nemzeti emlékmű művészeti megoldása tekintetében szükségesnek mondjam a képzőművészetek mind a három fajának közreműködését, a háromnak helyes kombinálásában látván a nagy feladat méltó megoldásának egyedüli lehetőségét. E ponton azonban még meg nem állapodhatunk. Fel kell még vetnünk a kérdést: vájjon tehát a tisztán történelmi megoldás teljesen figyelmen kívül hagyandó-e vagy nem forog-e fenn ok a megoldás keretébe való belevonására? Tekintettel arra, hogy nagyjaink porainak és egyéb történeti ereklyéinknek kegyeletes megőrzésében a múlt iránti hála és tisztelet legközvetlenebb, legegyszerűbb és legnaivabb, tehát legmegindítóbb megnyilatkozását látjuk, azt hiszem, hogy a históriai megoldás nem nélkülözhető. Nem nélkülözhető különben már azért sem, mert a nemzet összességének szánt nagyszabású és maradandó emlékmű, amelytől azt kívánjuk, hogy valóságos zarándokhelye legyen és maradjon a hazafias kegyeletnek és kiapadhatatlan forrása a honfiúi lelkesedésnek, kell, hogy a legszélesebb rétegekre egyaránt hasson. Ezen szempont megkívánja, hogy a hatás eszközeit a legszélesebb alapokra fektessük és ez vezet, amikor az emlékműben nemcsak a nemzet, hanem a haza, a honi föld, számára is követelek helyet. Szépséges tájainak jellemzetes és hangulatos előadása nagy előnyére lesz a mű szépészeti hatásának és a honszeretet ápolásának egyaránt. Azután mennyi e haza földjén a honfivér áztatta göröngy?! Nem volna-e poétikus gon- 1898. julius 1.