Pécsi Közlöny, 1910. október (17. évfolyam, 226-250. szám)

1910-10-18 / 240. szám

1910. október 18 PÉCSI KÖZLÖN­­ elterülő Kalotaszeg hegyvidéki községeinek szegénysorait tiszta magyar lakossága évtizedek óta kéziipar­űzés­­sel keresi meg kenyerét A férfiak búto­rokat, különféle irodai és szalontárgyakat faragnak tömör keményfából a­ leglelki­­ismeretesebb gondossággal. Ezt a kézi fog­lalkozásukat valósággal a művészetig vit­ték, olyan csinos, tetszetős és gondosan elkészített minden egyes a kezük alól ki­kerülő tárgy. Amellett hamisítatlan tiszta magyar motívumos, amelyhez hasonlót nemcsak Magyarország, de a világ egyetlen helyén sem állítanak elő. Ezeknek az ipartermé­keknek értékesítésére Kőrösfőn iparpártoló szövetkezet alakult, amely a kész árukat az egyes iparűzőktől átveszi és azonnal kifizeti, hogy azok munkájukért a fenn­tartásukhoz szükséges keresetükre ne le­gyenek kénytelenek addig várni, míg ve­vő jelentkezik. Ez a szövetkezet most Budapesten központi telepet létesített és a főváros­ban állandó háziipari kiállítást nyit meg a kalotaszegi kézi ipartermékekből. Elha­tározta azt is, hogy az ország jelentéke­nyebb vidéki városaiban, így Pécsett is vándor-kiállítást rendez. Ezeken a kiállítá­sokon nemcsak a kőrösfői szövetkezet háziipari cikkei, hanem a kalotaszegi nők bámulatosan szép kézi hímzései, a híres „kalotaszegi varottas”-ok is szerepelni fognak. A tőzsgyökeres magyar kéziipart űző lakosság megélhetését fogja előmoz­dítani mindenki, aki a hazai ipar eminens pártolásával ezt a kiállítást, melyet díjta­lanul tekinthetnek meg, meglátogatja és a tetszetős, hasznos és meglepően olcsó tár­gyakból vásárol. A kiállítást a budapesti telep igaz­gatója, Bokor Imre fogja vezetni. A pécsi kiállítás lesz a szövetkezet 25-dik, jubiláris vándorkiállítása, melyet ennek megfelelően, ünnepélyesen fog megnyitni a főkapitánység Zrinyi­ utcai épületében. A razziát Krecsányi Kálmán detektívfőnök ve­zette, aki a már előre elkészített haditerv szerinti meghatározással jelölte ki a 4—6 emberből álló detektív csoportok feladatát, még pedig a következő módon: A razzia jelen esetben a VI., VII., IX., és X., ke­rületek területére szorítkozott. Minden kerületben van két úgynevezett razzia központ, a­hol nem elég a 4—6 emberből álló csoport a gyanús elemek elfogatására, s ezért itt összevonják a kerületben mű­ködő detektívek egy jó részét, a­kik ezeken a helyeken aztán egyesült erővel járnak el. A mi csoportunk, a fő csoport, Kre­csányi Kálmán személyes vezetése alatt állott. Feladatunk a VI. kerület Spelun­­káinak megtisztítása volt. Razzia közpon­tunk a Rökk Szilárd­ utcai Kis­vigadó lett; a kerület másik közpotjául a „Trieszti Nőt“ jelölték ki. Negyed 10 órakor már el is indultak a csoprtok kirendeltetési helyük felé. A Rákóci úti Sport kávéházban kezd­ték meg a munkát. Két detektív előre be­ment és észrevétlenül keveredett el a mulatozók közé. Hárman az ajtókat állották el, még­pedig egy-egy a két utcai bejáratot, a harmadik pedig az udvarra vezető ajtót. Én Krecsányival, továbbá Vörös és Hamisz detektívekkel kint maradtam, míg az előre küldött detektívek elhelyezkednek. Öt percnyi várakozás után aztán mi is belép­tünk a helyiségbe. Bent teljesen sötét volt. Éppen valami szörnyű rémdráma per­gett le a kávéház falára feszített mozi­lepe­dőn. Mindenki áhitatosan figyelt, észre sem vették a belépő detektívfőnököt. Hirtelen — talán Krecsányinak régi jó ismerőse — elkiáltotta magát: „Itt a rendőrség.“ Ebben a pillanatban, mintha vezényszóra történt volna, hirtelen kilenc villany zseblámpa vi­lágította meg a tágas termet. Még a fő­­kapitányságon nekem is a kezembe nyom­tak egy ilyen lámpát és egy töltött Brow­­ningot. Mindkettőt kiszedtem a zsebemből. Mikor Krecsányi meglátta kezembe a pisz­tolyt, nevetve figyelmeztetett, hogy csak tegyem el. Lehet itt a hölgyekkel és az urakkal békén is tárgyalni. Időközben fel­csavarták a kávéház villámlámpáit és most már megindulhatott az eljárás. „Mindenki maradjon a helyén" hangzott el Krecsányi parancsszava. Az a két detektív, aki elsőnek ment be a helyi­ségbe, a terem végén felállott egy-egy asztalra, ahonnan kényelmesen szemmel tarthatták az egész közönséget; a három előbb említett detektív megmaradt az ajtók mellett, többiek pedig az egyes asztalokat járták sorra. A közönség meglehetősen nyugodtan fogadott bennünket. Megszokták már ezek a razziákat. Az egyik asztalnál azonban sírást hallottam . Egy csinos kis szobacicus ült ott és zokogva tett szemrehányásokat a „vőlegényének“. „Hát ilyen helyekre viszel te engem János ? Hiszen itten csupa rabló lehet, hogy ennyi detektív jön be egyszerre. Jézus Máriám, Jézus Máriám !" Nem igen figyelhettem, hogy vájjon megtudta­m nyugtatni János fitos kis szive hölgyét , a terem túlsó sarkából, az ajtók felől hangos dulakodás zaja hallatszott: „Eresszen ki kérem, mert lekésem az új­pesti villamost. Hallja, nem ereszt? Hallja én___“ Tovább nem folytathatta, mert az oda siető athléta termetű Vörös detek- HÍRROVAT Pécs, 1910. október 17. Imádság. Úgy érzem sokszor, hogy imádkoznom kéne Valami mélységes, bur imádságot; Úgy érzem sokszor, hogy rám néz az Isten S ekkor a lelkem fenekéig látok: Előttem a múltnak salakja, gyöngye, Az éjjeli könnyek és víg kacagások. S keresem a szókat, amiket mondjak, Keresek bánatos imádság-igéket; Várom a könnyeket, hogy megsirassak Mindem, mindent, mit a lelkem vétett, Amit kaptam, vagy loptam a Sorstól, Amit adott, vagy elvett az Élet. S az ajkamon nincs szó, a szememben nincs könny, Szárazon nézek magam elébe. Csak belül érzem, hogy nehéz a lelkem, Hogy sirnom, vagy tán imádkoznom kéne. Megtelik a lelkem elmondatlan szóval S elsiratlan könnyről lesz terhes a méhe. Másmily imádságom énnékem nincsen. — S úgy érzem sokszor, hogy rám néz az Isten. Gábor Endre. — Birói vizsga. Pintér Jenő dárdai kir. járásbirósági jegyző egyhangúlag tette le Budapesten a birói vizsgát. — Nyugdíjazás. Gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök F­ü­l­ö­p György tb. pápai káplánt, kiérd. esperes, miszlai plé­bánost 40 évi áldásos működése után saját kérelmére 1911. január hó 1-étől nyugdí­jazta. — A Pécsi Dalárda estélye. A Pé­csi dalárda — mint már híradással vol­tunk — 1910. évi október hó 22-én (szom­baton) a „Nőegylet“ termében tartja ez évi második alapszabályszerü dalestjét, melynek műsora a következő: 1. A re­ményhez. — Csokonai költeményére La­­votta. Átírta Hoppe­r. 2. Szerenád. — dr. Bródy Miklós. 3. Temetésre szól az ének. — Lányi Ernő. 4. Epilog. — Gaal Fe­renc. 5. „Fonj, fonj“ — Svéd népdal. 6. Száz szál gyertya. — Fráter nóta. Átírta Hoppe­r. Az előadás kezdete pontban esti fél 9 órakor. Pártoló tagok csak szo­rosan vett családtagjaikat hívhatják ven­dégekként magukkal. A meghívót fel kell mutatni. A­kik az egyesületnek nem tag­jai, mint meghívottak, személyenként 2 korona belépési dijat fizetnek. Műsor után tánc lesz, melyhez a zenét Darázs Józsi zenekara szolgáltatja. Meghívóért az egye­sület tagjaihoz kell fordulni. — Uj plébános. Gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök Takács Mihály szál­kai plébánost a vall. és közokt. miniszter előterjesztésére szebényi plébánossá ne­vezte ki. — Anyakönyvi adatok a lefolyt hét­ről. 1. Házasságok: Horváth János pécsi 19. honvédgyalogezredbeli őrmester — Malmos Erzsébet Máriával. Wittelsbach Károly haszonbérlő (Lozán, Rogovác-puszta Verőce megye) — Taizs Ilonkával. Deák Já­nos kőművessegéd — Kellős Terézzel. Bugyáklics Ignác ácssegéd — Balatonyi Terézzel és Páki János pénzügyi számtiszt — Kinevezés. A pécsi püspök Vörös Nándor dr. szebényi adminisztrátort ugyan­ezen minőségben Szálkára nevezte ki. — A pécsi pöspök adománya. Gróf Zichy Gyula pécsi püspök a Dunántúli Széchenyi Szövetség céljaira 100 koronát adományozott. s

Next