Pécsi Közlöny, 1905. június (13. évfolyam, 105-126. szám)
1905-06-27 / 124. szám
á nál fogva közelről érinti a Baranyavármegye és Pécs sz. kir. város irányadó köreit ez idő szerint élénken foglalkoztató vasúti kérdéseket. Megtiszteltetésnek tartom, hogy alkalmam van a helyi érdekű vasutak kérdésére vonatkozó adatok és egyes részleteknek ismertésével a ma még szerteágazó vélemények tisztázásához hozzájárulni s ha szavaimnak az lesz az eredménye, hogy kartársaim, vagy más hivatott férfiak, kik a kérdéseknek helyi vonatkozásait nálamnál jobban ismerik, az alábbiakban átalánosságban hangoztatott elveket a helyi viszonyokra alkalmazva tovább tűrik, azokat saját véleményükkel kiegészítik s ezzel a Baranyavármegyében kiépítésre váró vasutak ügyének helyes mederbe való terelését előmozdítják, a fáradságom bőven meg lesz jutalmazva. A Baranyavármegyét átszelő gyér vasúti hálózat még nagy hézagokat mutat, melyeknek kitöltése s a közlekedés iránt táplált igények kielégítése érdekében hosszú évek óta kitartó és céltudatos küzdelem folyik. Kortársaim szívességéből ismerem azokat a nagy alapossággal készült feliratokat, melyekben Péceszkir város közönsége több izben is fordult a kormányhoz szorgalmazván a még hiányzó vonalaknak állami vasútként való kiépítését, ismerem továbbá azokat a komoly tanulmányokat is, melyekkel egyes vonalak tervezői tervezetüket ismertetik s azoknak helyi érdekű vasutakként való létesítését előmozdítani igyekeznek. E fáradozások, bár ezideig még eredményre nem vezettek, igen hasznos szolgálatot tesznek, mert az ügy iránt való érdeklődést ébren tartják, a közvéleményt a vasúti kérdésekkel foglalkoztatják s a nézetek tisztázását elősegítik. A mai helyzetnek, a midőn a hosszú és küzdelmes fáradozások dacára a kiépítésre váró vonalaknak még egyike sem jutott közel a megvalósuláshoz, az a kétségtelen előnye van, hogy ma még a közlekedésügyre vonatkozó összes kérdések egységesen, egyöntetűen, a vármegyei és megyei székely érdekeinek következetes megvásával oldhatókmeg. A helyes megoldásnak első feltétele az előrelátó, céltudatos és gondos programm, mely az összes tervezett vonalakra kiterjeszkedik, a hálózat vasútpolitikai, forgalmi és technikai részleteit előre tisztázza, az egyes vonalakat egymással összhangzásba hozza úgy, hogy bármikor létesüljön is a hálózat egy egy részlete, az ne mint ötletszerű alkotás, de mint egy szerves egészet képező egységes és tudatos tervezet egyik alkatrésze építtessék ki. Bárminő természetesnek és kézenfekvőnek látszassák is ez az elv, hazánk sok vármegyéje és városa ma már keserves tapasztalatok útján érzi annak hátrányait, hogy az érdekkörüket érintő helyi érdekű vasutak nem ilyen egységes programm alapján, hanem ötletszerűen az alapítással foglalkozó vállalkozók ügyességétől s más másodrendű tényezőktől befolyásolva épültek ki. Baranya vármegye és Pécs sz. kir. város vezető férfiainak bölcsessége bizonyára megtalálta már az utat, melyen haladva a vasúti kérdések egységes megoldása s az ebből folyó előnyök biztosíthatók. Hazánk e vidéke nagyrészben természeti fekvése miatt az állami fővonalak vezetése alkalmával valóban mostoha elbánásban részesült. Bármennyire is indokolt lenne az, hogy az állam kárpótlás gyanánt a hiányzó vonalakat s a fővonalakkal való közvetlen kapcsolatot állami vonalak kiépítésével létesítse, előre látható, hogy e remény sok eredménnyel nem kecsegtet. A hiányzó vasutak létesítését egyedül e reményre alapítani egyértelmű lenne a megvalósításnak beláthatatlan időkre való elodázásával. Egyes az államvasúti hálózatba természetszerűen beilleszkedő állami vonalnak közeli kiépítése bár a dunántúl közlekedési viszonyainak jelentős javulását jelenti, ezek létesítésével Baranya vármegye és Pécs sz. kir. város igényei korántsem nyernek teljes kielégítést, ámde az is kétségtelen, hogy az e vonalakon kívül létesítendő más vasútvonalaknál mint hazánk más vidékei, e vármegye is rá lesz utalva arra, hogy saját közönségének, a vonalakkal érintett érdekeltségnek erős anyagi hozzájárulását vegye igénybe. A vasutaknak az érdekeltség hozzájárulása révén való létesítése súlyos anyagi áldozatot ró az érdekeltekre, kik tehát méltán óhajtanak tiszta képet látni arról, vajjon hozzájárulásuk miképen lehetne a leggazdaságosabb befektetés, a vasúthoz fűződő érdekeik miként nyerhetnek legteljesebb kielégítést s átalában mit nyújthat a hozzájárulásuk segítségével létrejött vasút áldozatok ellenértékeképpen ? (Folytatjuk.) Szeifricz István ötven éves áldozópapi jubileuma. 1855. jun. 27 — 1905. jun. 27. Ötven év nagy idő az emberi életben. Átlagos számítás szerint az emberek aránylag csekély százaléka éri meg ötvenedik tavaszát. Annál csekélyebb azon halandók száma, kik működésük, hivatásuk 50. évfordulóját tevékenységük közepett egészségben ünnepelhetik. E ritka szerencse jutott osztályrészül a pécsi székeskáptalan köztiszteletnek örvendő, kiváló és tevékeny tagjának. Szeifricz István praelatus, prépostkanonoknak, kit 1855 junius 27-én, ma 50 éve, szentelt Girk György pécsi püspök a püspöki palota házi kápolnájában áldozó pappá. Úgy érti,, sülünk, csendes visszavonultságban, kezdive minden ünnepeltetést szándékozik a jubiláns e kedves évfordulót eltölteni. Bármennyire sajnáljuk is ebbeli elhatározását, értjük azt és méltányoljuk, ismervén egyrészt szerénységét másrészt az ilyen ünnepeltetéssel járóuradalmakat. De Szeifricz István állásánál, egyéni kiváló tulajdonainál, a közügyét terén és társadalmi téren kifejtő működésénél fogva sokkal előkelőbb tagja a pécsi egyházmegyének és a társadalmi életnek, sem így ezen ünnep felett napirendre térhetnék . S bizonyára. olvasóink is szívesen fogyják, ha nem csak odavetőleg felemlítjik az ünnepet, hanem a jubiláns életrajzait is röviden ismertetjük. Szeifricz István 188. dec. 25-ikén, karácsony ünnepén, Paksrin Szalater jómódú, előkelő polgári szülőkig. Kriszkindlije volt tehát szüleinek születése alkalmával és az is maradt. Elemi iskoláit Pakson a gondos szülői háznál, a gimnáziumi osztályokat Kalocsán végezte , az istenfélő szülők gyermeke a pai pályára érezvén hivatást. Scitovszky János hercegprímás, a pécsi ekynasziegye administrator, 1849 október 2-án a pécsi növendékpapok sorába bölcseleti I. évi tanfolyamra felvette. Azok közül, kik vele egyidejűleg léptek a szemináriumba, csak Holndonner Ferenc c. prépost, bátaszéki plébános él, ki az első évi theologiai tanfolyamra pályázott s aki a jubilánsnak ma is kedves barátja. Azon 9 közül pedig, kiket 1855 junius 27-ikén vele együtt szentelt fel Girk György pécsi püspök név szerint: Belokovics Lőrincz, Benczye István, Bermüller Antal, Gazics József, Kutor Ferenc, Schippert József, Sonecker József, Vlasics Gábor pécsi egyházm. papok és Augusztin Amand sz. Fer, rendi — kívüle , már egyetlen sincs életben. Az Úr szellejében Mágocson, majd Czikón működött. Összesen 9 hónapig volt I káplán s ezután folyton Pécsett a központban találjuk. 1856-ban a zirccist. rend I apátja a pécsi főgimnáziumhoz nevezte ki I tanárnak, — volt tanítványai iránt, kik közül akárhányan szép állásba jutottak, ma is különös figyelemmel és előszeretettel viseltetik. 1858-ban püspöki udvari káplán, és rövid idő múlva egyben püspöki levéltáros lett, udvari szolgálata mellett 1861-ben még helyettes gimnáziumi tanárként is működött. 1862-ben szentszéki jegyzővé és püspöki szertartóvá neveztetett ki. 1864-ben püspöki titkár, 1867-ben szentszéki ülnök lett. Mint püspöki titkár azon szerencsés helyzetbe jutott, hogy a vaticáni zsinat alkalmával közel egy évet töltött Kovács Zsigmond pécsi püspök kíséretében Rómában. Ha már természeténél fogva nem jellemezte volna a jubilánst előzékeny, szellemes és előkelően könnyed modor, itt bő alkalma nyilt volna a legelőkelőbb társaságokban ezt elsajátítani; de azért bizonyára tapasztalatokkal gazdagodva tért vissza Romából. — 1872 ben Ő Felsége pécsi PÉCSI KOZLOSSY. 1905. junius 27. NAPI HÍREK. Pécs, 1905. junius 26 A hercegprímás köszönő leveje Pécs szab. kir. város közgyűlése a legutóbb megtartott közgyűlésén üdv^T ^ m_ dott Vaszary Kolos hercegprimásnak, aki most erre a következő köszönő levelet iQ_tézte a város polgármest«^^ . Nagyságos kir. Tanacsos Polgármester Ur! A tek. törvényhatósági bizottság f. hó 7-én tartott közgyűlése által áldozatrá szemléltetésem félszázados évfordulója alkalmából kifejezett üdvkivonatokért fogadja kérem forró köszönetemet.