Pécsi Közlöny, 1903. augusztus (11. évfolyam, 173-195. szám)
1903-08-01 / 173. szám
2 0 esethez számtalan más, melyek csal a vérző sebeket tépnek és kiengesztelhetlen gyűlöletet keltenek a hazafias szívben? Ez épen oly visszás és rövideszi politika, mintha azt követelnék, hogy a német vagy osztrák lelkesedjék a Rákóci indulóra, vagy a magyar hymnusz hangjaira. De ha már az osztrák székért ezt meg nem érti, azon nem botránkozik meg a magyar, de midőn a magyar szív és magyar érzelem megtagadja magát és nem tartja dicsőségesnek azon nemzetnek tagja lenni, melynek élén Rákóczi Istenért, a hazáért és szabadságért harcolt és a mely magasztos eszmékért feláldozta mindenét, az lemoshatatlan szégyenfolt, melyet semmiféle magyarázat, szappan le nem tisztit. Elismerés és méltó tisztelet mindazoknak, kik Kassán Rákóczi emlékezetbel imazsámolyt helyeztek a hazaszeretet oltára elé, hogy azon az ősök dicső példájával a haza minden hű fiában lelkesedést keltsenek minden iránt, mi szép, mi dicső, mi hasznos és legfőképp a mi magyar. Ott szerettük volna látni mindazokat, kik nagy fennen azzal dicsekesznek az országházban, hogy ők képviselik a magyar nemzet többségét, hogy megmutassák, mennyire vert gyökeret Rákóci szelleme az ő szivökben. Talán fölvonultak volna lelki szemek előtt a kuruc daliák, talán meghallották volna a harsogó tárogatókat, melyek a kislelkűekhez figyelmeztetőleg így szólnak: Ne hagyd magadat magyar! Talán megérttette volna Rákóczi függetlenségi magyar szelleme és lelkülete, hogy nem önnáló, nem független, nem szabad nemzet, az melynek nincs hadserege vagy melynek hadseregében idegen szellem és idegen nyelv uralkodik zsarnoki önkénnnyel. Talán megértették volna ott Rákóczi szellemének hatása alatt, amit a t. Házban a nemzet jobbjai hónapok óta a legszebb szónoklatokkal, az érveknek megdönhetetlen igazságaival meg nem értethettek, hogy a nemzetnek természetes és kétségbevonhatatlan joga a magyar nyelv és nemzeti szellemnek érvényesítése a a hadseregben. Amint Rákóczi kurucai nem német kommandóra lelkesültek és hódítottak és nem a feketesárga lobogó alatt győzték le ellenfelüket, úgy az utódok romlatlan lelke és vitézsége is csak az ősi dicsőség ragyogó példáján lelkesedve szállandanak bátran sikra Istenért, hazáért, királyért és szabadságért, hogy az ellennek bátran és büszkén szembe nézzenek. Hiába veritek tehát a magyar katonát idegen szellem rabbilincsébe, hiába szegitek szárnyát őseink nyelve és vitézségéért magasra törő lelkesedésünknek,hiába boszantotok a Gotterhaltéval és a kétfejű sasnak gyűlölt képével: a szabadság és magyarság szent vezére, a sötétben fényes csillaga, Rákóczi szelleme és emléke lángra lobbantja honszerelmünket, mely összetöri a bilincseket és megerősíti a pokol erejével szemben is . Lesz előttünk száz halálnak képe. Nem lesz köztünk, aki félne. Ti a nemzet jogaival könnyelműen játszó gyász magyarkák, zarándokoljatok a kurucok metropolitába és hallgassátok meg a dicsőkor ereklyéinek hozzátok szóló intő szavát, talán hat rátok, talán jobb útra térni a nemzeti jogok védelmére. ! ? — Nimród fiaihoz. Nagy örömmel várják már Nimród fiai aug. hó 1-jét, mert általánosságban ehónapban veszi kezdetét a tulajdonképeni vadászévszak. Mielőtt a vadászévszak tartalmára a puskás urak becses figyelmébe egyet és mást ajánlanék, előbb kissé körülrajzolni kívánom, a külömben nemes és szép vadászsportot. A szt. bibliának tanúsága szerint már Istennek választott népénél is járta a vadászat, mint azt Ezsán és Jákob története is egészen világosan és érthetően igazolja. Az ókor népei meg általánosságbanhódoltak a vadejtés eme nemének. Hazánk ősei meg fegyverfogó ügyességüknél fogva, a többi nemzetek felett e téren mintegy supremáciával bírtak. Nagyon is valószínű, hogy a vadejtés eme nemével értek leginkább célt ahhoz, hogy fegyverfogásuk ügyessége általánosságban elismert volt az idegen népek előtt is. Őseink eme kedvenc foglalatossága, hagyományos szenvedélyként mutatkozik még ma is köztünk igen sokaknál. Minthogy azonban mindenféle szenvedély megfékezésére üdvös és hasznos rendszabályokat hoznak, úgy hazánkban már is korlátozza az 1883. évi XX. és XXIII. törvénycikk, a korlátokat könnyen áttörni kész vadász szenvedélyt. Miután pedig az embertszenvedélyétől kissé hátrább szólítani csakis erősebb s érzékenyebb szerekkel lehet, igy a többek között erősebb szigoránál fogva, még a fegyver adót s vadász kártya dijat pontossan leszurkoló, és megjelölt határral biró úri vadászok szenvedélyinek megszorítására is már igen hasznosan működik a vadászatot szabályozó 1883. évi XX. és XXIII. törvénycikk. Érthető tehát, hogy mily nehezen várják is Nimród fiai aug. hó 1-jét, de főleg annak 15-ét (az általános vadászat kezdő napját), hogy febr. hó-ig, a törvény értelmének megfelelőleg űzhessék a máskülönben eléggé szép sportot. A vadászatot tiltó idő (általánosságban !) a párosodás és fiadzásra való tekintettel, febr. hó 1-től aug. hó 1-éig, illetőleg 15 éig tart, amely időtartalomnak, a vadszaporodást nagyban elősegítő, klimatikus időviszonyunk is nagyban megfelel. A vadszaporodást hazánkban azonban leginkább gátolják az úgynevezett vadtorrók, kik főleg éjnek idején bemaszkírozottan, minden fegyver engedély nélkül, kíméletlenül ledurrantanak minden vadat, bármely időben és helyen, de, mint több eset bizonyítja, még csak az ellenkezni merészlő vadőrt sem kímélik meg a haláltól. Vadszaporodás, de főleg közbiztonság szempontjából is kívánatos már, hogy ezen gonosztevők kiirtását célzó 1883. évi XX. és XXIII. törvénycikk hasznos és üdvös büntető oldala kíméletlenül a legszigorúbban hajtassák véghez ! Szigorú erélyességéről ismert csendőrségünk, ha ez ügyben mélyebbre bocsátkoznék kutatásai közben, úgy eredményesebb munkát végezne bizonyára, mint pénzügyőreink, kiknek ügyköréhez a vadászat már szorosabban tartozik. Ezek rövid körülvonalzása után még jó lesz, ha Nimrod fia a puskakezelésnél nem tévesztik szem elől a folytonos óvatosságot sem, nehogy önmaguk és mások szerencsétlenségének könnyelmű okozóivá váljanak. No de még csak egyet, mielőtt a puska eldurranik! Közismert dolog, hogy a vadászok vasár és ünnepnapokon rendezik leginkább nagyobb hajtásaikat, s nem igen ügyelnek arra, amit Isten az egyház által parancsolatában e napokra ekként hirdet: „Megemlékezzél róla, hogy ünnepeket szentelj.“ Miután pedig ma már, a tacskó, köpő, agár, komondor ebek helyett a hajtásokat emberekkel végeztetik, ne átalják tehát a hat napi kemény munkától kifáradt testet elvonni Istentől, és azon napokra rendelt pihenőtől, hanem adjuk meg elsősorban Istennek a mi Istené, és aztán sorakozzunk csak annak megengedett módja és rendje szerint. Takács Mihály. . PÉCSI KÖZLÖNY, 1903. augusztus 1. Városi rendkívüli közgyűlés. Tegnap délután 4 órakor tartotta városunk köztörvényhitósági rendkívüli közgyűlését báró Fejérváry Imre Pécs szab. kir. város és Baranyavármegye főispánjának elnöklete alatt. A bizottsági tagok szép számban jelentek meg, bár semmi fontosabb kérdés sem került napirendre. A tárgysorozat első pontját a magy. kir. belügyminiszer rendelete képezte a villamos központi telep engedélyezése iránt fennálló szerződés átruházása tárgyában. A belügyminiszter a „Magyar villamossági részvénytársaságról“ a „Részvénytársaság villamossági és közlekedési vállalatok számára“ című cégre történt átruházást helyben hagyta, míg a nevezett társaság szerződési átruházását a „Pécsi villamossági részvénytársaságra“ elutasította, mivel a város közönségének érdeke csorbulást szenved a szerződés 2. és 3. pontjában. A minister utasítja a város közönségét, hogy a becslés módozatait pótlólag állapítsa meg. Ennek elintézését a közgyűlés a tanácsra bízta. A csatornázás ügyében beérkezett rendeletben tudatja a földmivelésügyi miniszter a várossal, hogy utasította már azz országos vízépítési igazgatóság közegészség-