Pécsi Figyelő, 1900. október-december (28. évfolyam, 224-297. szám)

1900-10-02 / 224. szám

1900. október 2. PÉCSI FIGYELŐ a háztulajdonosnak, (Éljenzés) az ünnepélyes leleplezés pedig a város egész közönségének igaz kegyeletét, nemes gondolkozását s ezen emlék késő utódainknak is féltett kincsét képezendi! Most pedig szivem egész melegségével üdvözlöm a m. t. lelkes ünneplő közönséget, s a­midőn megköszönöm, hogy ezen ünnepély fényét megjelenésükkel biztosítani méltóztat­­ták, azon óhajnak adok kifejezést, hogy : Adja Isten, miként a nagyérdemű or­szágos képzőművészeti társulat minél inkábbi felvirágzása utján még sok babér jusson a magyar Genius oltárára ! Ügy legyen! A beszéd végzetével hangos éljenek kö­zött levette a lepelt az emléktábláról a pol­gármester. S előtűnt a Munkácsy Mihály pécsi emlékezetéül örökre ragyogni hivatott emlék­tábla, rajta a következő felírással: „E házban lakott Munkácsy Mihály 1865. is 1867-ben. Messze időkig álljon ez emlék S lelkesedésre gyújtva a honfiszivet Fennen hirdesse művét!“ A dalárda ekkor a »Szózat«-ot énekelte el s ezzel az ünnepély programmja véget ért. Kind József egyszerű szavakban köszönte meg a megtiszteltetést s ígérte, hogy ő és csa­ládja mindig gondozni fogják az emléktáblát. A közönség lelkes éljenzése közben Ma­jorossy Imre polgármester szólt még, ígérvén, hogy a város Tanácsának is feladatát fogja képezni, gondjaiba venni az emléktáblát Mun­kácsy dicsőségére. A közönség ekkor szétoszlott s az ünne­pély háromnegyed tizenkét órakor végetért. A városi Tanács Majorossy Imre polgármester vezetése alatt, a dalárda tagjai s a többi hi­vatalos kiküldöttek ekkor Kindl József házába vonultak s ott a házigazdát vendégszerető családja körében még egyszer üdvözölték a mai ünnep alkalmából, ősi magyar szokás szerint áldomás fejezte be az ünnepséget, melynél a szeretetreméltó háziasszony s a Kindl-család bájos nőrokonai lekötelező szívé­lyességgel szolgálták ki a vendégeket. Felkö­szöntőkben sem volt hiány a kedves háziasz­­szonyra, házigazdára és családjára. Majorossy polgármester megköszönte a dalárdának az ünnepélyen való szíves közreműködését, mit Beberics Imre, a pécsi dalárda alelnöke a pol­gármester éltetésével viszonzott. Már a déli harangszó is elhangzott, mire a vendégek el­távoztak a vendégszerető Kindl-család köréből. Hajószentelés Mohácson. — Saját tudósítónktól. — Mohács, 1900. október 1. Ma, október hó 1-én szentelték fel Mo­hácson az I. cs. és kir. szab. Dunagőzhajózási társaság »Pécse nevű uj vontató-hajóját, mely eklatáns bizonyítékát nyújtja a hajóépités tech­nikája terén tett előrehaladásnak. Az új gőzöst a tegnapi vasárnap vitte le Mohácsra Budapestről Muray Lajos hajós­­kapitány. Ma a reggeli vonattal érkezett Mo­hácsra Troll Ferenc püspöki helynök, dr. Wurster József szemináriumi igazgató, továbbá Waniss Sándor, Majorossy Imre polgármester, Tormay Károly alispán, Vaszary Gyula, Fe­kete Mihály, Várady Ferenc s még több no­­tabilitás. Megérkezés után a vendégek Wilfinger Pál révkapitány vendégei voltak, ahol reggeli­vel és hűsítőkkel szolgáltak nekik. Innét az új hajó fedélzetére vonult a társaság, ahol kez­detét vette a beszentelés, a­melyet Troli Fe­renc tartott Wurster József kanonok, Keserics Ferenc mohácsi esperes - plébános, továbbá Szommer Gyula és Zsivkó Mihály káplánok segédkezésével. Troli körülbelül a következő beszédet tartotta : »Igen tisztelt uraim! Nagyon örülök, hogy a mai napon ily szép ünnepélyen jelen lehetek. Örömömet fokozza az, hogy az igen tisztelt társaság minden vállalatait Istennel kezdi s folytatja. Meg vagyok győződve, hogy ez a fenséges jármű nemcsak Neptunusnak és a vízi nympháknak fog szolgálni, hanem az elemek hatalmas Urának is, a­ki valamiként megáldá Noé bárkáját, azonképen áldását adja jelen hajóra is. Isten áldja az igen tisztelt Du­nagőzhajózási Társaságot ! Éljen !« A beszédet a társaság főfelügyelője, La­dányi Dezső megköszönvén, a hajó séta­utat tett Duna-Szekcsőig, a­mely után nem győz­tek betelni a jelen voltak a hajó impozáns nagyságával, szépségével és meglepő szerke­zetével. A hajó hossza 60 méter, szélessége, ide­számítva a kerékdobokat is, 16­6 méter. A hajónak 600 lóerejű diagonál fekvésű gépje van, melynek ereje azonban több mint 700-ra is fokozható. A feltűnően kicsiny kerekek 57 fordulattal felülmúlják az eddigi vontató hajók sebességét. Dacára a hajó erős szerkezetének és kényelmes berendezésének, teljes szénkész­lettel mégis csak 111/1 dm. vizet gázol, 100 mmázsa szénnel pedig csak tizet. Miért is alól fel vagyunk mentve, csak a kitűzött órá­ban és helyen jelenjek meg. — Katonapontossággal jelentem meg menyasszonyom lakásán, ő már várt reám. Igazán pompásan festett fehér mórié selyem ruhájában, fejét remek myrtus koszorú diszité, míg arcát majd láthatatlanná tette a sűrü fátyol.— Pár percnyi késedelmezés után a IV. kerületi anyakönyvi hivatalba hajtattunk. A polgári házasságkötés formuláit nem ecsetelem Miután az anyakönyvet aláírtuk, boldogan tér­tünk vissza lakására. Csak most láthattam meg a feleségemet. Muki nagyot lélekzett. — Következett a meglepetés. Egy ele­gáns úriember elém lépett s bemutatta magát. — Hódosy Tihamér vagyok, királyi köz­jegyző. — Örülök, — felelém elképedve. Ezzel bevonult a terembe tiz, mond tiz leány s megfoghatlan pedantériával sorakoztak feleségem köré. Most, ismét a közjegyző ra­gadta meg a szót, egy paksaméta írást vonva elő. — Lesz szives e tiz okmányt aláírni. Azt hittem a százezer forintokat fogom átvenni s ime, nem kevesebb, mint tiz ok­mány aláírását követelik tőlem. Odaléptem feleségemhez és megkockáztattam . . . — A hozomány . . . a legsekélyebb vízállásnál is használható. A kormány csak kézi szerkezetű, de átvitel által oly gyorsan és könnyen működik, hogy a hajó kevesebb, mint egy perc alatt és aránylag igen kis helyen megfordul. Féltizenegy órakor a hajó a nyílt Dunán horgonyt vetett, a­mikor is az egész társaság a kapitány szalonjába ment, a­hol a dejeu­­nert szolgálták fel, melyet Dobos József buda­pesti vendéglős készített. A első felküszöntőt Troll Ferenc mondta, a társulat tisztviselőire emelve poharát, mint a kultúra és technika buzgó harcosaira. La­dányi Dezső is felügyelő Troll Ferencre, Wurs­ter kanonokra és a segédkező papokra emelte poharát. Ugyancsak ő Fejérváry főispánra is mondott felköszöntőt, kinek nevében Tormay alispán válaszolt, éltetve a Társulatot, mint olyant, a­mely tisztán a magyar ipar segítsé­gével hozta létre a díszes hajót. Majorossy Imre polgármester a szeretet viszonyának kapcsán, a­mely Pécs város és a társaság között fennáll, ugyancsak a társu­latról emlékszik meg, a­mely mintegy máso­dik Pécset létesített a Dunán. Élteti annak vezérigazgatóját, Ullmann Lajost, Keserics Ferenc Pécset, mint testvér­­várost élteti ékes szavakban, mire Majorossy Imre válaszolt és Kesericset s Szinkovich Ká­roly főbírót, mint Mohács város vezetőit él­teti. Szinkovich Károly az ikertestvéri viszonyt, a mely Pécs város és »Pécs« hajó között van, két tényezőben látja, a polgármesterben és a hajó parancsnokában. Élteti őket. Ma­jorossy Imre Toldy Ignác városbiróra emelt poharát, majd Toldy Ignác válaszolt s poharát a sajtó jelenvolt képviselőire ürítette. Vaszary Gyula főkapitány a társasági tisztek távollevő nejeire emelte poharát. A pécsi vendégek a 12 20 perckor in­duló vonattal visszatértek otthonukba, egy kellemesen eltöltött napnak emlékét vivén ma­gukkal. Kor, vallás mellékes. Ajánlatok X. Y. címen Budapest főposta keretnek. Discretio becsület­beli dolog. Negyed-ötöd nap már vagy huszonöt ajánlat volt kezeim között. Volt köztük fe­kete, barna, szőke , magas, alacsony, közép , fiatal, özvegy, öreg, leány. Választani persze nem voltam képes, de ennyi közül hogyan is. Rábíztam a sorsra. Mind a huszonöt ajánlatot beletettem a szolgám tábori sapkájába, aztán behunyt szemmel, tehát blind, kihúztam egyet. Mondhatom, az ajánlat igen kedvező volt. Az illető pártába vágyó hölgyecske hajadon, 42 éves, szőke, szeme kék, orra pisze, termete közép, vallása római kath. és a mi fő, hozománya kerek százezer forint. Azonnal írtam címére, hogy szivem ő felé vonz s vagy ő lesz az enyém, vagy senki sem. Forduló postával már megkaptam szerelemtől áradó válaszát, hogy boldognak érzi magát s leghőbb vágya mielőbbi egybekelésünk. Hogy előbb látogassam is meg, arról szó sem volt. Magam is feleslegesnek tartottam. A fő a hozomány. Hogy az arany­­rudakban, értékpapírokban, vagy kopott ban­kókban van-e, az mellékes, csak a főösszeg legyen meg. Menyasszonyom gondos figyel­messége bámulatra ragadott. Majd fordulópos­tával arról értesített, hogy minden előkészület meg van téve egybekelésünkre, a kihirdetés izgalmas népgyűlés. 3 — Saját tudósítónktól. — Pécs, 1900. október 1 Jó ideje már, hogy a pécsi szocialisták meglehetős csendesen viselték magukat. Május elsejét kivéve, a mikor tudvalevőleg az üszögi erdőből történt bevonulásuk ellenében a rend­őrség az elkésett intézkedések miatt tehetetlen volt, soha sem adtak alkalmat semmiféle rendőri beavatkozásra. Minden működésük azokban a népgyűlésekben nyilvánult, a melyeket tartot­tak elveik hirdetése végett. íme itt vannak, — mutatott a tiz egy­más mellé sorakozott leányra. — Elhültem, de a közjegyző mihama­rább magamhoz térített. — Van szerencsém bemutatni ő nagy­sága tiz leányát: Fanni, Vilma, Ilka, Erzsike, Anna, Ida, Stefánie, Olga, Julis és Irma; min­den egyes leánynak van tízezer forint hozo­mánya, tehát összesen százezer. Ha ön e tiz okmányt aláírja, ezzel őnagysága tiz leányát adoptálja, mikor is készpénzben fog önnek a százezer forint kifizettetni. Igen ? Persze, hogy aláírtam. Most van feleségem, tiz leányom és százezer forintom, bát mondjátok, nem blin­­deltem jól? ■— Ami a százezer forintot illeti, jó­, ha nem a feleség, meg a . . . — Kérlek, a­hogy kezemben volt a százezer forint, megindítottam a válópert. — És? — Ma már boldog vőlegénye vagyok a kis subrette énekesnőnek. — Bellának ? — Igen. — Barátom én is blindelek — szólt a kis ispán — így, látom, semmire sem megyek.

Next