Pécsi Lapok, 1867. március-május (1. évfolyam, 1-18. szám)
1867-05-30 / 18. szám
tás — és a különféle értelmiség többoldalú felfogása. Nálunk úgy látszik, az utóbbi szempont volt irányadó, mert legfőbb bíróságunk a hétszemélyes tábla is, harmad, és legfőbb bíróságként csekély számmal volt, ha meggondoljuk, hogy az újjabbkori esküdtszéki bíróságok harminchat tagból állíttatnak, szedetnek, válogattatnak össze első bíróságnak. És valójában azon tények, hogy a táblabíró nem volt mindig hivatásból bíró, hogy katonai, egyházi és világi hivatásokból vegyesen vétettek legfőbb bíróságaink elnökei, odamutatnak, hogy a különféle szempontokat képviselő személyiségeknek egymást kiegészítő nézeteiben kerestetett az ítéletek legnagyobb igazsága, alapossága. És ez helyesen volt addig, még az élet helyzetei sokkal gazdagabbak voltak változatosságban, mint a törvénykönyv szabályai, — a hivatások különféleségei kimeríttőbbek tapasztalatban, mint az egyes törvénytudó gyakorlata. De ma úgy van-e a dolog ? ez a kérdés korunk irányában fekszik a codificatio kívánalma, vívmányai között van a jogtudomány átalánosodása, terjedése; a ma nem gondolható helyzet, melyre két ellenkező érdekeket képviselő, ügyvéd és azok közé álított egy biró az illő törvény szabályt épen úgy ki nem találhatná, mint akárhány tagból álló társas bíróság, Collegium. Ezer eset között alig képzelhető több mint egy, melyben csak a biróság találta volna fel, minő törvényre kellessék a kereső félnek követelését — a tartozó félnek védelmét állítnia, és melyben ezt az illető ügyvédek épen úgy ki nem találhatnák, mint a bíróság. Ha tehát a felek és azok ügyvédei fel tudják találni az illető törvényt, melynek utalmát, védelmét keresniök kell, akkor a bíróságnál több lelkiismeretesség mint tudományosság, több jellem mint sokoldalúság kivántató — ez pedig egyes bíróban meglehet szintúgy, mint társas-bíróságban, — sőt bizonyára mégis van. Állításunk igazolását ismét a lélektani térről vesszük. Akárhány tagból álló bíróságnál a peres kérdés megvitatása után legelsőként nyilatkozónak véleménye szükségképen valamely törvényes indokolással bír, — ha ez csak középszerűn törvényes szinti, csak annyira alapos, hogy feltűnő viszásság által a Collegium tekintélyét nem veszélyezteti — miért nem fogadná el ezt a Collegium többi tagja is ? — hiszen, ki cáfolatába bocsájtkozik, ki hívja maga ellen collegái hason eljárását — önmagát különös erőfeszítésre kárhoztatja, — és sokszor annál kevésbé győz eltérő véleményével, mennyivel elhatározottabban érvényesíti azt; — és mi eredménye lehet eltérő véleményezése által önként magára vállalt mártírságának ? az ítélethozás zárt ajjai hibákként temetik el a legnemesebb erőködést, jutalom nincs érette, de lehet gyanúsítás, keserítés — ezért pedig rendesen szoktak válalkozni még nemes tettekre sem. Collegiumban tehát rendesen szinte egy bíró nézete, és változatlanul válik ítéletté, és pedig meglehetős pongyolán, mert nem saját, hanem a Collegium nevében adatván az Ítélet, bármi lehető szorgalomnak elismerése neki személyesen soha sem juthat. Mi másként van ez az egyes bíróságnál! Tudva, hogy az előtte tárgyalt ügyben hozandó ítélet alapos, igazságos, méltányos , vagy felületes, hiányos és ferde volta közvetlenül az ő személyének hírnevéhez tapad, vigyázni fog, hogy az ügy alapossan és szabatosan tárgyaltassék, kimeríttessék, és tisztába hozattassék; — vigyázni, nehogy bármely fél bizonyítása, vagy védelme figyelmen és méltánylaton kívül maradjon — vigyázni, hogy bírói határozatának minden része a törvény alapjára legyen fektetve. Alaposság és lelkiismeretesség polgártársai tiszteletét biztosítják részére — szorgalma elismerést — kitűnősége pedig kitüntetést. Minél jobban ki van téve valamely állás, annál jobban vigyáz, ki ezen álláson van, és minél kizáróbb tulajdona az illetőnek a lehető érdem, annál valószínűbben törekszik utána az, kinek pályáján kitűzve van. Könnyelműség, felületesség, általában szorgalom hiánya nem képzelhető egyes bíróságról már a helyzet miatt; — az állás kitűnő, — és kitett volta pedig önként teremti a kitűnőségeket, mint a harcz a bajnokot. A nyilvánosság terén, a mindennapi gyakorlatban csakhamar feltűnik a rendkívüli szorgalom, a megvesztegethetlen jellem, az alapos tudományosság, az átható lángész,—■ és a kormányhoz a közvélemény viszi meg hírét minden kitűnőségnek, biztosabban, hathatósabban a hivatalos minősítési tábláknál, tudja hová nyúljon, ha kitűnő erőt igényel a közszolgálat, és helyre van állítva a legbensőbb viszony, mely az állam és polgár közt gondolható. A felhozott tekintetek kideríték azt, miként igenis lehető dolog, hogy egyes biró napjainkban bírjon mind elegendő tájékozással az összes jogtudomány mezején — mind a birói tiszt gyakorlatához megkivántató egyéb biztosítékokkal, miket alaposságban, lelkiismeretességben és szorgalomban kerestünk, sőt hogy e minőségeket maga az állás fejti ki az egyes biróban, holott a társas biróságnál az állásnak e tekintetben semmi befolyása sincs; — az is lehető, hogy a birói hivatalnak személyesítése, egyénesítése nem találtatnék ős alkotmányunk szellemével ellenkezőnek — mind olyan tekintetek, melyek az egyes biróság eszméjét csa ajánlatossá teszik; de bir az még egy oldallal, mely szinte nagyfontosságu — és ez olcsósága. Nem meglepő, de csaknem megdöbbentő az állítás, hogy amit jelenleg egy törvényszék végez — azt ugyanazon időben egy biró is elvégezheti —, és mégis úgy van. Tehát a mostani birák létszáma egy negyedre szállítva, két akkora fizetéssel ellátva mint a mostani — hazánkat a mostanihoz képest kétszeresen ellátná kétszerezett fizetéssel jutalmazott bírákkal — és az államnak mégis jelen kiadásának fele megkíméltetnék. Ezen tekintet nem a jogi térre való, azért ezúttal további fejtegetése és indokolása elhagyatik — és csak az jegyeztetik meg, hogy az egyes bírósági szervezet önként érthetőleg a perrendtartásnak részbeni, ámbár épen nem nehéz átalakítását hozná magával. (Vége köv.) Pest, máj. 27-én. A legnehezebb feladat lenne ha képet adni az itteni hangulatnak. A „Magyar Újság“ tegnapi száma a szó szoros értelmében alarmirozta a várost. A hordárok, kik a lapot az utcza sarkokon árulták, valódi ostromnak, a széttépés veszélyének voltak kitéve, úgy tódult feléjük boldog, boldogtalan, művelt, műveletlen egyiránt; mellüket egy papir lap fedé ezen felirással: Kossuth Lajos nyílt levele Deák Ferenczhez. Hazánk történetének egyik legnevezetesb alakja, az egyenjogúsítás, a demokrat eszmék lánglelkű, páratlan szónoka, a 48-ki vívmányok teremtője, Kossuth Lajos, 18 évi hallgatás után először szólal meg magyar lapban, szól pedig ahoz, ki az ország nagy többségének teljes bizalmát birja, szól azon hangon, azon nyelven, mely hatása bűvös erejével egykor csodákat művelt. Ki nem kívánná ismerni, hallatni az ő nézetét, vélekedését a dolgok jelen állása fölött? Az utat, melyre Deák lépett veszélyesnek, az irányt, melyet jelenleg követ kárhozatosnak mondja, a miniszteri törvényjavaslatok szentesítésében pedig a haza romlását, vesztét jósolja bekövetkezendőnek. Pálczát tör soraiban minden párt fölött, a szélső balt kivéve, melynek tudjuk hány hive van a hazában. Esdre kéri Deákot, a régi benső barátság nevében, mely őket mindig egybe fűzé, — lépjen vissza tervével, „ne vezesse a hazát oly áldozatokra, melyek annak jövője iránti reménytől is megfosztanák; ne vigye azon pontra, melyről többé a jövőnek nem lehet mestere.“ De nem kivonatalom tovább e levelet, s inkább csak a benyomás ecsetelésére szorítkozom, melyet az a fővárosban tett. A törvényhozás menetére, Deák vélekedésére nem fog természetesen befolyást gyakorolni s erre nézve határozottan elmondhatni, hogy a levél későn érkezett. Máskép áll azonban a nagy közönségre nézve, hol lesznek sokan kik eltántorodnak, nem annyira az érvek hatása, mint azon név hatalmas varázsa által, mely alattuk áll. Hisz ugyanezt elmondta a szélső bal is, s ki hallgatott reá ? Ma azonban midőn ő megszólalt s helyben hagyta, szentesítő e kis töredék vélekedését, ha végleges elpártolás nem is, de bizalomcsökkenés sok helyt be fog következni. A vélemények, a szilárd meggyőződések alakulására, fenntartására, miután pozitív valamit maga részéről nem javasol, semmikép sem fog jó hatással lenni e levél, sőt még nagyobb ingadozás, kétkedés fog támadni nyomában, ha csak az nem csökkenti hatását, hogy a nemzet egykori vezére isolálva magát annak közvéleményétől, egy tekintély nélküli minoritással fogott kezet. Ő kilépett a nemzet eszmeköréből, ez pedig az övéből, s ez nagy akadály a kölcsönös megérthetésnek. Megilletődés nélkül magyar ember nem fogja olvasni e sorokat, hisz ha alá nem írná is, azon férfitól származnak, kihez újabb történetünk nevezetes emlékei kötnék, óhajtandó csak az, vajha a kevésbé művelt nép is inkább a megfontolás, mint a puszta lelkesedés üvegén keresztül nézné azokat. Az első nevezetesb választ Pulszky Ferencz tollából holnap fogja hozni az „1848.“ A koronázás napja iránt újból változás történt, s jun. 8-a tűzetett ki véglegesen. A koronázás régi gyakorlat szerint ünnep vagy vasárnap szokott megtartatni, miután azonban a mostanira épen pünkösdöt kellendett választani, a törvényhozás egyik fő befolyású tagja, ki a közösügyi munkálatot sem engedő pénteken aláíratni, tekintettel egy nemzeti mondára, odahatott, hogy inkább köznapon tartassák meg ezúttal. A képviselőház mai ülésében terjesztetett elő élénk tetszés mellett a derék német-bólyiak e lapok hasábjain is említett petitiója, a magyar nyelv iránt, és Somsich Pál felszóllalása folytán a kérvényezési bizottság tekintve a kérvény fontosságát, előbb fogja tárgyalás alá venni, mind azt a sorrend megkívánná. Vajha a derék német-bólyi község példájára minél több utánzásra találna! Legtöbbet tehetnének e részben a lelkész urak, amint azt jelen eset is tanúsítja, hol ft. Kubinyi Elek esperes ur működése teljes elismerést érdemel. Tisztujitási mozgalmak. (Folyt.) Abauj megye megválasztott alk. tisztikara: Első alispán : Péchy Tamás ; másod alispán : Teleky Péter ; főjegyző : Karsa Tamás; első aljegyző: Horváth József, főügyész: Csörghe László ; Első alügyész : Puky Gyula; 2-ik alügyész : Moys Jakab, házi főpénztárnok : Putnoky Ákos, árvapénztárnok : Ónody András, számvevő : Joób Tamás. Törvényszéki bírák: Gloosz Ernő, egyszersmind alelnök: Bodnár Antal, Dubovay Béla (provis.) Halmy Menyhért, Bröstl Simon, Szunyogh István, tervszéki jegyző : Naményi Gyula, árvaügyész : Ágh Sándor, megyei főorvos : 1. Katona Géza, 2. Hoffort János, levéltárnok : Korponay János, segéd levéltárnok: Maurer Gusztáv, várnagy: Dióssy Pál (prov.) Kassai járás: röszbiró: Semsey Jenő, alszbirák : Dióssy János (prv.) Krajnyik Sándor, esküdtek: Szentmiklóssy Jós., Dobozy Pál, Bátor Istv., csendbiztos: Benyó Ágoston, útibiztos : Beke Pál, orvos : Gurdélyi Endre. Füzéri járás : főszolgabíró : Gedeon István, Puky István , esküdtek : Gálos József, Bodnár Ferencz, Fekete Bertalan, csendbiztos: Bottka Kálmán útibiztos : Eürdögh Vilmos, orvos : Csorba Gyula főorvosi ranggal. Cserháti járás : főszolgabíró : Geley Antal, alszolgabirók Hubay Ágoston, Szentpétery András, esküdtek: Bartha Sándor Illinger Lajos, Szakáll Kálmán, csendbiztos : Gelley József, úti biztos : Básti Gábor, orvos : Spatz Dávid. Gönczi járás : főszolgabiró: Komáromi László, alszolgabirók: Tarnóczy József Bottka Ferencz, esküdtek: Szathmáry Kálmán, Hunyor Sámuel, Zsendrovics Endre, csendbiztos : Eötvös Simon, útibiztos Bottka Lajos, orvos : Óváry Pál. Szikszói járás : főszolgabíró Darvas Imre, alszolgabírák : Friss Lajos, Horváth György, esküdtek: Nagy Antal, Tolnay János, Bazsó Bertalan, csendbiztos: Téglássy Ferencz, útibiztos: Szalay, orvos: Hunyady László. Szathmármegye megválasztott alk. tisztikara: Első alispán : Domahidy Pál, másodalispán: Galgóczy Sándor. N.Károlyi középponti főszolgabíró : Zanóty Mihály. Nyíri járás főszolgabirája : gr. Vay Mihály, alszolgabirák : Komoróczy Miklós, Domahidy István, Péchy Ferencz. Krasznaközi járás főszolgabírója : Tarcsi Sámuel, alszbirák: Nagy Dániel, Sztán Simon, Eötvös Róbert; nagybányai járás főszolgabirája: Pap Zsigmond, alszolgabirák : Nagy Imre, Pap József, Nagy Károly, főszámvevő : Jeney Károly, alszámvevő: Kirilla Ferencz, főügyész: Jeney Dániel, alügyészek : Gödény Imre, Uray Géza, Falusi Mihály ; esküdtek középpontban : Kék Pál. Nyiri járásban : Szénaki Kálmán, Éles Béla, Szilágyi Sándor, Varga Zsigmond; Szamosközi: Szintay György, Péchy Antal, Noé Barna, Császi Bálint; Krasznaközi járás : Barta Endre, Thoma János, Bányai Ferencz, Szuhányi Móricz ; Nagybányai járás : Robai Károly, Jeszenszky Márton, Tamásy Lajos, Kávási László; csendbiztosok: Nyiri járásban : Andrássy Gyula, Uszkay József; Szamosközi járás : Szakadati Pál, Kölcsey Péter ; Krasznaközi járás : Tarczi István, Terge Lajos ; N.Bányai, Fényes Gábor, Nagy István ; úti főbiztos : báró Luzsinszky Lajos ; albiztosok : Nyiri járás : Török Lajos, Bölönyi László ; Szamosközi járás : Gyene Pál, Láng József; Krasznaközi járás: Sulyok Ádám, Uray Menyhért; N.-Bányai járás: Ribai József, Balla Zsigmond. Törvényszéki ülnökök: Csanády János, Balogh Ferencz, Noé János, Kubin Imre, Horváth Ferdinánd, Oszlányi Péter, Kafka Ignácz, Kiss Gedeon, Mándy Antal, Boris Ádám, Pap György. Főpénztárnok: Tóth Sámuel, alpénztárnok Sepsy Antal. Főjegyző : Szilágyi Lajos, aljegyző : Kerekes Ágoston, Pap László, levéltárnok : Horváth József, segéd levéltárnok : Budai Antal. Főorvosok : Fekete Soma, Foch Ignácz , alorvosok : Tauszigh Dávid, Hoch József, Győry István, Halász István, Halász János, Cserei Zsigmond, Göbel János. Várnagy kapitányi czímmel, Majos Antal. Mérnökök Palya József, Pap József. Borsod megye megválasztott alktisztikara : 1-ső alispán : Mocsáry Lajos ; 2-ed alispán : Ragályi István ; főjegyző : Lévay József; 1-ik aljegyző: Majthényi Dezső ; 2- ik aljegyző : Dálnoky Nagy Imre ; 6-ik aljegyző : Fekete Dezső ; 4-ik aljegyző : Molnár Bertalan ; tiszteletbeliek : gr. Beckers Alfons, Dálnoky Nagy Barnabás, Rifkovics Emil, Kubinyi Gyula, Szathmáry Frigyes, Sipos Kálmán, Szerdahelyi János, Ragályi Aladár, Hosszufalusy László ; házi főpénztárnok: Bakos Antal; főügyész: Szűcs János; 1-ső alügyész : Fazekas József; 2-ed alügyész : Farkas Gusztáv; 6-ad alügyész: Jesze Vilmos; 4-ik Bay Barna; törvényszéki helyetteselnök : Bay Bertalan ; törvényszéki ülnökök : Török Sándor, Óváry Miklós, Vadnay Barnabás, Szepessy Ferencz, Apostol József, Kozma Alajos, Faragó Sámuel, Okolicsányi J.; árva gyám : Bozik István ; központi szbiró : "Szűcs Lajos ; miskolczi járás főszbiró : Melczer Gyula ; alszolgabirák : Dálnoky László, Vadnay József, Szentimrey József; egri járási föszbiró : Géczy István ; alszbirák : Szalay Elek, Csizik Károly, Hosszufalussy Dezső ; szentpéteri jár. föszbiró : Szepessy Gyula ; alszbirák : Elek László, Csépányi Ignácz, Csomós Bertalan ; szendrei jár. föszbiró : Vassay Bertalan ; alszbirák : Miklós Gyula, Török Pál, Lónyay László ; számvevő : Nálas László; központi esküdt: Bartus Sámuel; miskolczi jár. esküdtek : Löchy Károly, Duschek István, Virályi Pál, Nyusztay Péter ; egri járás esküdtek : Andrássy Jenő, Milinkó Sádor, Sebe Alajos, Morvay Alajos; szentpéteri járás esküdtek: Csomós Sándor, Borbély József, Elek István, Kisszedy Sándor ; szendrei jár. esküdtek : Balogh János, Pálfy Tamás, Michalovics József, Fekete Zoltán ; levéltárnok : Kun Ábrahám ; levéltári sorok : Berger Lőrincz ; főorvos : Bódogh Albert; tisztb. főorvos : Kaczánder Áron ; fősebész : Horváth József; miskolczi jár. sebészek : Schuller Dávid s Miskolczi József; egri jár. sebészek: Glück Miksa, Kesztler József; szentpéteri jár. sebész: Baruch Ede; szendrei jár. sebész: Michnay Lajos ; főntbiztos, föszbírói ranggal: Földváry János ; útbiztos miskolczi jár.: Csapkay Antal; útbiztos egri jár. : Kisszely István ; útbiztos szentpéteri jár.: Bátky Ábel; útbiztos szendrei jár.: Marton Péter ; várnagy : Szombathy József; központi csendbiztos : Kazay Bertalan ; miskolczi jár. csendbiztos : Bay Antal; egri jár. csendbiztos : Kisszely János ; szentpéteri jár. csendbiztos : Ráth Rudolf ; szendrei jár. csendbiztos : Vattay Barnabás. Ilosoilmegye megválasztott alk. tisztikara : 1-ső alispán : Major Pál kir. tanácsos ; 2-ed alispán : Pintér Miklós ; főjegyző: Simon Gyula; tiszt, főjegyzők: Batthyány József, Hunyady Lajos grófok; főügyész: Zsitvay Leó; első aljegyző: Bikkessy Guido ; alügyész : Bittó Lajos ; levéltárnok : Ékes Antal ; törvényszéki ülnökök : Nozdroviczky Ferencz, Birk Lajos, Hardy Lajos, Sey Andor ; törvényszéki jegyző : Haasz Lajos ; főpénztárnok : Seper Antal; alpénztárnok: Palics Lajos ; főszámvevő : Bogdány Nándor ; alszámvevő : ifj. Modrovich Károly; főszolgabirák: Mieszl Ferencz, Guzits László, Fröhlich Tódor; alszolgabirák : Pataky Fábé, Fiala Miklós ; esküdtek : Horváth Róbert, dr. Hollerung Aladár, Pintér József, Békeffy Jenő, Huszthy 70 Az inaugurale diploma készítésére következő tagokat ajánlott a Deák-párt: Gr. Apponyi György, Bartal György, Bezerédy László, Bittó István, Bónis Sámuel, Csengery Antal, Deák Ferencz, Ghyczy Kálmán, Hosszú József, b. Kemény Zsigmond, Nyáry Pál, Pulszky Ferencz, Podmaniczky Frigyes, Somsich Pál, pápai Szabó Imre, Szász Károly, Trauschenfels Emil, Trifunácz Pál, Tisza Kálmán, Várady Gábor, Zsedényi Ede, Joannovics György, Justh József. A szélső bal nem szavazott. 1. 1.