Pécsi Közlöny, 1901. május (9. évfolyam, 35-43. szám)

1901-05-09 / 37. szám

4. nál érvényre hagyta jönni a pár perc előtt hallott, de úgy látszik, nem nagyon szívére vett főispáni intelem dacára is.) Felköszöntőt mondtak még Bara­­n­y­a­y Béla dr., Kardos Kálmán, Záray Károly dr. és M­a­j­o­r­o­s­s­y Imre pol­gármester. A főreáliskolai Eötvös önképző­kör záró ülését vasárnap d. e. 9 órakor tartották meg. Az énekkar a Hymnuszt énekelte, majd S­a­s­v­á­r­y József ismer­tette a kör ezévi működését. J­o­k­i­c­s Tivadar Tompa „öreg szolgáját“ szavalta el. Kovácssy Dezső Deák Ferencnek egyik barátjához írt levelét adta elő. Ezután ismét az énekkar lépett fel s ért el nagy hatást Mendelsohn Üdvözletével. Kiss Ernő „A lyrai költészet a forradalom után“ címmel tartott felolvasást. L­ő­v­y Hugó Aranynak Rendületlenül című költeményét szavalta el ; végül G­a­t­­­o­v­­­eh János vezető tanár tartott beszédet az ifjúsághoz, mely után a díjak kiosztása következett . A casinói pályázatra beérkezett négy mun­ka közül Sasváry József VIII o. t. munkáját érdemesítették a négy m.kir. arany jutalomra. A pályamunka címe: „Renaissance hatása az európai népek művelődésére“ Aztán a folyó évben elhalt Korniss Ödön, volt inté­zeti tanuló koszorújára gyűjtött megmaradt pénzösszegből 60 koronát olyképen tűztek ki mathematikai feladatra, hogy abból három évben egymásután 10—10 koronát fordítsa­nak jutalmazásra. Az idén ezen összegből Sasváry József VIII. oszt. tan. és Hirschfeld Gyula VI. oszt. tanuló részesültek 10—10 korona jutalomban. Aztán egy egészségtani tételre volt kitűzve 20 frankos arany, a­mit Spitzer Károly VII. o. t. nyert el. „Fel­tüntetendő az alkotmányi élet és művelődés fellendülése a Hunyadyak korában“ című pályamunkára kitűzött egy aranyat Jakits Tivadar VII. o. t. nyerte el. Egy másik tétel volt Arany János „Széchenyi emléke­z­e­t­e“ cimü versének fejtegetése.“ A kitűzött aranyat Lóránt Artur VIII. t. nyerte el. “A nemzeti költészet hatása a nemzetiségre 1820-tól napjainkig“ cimü értekezésre kitűzött 2 aranyat Sasváry József VIII. o. t. nyerte el. Azután „A haza­­szeretet és annak példái a magyar történe­lemben“ című értekezésre kitűzött aranyat Kiss Ernő VIII. o. t. kapta. Majd a szavalati versenyek győzteseinek adták ki a díjakat. Jokics Tivadar kapott 2 aranyat, Stern Jenő, Lőwy Hugó, Kovácssy Dezső és Hirschfeld Gyula pedig 5—5 koronát. Ezenkívül többen könyvjutalomban részesültek, kik az egyes pályázatoknál még kitűntek. D­­­s­c­h­k­a Győző igazgató lelkes szavai után a közgyűlés az énekkar Rákócy indu­lójával ért véget. A Zsolnay-szobor ügyében a végrehajtó bizottság határozata szerint meg­hallgatták Székely Bertalan festő és Szana Tamás műkritikus véleményét is, kik május hó 4-ikén érkeztek Pécsre, hogy szakvéleményükkel lehetővé tegyék a dön­tést. Zala György a kultuszminiszté­riumtól kiküldött szobrász szakértő azonban erre az alkalomra nem jöhetett le, ő május hó 6-ikán sem szakíthatott arra időt, hogy Pécsre jöjjön. Székely Bertalan és Szana Tamás tehát jegyzőkönyvet állítottak ki szakvéleményükről, amelyet Zala György szakvéleménye fog kiegészíteni. A gyónás titka, Páriából jelentik a B. H.-nak. 1894-ben Laval városban egy B­r­u­n­a­u nevű papot halálra ítéltek és kivégeztek, mert bebizonyult róla, hogy F­r­i­c­o t­entrammesi plébánost meggyil­kolta. Brunau a nyaktiló előtt egy levelet adott át Desgrades köztársasági ügyésznek, a­ki ma képviselő. Erről a le­vélről eddig semmi sem jutott nyilvánosság­ra. A lavali újságok most azt írják, hogy Nantesban a minap meghalt a meggyilkolt F­r­i­c­o­­ plébánosnak volt szolgálója, a­ki a halottas ágyán azt vallotta, hogy egy cin­kostársának segítségével ő gyilkolta meg a plébánost és közvetlenül a tett elkövetése után mindent meggyónt Brunaunak, hogy így a pap hallgatását biztosítsa magá­nak. A lavasi újságoknak ez a hite óriás föltünést kelt és a párisi újságok is a leg­nagyobb energiával követelik a kivégzett pap levelének közzétételét. Tanulók kirándulása. A pécsi Porges-féle felsőkereskedelmi iskola tanulói Kondor Béla igazgató vezetésével Mo­hácsra rándultak ki, hol T­o­­­d­y Ignác biró látta őket vendégekül. A tanulók meg­nézték történetünk szomorú emlékű helyét, a Csele patakot is, és Lajos király emlék­kövére koszorút helyeztek. Ugyanitt tartott lelkesítő, hazafias beszédet az ifjúsághoz Kondor Béla igazgató, majd V­o­jj­á­k Lajos tanuló. A rögtönzött ünnepély a Hymnus eléneklésével ért véget. Szerencsétlenség a kőszénbá­­nyában. Nem elemi csapásról adunk hírt, hanem egy munkás szerencsétlenségéről, melynek ő maga volt az oka. Szabolcs b. telepen F­e­t­h Henrik egy átdorbézolt éjszaka után ment le a bányába dolgozni, s hogy a felügyelők éberségét kijátszsza, lámpáját rendes munka­helyén hagyta égni, ő maga pedig hátrább feküdt a guritóba, mámorát kialudni. A szerencsétlent május hó 4-ikén d. u. a Ferenc József aknában a 4-ik sárszint 4 ik telepén megfutva találták meg. A bányalég ölte meg azon a helyen, hol mámorát kialudni lefeküdt, mig dolgozó helyén a lámpája akkor is vígan égett, vilá­gos jeléül annak, hogy ott tiszta volt a levegő. Történeti festmények a­z elemi iskolákban. Az elemi iskolákban a gyer­mekekben a történeti érzék felkeltésére kü­lönösen alkalmas képekre hirdetett a miniszter pályázatot. A képek tárgyai : 1. Árpád pajzsra emelése. 2. A honfoglaló magyarok átlépik az ország határát. 3. Asztrik átadja a ko­ronát Szent Istvánnak. 4. Szent László megszabadítja a fogoly leányt. 5. Könyves Kálmán a meghódított magyar Tengerpart­vidék hódolatát fogadja és megerősíti a dalmát városok kiváltságait. 6. IV. Béla és a tatárjárás. 7. A morvamezei csata. A ké­pek sorozatából a magyar mondavilág tár­gyai teljesen hiányzanak, s ez érthető is, mert a 9—12 éves gyermekek a történe­lem meseszerű részét könnyebben megjegy­zik, mig történetünk egyes főbb eseménye­iről, ha kijutnak az életbe, fogalmuk sincs, míg az ily képek segélyével könnyebben ma­rad meg emlékezetükben. A képeken köny­­nyű áttekintésű csoportok lesznek, az ala­kok és tárgyak sikdíszítés módjára árnyéko­lás nélkül vagy csak csekély árnyékolásai, naiv stylizálás és csoportosítással lesznek megfestendők legfeljebb 4—5 színben. A pécsi tanítók egyesületének közgyűlése vasárnap folyt le az egyesü­leti tagok élénk résztvétele mellett. Ott vol­tak Salamon József tanfelügyelő, Schneider István felügyelő igazgató, Mihálovits Antal elnök, Germann István, Klingenberg Jakab, Schmidt Boldizsár, Wolf Mihály, Haffner Vilmos, Kosztolányi János, Werb Károly, Simon György, Pikter József, Bodó Mór, Hoch József, Skolnik Géza, Dillman Antal, Veják Ferenc, Kohn Mór, Borsy György, Dobra Imre, Haksch József, Leordinay Ilka, Gizella, Dominika, Klimó Emma, Mussong Józsa, Hanny Etelka, Mihálovicsné Gonda Mária, Haksch Emilia, Farkas Krisztina, Ortner Mariska, Éhn Emilia, Fatima Sarolta tagok, s Laubheimer Róbert, Beberics Imre, Bubreg János, Magyar Károly, Légrády László, Gergelics József, Mussong Vince, German Istvánné és özv. Halschné vendé­gek. A gyűlést Mihálovics Antal elnök meg­nyitja annak hangoztatásával, hogy ép egy éve nem tartott az egyesület gyűlést, s hogy ebben az évben az egyesület csekély mun­­­­kásságot fejtett ki, inkább azon jelenségek megfigyelését tűzte ki feladatául, me­lyek a tanügy terén előfordultak, így örven­detes jelenségnek tartja, hogy a kultusz­­miniszter egyes tanügyet különösen érdeklő ügyekben magának a tanítóságnak vélemé­nyét kéri ki, mint ez az iskolagondnokok részére kiadott utasításokra nézve történt, melyekre az országos tanítótestület vélemé­nyét kérte ki. — Elnök a most annyira aktuálissá lett testi fenyíték kérdéséről is elmondotta véleményét, mely szerint a testi fenyítéket — természetesen illő mértékkel — ott, hol a gyermek részéről rosszakarat­­tal találkozik, a tanítónak igenis lehet, sőt kell is alkalmazni. Igaz a törvény a durva bá­násmódot tiltja, csakhogy a durva bánás­mód oly tágkörű fogalom, hogy ebben a szóval történt durvaság és azért, mert néha a testi fenyítéknél súlyosabb lehet, sokkal inkább helyet foglalhat, mint emez. Mikor az összegyűltek figyelmét erre az aktuálissá lett kérdésre felhívja, üdvözli a jelenlevőket, s a szót Germán Istvánnak adja át, ki nagy gonddal összeállított értekezését olvassa fel a takarékosságról szociál­politikai szempont­ból. Felolvasó szerint az általános elszegé­nyedés oka az, hogy gyermekeinket nem szoktatjuk a kellő időben a takarékosságra. A gyermekeknek adott zsebpénz, a gyer­mekek közt divó szerencsejátékok, a golyó­zás, patkózás stb. mind alkalmasak arra, hogy a gyermekekbe beleneveljék a pazar­lást, hiányzanak olvasó könyvveinkből azok az olvasmányok, melyek ezen any­­nyira szükséges erényt felkelthetnék a gyer­mekekben. A tanító kötelessége volna minden egyes alkalmat felhasználni, hogy a takarékosság szükségességét, hasznos voltát a gyermekek előtt hangoztassa. Felolvasása végén határozati javaslatot terjeszt be, mely a tanítók működését ebbe az irányba tereli s kívánja, hogy az olvasókönyvbe ily irányban megírt olvasmányok vétessenek fel. A kérdéshez Klingenberg Jakab helyeslőleg szólt. Dobra Imre inkább a számtani példáknak ily irányú átdolgo­zását kívánja, ahogy ez a külföldön is megvan (nálunk Schultz Imrének van egy ily számtani könyve). Előadó válaszo­l Dobra szavaira, mire a gyűlés elfogadja Germán határozati javaslatát s felolvasásáért köszönetet szavaz neki. Halsch József titkár jelentése szerint az egyesületnek 63 tagja van, kik közül jórész még hátralék­ban van a tagsági díjjal. Hogy az egyesü­letre nehezedő kiadások fedezetet találjanak májusban ismét rendeznek gyermekhangver­senyt. Dobra Imre pénztáros jelentése szerint az 1900-ik évben a bevétel 95 K 45 fill. volt, kiadás 70 K 38 fill. 1901-ben 47 K. Elnök kivett a kézi pénztár részére a ta­karékpénztárból 100 koronát. Kiadás volt 1901-ben 8 korona. A kézi pénztár kész­lete 163 K 36 fillér. Az egyesület vagyona 919 K 37 fill. — A fölmentést a pénztár­vizsgálóknak a közgyűlés megadta s ez évre Schmidt Boldizsár elnöklete alatt D­i­­­­­m­a­n­n Antal és Skolnik Géza tagokat küldte ki újra pénztárvizsgá­lóknak. Az indítványok során Schmidt Boldizsár az eddig szokásos értekezések helyett vita tételeket indítványoz, melyekhez minden tanító hozzászólhat. A közgyűlés az indítványt elfogadja, s a választmányt utasítja a kellő intézkedések megtételére. A „PÉCSI KÖZLÖNY“ 1901. május 9.

Next