Pécsi Figyelő, 1900. július-szeptember (28. évfolyam, 148-223. szám)
1900-09-07 / 204. szám
. A kapitány megzörgette az ajtót. — Gyere ki! — kiáltotta Tibornak. — Gyertek ti be, — felel vissza Tibor. Mikor a betyárok látták, hogy Tibor se kérésre, se parancsolatra ki nem jön, lyukat vágtak a falon, amelyiken egy zsivány bebújt. Tibor csak ezt várta, alig, hogy a zsivány feje benn volt, zsupsz, levágta, a testét pedig behúzta. Most egy másik zsivány bújt be, majd a harmadik, negyedik, utoljára már mind a tizenkét zsiványnak hiányzott a feje. Épen reggel lett. Tibor fölnyergelte a lovát s meg sem állt, mig a király kastélyához nem ért. Malvinka már messziről látta a délceg lovagot jönni s úgy megdobogott a szive, hogy majd kiugrott örömében. Tiborka, nem hiába, hogy a jó néni fia, de olyan szép, olyan délceg, olyan vitéz, hogy még a koma bácsi is büszke lehet rá. — Jó napot, felséges uram, — szólt Tibor a királyhoz. — Hozott Isten, fiam, — felelte a király, — bár mi járatban vagy. — Magyar vér foly szivemben, megmondom szaporán. Én bizony a felséges királykisasszonyért jöttem. — Höhó, fiam. Nem oda Buda. Nem adják ám olyan hebehurgyán. Ki fia vagy ? — Az édesapámé. — Királyfi vagy ? — Nem. — Herceg ? — Nem. — Gróf ? — Nem. — Báró ? — Nem. — Nemes ? — Az vagyok. — Hol a nemesi leveled ? — A szívemben van. — Jaj, édes, fiam, ez kevés. Legalább kutyabőrön lenne a nemesi leveled, de így nem adhatom lányomat hozzád feleségül. — De én bizony hozzá megyek, — kiáltott ez a szobába ugorva. Tibor megölelte a királykisasszonyt és azt mondta: Te az enyém, én a tied, ha két sárkány őrizne is, elviszlek. — De nem lehet ám, — szólt közbe a király. — Ha én is akarom, meg Malvinka is akarja ? — Akkor sem Az a sok királyfi meg herceg, akiket Malvinkám kikosarazott, mind ellenségünkké lesz. — Levágom mind. — Gyenge vagy ahhoz, fiam. De Tibor kötötte magát és a király mit tehetett mást, odaadta hozzá feleségül Malvinkát. Hanem most jött csak el a hadd el hadd. Tizenhárom királyfi menten megszente a háborút a királynak. Megszeppent Tibor is, de nem azért volt az anyja fia, hogy meg is ijedjen. Gyorsan összegyűjtötte katonáit s lóhalálban vágtatott az ellenséges sereg elé. Tibor most kivált a seregből s átkiáltott a királyfiakhoz : — Királyfiak! Kíméljük a seregünket, népünket. Ha van bátorságtok, hát álljatok ki velem egy szál kardra. A királyfiak elfogadták a harcot. De mert nem tudtak megegyezni, ki verekedjék meg először Tiborral, hát sorsot vetettek. A sors az üveg királyfira esett. No még ilyet se látott a világ. Tibor csak párkázott, egyszerre nagyot vágott az üveg királyfira, úgy hogy az rögvest ketté vált. Most a kő királyfi állott a síkra, utána a föld királyfi, és így tovább tizenkettő. Utoljára maradt a gyémánt királyfi, aki valamennyi között a legbátrabb, legvitézebb volt. — Vitéz, — szólt a gyémánt királyfi Tiborhoz, — add meg magad. — Add meg te magad. — Ohó, a gyémánt királyfit még eddig senki sem győzte le. — De még engem sem ám. — Hajrá. — Hajrá. Összecsaptak. A kardok csittegtek pattogtak, de egyik se birt a másiknak véteni. — így nem birunk egymással — szólt a gyémánt királyfi, — menjünk bírókra. — Nem bánom, — felelt Tibor, s mindketten leszálltak lovaikról s neki gyürkőztek. Tibor megmarkolta a gyémánt királyfit s bokáig verte a földbe. De a gyémánt királyfi sem vette tréfára a dolgot s térdig verte Tibort a földbe. Tibor neki fohászkodott, és hónaljig verte ellenfelét a földbe. Hanem a gyémánt királyfi most neki darálta magát és nyakig dobta Tibort a földbe. De Tibor összeszedte minden erejét, belefújt a markába, átnyalábolta a gyémánt királyfit s úgy bele vágta a földbe, hogy még a feje búbja sem látszott ki. A gyémánt királyfi úgy benn rekedt, hogy akárhogy ficánkolt, még sem birt vergődni. Mikor a királyfiak serege ezt látta, megfordultak s hanyatthomlok futottak vissza hazájukba. Az egész ország magasztalta Tibor vitézségét. Tibor nagy diadallal tért vissza a királyi kastélyba. A király menten meg akarta tartani a lakodalmat, de Tibor azt mondta: — Nem úgy, királyi fölség, elmegyünk az én édes anyámhoz, ott tartjuk a lakodalmat, hadd örüljön az is. A király beleegyezett. Gyorsan befogatott az aranyos hintóba s úgy mentek mind a hárman Tibor szüleihez. Az aranyos Ilka néni úgy megörült, hogy még szólni sem tudott. Hát még mikor megtudta, hogy lakodalom lesz, az ő Tiborkája elveszi a király szép leányát Malvinkát. Harmadnapra megvolt a lakodalom. Ott volt Karolin néni, Milka néni, Koma bácsi, Kuntág bácsi és ha az a csúnya Albert bácsi meg nem szökött volna, az én mesém is tovább tartott volna.* A viszontlátásra. Ha szót fogadtok apikának, anyikának, a jövő csütörtökön ismét mesélek. Pá. Isten veletek. hó 5-én d. e. 10 órakor rövid szenvedés után, munkás életének 49. évében bekövetkezett gyászos elhuytát. A megboldogultnak halt tetemei f. hó 7-én, pénteken d. n. 3 órakor fognak a Rókus-dülői szőllőből az izr. sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Áldás lebegjen az elköltözött emléke felett, a ki a közügyeknek lelkes harcosa, a kereskedelmi és ipari érdekeknek hivatott képviselője, kamaránknak megalalkulása óta egyik oszlopos férfia volt. Pécsett, 1900. évi szeptember hó 5-én. Béke hamvaira! — Az elhunyt családja a következő gyászjelentést adta ki: »Alulírottak, fájdalomtól megtört, bánatos szívvel tudatjuk a legjobb férj, fiú, apa, testvér és rokonnak Ullmann M. Károly urnak bank- és váltó-üzlet tulajdonos, kir. kereskedelmi tanácsos, a pécsi kereskedelmi és iparkamara alelnöke, kir. keresk. törvényszéki ülnök, városi törvényhatósági bizottsági tagnak stb. f. hó 5-én d. e. 10 órakor, életének 49-ik, boldog házasságának 20-ik évében, Pécsett, rövid szenvedése után történt gyászos elhunytát. A megboldogultnak halt tetemei f. hó 7-én, pénteken d. u. 3 órakor fognak a Rókusdülői szőllőből az izr. sirkertbe örök nyugalomra helyeztetni, Pécsett, 1900. szeptember hó 5-én. Nyugodjék békén, csendesen özv. dr. Ullmann Mórné anyja, dr. Ullmann Imre, Ullmann Gusztáv fivérei, Ullmann Károlyné szül. Telegdi Irma özvegye, Marci, Mariska gyermekei, dr. Telegdi Miksáné anyósa Telegi Kálmán sógora.« A város nevében a polgármester a következő gyászjelentést adta ki: »A fájdalomtól mélyen meghatva tudatom, hogy törvényhatósági bizottságunk egyik igen igen buzgó tagja, városunknak méltán köztiszteletben és szeretetben állott érdemteljes polgára Ullmann Károly úr f. hősének délelőttjén bizottsági és társadalmi életünk nagy veszteségére elhunyt. Egyben megkérem, hogy gyászunknak kifejezése céljából az elhunytnak megadandó végtisztességen f. hó 7-én délután 3 órakor vezetésem alatt részt venni szíveskedjék. Gyülekezés utóbbi napon délután 3/13 órakor a boldogultnak Rókus dűlői szőleje előtt. Pécs, 1900. évi szeptember hó 6 án. Majorossy Imre s. k. polgármester.« A halál hírére ma a kir. táblára is kitűzték a gyászlobogót, hogy hirdesse Ullmann Károlynak, mint kereskedelmi törvényszéki ülnöknek halálát. (A püspök őszi bérmantja.) A megyéspüspök már megállapította őszi bérmantjának rendjét. A bérmálás ezúttal kizárólag Szlavóniára szorítkozik, ahol már 10 év óta nem volt bérmálás. A most kihirdetett rend a következő : szept. 27. Petrijevci, 28. Cepin, 29. Bizovac és Brodjanci, 30. Harkanovci, okt. 1. Valpó, 2. Marjanci, ide jönnek a veliskovciek is. Ugyanezen a napon Sljivosevcin, okt. 3. Radikovci, 4. Podgajci, 5. Dolni Miholjácon és utána Viljevón. (Öngyilkos vendéglős.) A tegnap öngyilkossá lett Bors Márton vendéglős elhunytéról a gyászoló család a következő jelentést adta ki: »Alulírottak mélyen szomorodott szívvel jelentik saját és a széleskörű rokonság nevében a szeretett férj, testvér, sógor, nagybátya, illetve rokonuk Bors Márton folyó évi szeptember hó 5-én életének 49-ik, házasságának 20 ik évében történt gyászos elhunytét. A szeretett elhunytnak földi maradványai folyó évi szeptember hó 7-én d. u. három órakor fognak lakásán . Sörház utca 3. számú házban beszenteltetni és a budai külvárosi temetőben örök nyugalomra elhelyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozat pedig f. hó 7-én reggel fél 8 órakor fog az Ágoston-téri plébániatemplomban a Mindenhatónak bemutattatni. Pécsett, 1900. évi szeptember hó 5-én. Nyugodjék békében! Bors Mártonná szül. Brigant Anna neje, Bors Gyula és Dezső gyermekei. Bors György, Bors József, Bors János, Bors Anna, férj. Földvári Istvánné, Bors Teréz, férj. Kirschner Béláné testvérei. Kirschner Béla, Földvári István, Bors Józsefné férj. Ind PÉCSI FIGYELŐ Napirend 1900. szeptember 7-én. Naptár: péntek, szept. 7. — Rom. kath.: Regina. — Prot. Regina. — Görög-kel.: (aug. 25.) Bertalan. — Zsidó: Elül 13. — Nap kél 5 óra 29 perckor ; este nyugszik 6 óra 27 perckor. — Hold kél délután 3 óra 45 perckor; nyugszik éjjel 1 óra 60 perckor. Időjelzés. A központi meteorológiai intézet szerint: hűvös idő és helyenkint csapadék várható. (A királyné emlékezete.) Erzsébet királyné gyászos emlékezetű halálának évfordulója alkalmából szeptember hó 10-én, hétfőn d. e. 9 órakor a székesegyházban ünnepélyes gyászistentiszteletet fognak tartani, melyen a hatóságok képviselői s a törvényhatósági bizottság tagjai is meg fognak jelenni. (Indulás a gyfidi zarádoklatra.) Holnap (pénteken) reggel fél hét órakor indul el a zarándokmenet Hetyey Sámuel megyéspüspök vezetése alatt a székesegyház elől Mária-Gyüdre. A menet a Széchenyi-téren át fog az irgalmasok utcája, illetve a siklósiutcára térni s igy halad a vámon át a zarádokúton tovább. Délelőtt 11 órakor Szalántán lesz pihenő, honnan 1 órakor indulnak s négy órakor érkeznek Gyüdre, hol diadalkapu várja a zarádoklatot. (Ullmann M. Károly halálához.) A pécsi keresk. és iparkamara Ullmann M. Károly haláláról a következő gyászjelentést adta ki: A pécsi kereskedelmi és iparkamara mély fájdalommal tudatja ügybuzgó alelnökének Ullmann M. Károly urnak kir. kereskedelmi tanácsosnak, kereskedelmi ülnöknek, pécsi bank- és váltóüzlet tulajdonosnak. 1900. szeptember 7.