Pécsi Közlöny, 1895. január (3. évfolyam, 1-13. szám)

1895-01-01 / 1. szám

o mány a polgármester szobájában, melyen az 11- 95-ik évi választók lajstromát hagyták helyben végleg. A kiigazított névjegyzék szerint a belvárosban a választók száma 873-ra rúg, a budai külvárosban 527-en vannak, a siklósi- és szigeti-külvárosokban 520 a választó. Városunk egész területén tehát 1920 választópolgár van. Aki az állatot kínozza. Ferenc ,János hosszuhetényi lakos a napokban , elment fáért a közeli erdőbe. Mikor már jól megrakodott, indulni akart. A szegény párák csak nehezen tudták vontatni a ko- . ősit; gazdájuk erre ütlegelte a lovakat, amire egyikök Ferencet úgy rúgta mellbe, hogy a szerencsétlen ember szörnyet halt. Az uj színház átvétele végettjött városunkba Somogyi Károly színigazgató, ki azonnal Aidinger polgármester, kir. tanácsost kereste fel. A polgármesterrel megbeszélte a színház megnyitásának határidejét. Somogyi azt kérte, hogy a színházat mindenesetre a jövő év október 1-ére kellene megnyitni, kérelmének támogatására nyomós okokat hozott fel. Mert, ha a színházat nem okt. 1-én, hanem novelsején nyitanák meg, akkor társulata egy hónapig vesztegelni volna kénytelen, a mi Somogyira nézve nagy kárral járna ; azt az egy hónapi időközt pedig másutt sem tölthetné el. — Somogyi husvétra nem fó városunkba, hanem Szegedről N. Kanizsára, onnét B. Füredre, majd Kaposvárra megy, hol egész szept. végéig marad az eddigi terv szerint. — A szinház átvételére vonatkozó szerződés aláírása dec. 29-én volt. — A színigazgató a jövő, itteni előadásaira a pécsi katonazenekar 24 tagját szerződtette 600 frtért. Elfogott betörők. Említettük, hogy Strausz Jakab lengyel kereskedőnek a boltját kirabolták. Hogy Strauszék, ha felébrednek, ki ne jöhessenek, minden ajtót kívülről bekötözték és reggel, is csak a szomszédok segítségével jöhettek ki a házból. Strausz azonnal jelentést tett a mágocsi és dombóvári csendőrségnél, amelyek a nyomozást megkezdték, még pedig helyes irányban, mert a betörők egy része már hűvösre került. A tettesek kóbor cigányok, kik egy darab idő óta folytonosan garázdálkodnak e vidéken. A csendőrök az ellopott rőfös árunak egy részét megtalálták a cigányoknál. Hogy a többit hova rejtették, azt a vizsgálat lesz hivatva kideríteni , ha ez sikerül, akkor egy jól szervezett orgazdasereg is a biróság kezébe kerül. Áthelyezés a honvédséghez. Az 1889. VI. t. c. 52. §-a alapján a közös hadsereg tartalékából a m kir. honvédség tartalékába helyeztettek a következő segédlelkészek : Az I. csoportban : Csizmadia Alajos, Kienle József, Kozáry Gyula, Plank Kamill és Svetcs Giábor. A II. csoportban: Kuruc Sándor, — valamennyien a pécsi 19. sz. honv. gyalogezredhez. Üzleti szellem. Egyik alföldi hirlap hirdetési rovatában nemrég a következő házassági ajánlat jelent meg : Csinos, fiatal és gazdag hölgy, aki hajlandó kifizetni jövendőbeli férje összes adósságait, fess fiatal emberhez nőül szeretne menni. Ajánlatok arcképpel együtt J. P. jelige alatt a kiadóhivatalba küldendők. Soha nem volt olyan járás-kelés a kiadóhivatalban, mint erre a hirdetésre. Az a gyöngéd női kéz pedig, aki azt megírta , K . . . Icig keze volt, aki a városban ruhaüzletet nyitott és igy akarta megtudni, mely uracskák szokták kifizetetlenül hagyni számláikat. Az élelmes szabó elég olcsó pénzen szerzett ez által magának alapos információt a város gavallérjainak hitelképességéről. XI. csendőrparancsnok. Bándy Balázs őrnagy, a II. csendőrkerület parancs-noka hason minőségben a VI. sz. csendőr- kerületbe lett áthelyezve. Akik egymást csalják. X. orvost gyakran hívták vadászatra, de a nyúl sohse rohant neki az ő sörétjeinek , hanem azért elhitette nejével mindig, hogy a hazahozott nyulat ő lőtte. Azért sebaj, mert férjurammal meg a felesége hitette el ugyanannyiszor, hogy a nyulat, melyet délben föltálal, ő sütötte meg. Elillantak. Valami miatt bajba keveredett Kvell József hetvehelyi sógor és vele egyetemben Kaufman József, szintén hetvehelyi lakos. Ki is rándultak miattuk a faluba a csendőrök, hogy a törvény elé állítsák őket, de a jómadarak már neszét vették a dolognak és bucsúzatlanul váltak el övéiktől. Kvell József a napokban mégis önként jelentkezett a csendőröknél. Bajtársát nyomozzák. Elkobzott fegyverek. Hetvehely községben űzi zajos mesterségét Schmirmund Gyula kovács, ki egyúttal ezermester is ; sokféle praktikus tudománya mellett a vadászat úri sportját is űzi. Jó sok vadat terített már le a golyója, míg végre a napokban adómentesnek vélt fegyverét konfiskálták . Hasonló szomorú sorsban részesült Szabó Márton odavaló kőmives puskája is. Feljelentették őket az illetékes hatóságnak. Kovács István György, volt bakócai körjegyző, kinek röpiratára még élénken emlékeznek olvasóink, bejutott Budapest város tisztviselői közé. A főváros törvényhatósága pénztári tisztté választotta meg Kovácsot. Rendes közgyűlést tart Baranyavármegye törvényhatósági bizottsága január hó 14-én d. e. 10 órakor a megyeház tanácskozási termében. Városi iskolaszéki ülés volt szombaton délután Aidinger János iskolaszéki elnök, polgármester vezetése alatt. A gyűlés folyamán legérdekesebb volt a segédtanítók és segédtanítónők fizetésének kérdése. Ugyanis ők egy kérvényt nyújtottak be, melyben maguk számára a rendes tanítói fizetést kérelmezik, mert ők a rendes tanítói munkát is végzik. — Aidinger isk. elnök szerint a kérvénynek nincs alapja; ha a miniszter elengedi a reáliskolának fizetendő 4000 frt.-ot évenként, akkor ezen összeggel fogják rendezni a tanítói fizetéseket. — Szieberth isk. tag teljesíttetni szeretné a tanítók szerinte jogos kívánságát. Véglegesen abban állapodtak meg, hogy az ügyet a közgyűlés elé terjesztik. — A városi iskolák — mint a gyűlésen elhatározták — mégis részt vesznek az ezredéves kiállításon ; a gyűlés a felügyelő nga ! Csakugyan elhatároztam, m. t. Hölgyeim, hogy én is házasodom. Látom, mint örülnek szívük titokzatos mélyében a lányos mamák . . . ? – Igen, házasodni szeretnék, de nem feleségesedni ... Ha éppen az általam föntebb oly letett Schwarz-féle ház számomra könyveltetnék el, bizony mondom, épen semmi kifogásom sem lenne ellene. Mivel hát ez meg nem történik, tehát allianceot kötnék egy jó plébániával,a mesallianceoktól irtózom, hogy én kövér legyek, ő meg sovány , hogy továbbra is kúrálhassam betegségemet. ígérem, m. t. Hölgyeim, hogy mindig az Önök pártján leszek. És akkoron a férfiaknak is jó barátjuk vagyok . . . T. i. ez az én titkos meggyőződésem. Mert hát hisz Midásnak nagy fülei vagynak . . . Önöknek, k. mamák, az uj esztendőben jövöket, Önöknek, kis leányok, jó férjeket, mindnyájuknak pedig sok szerencsét, boldogságot kiván a Vágytárs (magyarul: Rivális), különösen, ha megrendeli beszédeimet is. No de megbocsásson, t. Szerkesztő Úr, az már mégis sok, hogy a híres britt költőt is idézte. Erre régi bajom, melynek kurálásával annyi időn át foglalkoztam, újból hatályosabban kezdett föllépni . . . Ön azt meri írni, hogy valaki kérdezte Miltontól: Mi az oka annak, hogy némely országban valaki fejedelem lehet már 14 éves korában, de házasodni csak 18. évében szabad. »Az onnan van — válaszolt a költő — (a felelősséget, t. Szerkesztő úr, Önre hárítom át!) mert nehezebb egy asszonyt, mint egy országot kormányozni.« (A felelősséget el is vállalom a sajtóbiróság előtt, hisz még nincsenek női esküdtek, s női államügyészek. A szerk.) És még hozzá eljutottam a könyvkereskedésbe s kutatva az ujonan érkezett könyvek között, Balzac egy munkájára bukkantam. Elvittem ! Sajna ! el is olvastam. A címét nem mondom meg, nehogy a férjek elolvashassák. Önök, m. t. Hölgyeim, úgy is tudják a tartalmát, mert ez a huncut könyv az Önök kikutathatlan diplomáciájának titkait leplezik le szemérmetlenül ... Ne mondják tehát, m. t. Hölgyeim, hogy nem vagyok jó barátjuk, Napóleon államtanácsa is azt mondá: A házasság nem a természet berendezése . . . Mai napság is ezt hirdetik és kodifikálják. Nem tudom elképzelni, mit vétettek Önök, m. t. Hölgyeim, a törvényhozásnak. Ez a Balzac véleménye is. Az ő véleménye szerint a házasság könnyű (légére) betegség, melynek majd mindenki alá van vetve. A nő szerelme, ha nem szolgai munka, legalább is spekuláció. A többit el sem merem mondani, mert m. t. H. a visszhangon találnák kitölteni boszásokat, mivel a hangadón nem tehetnék, kinek távol innen porlanak csontjai, várják a feltámadást s az Önök részéről a támadást. Csuda-e tehát, ha előbbi betegségembe visszaestem Recidiváztam. Márpedig ilyenkor a baj makacsabb szokott lenni, mint először volt . . . Már-már gyógyíthatatlan betegségem kínos érzetében kétségbeesni kezdtem, mikor valaki gondoskodni kegyeskedett az antitoxikumról (az ellen méregről?) Valaki felköltötte, hogy én is házasodom. Ha már meg kell lenni ennek az irtóztató szerencsétlenségnek, gondolom, ha a nagy Galeotto ... a világ, a bűnszerző elrontott, ám vigye ká „Pécsi Közlöny“ 1895. január 1.