Pécsi Közlöny, 1910. október (17. évfolyam, 226-250. szám)
1910-10-18 / 240. szám
1910. október 18 PÉCSI KÖZLÖN elterülő Kalotaszeg hegyvidéki községeinek szegénysorait tiszta magyar lakossága évtizedek óta kéziiparűzéssel keresi meg kenyerét A férfiak bútorokat, különféle irodai és szalontárgyakat faragnak tömör keményfából a leglelkiismeretesebb gondossággal. Ezt a kézi foglalkozásukat valósággal a művészetig vitték, olyan csinos, tetszetős és gondosan elkészített minden egyes a kezük alól kikerülő tárgy. Amellett hamisítatlan tiszta magyar motívumos, amelyhez hasonlót nemcsak Magyarország, de a világ egyetlen helyén sem állítanak elő. Ezeknek az ipartermékeknek értékesítésére Kőrösfőn iparpártoló szövetkezet alakult, amely a kész árukat az egyes iparűzőktől átveszi és azonnal kifizeti, hogy azok munkájukért a fenntartásukhoz szükséges keresetükre ne legyenek kénytelenek addig várni, míg vevő jelentkezik. Ez a szövetkezet most Budapesten központi telepet létesített és a fővárosban állandó háziipari kiállítást nyit meg a kalotaszegi kézi ipartermékekből. Elhatározta azt is, hogy az ország jelentékenyebb vidéki városaiban, így Pécsett is vándor-kiállítást rendez. Ezeken a kiállításokon nemcsak a kőrösfői szövetkezet háziipari cikkei, hanem a kalotaszegi nők bámulatosan szép kézi hímzései, a híres „kalotaszegi varottas”-ok is szerepelni fognak. A tőzsgyökeres magyar kéziipart űző lakosság megélhetését fogja előmozdítani mindenki, aki a hazai ipar eminens pártolásával ezt a kiállítást, melyet díjtalanul tekinthetnek meg, meglátogatja és a tetszetős, hasznos és meglepően olcsó tárgyakból vásárol. A kiállítást a budapesti telep igazgatója, Bokor Imre fogja vezetni. A pécsi kiállítás lesz a szövetkezet 25-dik, jubiláris vándorkiállítása, melyet ennek megfelelően, ünnepélyesen fog megnyitni a főkapitánység Zrinyi utcai épületében. A razziát Krecsányi Kálmán detektívfőnök vezette, aki a már előre elkészített haditerv szerinti meghatározással jelölte ki a 4—6 emberből álló detektív csoportok feladatát, még pedig a következő módon: A razzia jelen esetben a VI., VII., IX., és X., kerületek területére szorítkozott. Minden kerületben van két úgynevezett razzia központ, ahol nem elég a 4—6 emberből álló csoport a gyanús elemek elfogatására, s ezért itt összevonják a kerületben működő detektívek egy jó részét, akik ezeken a helyeken aztán egyesült erővel járnak el. A mi csoportunk, a fő csoport, Krecsányi Kálmán személyes vezetése alatt állott. Feladatunk a VI. kerület Spelunkáinak megtisztítása volt. Razzia központunk a Rökk Szilárd utcai Kisvigadó lett; a kerület másik közpotjául a „Trieszti Nőt“ jelölték ki. Negyed 10 órakor már el is indultak a csoprtok kirendeltetési helyük felé. A Rákóci úti Sport kávéházban kezdték meg a munkát. Két detektív előre bement és észrevétlenül keveredett el a mulatozók közé. Hárman az ajtókat állották el, mégpedig egy-egy a két utcai bejáratot, a harmadik pedig az udvarra vezető ajtót. Én Krecsányival, továbbá Vörös és Hamisz detektívekkel kint maradtam, míg az előre küldött detektívek elhelyezkednek. Öt percnyi várakozás után aztán mi is beléptünk a helyiségbe. Bent teljesen sötét volt. Éppen valami szörnyű rémdráma pergett le a kávéház falára feszített mozilepedőn. Mindenki áhitatosan figyelt, észre sem vették a belépő detektívfőnököt. Hirtelen — talán Krecsányinak régi jó ismerőse — elkiáltotta magát: „Itt a rendőrség.“ Ebben a pillanatban, mintha vezényszóra történt volna, hirtelen kilenc villany zseblámpa világította meg a tágas termet. Még a főkapitányságon nekem is a kezembe nyomtak egy ilyen lámpát és egy töltött Browningot. Mindkettőt kiszedtem a zsebemből. Mikor Krecsányi meglátta kezembe a pisztolyt, nevetve figyelmeztetett, hogy csak tegyem el. Lehet itt a hölgyekkel és az urakkal békén is tárgyalni. Időközben felcsavarták a kávéház villámlámpáit és most már megindulhatott az eljárás. „Mindenki maradjon a helyén" hangzott el Krecsányi parancsszava. Az a két detektív, aki elsőnek ment be a helyiségbe, a terem végén felállott egy-egy asztalra, ahonnan kényelmesen szemmel tarthatták az egész közönséget; a három előbb említett detektív megmaradt az ajtók mellett, többiek pedig az egyes asztalokat járták sorra. A közönség meglehetősen nyugodtan fogadott bennünket. Megszokták már ezek a razziákat. Az egyik asztalnál azonban sírást hallottam . Egy csinos kis szobacicus ült ott és zokogva tett szemrehányásokat a „vőlegényének“. „Hát ilyen helyekre viszel te engem János ? Hiszen itten csupa rabló lehet, hogy ennyi detektív jön be egyszerre. Jézus Máriám, Jézus Máriám !" Nem igen figyelhettem, hogy vájjon megtudtam nyugtatni János fitos kis szive hölgyét , a terem túlsó sarkából, az ajtók felől hangos dulakodás zaja hallatszott: „Eresszen ki kérem, mert lekésem az újpesti villamost. Hallja, nem ereszt? Hallja én___“ Tovább nem folytathatta, mert az oda siető athléta termetű Vörös detek- HÍRROVAT Pécs, 1910. október 17. Imádság. Úgy érzem sokszor, hogy imádkoznom kéne Valami mélységes, bur imádságot; Úgy érzem sokszor, hogy rám néz az Isten S ekkor a lelkem fenekéig látok: Előttem a múltnak salakja, gyöngye, Az éjjeli könnyek és víg kacagások. S keresem a szókat, amiket mondjak, Keresek bánatos imádság-igéket; Várom a könnyeket, hogy megsirassak Mindem, mindent, mit a lelkem vétett, Amit kaptam, vagy loptam a Sorstól, Amit adott, vagy elvett az Élet. S az ajkamon nincs szó, a szememben nincs könny, Szárazon nézek magam elébe. Csak belül érzem, hogy nehéz a lelkem, Hogy sirnom, vagy tán imádkoznom kéne. Megtelik a lelkem elmondatlan szóval S elsiratlan könnyről lesz terhes a méhe. Másmily imádságom énnékem nincsen. — S úgy érzem sokszor, hogy rám néz az Isten. Gábor Endre. — Birói vizsga. Pintér Jenő dárdai kir. járásbirósági jegyző egyhangúlag tette le Budapesten a birói vizsgát. — Nyugdíjazás. Gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök Fülöp György tb. pápai káplánt, kiérd. esperes, miszlai plébánost 40 évi áldásos működése után saját kérelmére 1911. január hó 1-étől nyugdíjazta. — A Pécsi Dalárda estélye. A Pécsi dalárda — mint már híradással voltunk — 1910. évi október hó 22-én (szombaton) a „Nőegylet“ termében tartja ez évi második alapszabályszerü dalestjét, melynek műsora a következő: 1. A reményhez. — Csokonai költeményére Lavotta. Átírta Hopper. 2. Szerenád. — dr. Bródy Miklós. 3. Temetésre szól az ének. — Lányi Ernő. 4. Epilog. — Gaal Ferenc. 5. „Fonj, fonj“ — Svéd népdal. 6. Száz szál gyertya. — Fráter nóta. Átírta Hopper. Az előadás kezdete pontban esti fél 9 órakor. Pártoló tagok csak szorosan vett családtagjaikat hívhatják vendégekként magukkal. A meghívót fel kell mutatni. Akik az egyesületnek nem tagjai, mint meghívottak, személyenként 2 korona belépési dijat fizetnek. Műsor után tánc lesz, melyhez a zenét Darázs Józsi zenekara szolgáltatja. Meghívóért az egyesület tagjaihoz kell fordulni. — Uj plébános. Gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök Takács Mihály szálkai plébánost a vall. és közokt. miniszter előterjesztésére szebényi plébánossá nevezte ki. — Anyakönyvi adatok a lefolyt hétről. 1. Házasságok: Horváth János pécsi 19. honvédgyalogezredbeli őrmester — Malmos Erzsébet Máriával. Wittelsbach Károly haszonbérlő (Lozán, Rogovác-puszta Verőce megye) — Taizs Ilonkával. Deák János kőművessegéd — Kellős Terézzel. Bugyáklics Ignác ácssegéd — Balatonyi Terézzel és Páki János pénzügyi számtiszt — Kinevezés. A pécsi püspök Vörös Nándor dr. szebényi adminisztrátort ugyanezen minőségben Szálkára nevezte ki. — A pécsi pöspök adománya. Gróf Zichy Gyula pécsi püspök a Dunántúli Széchenyi Szövetség céljaira 100 koronát adományozott. s