Pécsi Figyelő, 1898. július-szeptember (26. évfolyam, 147-222. szám)

1898-07-01 / 147. szám

i­ zottsági tagokat üdvözölte és a közgyűlést megnyitottnak jelentette ki. Ekkor még harmincan sem voltak a vá­rosatyák, de később kettesével-hármasával jöt­tek s valahogy mégis megteltek a padsorok, ha nem is — teljesen. Napirend előtt senki sem kívánván fel­szólalni, a közgyűlés áttért a napirendre. Két miniszteri leirat. A belügyminiszter értesíti a várost, hogy a kívánságaihoz képest módosított árvaszéki szabályrendeletet jóváhagyta. A jóváhagyott szabályrendeletet ki fog­ják nyomatni és a bizottsági tagoknak meg­küldik. A másik leirat is a belügyminisztertől való volt s a város közönségének szinügyi államsegély megszavazása iránt hozzá intézett feliratára vonatkozott. A miniszter teljes mérvben méltányolja a városnak a színművészet állandósítása ér­dekében hozott áldozatait és kifejtett nagy tevékenységét. Hajlandó is támogatásával és anyagi segélylyel ehhez hozzájárulni, de az államsegély megadását csak akkor tárgyal­hatja, ha a vidéki színészet rendezése végett most folyó mozgalmak befejeztetnek s ha a törvényhozás e célra a minisztérium keretébe megfelelő összeget illeszt be. A városi Tanács javasolja, hogy a leirat, tudomásul vétele mellett, legyen az ügy nyil­vántartásban és a vidéki színészet rendezésé­nek befejeztekor ismét felirattal kerestessék meg a miniszter az államsegély iránt. A két miniszteri leirat után Vasút-ügy következett. A polgármester beterjesztette je­lentését a báttaszék—pécs— dolnimiholjáci vas­utak létesítése tárgyában június 19-én meg­tartott értekezlet eredményéről, mely szerint az értekezlet a mellett foglalt állást, hogy a város a maga nevére szerezze meg az enge­délyezési jogot. Záray Károly dr. azt ajánlja, hogy ne­­csak helyiérdekű, rendes nyomtávolságú vas­útra kérje az engedélyt a város, hanem kes­­keny­ nyomtávolságú villamos vasútra is. Engel József: Nem lehet, nem ad­ják meg. Záray Károly : De igen is lehet. Mérget vehet rá, akár egy kilót. (Derültség.) Krasznay Miklós dr. azt óhajtja tudni, hogy mi van tulajdonképen tervbe véve az engedély megszerzése után. úgy tudja, hogy a belügyminiszter nem is adja meg addig az engedélyezési jogot, míg nem ismeri, hogy mi célja van azzal a városnak. A kereske­delmi miniszter miért jelentette ki, hogy az engedélyezési jogot csakis a városnak hajlandó megadni ? Azért, mert feltételezi, hogy a vá­ros maga fogja a vasutat financírozni. A­mit a város saját érdekében így tart szükséges­nek. Minő tervvel megy hát a város bele az engedély megszerzésébe ? Mi célja van a trace elkészítésével ? Saját költségén akarja-e a vá­ros elkészíttetni, vagy megbíz valakit elkészí­tésével ? A trace belekerül vagy tízezer fo­rintba. Majorossy Imre polgármester először Záray indítványára reflektál. A keskenyvágányú villamos vasúttal ne komplikáljuk a dolgot, annál inkább, mert elkészítésére határozott ajánlatunk van. A rendes nyomtávolságú vasút a pécs-báttaszéki vonalon a nagy teherszállí­tást képes lesz lebonyolítani s ugyanígy lefelé is. S ha a Duna áthidalásával dűlőre vergőd­nek, akkor Brassótól egészen Szlavóniáig ide terelődik hozzánk a forgalom s ezért van szükség a rendes nyomtávolságú vasútra. Krasznay felszólalására csak az a megjegy­zése, hogy az engedélyezési jog kikérése csak egy kérvénybe kerül s ha már az engedély a jog megszerzésére megvan, akkor lehet a további munkálatról s első­sorban a trace el­készítéséről beszélni. A közgyűlés tudomásul vette ezután a polgármester jelentését. Vámdíj- és helypénz­szedés A kövezet vámdíj- és helypénzszedési jo­gok kezelési szabályzatára tért át ezután a közgyűlés. Pintér Ferenc, első aljegyző, olvasni kezdi a szabályzatot. Főispán kijelenti, hogy legcélszerűbb lesz­­ a szabályzat szakaszonkénti felolvasása és nyomban a hozzászólás a közgyűlés részéről. Az első szakasz megállapítja, hogy a fő­­felügyelet a polgármestert, illetve a városi Tanácsot illeti. A számvevőség és a pénztári hivatal meghallgatásával és a kiküldött ellen­őrző bizottsággal egyetemben gyakorlandó ez a felügyelet. Cirják Ignác nem kifogásolja, hogy a díjak szedésére átveszik a fogyasztási adó­kezelő személyzetet. De a szigorú ellenőrzés oly fáradsággal jár, hogy ez a bizottságtól nem kívánható. Pedig a szigorú ellenőrzés szükséges , mert a bérlők idejében úgy ment a dolog, hogy a­­ kecske is jóllakjék, a ká­­■ poszta is megmaradjon. A kezelők fizetése­­ kevés volt, a visszaélésből szerezhettek mel­lékjövedelmet s a­ki nem járt el a bérlők kívánsága szerint, nem bizonyult ügyesnek a visszaélés terén, azt egyszerűen elbocsájtották. A felszólalás nagy vihart keltett. — Nem tartozik ide! kiáltottak nagy forrongás között. Záray Károly: Halljuk előbb az egész szabályzatot! Abban meg van állapítva az el­lenőrzés a bizottság részéről is. Cirják Ignác nem hiszi, hogy Záray ki­menjen minden reggel a piacra, ha esetleg az ellenőrző bizottságba beválasztják. Nem bizott­­­­ság, hanem egy hivatott ellenőr kell oda! Főispán : Kérem előbb egész terjedelmé­ben a szabályzat felolvasását s azután tessék hozzászólni. Pintér Ferenc, első aljegyző, erre felol­vassa a szabályzatot. A szabályzat 2-ik szakasza szól az 1000 írt fizetéssel alkalmazandó ellenőrről, a vám­- és helypénzszedőkről, kiket a polgármester fo­gad fel. Országos vásárok idejére kisegítők is alkalmazandók. A 3 ik szakasz a vám- és helypénzje­gyekről szól, melyek sorszámmal és napi ke­rettel látandók el és a kiadott mennyiségről a számvevőség értesítendő. Szerdán és szomba­ton délután 2 órakor leszámolnak a jegyekkel a szedők. Ezekről a fogyasztási adótanácsnok naplót vezet és öt naponkint a jövedelmet a pénztárba beszolgáltatja. Hó végén az egész havi forgalomról leszámolás tartazik. A szám­vevőség a jegyeket és a jövedelmi naplót s a kezelt pénzt bármikor megvizsgálhatja. A helypénzszedés tétele alatt elő van írva a felügyelő ellenőr teendője. Teljesíti az ellenőrzést a piacon s 1000 frt kauciót tarto­zik letenni. A helypénzszedőkkel a jegyátvételi napló alapján minden szerdán és szombaton leszámol a jegyeket illetőleg. A helypénzszedők: belsők, a­kik a piacon és külsők, a­kik a közlekedési utakon teljesítik a helypénzszedést és 50 frt óvadékot tesznek le. A vámdíjszedés megmarad nyugati és keleti kerületben; előbbihez a budai külváros és a belváros, meg a bányatelepi közlekedés, utóbbihoz a szigeti és siklósi városrészek tar­toznak. A kerületi ellenőrök a fogyasztási adó ellenőrzésével együtt gyakorolják az ellenőrzést, hogy az esetleges jövedékcsonkitást megálla­pítsák. A vámszedők az átvett jegyekről ívet kapnak és hetenkint két leszámolást tartoznak tenni. A vámszedő egész vagyonával kezeske­dik és a vámszedést a vámház előtt tartozik teljesíteni s onnan el nem távozhat. Ha mu­lasztást követ el, 10 forint rendbírsággal sújt­ A szobormű már az egyhangúlag erre szánt helyre való tekintetből sem fogadható el. A Gellérthegy sokkal hatalmasabb méretű, semhogy el ne veszne rajta még a legnagyobb­­szerű szobormű is De nem ajánlatos a szoros értelemben vett plasztikai megoldás azért sem, mert ily­en, ha még oly gazdag és terjedel­mes kibontását tételezzük is fel, nem volna képes a gazdag tartalom felölelésére és épen csak néhány mozzanatra szorítkozhatnék. A szobrokkal ékesített panteon, olyan megoldásban, a­minőt a Regensburg melletti Walhallában szemlélhetünk, szintén nem kecseg­tet a teljes sikerre való biztos kilátással. E példa bizonyítja, hogy ilyen megoldás állhat igen magas művészi színvonalon és mégis meglehetősen hidegen hagyja a szemlélőt. Ez főleg onnét van, hogy annak a sok egyforma mellszobornak egyhangúságát nem képesek megtörni még a közéjük helyezett szimbolikus Viktória-szobrok sem s ha mégis be kell val­lani, hogy a belépőre egészben véve kitűnő hatással van, úgy ezt csakis az épület remek alkotásának lehet érdemül betudni. De a ki­zárólagos szobrászati műveknek nagyobb szám­ban és terjedelemben való alkalmazása még a legfényesebb építészeti keretben is bizonyos rideg hatással jár, a­mely körülmény annyival nagyobb súlylyal esik a latba, mert épen festészeti műről van szó, a magyarban pedig nagyon élénk a színek iránti érzék, melynek kielégí­tését még a késő unokák is szomjúhozni fog­ják, még ha mindjárt sokkal képzettebb leszen is plasztikai érzékek a mai nemzedék plaszti­kai érzékénél. Ez a szempont mindjárt egyike azoknak, a­melyeknél fogva leghálásabbnak látszik a feladat festészeti megoldása. Történelmi kép­csarnok, vagy ha úgy tetszik, a nemzet múltja képekben : oly gondolat, a­mely minden­képen helyeslésünkre méltónak tetszik. Azonban a festészeti megoldásnak is egy nagy bökkenője van. A festészet ugyanis anya­gára nézve nagyon múló természetű s igy az az elutasithatatlan aggály merül fel: várjon bizhatjuk-e reá olyan művészeti feladat meg­oldását, a mely hivatva van ezer esztendő dicső emlékeit talán egy második évezred le­­pergéséig fentartani és hirdetni ? Évszázadokra szóló, nagystílű emlékműben nem szabad hiányoznia a szobrászatnak, mely megszokott hivatásánál fogva ilyen esetben ki­váló szerepre tarthat igényt, Így tehát eljutottam odáig, hogy a nem­zeti emlékmű művészeti megoldása tekinteté­ben szükségesnek mondjam a képzőművészetek mind a három fajának közreműködését, a há­romnak helyes kombinálásában látván a nagy feladat méltó megoldásának egyedüli lehető­ségét. E ponton azonban még meg nem álla­podhatunk. Fel kell még vetnünk a kérdést: vájjon tehát a tisztán történelmi megoldás tel­jesen figyelmen kívül hagyandó-e vagy nem forog-e fenn ok a megoldás keretébe való be­­levonására? Tekintettel arra, hogy nagyjaink porai­nak és egyéb történeti ereklyéinknek kegyele­­tes megőrzésében a múlt iránti hála és tiszte­let legközvetlenebb, legegyszerűbb és legnaivabb, tehát legmegindítóbb megnyilatkozását látjuk, azt hiszem, hogy a históriai megoldás nem nélkülözhető. Nem nélkülözhető különben már azért sem, mert a nemzet összességének szánt nagy­szabású és maradandó emlékmű, a­melytől azt kívánjuk, hogy valóságos zarándokhelye legyen és maradjon a hazafias kegyeletnek és kiapad­hatatlan forrása a honfiúi lelkesedésnek, kell, hogy a legszélesebb rétegekre egyaránt hasson. Ezen szempont megkívánja, hogy a hatás eszközeit a legszélesebb alapokra fektessük és ez vezet, a­mikor az emlékműben nemcsak a nemzet, hanem a haza, a honi föld, számára is követelek helyet. Szépséges tájainak jellem­­zet­es és hangulatos előadása nagy előnyére lesz a mű szépészeti hatásának és a honsze­retet ápolásának egyaránt. Azután mennyi e haza földjén a honfivér áztatta göröngy?! Nem volna-e poétikus gon- 1898. julius 1.

Next