Pécsi Közlöny, 1913. március (20. évfolyam, 18-25. szám)

1913-03-02 / 18. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Király-utca 24. Városi és interurbán telefon szára 111. Kéziratot nem adunk vissza. Szerkesztésért felelős a kiadólap, m majd MADARÁSZ BÉLA 1 ----- _J»h---KI!. Évfolyais: 18. ши. vasárnap, 1913. mánlis 2. Pécsi Közlöny A pécsi függettenségi és 48-аs pást hivatalos közlönye. — Megjelenik minden szerdán és szombaton Előfizetési árak: Egész évre 12 korona. Félévre 6 korona. Negyed évre 3 korona. Egy hóra 1 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fill A tragédia. Most vasárnapi számunkban írtuk, hogy Magyarország tragédiájának 4 felvonása lejátszódott. E hét folyamán az ötödik felvonás, mely a biztos bukást hozza, még nem játszódott le, de egyes jelenetek melyek ezt siettetik, igen. Nevezetes, kiváló és megörökítendő jelenete, hogy városunk volt országgyűlési képviselője és legújabb díszpolgára gr. Zichy János volt köz-, oktatásügyi miniszter, ott hagyta a díszes panama társaságot, mi kiváló elévülhetlen érdeme, mert nem akart oly környezetben maradni, melyből kétségtelenül kitűnt, hogy az állam pénzekhez nyúlt, csak azért, hogy a hatalmat magához ragadhassa. De kiváló érdeme díszpolgárunknak az is, hogy az eddig félre vezetett királyt leplezetlenül felvilágosította arról, mi történik itt az országban. Mi nem rég e helyen írtunk arról, hogy a belső titkos tanácsosoknak lenne a kötelessége a félre vezetett királyt az ország helyzetéől felvilágosítani és örömünkre szokás, hogy a mi díszpolgárunk vállalnikozott e szerepre. Véget vetett a porhintésnek. Ugyancsak egy érdekes és jellemző jelenete, mire nem képes egy a posványban vergődő ember. A fuldoklóként a szalmaszál után kapkod. Szemére veti dr. Wekerle Sándor koalitiós miniszterelnöknek, hogy az ő miniszterelnöksége alatt is történtek hasonló dolgok p. o. a bányavásárlások. Értsd alatta a komlóit is. De Wekerle férfiasan vissza vágott és azt szente Lukácsnak megyed. Aztán mentsége az egy miniszterelnöknek,ha elődje minisztersége alatt tán szabálytalanságok történtek, hogy ő négy millió ötszázezer koronát az állampénztárból bor, pálinka és megvesztegetésre, ember vásárra elvonjon. Érdekes jelenete a tragédiának, most, hogy a Lukács kormány és pártjának sorsa nagyon is válságosra vált, kétségbeesetten kapkodnak a király palástjába és nyomást akarnak gyakorolni a királyra és azt akarják vele elhitetni, hogy csak velük lehet békés kormányzás. No mondhatjuk szép béke, mikor forrong az ország, az elégedetlenség nőttön nő, mikor Budapesten 121 polgár a nagy nyilvánosság előtt Nagy György a Magyarország köztárssági párt alelnökére, a képviselőjelölt egyikére leadja a szavazatát. Kit terhel a felelősség ezért? Kizárólag Lukács, leendő gróf, Khuen Héderváry gróf és Tisza István gróf trifoleumot, kik a király által három ízben adott ígéretével szemben ledér játékot űznek a választói joggal. Megrendítették a hitet és a tartozó hűséget a király ígéretének be nem váltása által. Még két évvel ezelőtt kinek jutott volna eszébe Magyarországon köztársaságról beszélni, hát még párttá alakulni ?! És ezek után még van bátorsága a Szapáry Gyulaféle vesztegetési kísérletről híres Khuen Héderváry grófnak az állam pénzen összevásárolt párt elnökének azt bizonyítgatja az újságokban, hogy ők az egyedüli „állami párt", amire nézve annyiban föltétlenül igaza van, hogy ez az egyetlen párt, amely állami pénzen lett megválasztva. Ha ez a párt elpusztul, akkor vége van a dualizmusnak, a királyi hatalom tekintélyének, a monarchia nagyhatalmi állásának, szóval mindannak, amiről tudják ezek az urak, hogy Bécsben nagy súlyt fektetnek rá. Mindez az erőlködés pedig azért folyik, hogy a király álljon apa Az álomkirálynő. Rejtelmes történetek. II. — Szilárd R. — Folytatás. Megfordította fejét. Mögötte volt a barlang nyílása, melyet beülről drága szőnyeg takart el. Senkit sem látott, de hogy valakinek épp ebben a pillanatban kellett elhagynia a barlangot, azt mutatta a függöny lágy hullámzása. Kezei le voltak kötve s minden mozdulatánál élesen kezébe vágódtak a kötelek, melyek két cölöphöz erősítették. Nem sokáig maradt ebben a helyzetben. A függöny egyszerre szétvált s a nyílásban egy öreg ember jelent meg. Kezében egy csészét hozott, melyet a fogoly mellett egy zsámolyra helyezett. Feloldotta a fogoly bilincseit s átadta a hozott csészét. Huttington mohón kapott utána, mert az éhség alaposan kínozta. Mihelyt kínzó éhségét némileg lecsillapította, tudakozódni kezdett az öregnél. — Hol vagyok? Az öreg habozott ... De aztán tört angolsággal válaszolt. — Én nem mondhatni semmit! Megtiltani az, hogy fogollyal beszélni! — Ki az a hatalmas úr, aki engem ide hurcoltatott ? — Nem szabad megmondani! — Öreg! ha van benned egy kis szánalom, úgy mondd meg, hol vagyok ? hogy kerülök ide ? és ki az a hatalmas úr, aki itt fogva tart ? — Én nem tudni szárom nap előtt találni az erdőben és az íve honi. Azóta aludni és . . . és . . . Én nem tudni semmit! Huffington látta, hogy nem megy vele semmire. Még harapófogóval sem tudott volna belőle valamit kivenni. Elgondolkodva idézett maga elé . . . Eszébe jutott furcsa álma s annak ébredés után tapaszalt következménye. — Ki volt itt előbb ? — Itt ? — kérdezte az öreg megzavarodva. Nyilván nem számított erre a kérdésre. — Természetesen ! Itt a barlanban, mikor előbb fölébredtem volt valaki. Ott azon a nyíláson ment ki. — Én senkit sem látni! adta a habozó választ az öreg. — Pedig alig egy pillanattal előbb ment ki, mint hogy te bejöttél. Neked kívül okvetlen találkoznod kellett vele! A lord komolyan az öreg szeme közé nézett, de ez zavarodottan fordította félre tekily létét. — Már mondtam, hogy senkit sem látni. A lord abbahagyta meddő kísérleteit. Nem tudta felfogni azt a furcsa titkolódást. Ha már elfogták, miért nem mutatják magukat ellenségei. Mire való a titok? Talán arra, hogy a bizonytalanság még jobban elcsigázza ? Hiába tette fel magának a kérdéseket, nem talált rájuk választ . . . Most, mithogy éhsége le volt csillapítva, érdekelni kezdte környezete. A hely melynek foglya volt, nagyobb, meglehetősen tágas, világos barlang volt. A hindukat jelemző pompa és fényűzés jól